„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Oroszország aktualizált nukleáris doktrínája

2024. dec. 09.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

November 19-én Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az „Az Orosz Föderáció nukleáris elrettentéssel kapcsolatos állami politikájának alapelvei” című aktualizált nukleáris doktrínát – mindössze négy évvel a 2020-as aktualizálás után. Az aláírás időzítése egybeesett Ukrajna első, amerikai ATACMS rakétákkal Oroszország ellen történő támadásával. Mindkét lépés egyértelműen jelzi a Nyugat és Oroszország közötti viszony romlását, sőt eszkalálását. Alexander Neu elemzése, Péli Éva fordította.

Alexander Neu írása a #moszkvater.com-on

„Egy katonai koalíció (blokk, szövetség) részét képező állam által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen elkövetett agresszió a koalíció (blokk/szövetség) egésze által elkövetett agressziónak minősül” #moszkvater

„Egy katonai koalíció (blokk, szövetség) részét képező állam által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen elkövetett agresszió a koalíció (blokk/szövetség) egésze által elkövetett agressziónak minősül”
Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry/AFP

Ez a cikk audio podcast formájában is elérhető.

Podcast: Új ablakban lejátszás | Letöltés

A „III. az Orosz Föderáció nukleáris fegyverek használatára való áttérésének feltételei” fejezetcím alatt a 2020-as változatban – azonos címmel „Az Orosz Föderáció állami politikájának alapelvei a nukleáris elrettentés területén” – a már akkor szigorított feltételek kerültek meghatározásra:

19. A következő feltételek meghatározóak az Orosz Föderáció esetleges nukleáris fegyverek használatához:

(a) az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei területét támadó ballisztikus rakéták indításáról szóló hiteles információk beérkezése;

b) nukleáris fegyverek vagy más tömegpusztító eszközök bevetése az ellenfél által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei területe ellen;

c) az ellenfélnek az Orosz Föderáció kritikusan fontos állami és katonai objektumaira gyakorolt hatása, amelyek kiiktatása a nukleáris erők válaszintézkedéseinek meghiúsulásához vezet;

d) az Orosz Föderáció elleni agresszió hagyományos fegyverek alkalmazásával, amennyiben az az állam létét fenyegeti.”

Az új dokumentum részben kiegészíti a fenti pontokat, és tartalmaz egy további pontot:

A b) pont esetében „a nukleáris fegyverek vagy más típusú tömegpusztító fegyvereknek az ellenfél által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei területe ellen történő alkalmazása” kiegészül a következővel: „fegyveres erői vagy a területén kívüli létesítményei (ellen)”. Ez kétségtelenül a külföldön, például Szíriában, de valószínűleg Ukrajnában lévő hajókra és orosz katonai bázisokra is vonatkozik.

d)az Orosz Föderáció és/vagy Belarusz elleni, hagyományos fegyverek alkalmazásával elkövetett agresszió, ha az az állam létét fenyegeti”.Ez a megfogalmazás kiterjeszti az orosz nukleáris ernyőt Belaruszra.

Teljesen új az e) pont: „az Orosz Föderáció államhatárait átlépő, ellenséges légierő által elkövetett jelentős támadásra utaló, ellenőrzött információk”.

Az e) pont a jelenlegi hatalmas technikai és technológiai forradalomra vonatkozik a légi és az űrben lévő új fegyverrendszerek tekintetében. Kétségtelenül ezek közé tartoznak a hiperszonikus rakéták, a lézerfegyverek és a harci drónok. A harci dróntechnológia forradalmasítja a szárazföldi hadviselést, amelyet eddig elsősorban páncélozott fegyverrendszerekkel (harckocsik, gyalogsági harcjárművek, szállítójárművek stb.) folytattak. Ukrajnában a harckocsik jelentősége rohamosan csökken a drónok használata miatt. A harci drónok tehát több mint game changer eszközök. Újraírják a szárazföldi harc valóságát.

Nukleáris elrettentés – politikai elvek

A katonai és haditechnikai feltételek és azok kiegészítései mellett a politikai feltételek területe (fejezet: „A nukleáris elrettentés természete”) is alapos átdolgozásra került. Ez a fejezet konkretizálja és bővíti a lehetséges ellenfelek körét. Már nem csak „potenciális ellenfélről” van szó, hanem „egyes államokról és katonai koalíciókról”, azaz olyan katonai tömbökről és szövetségekről – elsősorban a NATO-ról –, amelyek nukleáris fegyverekkel és/vagy más tömegpusztító fegyverekkel rendelkeznek, és amelyeket Oroszország potenciális ellenfélnek tekint. Ezt a kijelentést kiegészíti az az utalás, hogy a nukleáris elrettentés olyan államok ellen is irányul, amelyek biztosítják az „ellenőrzésük alatt álló területet, légteret és tengeri teret, valamint az erőforrásokat az Orosz Föderáció elleni támadás előkészítéséhez és végrehajtásához”. Ez a kiegészítés különösen Ukrajnára és a posztszovjet térség más államaira irányul. A 10. és 11. pont konkrétan kimondja:

10. Egy katonai koalíció (blokk, szövetség) részét képező állam által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen elkövetett agresszió a koalíció (blokk/szövetség) egésze által elkövetett agressziónak minősül”.

Ezzel a meghatározással Moszkva már nem kíván különbséget tenni a NATO-tagállamok között, hanem a NATO egészét tekinti felelősnek abban az esetben, ha egy NATO-tagállam agressziót indítana Oroszország ellen. Ennek hátterében minden bizonnyal a kizárólag európai NATO-tagállamok csapatainak Ukrajnába telepítéséről szóló találgatások állnak. Ezek harci kapcsolatba kerülhetnének az orosz csapatokkal az Oroszország által elcsatolt területeken.

  1. Az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen egy nem nukleáris állam által egy nukleáris állam részvételével vagy támogatásával végrehajtott agresszió az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei közös támadásának minősül.

Ez a pont mindenekelőtt Ukrajna és az USA kapcsolatára vonatkozik, ahol valószínűleg az ukrán fegyveres erők által az Orosz Föderáció kurszki régiójában végrehajtott, még nem teljesen visszavert offenzíva a fő hivatkozási pont.

A 15. pont kiterjeszti azon fenyegetések körét, amelyek aktív nukleáris elrettentést vonnának maguk után:

Kimondja:

„A fő katonai fenyegetések, amelyek az Orosz Föderáció elleni fenyegetéssé eszkalálódhatnak, és amelyek semlegesítését nukleáris elrettentés révén kell megoldani, a következők:

(a) a potenciális ellenfél olyan nukleáris fegyverek és/vagy más tömegpusztító fegyverek birtoklása, amelyeket az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen be lehetne vetni, valamint az ilyen típusú fegyverek hordozóeszközei;

b) a rakétavédelmi rendszerek, közepes és rövid hatótávolságú cirkálórakéták, ballisztikus rakéták, nagy pontosságú nem nukleáris és hiperszonikus fegyverek, pilóta nélküli támadó platformok és energiafegyverek jelenléte és telepítése a potenciális ellenfelek által, amelyeket potenciálisan be lehetne vetni az Orosz Föderáció ellen;

A b) ponttal az orosz fél figyelembe veszi egyrészt a fegyverkezés legújabb technológiai fejlesztéseit, másrészt e fegyvereknek az orosz terület hatótávolságán belül történő telepítését.

c) az ellenség hagyományos fegyveres erőinek az Orosz Föderáció határai közelében vagy a szomszédos tengeri területeken történő felállítását, beleértve a nukleáris fegyverek szállítására szolgáló eszközöket és/vagy a használatukat lehetővé tevő katonai infrastruktúrát is;

A c) pont ismételten felvázolja az Oroszország határai közelében lévő hagyományos fegyveres erők és katonai infrastruktúra elutasítását. Putyin 2022 februárjában az ukrajnai orosz inváziót igazoló beszédeiben is elsősorban ez a pont szerepelt.

d) az űrbe telepített rakétavédelmi rendszerek, műholdak elleni fegyverek és támadórendszerek kifejlesztése és telepítése az ellenfelek által;

