//Orosz vadászgépekkel erősítene Ankara?
Putyin és Erdogan a 2019-es Moszkvai Nemzetközi Légi- és Űrszalonon #moszkvater

Orosz vadászgépekkel erősítene Ankara?

MEGOSZTÁS

Törökország ötödik generációs vadászgépekkel kapcsolatos tervei a feje tetejére álltak, miután Washington az Sz-400 légvédelmi rendszer vásárlására válaszul 2020 elején kizárta Ankarát a többnemzetiségű F-35 programból. Bár Washington és Ankara között a haditechnikai kooperáció nem szűnt meg, máig megoldatlan kérdés, hogy milyen típust választ a jövőben a Török Légierő, és mi lesz az Ankara által befizetett 1,4 milliárd dollárral. A napokban potenciális új lehetőség tűnt fel a kérdés sajátságos rendezésére, így nem elképzelhetetlen, hogy az üzlet végül egy nem várt orosz csavarral végződik.

Putyin és Erdogan a 2019-es Moszkvai Nemzetközi Légi- és Űrszalonon #moszkvater
Putyin és Erdogan a 2019-es Moszkvai Nemzetközi Légi- és Űrszalonon
Fotó:EUROPRESS/Handout/TURKISH PRESIDENCY PRESS OFFICE/AFP

Az elmúlt hetek egyik érdekes fejleményeként körvonalazódott Ankarának a Török Légierőt érintő legújabb terve. Mint ahogy azt a Reuters hírügynökség meg nem nevezett védelmi ipari forrásokra hivatkozva bejelentette, Törökország jelenlegi vadászgép flottájának korszerűsítésével, valamint újabb F-16-osok beszerzésével kívánja haderejét korszerűsíteni, mindezt részben Washington számlájára. Ugyanis ahogy azt Recep Tayyip Erdogan török államfő több alkalommal is erőteljesen hangsúlyozta, országa eddig összesen 1,4 milliárd dollárt fektetett az ötödik generációs F-35 programba.

„Ám miután Washington 2019-től fokozatosan limitálta Ankara részvételét, majd tavaly tavasszal teljesen ki is zárta a programból, a török fél sem átvenni nem tudja a számára már legyártott, legújabb technológiai színvonalat képviselő gépeket, sem a befizetett összeget nem kapta vissza”

Az elmúlt években jelentősen megromlott török-amerikai kapcsolatok leginkább neuralgikus pontja Szíria és a Földközi-tenger felségvizei mellett továbbra is az Sz-400 ezred vásárlása, illetve az ennek kapcsán kivetett szankciók.

Sz-400 légvédelmi rendszer be és kirakodása 2019 júliusában

Ám a Reuters értesüléseit kiegészítendő, Erdogan legutóbbi nyilatkozatai alapján megcsillant a lehetséges megoldás reménye. Eszerint ugyanis Washington végül F-16 vadászok szállításával kárpótolná Ankarát az F-35 programból történt kizárásért. A török fél összesen 40 új gyártású F-16V vadászgépet, és mindezek mellett mintegy 80, vélhetően szintén F-16V „Viper” szintre történő korszerűsítési csomagot rendelne az Egyesült Államoktól, amelynek összköltsége becslések szerint jócskán meghaladja a 6 milliárd dollárt. Ennek részleges fedezetét nyújtaná az említett 1,4 milliárd, amely végső felhasználásáról a felek a mai napig nem tudtak megállapodni.

Bár az amerikai kormányzat hivatalosan semmilyen módon nem kívánta kommentálni a híreszteléseket, a Biden-adminisztráció vélhetően nem ellenezné az üzlet létrejöttét. Az igaz, hogy politikai szinten nem épp felhőtlen a két ország viszonya, de Ankara továbbra is a NATO második legnagyobb hadereje, és a déli szárny biztosítója. Illetve ahogy az ismert orosz elemző, Fjodor Lukjanov is megjegyzi, az elmúlt időszakban mintha enyhült volna a feszültség, ugyanis nem egyszer a Fehér Ház közleményeiben Törökország ismét a „pótolhatatlan stratégiai partner” jelzővel együtt szerepelt.

„De miképp kapcsolódik mindehhez Oroszország?”

Noha vélhetően nem lenne sem a kormányzat, sem pedig a jelentős lobbi erővel bíró védelmi ipar ellenére egy több milliárd dolláros megrendelés, a helyzet ennél bonyolultabb. Még tárgyalások megkezdése sem jelentené biztosra, hogy elhárult minden akadály Ankara elől. Ugyanis az amerikai fegyver exportot szabályozó Foreign Military Sales (FMS) program keretében a török üzletet még a washingtoni Szenátusnak is jóvá kell hagynia. A törvényhozás felsőházán belül viszont az elmúlt években egyre csak erősödik a kétpárti együttműködés a Törökországra gyakorolt nyomás fokozása érdekében.

„A napokban több képviselő is levélben fordult a Pentagonhoz, és személyesen Antony Blinken külügyminiszterhez a megállapodás elvetése érdekében. Szerintük Ankara a szövetségesi lét ellenére ellenségként kezeli Washingtont, és alapvető nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában az, ha Törökország megkapná a kért vadászgépeket”

Ráadásul a már hadrendbe állt mennyiségen felül Törökország újabb Sz-400 ezredet kíván Oroszországtól vásárolni, amelyről a tárgyalások hosszabb ideje folynak Ankara és Moszkva közt. Ez pedig tovább fűti a török féllel szemben a már alapvetően is számottevő kongresszusi ellenállást. A Kongresszus még ha engedélyezné is a beszerzést, azt felettébb szigorú feltételek mellett tenné. Vélhetően nemcsak a második üteg Sz-400, de az Oroszországgal folytatott mindennemű haditechnikai együttműködés felfüggesztéséhez kötné az áldását, amely természetesen elfogadhatatlan Ankara számára.

Ám ahogy azt Ismail Demir, a török védelmi ipar irányításáért felelős civil irányítású SSB vezetője az NTV televíziónak adott nyilatkozatában kiemelte, ha esetleg nem sikerülne Ankarának megállapodnia Washingtonnal, Törökország előtt nem zárulnak be a lehetőségek, és alternatív beszerzések után nézhet.

„Ez pedig nem jelentene mást, mint a Szu-35 vagy épp az Orosz Légierőben is még mindössze kis számban operáló Szu-57 rendszeresítését”

Utóbbit alátámasztja Erdogan látogatása a 2019-es Moszkvai Nemzetközi Légi- és Űrszalonon (MAKSZ), ahol személyesen tekinthette meg a Szu-57 export piacra szánt Szu-57E modifikációját. Kérdés persze, hogy az export piacos variáns pontosan milyen specifikumokban tér el az orosz belpiacostól, hiszen még az egykoron PAK-FA néven futó Szu-57 fejlesztése sem fejeződött be igazán. Elég csak a legkorábban 2022-23-ban gyártásba kerülő, véglegesnek szánt Izgyelije 30 hajtóműre gondoljunk.

Erdogan látogatása a 2019-es MAKSz-on

Az Sz-400 után tehát Ankara újabb területre terjesztené ki haditechnikai együttműködését Oroszországgal? Nos, a kérdésben még az orosz katonai szakértők véleménye is megoszlik, vajon mennyire lehet komolyan venni Demir szavait egy lehetséges török beszerzés valószínűségét illetően. Bár a többségük egyáltalán nem tekinti teljesen elvetendőnek az ötletet, de sokan kétségüket fejezik ki a megvalósulás esélyeit illetően. Ahogy Ruszlan Puhov, a Stratégiák és Technológiák Elemző Központjának igazgatója a Gazeta.ru portálnak elmondta, az Sz-400 beszerzés, illetve minden szankció ellenére az Egyesült Államok továbbra sem szakította meg védelmi ipari együttműködését Törökországgal.

„Szerinte az F-16 beszerzés lehet a döntő pont Washington és Ankara kapcsolatában, mivel annak visszautasításával Oroszország felé lökné az Egyesült Államok stratégiai partnerét”

Alapvetően nem is az Sz-400, vagy épp valamelyik Szuhoj lenne az első orosz versenyző a török haditechnikai beszerzések közt, mivel elég csak a későbbi Ka-52 alapjául szolgáló kétüléses Ka-50-2 Erdoganra gondolni – az egyezés ellenére a helikopter elnevezésének nincsen köze a jelenlegi államfőhöz –, amely végül sikertelenül indult az 1997-es török harci helikopter tenderen. Mégis, jelen helyzetben az orosz típusok emlegetése inkább tűnik Ankara részéről sajátos bazári alkupozíciónak Washingtonnal szemben, mint komoly elképzelésnek. Hiszen ne felejtsük el, történt már hasonló a török haditechnikai beszerzések történetében, amikor 2013-ban mindenki meglepetésére a T-LORAMIDS tenderen a kínai HQ-9 – lényegében az Sz-300 másolata – győzedelmeskedett. Mint kiderült ezzel Törökország célja a gyakorlatban az európai és amerikai ajánlatok árcsökkentésének kikényszerítése volt. Az már természetesen más kérdés, hogy a 2016-os puccskísérlet, és az azt követő politikai irányváltás hogyan vezetett el végül az Sz-400 rendszeresítéséhez.

„Viszont akár a Szu-35, akár a Szu-57 rendszeresítésével Törökország felettébb tág stratégiai mozgásteret teremtene magának, mivel ezen gépek üzemeltetésébe, használatába az Egyesült Államoknak semmilyen beleszólása, és egyúttal korlátozása nincs, akárcsak az Sz-400 esetében”

De nem elképzelhetetlen az sem, hogy Törökország Kínához hasonlóan az orosz gépeket egyfajta hordozó platformként rendszeresíti későbbi saját fejlesztésű fegyverzete számára. Másrészt még ha akarná, akkor se tudná Ankara az esetleges amerikai fegyverzetet használni az orosz gépeken, mivel azok integrációjához Washington hozzájárulása szükséges, amelyet aligha fog ilyen üzlethez jóváhagyni.

Természetesen az orosz gépek beszerzésének mindkét oldalról megvannak a sajátságos problémái. Többek között az elmúlt évtizedekben a török hajózók kiképzése szorosan összefonódott a rendszerben álló amerikai típusokkal, és személyzeti oldalról jelentős átképzését jelentene az eltérő harcászatot jelentő Szu-35, vagy épp a Szu-57 megjelenése. Másrészt az eltérő háttérrel érkező orosz vadászok külön földi kiszolgáló infrastruktúrát is igényelnek az amerikai rendszerekkel való kompatibilitás hiányában.

„Orosz részről pedig teljesen jogosan merülhet fel az érzékeny felszerelésének átadásának, vagy akár lemásolásának lehetősége. Sőt, a politikai klíma megváltozása esetén potenciálisan akár orosz vadászgépek nézhetnének szembe magával Oroszországgal. Egy vadászgép rendszeresítése jóval több buktatóval és akadállyal járó feladat, mint egy légvédelmi rendszeré”

Minden esetre a Török Légierő állományának mindenképpen szüksége van a modernizáción túl az esetleges típus frissítésre, mivel az állomány gerincét adó F-16-on túl még jelentősebb nagyságrendben állnak szolgálatban a minden igyekezet ellenére egyre elavultabbá váló és élettartamuk végéhez közeledő F-4 „Phantom„ és F-5 „Freedom Fighter” típusok. Ráadásul a közel 250 darabos F-16 állomány fele az 1987-1994 közti időszakban gyártódott, azaz a típus első példányai harmincas éveikbe lépve megállíthatatlanul közlednek naptári élettartamuk végéhez. Törökország egy azon öt kivételes ország közül, amely engedélyt kapott a légierejében szolgáló F-16 vadászok és részben azok alkatrészeinek helyi gyártására, illetve az Egyesült Államok valamint Izrael után a típus harmadik legnagyobb üzemeltetője.

A nemzetközi repülőnapok – így például Kecskemét - legendás résztvevőinek számító Török Csillagok is még az F-5 típust repülik #moszkvater
A nemzetközi repülőnapok – így például Kecskemét – legendás résztvevőinek számító Török Csillagok is még az F-5 típust repülik
A szerző felvétele

„Hasonlóan az F-16-hoz a kezdeti 100 gépes török F-35 megrendelés vélhetően csupán a kezdet lett volna”

Az esetleges újabb szárazföldi beszerzést további, a török tengeri képességeket növelő, helyből felszálló változat is kiegészíthette volna. Ankara a 2010-es évek elején nem véletlenül tett le a lehetséges F-16 modernizációról, mivel az akkori tervek szerint ismételten a jelentős helyi közreműködéssel az ötödik generációs típus vált volna a légierő legmodernebb és egyben legfontosabb típusává.

Akár az orosz, akár az amerikai ajánlat kerül ki végül győztesen a török vadászgép flotta modernizálását illetően, Ankara vélhetően még így sem lesz teljesen elégedett. Ugyanis még esetleges helyi összeszerelés mellett, és az eredetitől eltérő, saját alrendszerek beépítésével is jelentős technológiai függésben fog állni a szállító állammal. Ráadásul, ha végső soron az amerikai F-16 ajánlat, vagy a negyedik generációhoz tartozó Szu-35 győzedelmeskedik, az ötödik generáció és annak a korábbiakhoz képest megkérdőjelezhetetlen taktikai előnyei – mint az alacsony észlelhetőség vagy a szenzorfúzió – hiányozni fognak a Török Légierő eszköztárából.

„A várt függetlenedést a kiemelt projektként kezelt, helyi fejlesztésű ötödik generációs vadász, az egyelőre TF-X néven emlegetett program hozhatja el”

Utóbbi fejlesztése szintén jelentős nyugati közreműködéssel – kiemelve a brit BAE Systems vállalatot – zajlik, ám az orosz állami Rosztyeh is felajánlotta a lehetséges együttműködést a projektben. Bár az első működőképes példányt a köztársaság kikiáltásának 100. évfordulójára ígérik a fejlesztők, vélhetően ezt program sem fog tudni – már bonyolultságából adódóan sem – csúszások nélkül végbemenni. A rendszeresítés pedig legkorábban a 2030-as években történhet meg.

A TF-X makettje a 2019-es párizsi Le Bourget légiszalonon kiállítva #moszkvater
A TF-X makettje a 2019-es párizsi Le Bourget légiszalonon kiállítva
Fotó:Wikipédia

Ahogy az az elmúlt időszak török fejlesztéseiben megmutatkozott, Ankara hosszú távú célja nemcsak a minél nagyobb hazai hozzáadott érték elérése a védelmi szektorban, hanem a stratégiai önállóság elérése egy lehetőleg minél szélesebb spektrumú területen.

„Így bár meglepőnek tűnhet például, hogy egy 80 milliós ország önmaga ötödik generációs vadászgépet fejleszt, vagy épp saját helikopter hordozót állít hadrendbe, de mindezek végső soron összefutnak abban a célban, hogy Ankara szuverén szereplőként jelenhessen meg mind nagyhatalmi téren, mind ezzel összefüggésben a globális fegyverpiacon”

Ezzel összefüggésben pedig egyáltalán nem véletlen Ankara megváltozott külpolitikája, amelynek részeként egyre inkább sajátos hatalmi központként próbálja növelni befolyását a Közel-Kelettől a Kaukázuson át Közép-Ázsiáig.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.