„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Trump ugyanis nem megállapodásokat szokott kötni, hanem alkukat. Ő üzletember, a maga bazári – egye fene -, kereskedői stílusával, ennek jegyében pedig a nagy terv mindig menet közben alakul ki”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP
„America First!” A Fehér Házba négy év után visszatérő Donald Trump már a beiktatási beszédében egyértelműsítette, hogy mindenek fölé helyezi Amerika érdekeit. Amerika új aranykoráról, az amerikai álom újjáélesztéséről beszélt. S hogy mindenki értse, egyértelműsítette, hogy vezetésével Amerika hamarosan nagyobb, erősebb és még rendkívülibb lesz, mint valaha. Az egész beszédével azt sugallta, hogy a világon mindenkinek tudomásul kell vennie az Egyesült Államok vezető szerepét, és saját érdekeit alá kell rendelnie az amerikai érdekeknek, mert aki ezt nem teszi, büntető intézkedésekkel, mindenek előtt vámokkal számolhat.
„Trump mindenek előtt az Egyesült Államok közvetlen befolyási övezetére koncentrálna, így az elődeinél jobban belefér a világképébe a multilaterális rend, azonban ő is olyan világrendet akar, amelyikben van helye az alkunak, ám a világ alapvetően az amerikai érdekekhez igazodik. Nem hagyott kétséget afelől, hogy Amerika nem mond le hegemón szerepéről, nem hagyja magát megfélemlíteni, és kész erőt is alkalmazni, ha érdekeit veszélyben látja. Sőt akkor is, ha a befolyását ki akarja terjeszteni”
Mindehhez vegyük még hozzá, hogy Trump Amerika naggyá tételéről nem csupán beszél, de ezt láthatóan komolyan is gondolja. S hogy mindezt hogyan akarja elérni? Alapvetően erővel. Az erő felmutatásával akarja elérni és érvényesíteni az érdekeit. Ezért aztán Trump saját magához képest is két lábbal rúgta be az ajtót, és nemcsak a globalista balliberális elitet, de Panamától Mexikón, Kanadán, Grönlandon és Európán át Kínáig és Oroszországig mindenkit megfenyegetett. Az elemzők egyik fele ezt az Amerika nagyságát hegemón szerepét minden áron megtartani igyekvő gátlástalan érdek érvényesítés egyértelmű jeleként értelmezik. Mások ezt a sokkoló fellépést megértően azzal magyarázzák, hogy Trump csupán felhagy a kihívásokra adott megszokott sablonos válaszokkal. Kilépteti a világot e komfortzónákból, és ezzel arra hívja fel a figyelmet, hogy a régi szabályok és keretek között a mai problémákat már nem lehet megoldani. Közben természetesen kijelöli azokat az új határokat is, ameddig hajlandó elmenni. Ez az olvasat bizonyos értelemben egy önmagán túlmutató, a világrenden belüli váltásként mutatja fel Trump lépéseit.
„Ezzel a látványos belépővel Trump tényleg jól megkeverte a lapokat, azonban szó sincs arról, hogy őrült lenne. A már megszokott módon formabontó, de ezúttal mintha kirajzolódna egyfajta rend is a látszólagos rendetlenségben. Úgy tűnik, tanult első elnöki ciklusának a tapasztalataiból, így egyrészt gyorsan cselekszik, ezzel nem hagy időt ellenfeleinek a reagálásra, másrészt nemcsak színpadi kellékként, hanem taktikai elemként is használja a füstködöt, a dolgok egyébként a személyiségéből eleve adódó megkavarását. Persze, mielőtt túlgondolnánk Trumpnak és csapatának a tudatosságát, azért ne felejtsük el, hogy képes azért <túltolni> azt a bizonyos biciklit, és a <gázai Riviérához> hasonló hátborzongató kijelentésekre is”
A politikusok szuverenista része reménykedve, bizonyos értelemben illúziókat kergetve, míg a neoliberális fősodor ijedten, Trumpot a demokrácia eltemetőjeként beállítva, de elkezdtek alkalmazkodni az új helyzethez. Egyes elemzők már trumpi világrendről beszélnek, pedig inkább csak arról van szó, hogy Donald Trump a maga módján, de maga is csak alkalmazkodik az új helyzethez. Így geopolitikai téren nem akar lemondani Amerika vezető szerepéről, ugyanakkor ideológiai értelemben mind otthon, mind pedig a globális porondon leváltaná a liberális világrendet.
„Elvitathatatlan, hogy a világ így vagy úgy, de igazodik Trump sok tekintetben viharos visszatéréséhez”
Ez az alkalmazkodás azonban egyáltalán nem jelent automatikus elfogadást, így bizonyos amerikai stílusváltás nélkül jó eséllyel inkább a konfrontáció, a feszültség és a zűrzavar erősödhet a világban. Főképp akkor, ha Trump túlfeszíti a húrt, és az amerikai nagyság tudatában olyan darázsfészkekbe nyúl, mint a Közel-Kelet. Amennyiben az „America First!” azt jelenti, hogy Trump inkább a belső ügyekre, az Egyesült Államok ily módon történő megerősítésére koncentrál, az segíthet a jobb időket is látott amerikaiaknak, a világban pedig az átalakuló erőviszonyok tudomásul vételével egyfajta kiegyezés, konszolidáció, a megnyugvás felé lökheti az eseményeket. A visszatérő elnök feltehetően ezt akarja, így kilépve a távoli konfliktusokból és csupán a saját közvetlen érdekszférájára koncentrálva az Egyesült Államok időt nyerjen egy nyugodtabb külső környezet megteremtésével ahhoz, hogy a fókusz befelé, a növekvő amerikai versenyhátrány megfordítására, és egy technológiai ugrással a globális vezető szerep visszaszerzésére/megerősítésére irányuljon.
„Ezt a relatív visszahúzódást, a befolyási övezetek újragondolását, és legalábbis bizonyos mértékű tiszteletben tartását feltételező utat sejtetik a Marco Rubio által a Megyn Kelly Show-ban elmondottak”
Az amerikai külügyminiszter a korábbiaktól alapvetően elütő, realistának tűnő helyzetértékelése szerint az előző kormányzatok az „egyoldalú pillanat” meghosszabbítását dédelgettek, a világ egypólusú jellege azonban abnormális. Sokan tartanak attól, hogy Donald Trump elnök a maga követelőző tárgyalási stílusával szintén ezt a nézetet követné, Rubio azonban más perspektívát kínál. Leszámol az egyoldalú pillanattal, és a multipolaritást kezdi támogatni. Mint fogalmazott, a hidegháború végén Amerika volt az egyetlen hatalom a világon, és így azt a felelősséget vállalta, hogy sok esetben a világ kormányává válik, és megpróbál minden problémát megoldani. És szörnyű dolgok történnek a világban. Ez szerinte egy anomália, a hidegháború végének terméke volt, de végül is vissza kellett volna jutni egy olyan pontra, ahol többpólusú világ van, több nagyhatalom a bolygó különböző részein, akik mind a saját érdekeit védik. Annak felismerése, hogy a másik fél a saját (legalábbis szubjektíve legitim) érdekeit követi, az amerikai diplomácia alapjaiban Rubio szerint valahol elveszett.
„Korábbi önmagával is szembe menve hasonló szellemben nyilatkozott Rubio Ukrajna kapcsán is. Mint fogalmazott, tisztességtelen volt elhitetni Ukrajnával, hogy képesek lehetnek legyőzni Oroszországot, és ez súlyos következményekkel járt”
Elismerte, hogy az Egyesült Államok támogatása elengedhetetlen volt az ukrán kormány számára, de véleménye szerint el kell fogadni a valóságot, miszerint Ukrajna számára a háború befejezése, és a béke elérése a cél, nem pedig a teljes orosz hadigépezet megsemmisítése. Persze, ehhez egy gyengülő hegemóntól nemcsak realitásérzék, de bizonyos elegancia is szükséges.
Trump tehát sokakat összezavart, és vele kapcsolatban egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Kissé elbizonytalanodhattak a trumpizmus globális támogatói is, hiszen sokaknak szimpatikus , hogy felvette a harcot a túlfűtött, a nyugati világot eluraló globalista, neoliberális, woke ideológiával, és első törvényeivel, szinte minden fellépésével megerősített lépéseket tett a normalitás helyreállítása felé. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a geopolitika elképzelései a legrosszabb imperialista stílust és időket idézik. Annak ellenére, hogy e külpolitika alapvetően esélyt ad a visszatérésre a reálpolitikához. Egyelőre azonban mindebből inkább csak az látszik, hogy a trumpizmus geopolitikai értelemben csupán az amerikai hegemóniát megőrizni és erősíteni szándékozó új eszköznek tűnik. Mindez bizony elhalványítja a globalista neoliberális őrület háttérbe szorításához fűzött reményeket.
„A Trump győzelmét a konzervativizmus reneszánszaként, a normalitás visszatéréséként értékelők a trumpizmusnak a másik, meglehetősen ellentmondásos és kiszámíthatatlan oldalát nem akarják látni, és a régi-új elnök ilyetén kétarcúságát igyekeznek valahogy feloldani. Árulkodó, hogy Orbán Viktor is csak úgy tudta, pontosabban próbálta feloldani ezt az ellentmondást, hogy az amerikai szankciókat az európaiakkal ellentétben béketeremtőként állította be”
De össze vannak zavarodva az Amerikára hagyományosan a demokrácia védőbástyájaként tekintők, és ezt a politikai posztmodern neobolsevik jegyeket is felmutató őrületével azonosítók is. Most abban reménykednek, hogy az ő <amerikai álmukat> leromboló Trump nem tud minden devianciát kisöpörni, és a demokraták, vele az élet minden szegmensét átideologizáló őrület remélt visszatéréséig a következő négy évre a neoliberális gondolkodás fellegvárává Brüsszel válik.
Mi itt Európa keleti végein mindenek előtt abban reménykedünk, hogy a régi-új amerikai elnök ígéretéhez híven, ha nem is 24 óra alatt, de azért le tudja csavarni a szomszédunkban dúló háború lángját. Így most megpróbáljuk e kérdésen keresztül megvizsgálni Trump első lépéseit. Ezeket figyelve pedig arra juthatunk, hogy miközben egymást érik az elemzők és a politikusok saját narratíváikat erősítő békelatolgatásai, addig inkább az látszik, hogy Trump hangzatos, macsó stílusú kijelentéseivel e téren is berúgta az ajtót, ám hogy ezután mit tervez, az nem világos. Olyannyira, hogy talán még ő maga sem tudja.
„Trump ugyanis nem megállapodásokat szokott kötni, hanem alkukat. Ő üzletember, a maga bazári – egye fene -, kereskedői stílusával, ennek jegyében pedig a nagy terv mindig menet közben alakul ki”
Az amerikai elnök megértéséhez ismerni kell a keleti bazárok, a pályaudvarok környéki árusokét, akik olyan fogkeféket kínálnak, amelytől a fog is kinő, a paradicsomot pedig háromszor annyira tartják, amennyit ér. Aztán vagy bejön, vagy nem. Vagy a piacon, az autósztráda parkolóiban dinnyét árulókat, akik azonnal fele annyiért adják az árut, ha megdicséred, milyen szép a szeme. De mondhatnám az ingatlanosok, vagy éppen a Wall Street világát is. Donald Trump ezt a stílust érti, és ezt alkalmazza a politikában is. A bevándorlók kapcsán például gond nélkül benyögi, hogy az Egyesült Államokban születettektől is megvonja az állampolgárságot, pedig tudja, hogy ezt a törvényt a bíróság úgyis elkaszálja. De sebaj, ezt majd nagy kegyesen elengedi, cserébe még több migráns toloncol vissza Mexikóba. Sőt, eléri azt is, hogy jobb híján Mexikó kezdi el megerősíteni a határt és szűrni a migrációt. De mondhatnám a Grönland körüli látszólagos őrületet is. Trump olyat húzott, amiból jó esetben nem lesz semmi, ám cserébe gond nélkül bővítheti az ott lévő amerikai katonai bázisokat.
„Ezt a stílust kell most megszokni a világpolitikában is. Azt, hogy az egyébként alapjában szimpatikus eladó sokszor még azt sem tudja, hogy a végén fogkefét vagy lakást fog elsózni, azt pedig még kevésbé, hogy mennyiért. Ez a pillanatnyi hangulattól, a körülményektől függ”
Tudomásul kell venni, hogy Trump alkut kínál, nem pedig megállapodást készít elő. Úgy tűnik, a Kreml ezt tudomásul is vette. Mi mással magyarázhatnánk, hogy Vlagyimir Putyin folyamatosan hangsúlyozza, hogy kész a tárgyalásokra – ergo kell neki az áru -, ám olyan árat kínál, amelyet a kereskedő meg sem hall. Vagy azt, hogy az orosz elnök azt ecseteli, Trumptól ellopták a négy évvel ezelőtti választásokat, és amennyiben ő lett volna az amerikai elnök, ez a háború ki sem tör. Miközben Putyin is tudja, hogy az első halálos fegyvereket még Trump első ciklusa idején szállították Ukrajnának. Sebaj, ez az alku, az üzlet része. Mint ahogy az is, hogy Trump bemondta, 24 óra alatt békét teremt. Tehát háromszoros árat mondott be a paradicsomra, aztán majd meglátja, megveszik-e. Nagyon jól tudja, hogy akkor is történelmet ír, ha ez egy év alatt sikerül. Trump abban bízik, hogy a levegőt is képes eladni, Putyin pedig abban, hogy ezt észreveszi, és a fogat is növesztő fogkefét végül a normális árán veszi meg. Nem agyal azon, hogy mi is lehet Trump igazi rendezési terve, mert sejti, hogy ilyen jó eséllyel nem is létezik. Valójában nem azt várja, hogy Trump mivel áll majd elő, hanem ő tesz majd olyan ajánlatot, amelyet amerikai kollégája jó eséllyel el is fogadhat.
„Kis túlzással, azon a bizonyos virtuális asztalon tehát jelenleg valójában egy üres papír hever, amelyet majd az alku, a tárgyalások során írnak meg”
A kereteket persze előtte most is meghatározzák majd, de ez nem okvetlenül jelenti, hogy a megbeszéléseken is ebben maradnak. Más volt a helyzet Joe Biden elnöksége idején, és más lenne Kamala Harris győzelme esetén is. Ettől a Trumpban rejlő kiszámíthatatlanságtól retteg Ukrajna és Európa, és ezért mondta anno Vlagyimir Putyin is, hogy Kamala Harris győzelmének drukkol. Nem trollkodott, hiszen az ő befutása esetén garantáltan gyengébb elnökkel kellett volna tárgyalni, miközben Trump túlnyerte magát, ráadásul az Amerika naggyá tételét célzó ambíciók is túlfeszítik. A demokrata jelölttel biztosan kiszámíthatóbb lenne a helyzet, és gyengébb Amerika. Viszont az is biztos, hogy az inkább befolyási övezetekben, mint globális uralomban gondolkodó Trumppal adott esetben könnyebb lehet majd átvágni a mára igencsak nagyra nőtt gordiuszi csomót. Őt ugyanis kevésbé fogja érdekelni, hogy mit gondol az alkuról Ukrajna, vagy éppen Európa. Neki kizárólag Amerika érdeke a fontos. No meg az, hogy történelmet írjon, és ez hajlékonyabb tárgyalóvá teheti.
