„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Oroszország aktualizált nukleáris doktrínája

2024. dec. 09.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

November 19-én Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az „Az Orosz Föderáció nukleáris elrettentéssel kapcsolatos állami politikájának alapelvei” című aktualizált nukleáris doktrínát – mindössze négy évvel a 2020-as aktualizálás után. Az aláírás időzítése egybeesett Ukrajna első, amerikai ATACMS rakétákkal Oroszország ellen történő támadásával. Mindkét lépés egyértelműen jelzi a Nyugat és Oroszország közötti viszony romlását, sőt eszkalálását. Alexander Neu elemzése, Péli Éva fordította.

Alexander Neu írása a #moszkvater.com-on

„Egy katonai koalíció (blokk, szövetség) részét képező állam által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen elkövetett agresszió a koalíció (blokk/szövetség) egésze által elkövetett agressziónak minősül” #moszkvater

„Egy katonai koalíció (blokk, szövetség) részét képező állam által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen elkövetett agresszió a koalíció (blokk/szövetség) egésze által elkövetett agressziónak minősül”
Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry/AFP

Ez a cikk audio podcast formájában is elérhető.

Podcast: Új ablakban lejátszás | Letöltés

A „III. az Orosz Föderáció nukleáris fegyverek használatára való áttérésének feltételei” fejezetcím alatt a 2020-as változatban – azonos címmel „Az Orosz Föderáció állami politikájának alapelvei a nukleáris elrettentés területén” – a már akkor szigorított feltételek kerültek meghatározásra:

19. A következő feltételek meghatározóak az Orosz Föderáció esetleges nukleáris fegyverek használatához:

(a) az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei területét támadó ballisztikus rakéták indításáról szóló hiteles információk beérkezése;

b) nukleáris fegyverek vagy más tömegpusztító eszközök bevetése az ellenfél által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei területe ellen;

c) az ellenfélnek az Orosz Föderáció kritikusan fontos állami és katonai objektumaira gyakorolt hatása, amelyek kiiktatása a nukleáris erők válaszintézkedéseinek meghiúsulásához vezet;

d) az Orosz Föderáció elleni agresszió hagyományos fegyverek alkalmazásával, amennyiben az az állam létét fenyegeti.”

Az új dokumentum részben kiegészíti a fenti pontokat, és tartalmaz egy további pontot:

A b) pont esetében „a nukleáris fegyverek vagy más típusú tömegpusztító fegyvereknek az ellenfél által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei területe ellen történő alkalmazása” kiegészül a következővel: „fegyveres erői vagy a területén kívüli létesítményei (ellen)”. Ez kétségtelenül a külföldön, például Szíriában, de valószínűleg Ukrajnában lévő hajókra és orosz katonai bázisokra is vonatkozik.

d)az Orosz Föderáció és/vagy Belarusz elleni, hagyományos fegyverek alkalmazásával elkövetett agresszió, ha az az állam létét fenyegeti”.Ez a megfogalmazás kiterjeszti az orosz nukleáris ernyőt Belaruszra.

Teljesen új az e) pont: „az Orosz Föderáció államhatárait átlépő, ellenséges légierő által elkövetett jelentős támadásra utaló, ellenőrzött információk”.

Az e) pont a jelenlegi hatalmas technikai és technológiai forradalomra vonatkozik a légi és az űrben lévő új fegyverrendszerek tekintetében. Kétségtelenül ezek közé tartoznak a hiperszonikus rakéták, a lézerfegyverek és a harci drónok. A harci dróntechnológia forradalmasítja a szárazföldi hadviselést, amelyet eddig elsősorban páncélozott fegyverrendszerekkel (harckocsik, gyalogsági harcjárművek, szállítójárművek stb.) folytattak. Ukrajnában a harckocsik jelentősége rohamosan csökken a drónok használata miatt. A harci drónok tehát több mint game changer eszközök. Újraírják a szárazföldi harc valóságát.

Nukleáris elrettentés – politikai elvek

A katonai és haditechnikai feltételek és azok kiegészítései mellett a politikai feltételek területe (fejezet: „A nukleáris elrettentés természete”) is alapos átdolgozásra került. Ez a fejezet konkretizálja és bővíti a lehetséges ellenfelek körét. Már nem csak „potenciális ellenfélről” van szó, hanem „egyes államokról és katonai koalíciókról”, azaz olyan katonai tömbökről és szövetségekről – elsősorban a NATO-ról –, amelyek nukleáris fegyverekkel és/vagy más tömegpusztító fegyverekkel rendelkeznek, és amelyeket Oroszország potenciális ellenfélnek tekint. Ezt a kijelentést kiegészíti az az utalás, hogy a nukleáris elrettentés olyan államok ellen is irányul, amelyek biztosítják az „ellenőrzésük alatt álló területet, légteret és tengeri teret, valamint az erőforrásokat az Orosz Föderáció elleni támadás előkészítéséhez és végrehajtásához”. Ez a kiegészítés különösen Ukrajnára és a posztszovjet térség más államaira irányul. A 10. és 11. pont konkrétan kimondja:

10. Egy katonai koalíció (blokk, szövetség) részét képező állam által az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen elkövetett agresszió a koalíció (blokk/szövetség) egésze által elkövetett agressziónak minősül”.

Ezzel a meghatározással Moszkva már nem kíván különbséget tenni a NATO-tagállamok között, hanem a NATO egészét tekinti felelősnek abban az esetben, ha egy NATO-tagállam agressziót indítana Oroszország ellen. Ennek hátterében minden bizonnyal a kizárólag európai NATO-tagállamok csapatainak Ukrajnába telepítéséről szóló találgatások állnak. Ezek harci kapcsolatba kerülhetnének az orosz csapatokkal az Oroszország által elcsatolt területeken.

  1. Az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen egy nem nukleáris állam által egy nukleáris állam részvételével vagy támogatásával végrehajtott agresszió az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei közös támadásának minősül.

Ez a pont mindenekelőtt Ukrajna és az USA kapcsolatára vonatkozik, ahol valószínűleg az ukrán fegyveres erők által az Orosz Föderáció kurszki régiójában végrehajtott, még nem teljesen visszavert offenzíva a fő hivatkozási pont.

A 15. pont kiterjeszti azon fenyegetések körét, amelyek aktív nukleáris elrettentést vonnának maguk után:

Kimondja:

„A fő katonai fenyegetések, amelyek az Orosz Föderáció elleni fenyegetéssé eszkalálódhatnak, és amelyek semlegesítését nukleáris elrettentés révén kell megoldani, a következők:

(a) a potenciális ellenfél olyan nukleáris fegyverek és/vagy más tömegpusztító fegyverek birtoklása, amelyeket az Orosz Föderáció és/vagy szövetségesei ellen be lehetne vetni, valamint az ilyen típusú fegyverek hordozóeszközei;

b) a rakétavédelmi rendszerek, közepes és rövid hatótávolságú cirkálórakéták, ballisztikus rakéták, nagy pontosságú nem nukleáris és hiperszonikus fegyverek, pilóta nélküli támadó platformok és energiafegyverek jelenléte és telepítése a potenciális ellenfelek által, amelyeket potenciálisan be lehetne vetni az Orosz Föderáció ellen;

A b) ponttal az orosz fél figyelembe veszi egyrészt a fegyverkezés legújabb technológiai fejlesztéseit, másrészt e fegyvereknek az orosz terület hatótávolságán belül történő telepítését.

c) az ellenség hagyományos fegyveres erőinek az Orosz Föderáció határai közelében vagy a szomszédos tengeri területeken történő felállítását, beleértve a nukleáris fegyverek szállítására szolgáló eszközöket és/vagy a használatukat lehetővé tevő katonai infrastruktúrát is;

A c) pont ismételten felvázolja az Oroszország határai közelében lévő hagyományos fegyveres erők és katonai infrastruktúra elutasítását. Putyin 2022 februárjában az ukrajnai orosz inváziót igazoló beszédeiben is elsősorban ez a pont szerepelt.

d) az űrbe telepített rakétavédelmi rendszerek, műholdak elleni fegyverek és támadórendszerek kifejlesztése és telepítése az ellenfelek által;

A d) pont az űr militarizálásával, mint Oroszországot fenyegető veszéllyel foglalkozik.

e) a nukleáris fegyverek és hordozóeszközeik telepítése nem nukleáris államokba;

Az e) pont egy valójában régi problémával foglalkozik, a technikai-nukleáris megosztás problémájával: A hivatalosan nem nukleáris államok nukleáris fegyvereket rejtegetnek a területükön. Bizonyos fokú rendelkezési jogkörrel is rendelkeznek a parancsnoki lánc végső fázisában, legalábbis akkor, ha ők biztosítják a hordozórendszereket (pl. a nukleáris bombák célterületre szállítása saját nukleáris képességű vadászbombázóikkal).

f) olyan új katonai koalíciók (blokkok, szövetségek) létrehozása vagy a már létező katonai koalíciók bővítése, amelyek katonai infrastruktúrájukat közelebb hozzák az Orosz Föderáció határaihoz.

