Kezdőlap » x-demokrata » Porosenko csak előre menekülhet
Koszty Bondarenko #moszkvater

Porosenko csak előre menekülhet

A feszültség növekedésétől tart az elnökválasztás első fordulója után Koszty Bondarenko ukrán politológus, az esélyes trojkának ugyanis egyik tagja sem kész az esetleges vereség elismerésére

A vasárnapi ukrán elnökválasztás legfőbb kérdése, hogy a három esélyes, Volodimir Zelenszkij, Petro Porosenko és Julija Timosenko közül melyik két jelölt jut az április végi második fordulóba. Az esélyekről, a jelöltekről és a jelenlegi helyzetről beszélgettünk a hatalommal szemben kritikus politológussal Koszty Bondarenkóval, az Ukrainszkaja polityika alapítvány vezetőjével.

Koszty Bondarenko #moszkvater
Koszty Bondarenko
Fotó:EUROPRESS/Ria Novosti

– A rekordnak számító 39 jelölt közül három induló emelkedik ki, és verseng azért, hogy a második körbe jusson. Milyennek látja az esélyeket?

– A közvélemény-kutatásokban az első helyen az ismert komikus Volodimir Zelenszkij áll 28 százalékkal, tőle nagyjából 10 százalékkal lemaradva fej-fej mellett halad a jelenlegi elnök Petro Porosenko és a volt kormányfő Julija Timosenko. A legfőbb kérdés most az, hogy ki kerül be a második fordulóba.

– Gondolom, Zelenszkij mellett…

– Nem egyértelmű a helyzet, mert Zelenszkij támogatói főképp a fiatalok, akik általában nem mennek el szavazni. Így neki mindenek előtt el kell vinni a híveit az urnákhoz. Alapvetően a mozgósítástól függ, hogy hogyan szerepel.

– S mi az igazi tétje a választásoknak? Változhat valami, ha e trojka bármelyik tagja győz?

– Az elnökválasztás már csak azért is fontos, mert az elnök határozza meg az ország stratégiáját, kijelöli a külpolitikai irányt és ő a hadsereg főparancsnoka. Egyszóval, az ukrán politikai élet első számú szereplőjéről van szó. Forradalmi változásokat persze ne várjunk, de azért ennek a választásnak azért van tétje.

– Ha e trojkát nézzük, akkor ott egy színész, humorista, egy népszerűtlen elnök és egy már többször leszerepelt politikus. Mit árul el ez az ukrán politikai elitről?

– Mindenek előtt azt, hogy elfáradt ez az elit. Az ukrán társadalom sincs megelégedve a minőségével. Új arcok kellenek! Erre most hatalmas az igény. Ez magyarázza Zelenszkij népszerűségét. Ami pedig Porosenkót és Timosenkót illeti, jóval többen vannak a híveiknél azok, akik semmiképpen sem szavaznának rájuk. Minden jel azt mutatja, hogy eljött a generációváltás ideje az ukrán politikában.

– Óriási probléma az is, hogy a rendszer oligarchikus berendezkedése nem változott. Zelenszkij és Timosenko mögött ott áll Ihor Kolomojszkij, több jelöltet támogat Rinat Ahmetov is, Porosenko pedig maga is oligarcha. E tekintetben változásra semmi esély. Egyetért ezzel?

– Teljes mértékben. A rendszer nem változott és a társadalom is belefáradt. Az emberek valami újat akarnak. Nem azért mentek ki a Majdanra 2014-ben, hogy ne változzon semmi. Csalódottak, kiábrándultak, s a változásokat már nem forradalmi útján képzelik el.

– Hogyan értékelné a Petro Porosenko elnöksége alatt a Majdan óta eltelt öt évet. Honnan hová megy Ukrajna?

– Ukrajna nem megy sehova. Porosenko azt ígérte, hogy európai rendszert honosít meg, ehelyett valamiféle ellen-Oroszországot épített. Ez pedig szintén olyan, mint Oroszország. A Porosenko által működtetett politikai modell egyre inkább hasonlít Putyinéra. Csak komikusabb. De tudjuk, hogy minden másolat gyengébb az eredetinél.

– Azért az elmúlt öt évben történtek pozitív dolgok is…

– Nem sok. Igen, aláírtunk bizonyos megállapodásokat az Európai Unióval, Ukrajna megkapta a vízummentességet, ugyanakkor totálisan függő helyzetbe került Amerikától. Az Egyesült Államok modern kori gyarmatává vált. Közben elvesztette a keleti piacait, miközben a remélt európai lehetőségekből szinte semmi sem lett. De ígérete ellenére nem zárta le Porosenko a háborút sem. Sőt, újfajta szembenállás bontakozik ki, immár vallási alapon. Mindez azért, mert Porosenko létrehozott egy de facto állami irányítás alatt álló egyházat. Ez a kalandorság még sokba fog kerülni! Ukrajna ma több és komolyabb problémával küzd, mint 2014-ben.

– Térjünk vissza a választásokhoz. Ki nyer, ki jut mellette a második fordulóba?

– Nehéz megmondani. Mint már említettem, hiába vezet meggyőző fölénnyel a közvélemény-kutatásokban Zelenszkij, sok még a bizonytalanság. Éppen ezért komoly annak a veszélye, hogy az első forduló eredményeit a győztesen kívül senki nem ismeri el, így megnövekedik a társadalmi feszültség. Még a választások megismétlésének a lehetőségét sem zárnám ki. Úgy látom, e trojka egyik tagja sem kész ugyanis elismerni a vereségét. Porosenko számára nincs olyan hely, mint Janukovicsnak Rosztov, ahová elmenekülhet. Neki minden áron győznie kell.  Csak előre menekülhet. Timosenko pedig nem olyan alkat, aki tud veszíteni. Zelenszkij végig vezetett, így logikus, hogy nem fogadna el más eredményt. Közben pedig az embereknél még nagyon sok a fegyver. Túl sok a kalandor. Sokan mennének újra a Majdanra, csak indok kell nekik ehhez. Nem megnyugtató a helyzet. Túl sok lesz az elégedetlen.

– Ennek már megágyaz, hogy a felmérések szerint a többség Zelenszkijt tartja a legnépszerűbb jelöltnek, ám a legtöbben ennek ellenére azt valószínűsítik, hogy Porosenko győz. Miért?

– Mert belekalkulálják a hatalmi hátszelet. Ez fontos szerepet játszott eddig minden választáson. A többség ez alapján meg van győződve arról, hogy a hatalom beavatkozik a választásokba, és úgyis az ő jelöltje győz.

– Emellett azért egy ország politikai elitjéről, a társadalom hangulatáról sokat elárul, ha egy komikus vezeti. Nem?

– Nézze, Szlovéniában is egy komikus lett a kormányfő, Olaszországban is egy komikus pártja győzött a választásokon. Nem ez a legnagyobb probléma. Zelenszkijtől nem kell félni, a mögötte álló Kolomojszkijtól annál inkább.

– Mert Zelenszkij megválasztása esetén az országot valójában az oligarcha irányítaná?

– Gyakorlatilag igen.

– Mint látjuk, s említettük is, Ukrajna manapság erőteljesen függ a külső erőktől. Elsősorban az Egyesült Államoktól? Ki most Amerika jelöltje?

– Az Egyesült Államok most kivár. Aztán majd eldönti, hogy kit favorizál a második fordulóban. Megteheti, mert a három esélyes körül egyik sem oroszbarát. Ukrajna egyikük győzelme esetén sem fog irányt váltani.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.