//Putyin nem lesz „béna kacsa”
Vlagyimir Putyin a szokásos éves sajtótájékoztatóján Moszkvában 2019. december 19-én #moszkvater

Putyin nem lesz „béna kacsa”

Az alkotmánymódosítás címen folyó bizánci politikai színház újabb felvonásaként Vlagyimir Putyin minden bizonnyal akár 2036-ig is elnök maradhat. A lényeg, hogy addig marad, amíg jónak látja. Ne menjenek messzire, mert az előadás folytatódik.

Vlagyimir Putyin a szokásos éves sajtótájékoztatóján Moszkvában 2019. december 19-én #moszkvater
Vlagyimir Putyin a szokásos éves sajtótájékoztatóján Moszkvában 2019. december 19-én
Fotó:Alexei Druzhinin/SPUTNIK/AFP

Lenullázta a tranzitot Vlagyimir Putyin. Szó szerint, ugyanis a hatalmi átmenetről, a hatalom átmentéséről, az utódlásról szóló találgatásokat egy pillanat alatt zárójelbe tette az alkotmány módosításának egyik újabb kiegészítése, amelynek értelmében éppen az alaptörvény módosítására hivatkozva „lenullázták” az eddigi ciklusait. Természetesen csak akkor, ha április 22-én az az alkotmány módosításait a nép megszavazza, és az ominózus változtatást az Alkotmánybíróság is jogszerűnek látja. Ne legyen kétségünk afelől, hogy annak fogja látni. Annak ellenére, hogy még 1998-ban Borisz Jelcin esetében nagyjából hasonló esetben ellenkezőleg döntött.

„De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az elmúlt két hónapot látva már nem lepődhetnénk meg az újabb meglepő fordulaton”

Az eddigiekhez hasonló meglepetéseknek azonban jó eséllyel vége, hiszen megoldódni látszik a 2024-es probléma. Bár ezt az utat eddig kizárta – 2008-ban is egy helycserés támadással oldotta meg a kérdést, és az alkotmány módosítás eddigi folyamata sem erre utalt -, Putyin a nép kérésére immár negyedik ciklusának lejártával is elnök marad. Legalábbis maradhat, ugyanis a mostani módosítás jóváhagyása esetén akár 2036-ig e székből irányíthatja Oroszországot.

„A lehetőséget nyitva hagyta, azonban egyelőre nem lehet arra mérget venni, hogy Putyin elnök marad 2024 után is. Valószínűleg igen, ám nem ez a lényeg. A kérdés ilyetén lezárásával addig sem lesz „béna kacsa”, a többit aztán meglátjuk”

– kommentálta a történteket portálunknak Oleg Bondarenko, a moszkvai Progresszív Politikáért Alapítvány igazgatója.

A módosítást beterjesztője, az egykor első nőként az űrben járt Valentyina Tyereskova két alternatívát is felkínált. Az egyik, hogy töröljék el az elnökválasztásra vonatkozó korlátozásokat, vagyis két elnöki ciklus után ugyanazon személy újra elindulhasson a választáson. A másik arról szólt, hogy „nullázzák le” az eddigi ciklusokat, ezzel újra bárki megválasztható lehet. A duma ülésén „váratlanul” megjelenő Putyin felszólalása után végül ez utóbbit terjesztetet be.Tyereskova nem kertelt, szerinte Vlagyimir Putyinnak ugyanúgy jár a jog, „mint bármelyik más polgárnak”, hogy újra megválasszák. A hatalmi párt, az Egységes Oroszország képviselője mindezt alapvetően nem jogi, hanem politikai, gazdasági, szociális, geopolitikai, sőt pszichológiai érvekkel támasztotat alá. Érvelésének lényege, hogy Putyin nem hagyhatja cserben az országot félúton a csúcsokhoz vezető úton.

„Egyáltalán nem új, sőt egyenesen középkorinak nevezhető fogással élt a Kreml, amikor a nép kérésének enged a cár. Nem a hatalomhoz ragaszkodik, népét azonban nem hagyhatja cserben”

– jegyezte meg e láthatóan cinikusan, de jól előkészített fordulat kapcsán a politológus. Egyáltalán nem biztos azonban Oleg Bondarenko szerint, hogy Putyin majd marad is 2036-ig. A cél ezzel a húzással – véli a politológus – elsősorban az volt, hogy az elnök ne tartsa bizonytalanságban az országot azzal, hogy 2024-ben távozik. Mind hatalomtechnikai szempontból, mind pedig a jelenlegi geopolitikai és világgazdasági helyzetre tekintettel logikus lépés ez a stabilitás fenntartásának az irányában. Meglehetősen komfortos helyzet ez Bondarenko szerint Putyin számára, hiszen mindenki azt gondolja ezután, hogy 2036-ig marad, ám valójában ő dönthet erről. Ráadásul a mostani globális helyzetben nem lenne szerencsés elmerülni az utódlási harcban, és csak a bizonytalanságot sugározná az is, ha Putyin más poszton marad a politikában. Erre a kettős hatalomra egyelőre nem kész az ország. S hogy miért volt szükség akkor a politikai rendszer átalakítását szolgáló alkotmánymódosítások sorára?

„Ne felejtsük el, hogy Putyin „csekista”, akinek a vérében van, hogy bizonytalanságban tartsa a környezetét. Senkinek sem kell tudnia azt, hogy mi is lesz valójában. Még semmit sem zárnék ki, az viszont egyértelmű, hogy ez a lépés tovább szélesítette Putyin mozgásterét. Így még inkább bebiztosította magát”

– fogalmaz a moszkvai politológus.

A mostani lépés egyszerre meglepő, és nagyon is várható volt. Meglepő, mert Putyin jogászként mindig kínosan tartotta magát az alkotmány betűjéhez. Ezért volt 2008-ban a váltás Dmitrij Medvegyevvel. A mostani módosítás azonban – többek között az 1998-as alkotmánybírósági döntés miatt – jogi szempotból megkérdőjelezhető. Sőt, Putyin lényegében ezt a forgatókönyvet már ki is zárta. Nem meglepő ugyanakkor azért, mert mint arra már utaltunk, a jelenlegi globális bizonytalanságot és az orosz politikai berendezkedést tekintve ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás. Talán túl egyszerű is…

„A mostani szavazás fényében az is világosan látszik, hogy milyen tudatosan készítette mindezt elő a Kreml”

Kezdve azzal, hogy a Kremlből éppen távozott – ám aligha eltűnő – tanácsadó Vlagyiszlav Szurkov interjújában felvetette Putyin maradásának szükségességét. Aztán az utóbbi időben magának az elnöknek a jövőt illetően tett kijelentései is érezhetően változtak. A politikai rendszer dinamizálásáról a stabilitásra helyezve a hangsúlyt Putyin arról beszélt, hogy Oroszországnak erős elnökre van szüksége, el kell kerülni a kettős hatalmat, ezért nem az Államtanács élén képzeli el a jövőjét. Ezzel párhuzamosan a közbeszédben látványosan felerősödött az elnök távozása miatti aggodalom. Egyre gyakrabban tették fel „véletlenül” Putyinnak egyszerű emberek a kérdést, hogy kire hagyja az országot, a Kreml közeli felmérésekből pedig kiderült, hogy az oroszok nagy többsége az elnök maradását szeretné.

Hát, egyelőre itt tartunk, de tényleg ne menjenek el messzire, mert az előadásnak még nincs vége, és a végén még lemaradnak valamiről.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.