Volt a szovjet labdarúgásnak pár kiemelkedő egyénisége, elég csak Lev Jasinra vagy Oleg Blohinra gondolni. De volt valaki, aki náluk is többre vihette volna. Egyöntetű véleménye a szakembereknek, hogy mai hősünk, Eduard Anatoljevics Sztrelcov az 1950-1960-as évek fehér Peléje lehetett volna.

Sztrelcov 1937. július 21-én született a Moszkva megyei Perovóban. A tanulást nem vitte túlzásba, a testnevelésen kívül egyik tantárgy sem keltette fel a figyelmét. Évet ugyan nem kellett ismételnie, de biztosra vehető volt, hogy nem lesz belőle akadémikus. A hetedik osztály elvégzése után elhelyezkedett vasmunkásnak a Frezer nevű céghez és itt lett igazolt labdarúgó.

A csapat 1953-ban a moszkvai Torpedo csapatával játszott barátságos mérkőzést, és az alig 16 éves Sztrelcov azonnal felkeltette az ellenfél edzőjének, Vaszilij Provornovnak a figyelmét. A neves fővárosi csapat azonnal le is igazolta az ifjú tehetséget. A Torpedo színeiben 1954-ben mutatkozott be a szovjet első osztályban. Ez olyan jól sikerült, hogy 1955-ben meghívták a szovjet válogatottba, június 25-én debütált is a svédek elleni stockholmi mérkőzésen.

„De a sikereket és a sztárságot ő sem tudta a helyén kezelni. Ivott, csajozott, ami annyira zavarta a sportvezetést és személyesen Hruscsovot, hogy a Szovjet Kommunista Párt egyik ülésén Sztrelcov megfegyelmezése volt a központi téma”

Aztán 1958 májusában a szovjet válogatott edzőtáborba vonult. Készültek a svédországi világbajnokságra. A játékosok egynapos kimenőt kaptak. Sztrelcov két válogatottbeli társával, Mihail Ogonykovvval és Borisz Tatusinnal elutaztak egy barátjuk, Eduard Karahanov dácsájára. A házigazdán kívül ott tartózkodott három fiatal lány is, közülük az egyikkel, a húszéves Marina Lebegyevával Sztrelcov bensőséges viszonyba került.

„Másnap mindhármukat letartóztatták erőszakos nemi közösülés gyanújával”

A lányok hol visszavonták a vallomásukat, hol változtattak rajta, mindenesetre Ogonykovot és Tatusint kiengedték, Sztrelcov viszont maradt a börtönben. A tárgyaláson Sztrelcov ártatlannak vallotta magát, az ügyészség pedig nem tudott elég bizonyítékot szerezni. A bíróság azonban bűnösnek nyilvánította és 12 év börtönbüntetésre ítélte Sztrelcovot. A szovjet válogatott szövetségi kapitánya, Gavriil Kacsalin később azt mondta, hogy

„ez az ítélet Hruscsov személyes bosszúja volt, mert Sztrelcov nem volt mentes a sztárallűröktől, ezt pedig az első titkár nem tolerálta”

Sztrelcovot öt év letöltése után feltételes szabadlábra helyezték. A Torpedo tárt karokkal várta és a játékos ezt meghálálta. Bajnokságot és szovjet kupát is nyert a csapattal a szabadulás után. A pályafutását 1970-ben be kellett fejezni Achilles-ínszakadás miatt. Ez után felvételt nyert a Testnevelési Főiskolára, ahol labdarúgó szakedzői diplomát szerzett. Serdülő és ifi csapatokkal foglalkozott, volt az első csapat edzője is, de maradandót nem tudott alkotni edzőként.

1990-ben tüdőrákban hunyt el. Hogy mire vihette volna, ha csak a futballal törődik, és nem haragítja magára a pártvezetést, sosem tudjuk meg…