//Orosz-amerikai harmónia az olajpiacon
A venezuelai már-már polgárháborús állapotok miatt emelkedik az olaj ára, ennek ellenére harmónia van az olajpiacon. A Juan Gaido, venezuelai ellenzéki vezetőhöz csatlakozott bolíviai Nemzeti Gárda tagjai verik vissza a Maduro elnökhöz hű erők egy csapatát Caracasban 2019. április 30-án

Orosz-amerikai harmónia az olajpiacon

MEGOSZTÁS

A 2019-es évet eddig jellemző, tulajdonképpen nyugodt piac az egyensúlyban lévő keresleten és kínálaton alapul, továbbá azon a tényen, hogy az árakat kínálati oldalról befolyásoló válságokat a piac két – nemcsak energiapiaci szempontból – főszereplője, jelesül Oroszország és az Egyesült Államok pragmatikusan kezeli.

A venezuelai már-már polgárháborús állapotok miatt emelkedik az olaj ára, ennek ellenére harmónia van az olajpiacon. A Juan Gaido, venezuelai ellenzéki vezetőhöz csatlakozott bolíviai Nemzeti Gárda tagjai verik vissza a Maduro elnökhöz hű erők egy csapatát Caracasban 2019. április 30-án
A venezuelai már-már polgárháborús állapotok emelik az olaj árát, amelyet ellensúlyoznak az amerikai lépések. Így aztán harmónia van az olajpiacon. A képen a Juan Guaidó venezuelai ellenzéki vezetőhöz csatlakozott bolíviai Nemzeti Gárda tagjai verik vissza a Maduro elnökhöz hű erők egy csapatát Caracasban 2019. április 30-án
Fotó:EUROPRESS/Federico PARRA/AFP

Az energiapiacokon április második fele az olajárak folyamatos erősödésének jegyében telt. Az áremelkedést a kínálati oldalon alátámasztotta a venezuelai már-már polgárháborús állapot, valamint Líbiában Haftar tábornok csapatainak előrenyomulása, ami megfigyelők szerint veszélyeztette a líbiai olajkitermelést és -exportot. Az áremelkedést erősítő tények közé sorolandó az amerikai kormány azon határozata, amely megszüntette az iráni kőolajat importáló országok számára korábban kiadott, az Irán elleni szankciók be nem tartásával összefüggő átmeneti felmentéseket. Ez elsősorban az iráni olajexport több mint felét felvevő Kínára és Indiára nézve jelentős hatású döntés.

„A kereslet növekedését prognosztizáló előrejelzéseknek pedig az amerikai és a kínai gazdaság vártnál kedvezőbb növekedési adatai adtak táptalajt”

A Brent típusú kőolaj határidős jegyzései elérték és meghaladták a 75 dollár/hordós szintet. Ám a fák nem nőnek az égig! Ennek a mondásnak az igazáról ezúttal nem más, mint Donald Trump amerikai elnök gondoskodott. Miközben ugyanő írta alá az imént említett, Irán elleni szankciók be nem tartóival szembeni szigorításokat tartalmazó rendeletet.

Trump egyszerre igyekszik megfelelni egyfelől azoknak a külpolitikai szempontból héjáknak minősíthető köröknek (no és az izraeli kormány elvárásainak), akik az Irán elleni kemény fellépést követelik, másfelől a belső piacon tapasztalható üzemanyagár-emelkedésnek is gátat akar szabni (áprilisban a benzinárak elérték a gallononkénti három dollárt, ami arrafelé magasnak számít). Ezért kemény üzenetben szólította fel az az OPEC tagállamait a kitermelés növelésére, minek hatására április utolsó napjaiban a határidős jegyzések két nap alatt 3 százalékkal csökkentek, a Brent ára 72 dollár/hordós szinten stabilizálódott.

Az amerikai elnök első látásra következetlennek és kaotikusnak tűnő intézkedései valójában abszolút pragmatikusak. Az olajárak szempontjából szemlélve a kérdést, a jelenlegi árszint úgy a felhasználók, mint a kitermelők számára elfogadható. Az árak esetleges összeomlása úgy Oroszország, mint a teljes amerikai olajipar érdekeivel messzemenőkig ellentétes. Ne feledjük el, hogy az Egyesült Államok kőolaj-szükségletének 11 százalékát a mai napig importálja, ugyanakkor napi 6 millió hordót exportál.

Az export hátterét biztosító palaolaj kitermelése pedig csak egy bizonyos árszint felett rentábilis – ami lassan egybeesik az orosz költségvetés által még elfogadhatóként betervezett összeggel.

„Az orosz állam és az amerikai olajipar, valamint az alacsony benzinárakat követelő amerikai autósok érdekei tehát egy finom egyensúly kialakítását teszik lehetővé. Ilyen helyzet a világ olajpiacán korábban soha nem volt”

Ha pedig igaz az a mondás, mely szerint az olaj felelős a Közel-Kelet konfliktusainak nagy részéért, és a Közel-Kelet pedig a világ puskaporos hordója, akkor az emberiség történelmében békés időszak következik.

Egy komolyabb, 10-20 százalékos áremelkedés pedig úgy az amerikai inflációt, mint az ottani benzinárakat emelné meg elfogadhatatlan mértékben. Ezért Amerika érdeke, hogy bizonyos, árfelhajtó hatású konfliktusokat tompítson – lásd a líbiai Haftar tábornok főváros elleni támadását elítélni kívánó brit(!) kezdeményezésű ENSZ-határozat amerikai és orosz vétóját. Sok év után az Egyesült Államoknak először sikerült értelmes lépést tenni Líbiában. Elemzők szerint Haftar tábornok nem bábfigura. Ebben igazuk van. Amit nem írnak le, az a tény, hogy kezd a megboldogult Kadhafi ezredeshez hasonló figurává válni, aki szintén nem volt báb. Felemelkedéséről és bukásáról a helyi törzsek döntöttek (az más kérdés, hogy ezt a döntést ki, és hogyan befolyásolta). Haftar esetében is ez a helyzet, ő most népszerű, bizalmat szavaznak neki.

„A kőolajárak tehát – bár az emelkedő trend megmaradt – nem nőnek az égig”

A 2019-es évet eddig jellemző, tulajdonképpen nyugodt piac az egyensúlyban lévő keresleten és kínálaton alapul, továbbá azon a tényen, hogy az árakat kínálati oldalról befolyásoló válságokat a piac két – nemcsak energiapiaci szempontból – főszereplője, jelesül Oroszország és az Egyesült Államok pragmatikusan kezeli. A két ország érdekei ebben a tekintetben megegyeznek. Nem mondható el ugyanez a földgáz piacáról. Ahol a kép odáig hasonló, hogy mindkét ország exportőr, ámde a felvevő piacokért késhegyre menő harc zajlik.

MEGOSZTÁS