„Putyin dolgát azonban megnehezíti, hogy Trump személyében olyan fél ül majd az asztal másik oldalán, akinek a tárgyalási stílusa sokkal inkább az erőre alapozott amerikai, semmint az európai kultúrában gyökerezik”
Mindehhez vegyük hozzá, hogy Trump üzletember, így leginkább a pénz nyelvén ért, és úgy is tárgyal, mint egy minden hájjal megkent üzletember. Ahogy tette ezt egykor az ingatlan piacon. Ahogy a Phoenix Capital Research befektetéseket kutató elemzővállalat vezető piaci stratégája, Graham Summers ezt a stratégiát leírja, előbb nyit egy felháborító követeléssel, majd kér valamit cserébe, hogy visszalépjen az eredeti kéréstől, végül felajánl egy kölcsönösen előnyös hosszú távú kapcsolatot cserébe egy azonnali, számára igen kedvező üzletért.
„Nem véletlen tehát az orosz óvatosság, és az sem, hogy kissé minden oldal belemerevedett a várakozásba, és a jelek szerint egyelőre inkább csak kóstolgatják egymást a közben azért a háttérben folyó egyeztetéseken”
Ilyen esetben ugyanis sokszor még a tárgyalások csúszása, esetleg elmaradása is jobb annál, mint hogy ott a nagy impovizálásban esetleg valami rosszul süljön el. Trump és csapata már megmutatta, hogy képes erőből politizálni, miközben tett látható gesztusokat is Moszkva irányába. A sokszor a zsarolástól fenyegetéstől sem visszariadó expresszív nyilatkozatok azonban láthatóan nem kergetik pánikba a Kremlt. Moszkvában ugyanis értik, hogy ez a játék része, a bazárban pedig a szavak és az elért eredmény alig vannak köszönő viszonyban egymással. Azt a bizonyos paradicsomot ugyanis holnap féláron is adhatják, ha kell a benzinre a pénz. Valahol erre számíthat a Kreml is. Mintha azt is értené, hogy felesleges megsértődni Trump kijelentésein, ez ugyanis a játék része. A Fehér Ház most nem igazán figyel a reakciókra. Ráadásul Trumptól azt is láthatta már, hogy nem tud sokáig egyetlen témára koncentrálni, így aztán érdemes kivárni addig, amíg el nem fárad a nagy rohanásban, és letisztultabb lesz a helyzet. Már csak azért is, mert közben az is kiderülhet, hogy mennyire uralja Trump az amerikai helyzetet. Arról már nem is beszélve, hogy a kitartás, a türelem, a higgadtság a bazárban általában tiszteletet szokott kivívni.
(A cikk az eredetileg a Demokrata című hetilapban megjelent írás átdolgozott változata.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Stier Gábor jól látja. Egy pókerjátszma kezdetén vagyunk amelyben legkevésbé Ukrajna a maga valóságában nem fér bele. Az ukránok ebben a játszmában csak számok, kártyalapok. A fő kérdés, hogy Amerika mennyire van nyeregben, tud-e nyomást gyakorolni Moszkvára. Ne legyenek illúzióink. Tudnak nyomást gyakorolni az oroszokra is. Az alku nem a javak elosztásáról fog szólni, hanem a befolyási övezetekről. Az erő. Nos az is egy kártya az asztalon. Persze, hogy bedobják a játszmába. Oroszország is tud erőből politizálni..
Lesz-e ebből új világrend? Nem lesz! Csak az erőviszonyok változnak és a szereplők körül a támogatók. Lesz-e tartós béke? Nekem nincsenek illúzióim.