„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Michael von der Schulenburg írása a #moszkvater.com-on
„Vissza kell találnunk a békepolitikához, és végre meg kell fogalmaznunk saját érdekeinket, és ennek megfelelően kell cselekednünk”
Fotó:EUROPRESS/Tobias SCHWARZ/AFP
Éppen ezért az ukrajnai háború mostanra szinte teljesen eltűnt a Bundestag-választási kampány nyilvános vitájából. Németország újrafegyverkezési törekvéseiről és az ország „hadrafoghatóvá” tételére tett kísérletekről is alig esik szó. Egy szó sem esik az amerikai rakétarendszerek telepítéséről. A hagyományos pártok választási plakátjai semmit sem mondanak a háborúról vagy a háborús előkészületekről. A fősodrú médiában alig van olyan tudósítás, amely átfogóan beszámolna Ukrajna katasztrófális katonai és politikai helyzetről. Trump elnök megválasztásának Ukrajnára gyakorolt valódi következményeit is nagyrészt elhallgatják.
Mindez akkor történik, amikor ez a háború a döntő – és valószínűleg legvéresebb – szakaszában van. Katonai szempontból az ukrán hadsereg valószínűleg az összeomlás szélén áll, és félő, hogy ez az ország politikai összeomlásához vezethet. Németország már három éve részt vesz ebben a háborúban, mint a második legnagyobb fegyverszállító. A német pártok megalkuvást nem ismerő háborús politikája még mindig úgy tesz, mintha hinni akarna az Oroszország feletti győzelemben, és ez a politika, eltekintve a német kancellár és az ukrán kormány közötti eredménytelen telefonbeszélgetéstől, továbbra is elutasítja a tárgyalásos megoldást.
„Azzal, hogy az ukrajnai háborút kiszorítják a vitákból, a hagyományos pártok kibújnak a felelősségük alól. S mindez a Bundestag-választásokon ne játsszon szerepet, miközben mennyi vér folyik ebben a háborúban? Ezért az érzéketlenségért még Németországnak nagy árat kell majd fizetnie”
Mert most egy amerikai és egy orosz elnök fog tárgyalni egymás között a békekötésről. A tárgyalások már megkezdődtek, és néhány héten belül személyes találkozóra kerül sor Trump és Putyin között. A döntő tényező az lesz, hogy az amerikaiak mostanra elvesztették minden érdeklődésüket Ukrajna iránt, céljaik Grönland megvásárlására és a Panama-csatorna visszafoglalására helyeződtek át. Az ukrajnai háború gyors megoldása az orosz érdekeknek kedvez, míg Ukrajna érdekei nagyrészt figyelmen kívül maradnak.
„Egyik elnök sem fog szimpatizálni az EU-val és különösen Németországgal. Miért is tennék? Németország és az EU politikájában még mindig a valóság tagadása mérvadó. Nem a mi politikai elitünk kezelte Putyint és Trumpot a rájuk jellemző erkölcsi arroganciával? Sem Németországnak, sem az EU-nak nem lesz beleszólása ezekbe a tárgyalásokba – pedig a háború európai földön zajlik, és a most meghozandó döntéseknek komoly következményei lesznek Németország és Európa jövőjére nézve”
Például az EU-nak és különösen Németországnak kell majd viselnie Ukrajna újjáépítésének hatalmas költségeit. Ha Ursula von der Leyennek sikerül Ukrajnát egy gyorsított eljárás útján felvenni az EU-ba, a teljes kiadás elérheti az egymilliárd eurót. Az, hogy ilyen csillagászati összegek egyáltalán segítenének-e az összeomló és elnéptelenedő Ukrajnán, erősen kérdéses. Nekünk, németeknek viszont kitörhet nyakunk a gazdaság szempontjából, legalábbis ha egy amerikai-orosz békemegállapodás után továbbra sem jutunk hozzá a keleti és ázsiai nyersanyagokhoz és piacokhoz, amelyek oly fontosak gazdaságunk fellendüléséhez. Oroszország akkor a teljes határt ellenőrzi majd a Barents-tengertől északon a Fekete-tengerig délen. Mi fog akkor történni az öngyilkos szankcióinkkal?
Az ukrajnai háborús vereséget látva az SPD, a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP úgy tűnik, hogy további háborús fantáziákba menekülnek. Putyin hamarosan még a NATO-t is meg akarja támadni, és ha nem fegyverkezünk fel tömegesen, akkor hamarosan a Brandenburgi kapuban állna. Ezzel az őrültséggel határos ostobasággal próbálják most igazolni a német újrafegyverkezésbe ömlő több százmilliárd eurót, amelyet a szociális juttatások csökkentésével finanszíroznak.