A d) pont az űr militarizálásával, mint Oroszországot fenyegető veszéllyel foglalkozik.

e) a nukleáris fegyverek és hordozóeszközeik telepítése nem nukleáris államokba;

Az e) pont egy valójában régi problémával foglalkozik, a technikai-nukleáris megosztás problémájával: A hivatalosan nem nukleáris államok nukleáris fegyvereket rejtegetnek a területükön. Bizonyos fokú rendelkezési jogkörrel is rendelkeznek a parancsnoki lánc végső fázisában, legalábbis akkor, ha ők biztosítják a hordozórendszereket (pl. a nukleáris bombák célterületre szállítása saját nukleáris képességű vadászbombázóikkal).

f) olyan új katonai koalíciók (blokkok, szövetségek) létrehozása vagy a már létező katonai koalíciók bővítése, amelyek katonai infrastruktúrájukat közelebb hozzák az Orosz Föderáció határaihoz.

Ez a NATO keleti terjeszkedését érinti, amely – mivel a NATO kelet felé terjeszkedett és ezt folytatni is kívánja (Ukrajna NATO-ba való felvételére vonatkozó kötelezettségvállalások) – logikusan közeledik Oroszország határaihoz, vagy már érintkezik azokkal (balti államok, Norvégia és Finnország).

g) az Orosz Föderáció területének egyes részeit elszigetelő intézkedések, például a kritikus infrastrukturális közlekedési kapcsolatok blokkolása“.

Az orosz fél különösen a balti-tengeri Kalinyingrád orosz és feltehetően a fekete-tengeri Krímre is. Elméletileg mindkét régiót masszív katonai erővel el lehetne szigetelni Oroszországtól: Kalinyingrádot a Balti-tengerhez való hozzáférés tényleges blokkolásával, a Krímet pedig a szárazföldi híd visszafoglalásával és az orosz szárazfölddel összekötő híd megsemmisítésével.

Az orosz fél különösen a balti-tengeri Kalinyingrád orosz exklávéra összpontosít, és valószínűleg a fekete-tengeri Krímre is. Elméletileg mindkét régiót el lehetne szigetelni Oroszországtól masszív katonai bevetéssel: Kalinyingrádot a Balti-tengerhez és a Krímhez való hozzáférés hatékony blokkolásával a szárazföldi híd visszafoglalásával és az orosz szárazfölddel összekötő híd megsemmisítésével.

Összefoglalva három megállapítás tehető

„Először is, egyértelműen felismerhető a nukleáris fegyverek használati küszöbének csökkentése”

A tér és a potenciális ellenséges szereplők konkretizálása és bővülése, valamint az Oroszország szemében azonosított potenciális veszélyek önmagukért beszélnek.

„Másodszor, az Oroszország határaira való gyakori hivatkozások hangsúlyozzák a különleges biztonsági komponenst – Oroszország nem akar más nagyhatalmat vagy annak szövetségeseit elfogadni a határain vagy azok közelében (kubai válság 1962-es érv)”

Moszkvának ez a biztonsági érdeke, akár jogos, akár nem, annak idején a Varsói Szerződés katonai szövetségének létrehozásában is nagy szerepet játszott. Az ideológiai konfrontációtól függetlenül Moszkva elsődleges szempontja nem az ideológiai befolyási szférák kiterjesztése, hanem a stratégiai mélység megteremtése volt – akár saját szövetségesei, akár pufferállamok révén.

„Harmadszor, hogy ezek a politikai elvek mennyiben korlátozódnak szövetségesére, Belaruszra, vagy a közelmúltbeli közeledésre tekintettel Észak-Koreára, sőt Kínára és Iránra is kiterjednek, még nem tudni. Az utalás ugyanis nem csak Belaruszra, hanem többes számban az orosz szövetségesekre vonatkozik. Ez a homályosság szándékos, semmiképp nem véletlen”

A Nyugat oldaláról mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Moszkva aktualizált nukleáris doktrínája ellenére, amely figyelmeztető jelzésnek szánták, a különböző hatótávolságú nyugati rakéták repülnek Oroszország területére – az eredmény nyitott.

(A cikk eredetileg itt jelent meg németül)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK