A #moszkvatér legfrissebb adásában portálunk főszerkesztője Stier Gábor beszélt magáról, arról, hogy miért kellett távoznia a Magyar Hang hetilaptól, a karaktergyilkosságról, illetve a hazai média általános állapotáról. A szerződésbontást követően ugyanis bár az esettel összefüggésben megjelent a Média1 oldalán egy cikk, ám annak célját az informálás helyett a lejáratás képezte.
Ezúttal kicsit különleges adást hallgathatnak a kedves érdeklődők. Nem a háborúról, és még csak nem is külpolitikáról volt szó – no, azért ilyen kérdések is szóba jöttek –, hanem a média világáról. Annak kapcsán ültünk le Cs. Király Tamással beszélgetni, hogy a Média1 nevű, sajtóhírekre specializálódott portál megírta hogy „távozott Stier Gábor, a Magyar Hang Vlagyimir Putyinnal szimpatizáló újságírója”. No, már a címből is kiderül, hogy egy meglehetősen rosszindulatú cikkről van szó, amelynek egyetlen célja nem az informálás, hanem a lejáratás, a karaktergyilkosság. Nem is idézek ebből a többet, az írás állításait helyre tesszük a beszélgetésben, amelyre egyébként meghívtuk a portál főszerkesztőjét, Szalay Dánielt is – ha már a cikk megírása előtt egyik érintett felet sem volt képes megkérdezni –, ám ő valahogy nem talált időt erre a beszélgetésre. Nem lep meg, ilyen a magyar média világa. Szóval, a médiáról szándékoztunk beszélgetni, hiszen nem az a fontos, hogy megszakadt a kapcsolat köztem és a Magyar Hang között. Erről csak annyit, egy illúzióval kevesebb! Szóval, kórtörténeti beszélgetés a magyar média világáról, és kicsit rólam. Ha már a Média1 ekkora celebet kreált belőlem! Hallgassák meg a beszélgetést!
A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten kétszer, általában hétfőn és szombaton elérhető az Ultrahang csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is.
Igazából nem csodálkozom rajta, hisz a háborús elemzései (szakíró ide, vagy oda), mintha az oroszhírek.hu-ról lennének bemásolva. Sokszor hiteltelenek, alátámasztás nélküliek. A legutóbbi ATV-n való részvétele megmuttatta, hogy a többi elemző, szakértő mögött csak kullogott a tudása. Hozzáteszem, szeretem olvasni a szláv történelemmel kapcsolatos írásait. Ilyenkor jön belőlem elő a jó öreg közmondás, hogy a cipész, maradjon a kaptafánál…
Tiszlelt Uram!
Sértő a megjegyzése, de valójában Önt minősíti. Nem kell egyetértenünk, de ne keverje a tudást a vélemények különbözőségével. Magas lóról beszél, de nem tudom, mire fel? Csak megjegyezném, hogy az oroszhírek.hu még nem is létezett, amikor a véleményem már az volt, ami most. Egyszóval, a cipész maradjon a kaptafánál! Jó Önnek az ATV,a Magyar Hang és társai kellemes langy oroszellenesen buborékja. Ha kilép belőle, csak ideges lesz. Hajrá BVSC!
Stier Gábor úr nem kap rétest estére..
forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aki_nem_l%C3%A9p_egyszerre
T. Stier Gábor! Megvallom, hogy a „Magyar Hang”-ról eddig nem tudtam, hogy egyáltalán létezik. Ugyanakkor, én nem hiszem, hogy ezek a történések véletlenszerű „megvilágosodások” révén következnek be. Ezek mindig bizonyos press(z)ionálás következményeiként történnek meg. Nem tartom viszont szerencsésnek a Rákosi-korszakra való visszautalást, mert ugyanazokat a módszereket alkalmazta a Horthy-rendszer is, és az azt követő nyilas-éra is… Sőt, emlékezzünk csak vissza az Antall-Boros-kormány eszeveszett tombolására a 1994-es választás előtt (pl.a Rádió-tisztogatása,) stb… Ez utóbbi azonban már CIA-s megrendelésre történt (csak nem beszélnek róla az érintettek)… Ami Putyint illeti, abban azonos a véleményünk. Ha összehasonlítom Putyint a világ mai (közelmúlt-beli) nyugati politikusi gárdájával, akkor toronymagasan felettük áll, minden tekintetben. Ezzel nem állítom azt, hogy tévedhetetlen, hiszen emberről van szó, akinek hibái is vannak. Mégis, úgy vélem, ha ma egy idült, alkoholista, vagy demens pojáca állna Oroszország élén, akkor a Föld már nem is létezne…
Nagy veszteség? Én életemben nem hallottam erről a médiumról. De ez lehet a személyes korlátozottságom miatt van. Azért néha meglepődöm, hogy miből tudják az ilyen oldalak egyáltalán fenntartani magukat
„A Magyar Hang teljesen független politikai, társadalmi és kulturális hetilap és portál. Alapítói a 80 évet élt Magyar Nemzet egykori munkatársai, akik elkötelezettek, hogy a korábbi szerkesztőség szellemisége tovább éljen. Kifejezett célunk a magyar valóság bemutatása, nem csak a „Nagykörúton belülről”. Küzdünk a korrupció és a közéleti arrogancia ellen, a hatalom nem is szeret minket. Nem áll mögöttünk sem amerikai nagybácsi, sem oligarcha. Ahhoz, hogy életben maradjunk, összefogásra, segítségre van szükségünk.”
——————————————————————————————————————————————————————
Nos: Pethő Sándor forog a sírjában, de nem olyan gyorsan, mint Mihályfi Ernő főszerkesztő idejében. De ha tényleg komolyan akarjuk nézni a dolgokat: A „létező szocializmusban” minden lapot a pártállam finanszírozott és a kinevezett főszerkesztőkkel szorosan ellenőrzött. Független újság a történelemben még nem volt, és nem is lesz. Az újságkészítéshez is pénz kell, nem is kevés. Jó kérdés, hogy egyes lapokat ki finanszíroz, és ez nagyon sok esetben nem is véletlenül van alaposan elrejtve. (A témához ajánlom: Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége c. könyvet.)
Mi a helyzet az újságírókkal? A politika megveszi a lapot, az igazgató megveszi az újságírót, és kirúgja, ha a tulajdonosok szólnak a főszerkesztőnek. Akkor az újságíró leporolja a nadrágját és más lapoknál próbálkozik. Ne adj Isten, ha saját lapot akar, – de nem krőzus – el kell adnia magát, illetve a lapját a pénzzel rendelkező hatalmasoknak. Ezek ma olyan konszernek amelyek akár tucatnyi, még egymásnak is ellentmondó lapot adnak ki. Számukra a lapkiadás nem más, mint jövedelmező tevékenység. A legtöbb lap attól megy tönkre, hogy elmarad mögüle a támogatás.
Amennyiben egy újságíró autonóm személyiség és a fejében ész is van, akkor nehéz a dolga. Tudnék néhány példát. Kunszery Gyula, aki cserélhető fejeket javasolt a szobrokra (ennek is van politikai áthallása..) majd versben üdvözölte a Sztálin szobor ledöntését, végül a katolikus Új Embernél kötött ki. Életpályája elég változatos, mint ahogyan minden autonóm személyiséggel történni szokott.
Egy újságíró esetében rendszerint pozitívum, ha valahonnan kiteszik a szűrét. Ez azt jelenti, hogy az illető nem mameluk, hanem saját gondolatai vannak.