Ez a NATO keleti terjeszkedését érinti, amely – mivel a NATO kelet felé terjeszkedett és ezt folytatni is kívánja (Ukrajna NATO-ba való felvételére vonatkozó kötelezettségvállalások) – logikusan közeledik Oroszország határaihoz, vagy már érintkezik azokkal (balti államok, Norvégia és Finnország).

g) az Orosz Föderáció területének egyes részeit elszigetelő intézkedések, például a kritikus infrastrukturális közlekedési kapcsolatok blokkolása“.

Az orosz fél különösen a balti-tengeri Kalinyingrád orosz és feltehetően a fekete-tengeri Krímre is. Elméletileg mindkét régiót masszív katonai erővel el lehetne szigetelni Oroszországtól: Kalinyingrádot a Balti-tengerhez való hozzáférés tényleges blokkolásával, a Krímet pedig a szárazföldi híd visszafoglalásával és az orosz szárazfölddel összekötő híd megsemmisítésével.

Az orosz fél különösen a balti-tengeri Kalinyingrád orosz exklávéra összpontosít, és valószínűleg a fekete-tengeri Krímre is. Elméletileg mindkét régiót el lehetne szigetelni Oroszországtól masszív katonai bevetéssel: Kalinyingrádot a Balti-tengerhez és a Krímhez való hozzáférés hatékony blokkolásával a szárazföldi híd visszafoglalásával és az orosz szárazfölddel összekötő híd megsemmisítésével.

Összefoglalva három megállapítás tehető

„Először is, egyértelműen felismerhető a nukleáris fegyverek használati küszöbének csökkentése”

A tér és a potenciális ellenséges szereplők konkretizálása és bővülése, valamint az Oroszország szemében azonosított potenciális veszélyek önmagukért beszélnek.

„Másodszor, az Oroszország határaira való gyakori hivatkozások hangsúlyozzák a különleges biztonsági komponenst – Oroszország nem akar más nagyhatalmat vagy annak szövetségeseit elfogadni a határain vagy azok közelében (kubai válság 1962-es érv)”

Moszkvának ez a biztonsági érdeke, akár jogos, akár nem, annak idején a Varsói Szerződés katonai szövetségének létrehozásában is nagy szerepet játszott. Az ideológiai konfrontációtól függetlenül Moszkva elsődleges szempontja nem az ideológiai befolyási szférák kiterjesztése, hanem a stratégiai mélység megteremtése volt – akár saját szövetségesei, akár pufferállamok révén.

„Harmadszor, hogy ezek a politikai elvek mennyiben korlátozódnak szövetségesére, Belaruszra, vagy a közelmúltbeli közeledésre tekintettel Észak-Koreára, sőt Kínára és Iránra is kiterjednek, még nem tudni. Az utalás ugyanis nem csak Belaruszra, hanem többes számban az orosz szövetségesekre vonatkozik. Ez a homályosság szándékos, semmiképp nem véletlen”

A Nyugat oldaláról mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Moszkva aktualizált nukleáris doktrínája ellenére, amely figyelmeztető jelzésnek szánták, a különböző hatótávolságú nyugati rakéták repülnek Oroszország területére – az eredmény nyitott.

(A cikk eredetileg itt jelent meg németül)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    A Nyugat hosszú hibrid háborúra készül

    2025. júl. 9.
    Az ukrajnai béke nem fog véget vetni a Nyugat hibrid háborújának Oroszország ellen. A finomított hibrid háborús modell céljai között ugyanis...

    Az itáliai kapcsolatok kezdetei

    2025. júl. 9.
    Az egyetemes történelemben Rusznak nevezett világ és az itáliai városállamok diplomáciai kapcsolatainak a kezdetéről lesz szó e cikkben, kul...

    Egyre közelebb Konsztantyinovka elfoglalása

    2025. júl. 8.
    Miközben egyre intenzívebben folyik az ukrán és az orosz hátországot is érintő drón háború, az orosz erők egyre nagyobb nyomás alá helyezik ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK