A háború árnyékában, ezzel összefüggésben alakul az orosz belpolitika is. Hogyan jellemezhetjük a Vlagyimir Putyin által fémjelzett rendszert? Miként változnak ezen belül az erőviszonyok? Téma-e Oroszországban Putyin egészségi állapota? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Ilja Grascsenkovval, a Regionális Politikai Fejlődés Központjának igazgatójával. Az interjúból kiderül, hogy a rendszeren belül – az elemző a baloldali Igazságos Oroszország-Hazafiak-az Igazságért Szocialista Politikai Párt nézeteihez áll közelebb – sem mindenki lelkesedik nagyon a háborúért. Különösen a moszkvai és a szentpétervári értelmiségi körökben.

– A nyugati sajtóban hetente jelennek meg találgatások Vlagyimir Putyin egészségi állapotáról. A valós helyzetet ugyan nem tudhatjuk, ám ezek a többségében az ellenérdekelt titkosszolgálatokhoz köthető hírek jó eséllyel az információs térben folyó háború részének tekinthetők. De mi a helyzet ezzel kapcsolatban Oroszországban? Ha nem is a nyilvánosságban, de téma az elnök egészségi állapota?

– Az ilyen találgatások, különösen az interneten már jó évtizede terjednek. Igen ezek a pletykák az utóbbi hónapokban felerősödtek, és ez nagyon jól mutatja, hogy a putyini rendszert sokan kizárólag Vlagyimir Putyinon keresztül látják. Úgy gondolják, hogy Oroszország irányváltásának egyedüli akadálya Putyin, s ha ő már nem lesz elnök, akkor minden megváltozik. Ez óriási tévedés.

– Hát igen, a nyugati világban nagyon sokan gondolják, és főleg láttatják úgy, hogy a rendszer egyedül Putyinon áll vagy bukik. Ez szerintem sem így van. Sőt, egyáltalán nem zárom ki, hogy egy váltással a helyzet nyugati szempontból még romolhat is a helyzet.

– Persze, azért is gondolják így sokan, mert Putyin valójában egy tükör. Ő személyesen nem hozott létre semmi különöset, csupán azt tükrözi vissza, ami a társadalomban jelen van. Jól felmérve a társadalom gondolkodását, úgy alakítja a rendszert, hogy az többé-kevésbé megfeleljen az emberek vágyainak. Azt érezzék, hogy a hatalom mindent az érdekükben tesz. Úgy is fogalmaznék, hogy a rendszer pszichológiai értelemben érzékenyen és tudatosan minden lépésével bekapcsolja társadalom tudatalattijának gombját. Történelmi értelemben ez a birodalmi, narodnyik gondolkodást jelenti. S bizony, Putyin nélkül ez a helyzet csak romlana. Mert Putyin népszerű, így nem túlságosan népszerű lépéseket is tehet, egy új elnök mozgástere viszont szűkebb lenne, így magától értetődően erősödne a propaganda.

– S hogyan írná le az úgynevezett Putyin-rendszert?

– Egyfajta liberális despotizmusként. Liberális olyan értelemben, hogy vannak választások, a maga módján még verseny is, vagy éppen liberális a gazdaságpolitikai gondolkodás. S despotikus, mert mindezeket a kereteket úgy alakítja, ahogy adott esetben a politikai szükségszerűség megkívánja. A kelleténél gyakrabban változnak a törvények, az eszköztárban ott van a represszió is. De mindez nem azért, mert a rendszer totalitárius lenne, és minden orosz életébe bele akarna mászni. Nem. Egyszerűen így kívánják meg bizonyos gazdasági és pénzügyi érdekek, amelyeket kiszolgál, mert a mögöttük álló körök a rendszer támaszai. Tehát olyan despotizmusról beszélünk, amely liberális demokrácia kíván lenni, csak olyan módon, hogy ezzel ne sértse saját partikuláris érdekeit. S ezt a két dolgot nehezen tudja összeegyeztetni.

– Fogalmazhatunk akkor úgy, hogy Putyin valójában csak ennek a rendszernek az arca?

– Nem, nem az arca. Putyin maga is játékos ebben a rendszerben, de olyan, aki a játékos keret értékének 70 százalékát képviseli. Olyan futball csapathoz hasonlít ez a rendszer, amelyben ott van egy kiemelkedő sztár, aki meghatározza a az eredményességet, ám a többiek nélkül nincs játék.

– S kik ebben a csapatban az említett kiegészítő emberek?

– Közöttük megemlíthetjük a Nemzetbiztonsági Tanács titkárát, Nyikolaj Patrusevet, nem mellesleg a jelenlegi „különleges katonai műveletek” főideológusát, aztán a Kovalcsuk-testvéreket, és a mögöttük álló csoportot – Putyin tudományos, és a jövőt, a progressziót érintő kérdésekben nagyon is hallgat a befolyásuk alatt álló Kurcsatov Intézetre –, de fontos kiegészítő ember a csapatban a Rosznyefty vezetője, Igor Szecsin, vagy éppen az elnöki adminisztráció helyettes vezetője, a belpolitikát felügyelő és alakító Szergej Kirijenko. S még sorolhatnánk néhány nevet, hiszen Putyin szűk köre nagyjából tucatnyi emberből áll, amelyben ott vannak egyes oligarchák, vagy a Gazprom első embere, Alekszej Miller.