„Így aztán ezek a pártok nem tudnak másra gondolni, mint hogy ragaszkodjanak az Oroszországról, mint ellenségről alkotott képükhöz, és a megvédendő szabadságról szóló ideológiai és moralista narratíváikhoz még akkor is, ha az ilyen ellenségképek már régen kifulladtak”
Mert miközben mi Németországban még mindig szüntelenül Putyin provokálatlan agressziós háborújáról beszélünk, Trump most elődjét, Bident hibáztatja a háborúért, és Zelenszkijt vádolja azzal, hogy ő provokálta az orosz támadást. S miközben mi azt mondjuk, hogy Putyin állítólagos imperializmusa okozta a háborút, Trump kimondja, amit mindig is tudtunk, a NATO Biden és az amerikai neokonok által irányított ukrajnai terjeszkedése volt az, ami ehhez a háborúhoz vezetett. Sőt, Trump még tovább megy. Ő még Putyint is meg tudja érteni. Németországban, ha valaki ezt állítaná, elveszítené az állását.
„Velünk ellentétben az új amerikai kormány nem egy küszöbön álló orosz agressziós háborúról beszél. Tavaly a hét amerikai hírszerző ügynökség közös jelentésben állapította meg, hogy egy NATO-ország elleni orosz támadás a bizonyossággal határos valószínűséggel kizárható”
Most mi a helyzet? A hű német vazallus most elvesztette urát és parancsolóját, akit vakon követett, ráadásul éppen a Bundestag-választások előtt. Tehát a vesztes ukrajnai háború és a masszív újrafegyverkezési törekvések kimaradnak a választási kampányból. A német média fősodra egyszerűen aszisztál ehhez. Így akarják biztosítani egy Merz és Kiesewetter, egy Scholz és Pistorius, egy Habeck és egy Baerbock, vagy akár egy Lindner és egy Strack-Zimmerman választási esélyeit?
„Továbbra is olyan politikusok kormányozzák Németországot, akik részt vettek egy olyan háborúban, amely százezrek halálát okozta, és amelynek most maga Németország is vesztese lett?”
Azzal valószínűleg számolnak, hogy a média a csalódott választókat az AfD karjaiba tereli, és ezzel még kiszámíthatatlanabbá teszi Németország jövőjét. Mert még egy Weidel és egy Chrupalla sem lesz alkalmas megmentő. Radikális nacionalista szárnyuk mellett azzal akarják túlszárnyalni a többi pártot, hogy a GDP öt százalékát követelik az újrafegyverkezésre, amit csak neoliberális gazdaságpolitikával, további gigantikus adósságokkal és masszív szociális megszorításokkal lehetne finanszírozni.
„Az amerikai oligarcháktól való újabb függőségek pedig biztosan nem tesznek jót nekünk”
A német politikusok felelőtlenségének árát Merztől Weidelig, Scholztól Habeckig mindenekelőtt a nyugdíjasok és az alacsony keresetűek, a munkások és az alkalmazottak, a családok és a gyermekeink, valamint a kis- és középvállalkozások fogják megfizetni. A nagyok és gazdagok áthelyezik tőkéjüket és kivándorolnak. Az Egyesült Államok már megteremtette az ehhez szükséges ösztönzőket.
Ha meg akarjuk menteni, ami még menthető, Németországnak egyértelmű fordulatot kell végrehajtania politikájának minden területén.
„Vissza kell találnunk a békepolitikához, és végre meg kell fogalmaznunk saját érdekeinket, és ennek megfelelően kell cselekednünk”
Ehhez újra jól ki kell jönnünk keleti szomszédainkkal, és mindenekelőtt bizalmi kapcsolatokat és kereskedelmet kell kiépítenünk Oroszországgal és Kínával. A BRICS-országok egyre fontosabb partnerei az EU tagállamainak, nemcsak struktúrális és gazdasági, hanem politikai szempontból is. Ez egy új geopolitikai konstellációt hozna létre, amelyen keresztül ez a két államközösség egy békésebb, többpólusú, az ENSZ Alapokmányán alapuló, katonai szövetségek nélküli világrend kialakulásáért dolgozhatna. Ugyanakkor meg kell őriznünk a belső békét azáltal, hogy politikánk legfontosabb céljává a társadalmi igazságosságot tesszük. A fegyverkezés és a fegyverkereskedelem vagy akár a katonai beavatkozások, illetve az amerikai közepes hatótávolságú rakéták német földre telepítése egyáltalán nem segít.
„Radikális újrakezdésre van szükségünk, mégpedig sürgősen”
Ehhez olyan politikusokra van szükségünk, akik mindig is kiálltak a béke és a társadalmi igazságosság mellett. A Bundestag-választások lehetőséget adnának arra, hogy ezt elkezdjük. Nagyon alaposan meg kell gondolnunk, kire szavazunk február 23-án.
(Németből Péli Éva fordította.)
(Köszönjük a szerzőnek a cikk felajánlását a #Moszkvatérnek.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Perjési Endre says:
Már csak el kell jutnia ennek az írásnak a német nemzet szemei elé..
Cz. Mátyas says:
Értelemzavaró, és sajnos lényeges az ukrán újjáép “1 milliárd euro”. A helyes összeg az 1 BILLIÓ – itt nem az amerikai angol értelméről van szó. Az 1 millárd szinte semmi ebben a témában – az ezerszereséhez képest.