– A háború öt hónapja hogyan változtatta meg a belső erőviszonyokat? A rendszeren belüli liberálisok például látványosan háttérbe szorultak…

– Igen, mivel elvesztették fő ütőkártyájukat. Azt, hogy mögöttük áll, velük tárgyal a Nyugat. A nyugati világ azonban lezárt minden kapcsolatot Oroszországgal. Így a rendszeren belüli liberális körök is feleslegessé váltak, elveszítették gazdasági hátterüket, ráadásul a nyugati kapcsolataik sokak szemében még gyanússá is váltak. Ettől persze még nem kerültek ki a rendszerből. Nem is igazán jó rájuk a liberális jelző, így én inkább monetaristának nevezném őket. E kör egyik vezéralakjára, Elvira Nabiullinára, az Orosz Nemzeti Bank éppen a „különleges műveletek” megindulása után újabb ciklusra kinevezett elnökére, vagy éppen Anton Sziluanov pénzügyminiszterre például sokkal jobban illik ez a meghatározás, mint a liberális jelző. Piacgazdaságban gondolkodók ők, nem pedig klasszikus ideológiai értelemben vett liberálisok.

– Sokáig ide sorolták az egykori miniszterelnököt és államfőt, Dmitrij Medvegyevet is, aki az utóbbi hónapokban 180 fokos fordulattal látványosan kemény retorikát visz. Mivel magyarázza ezt?

 – Medvegyevet én nem nevezném a liberális körök arcának, mint ezt teszik sokan. Ő Putyin projektje, aki egy orosz mértékkel meglehetősen liberális kormány regnálása idején volt elnök. Medvegyevet e vele együtt háttérbe szoruló körrel asszociálták, ám valójában nincsen igazi csapata, nincsenek kormányzói, miniszterei. A retorikáját pedig a korszellemet követve változtatta.

– S elfoglalta a megboldogult Vlagyimir Zsirinovszkij helyét?

– Bizonyos értelemben akár mondhatjuk ezt is, de hagyjuk. Zsirinovszkij egy trükk volt, antiliberális zsidó egy liberálisnak nevezett párt élén.

– S hogy áll a hatalmi átmenet?

–  Bár valahol ez a háború is ennek a része, most nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki jön majd Putyin után. Egyébként pedig, majd ha eljön az ideje, akkor Putyin eldönti. A jelenlegi helyzet azonban zárójelbe tette az utódlás kérdését. Úgy is mondhatnám, ez a kérdés azért nem aktuális, mert Putyin nem mehet el. Addig marad a hatalomban, amíg lehet. A kérdés inkább az, hogy a jelenlegi elszigetelt helyzetben milyen irányba fejlődik Oroszország. Úgy gondolom, a putyini Oroszország autokrata marad.

– A rendszert tehát bebetonozza ez a háború, és még az utód kérdése sem aktuális?

– Most így néz ki a helyzet, de ez azért változhat. Az utód pedig majd egyszer Putyin környezetéből kerül ki.

– Mondjunk néhány nevet, kik közül?

– Hát ott van Medvegyev, aztán Patrusev, de nem zárnám ki Misusztyin kormányfőt vagy Kirijenkót sem. Sőt, akár a kormányzói körből is kikerülhet az utód. De erről most nyíltan nem beszélnek. Már csak azért is, mert akire rásütik, hogy utód akar lenni, azt kellemetlen helyzetbe hozhatják.

– S mi a helyzet a nyugati titkosszolgálatok által emlegetett puccs kísérletekkel? Elképzelhetőnek tart egy ilyen fordulatot?

– Oroszország és a Szovjetunió történetében ez nem ritka, így teljesen kizárni ezt sem lehet. Én ezt most nem tartom valószínű forgatókönyvnek. Nincs olyan kör, amely erre alkalmas lenne. Bizonyos értelemben – nem okvetlenül puccsra gondolok –, a hatalom felfrissítése jót tenne Oroszországnak. Ugyanis új helyzet van, és új Oroszországot kell építeni, és ezt csak ambiciózus emberekkel lehet. Nem vagyok teljesen biztos abban, Putyin évekig a szankciókkal akar bajlódni.

– Hát igen, Putyin nem háborúra, hanem Ukrajna „felszabadítására”, gyors hatalomváltással megoldott győzelemre számított, a helyzet azonban másképp alakult. Jelenleg egy huszárvágással nem oldható meg, hogy erős, befolyását visszaszerző, nagy Oroszországot hagyjon maga után. Ezen most sokat kell dolgozni. Mit gondol, Putyin tervei között szerepel a Szovjetunió újjáépítése valamilyen formában?

– Igen. Ha nem is az eredeti határai között. De Belarusszal, Ukrajnával, talán Kazahsztán egy részével. De Belarusz is húzódozik, Kazahsztán lojalitása gyengül. Ami sikerülhet, az Ukrajna, de milyen áron?