Moszkva úgy döntött, hogy inkább eladja, ami olaja van, bármi áron, mielőbb. Ha pedig közben sikerül az amerikai/kanadai palaolaj- és gázszektort hidegre tenni – hát az csak hab a tortán.

Március 9-én, hétfőn összeomlottak a nemzetközi kőolajárak jegyzései. Az irányadó fajták (Brent, WTI) árai a nap végére nagyjából értékük egynegyedét vesztették el. Az okok között említhető elsősorban az OPEC+ tagállamok soron következő bécsi tárgyalási fordulójának eredménytelensége, valamint a világszerte terjedő koronavírus következtében már bekövetkezett, és a közeljövőben még várható keresletcsökkenés.

„Történik mindez egy olyan piaci helyzetben, ahol a kereslet és a kínálat 50-70 dollár/hordós ársávban való találkozását a kitermelők egy három éve hatályban lévő, több mint 2 millió hordós kitermelés-csökkentéssel (OPEC 1,7 millió hordó/nap, + Oroszország 500 ezer hordó/nap) tudták fenntartani”

Az olajárak zuhanása kihatott a nemzetközi értékpapír-, és pénzpiacokra. A két leglátványosabb esemény az amerikai tízéves államkötvények hozamának évi fél (!) százalékos, történelmi mélypontra süllyedése, és az orosz rubel 10 százalékot közelítő gyengülése, amire a központi bank kedden devizapiaci intervencióval volt kénytelen reagálni.

Próbáljuk meg feltárni az OPEC+ találkozó résztvevőinek szándékait. Először is érdemes néhány tényt rögzíteni a későbbiek pontos megértése érdekében. A találkozón Szaúd-Arábia radikális, a meglévőn felül, az OPEC részéről 1,5 millió hordó/nap, Oroszország részéről pedig további 0,5 millió hordó/nap kitermelés-csökkentésre tett javaslatot. Az orosz csökkentés ezzel nagyjából egymillió hordó/nap lett volna. Oroszország ezzel szemben – Alekszandr Novak energiaügyi miniszter elmondása szerint – a március 31-én lejáró, fent említett megállapodás hatályban tartását javasolta azzal a kitétellel, hogy a felek júniusban vizsgálják meg újra a helyzetet. A találkozó előtt orosz kormánykörökből kiszivárgott, hogy Moszkva esetleg hajlandó lenne egy egymillió hordós csökkentésben részt venni, ha ennek 70 százalékát a szaúdiak állnák, az orosz rész pedig minimális lenne. A szaúdi javaslat ezzel abszolúte nem volt összhangban.

„A megegyezés nélkül zárult bécsi tárgyalások azt jelentik, hogy március 31-vel megszűnik az eddigi kitermelés-korlátozó megállapodás, és de facto felbomlik a három éve megkötött szaúdi-orosz, az OPEC+ -ot informálisan létrehozó egyezség is”

Rijád máris beígérte, hogy a termelés csúcsra járatásával napi 12,3 millió hordót fog piacra dobni. Ez rekord. Miután az ARAMCO-nak nincs ekkora napi kapacitása, a királyság vélhetőleg megnyitja a stratégiai tartalékok egy részét is. Moszkva pedig napi 11,8 millió hordó olajat kíván felszínre hozni. Ez is rekord.

„Végül, említsük meg a bécsi tárgyalások kudarcában kulcsszerepet játszó, 2019-ben napi 7,7 millió hordót kitevő amerikai palaolaj-kitermelést is”

Ez az Egyesült Államok teljes termelésének (napi 12,2 millió hordó) 63 százaléka, aminek felszínre hozatala viszont csak magasabb, jellemzően 60-70 dollár/hordós ár mellett rentábilis.

A számok ismeretében értékelhetőek azok az észrevételek, melyek szerint

a) szaúdi-orosz árháború kezdődött,

b) a két ország együttesen akarja kiszorítani az amerikai palaolaj-kitermelőket a piacról,

c) orosz részről belátták, hogy értelmetlen további önkorlátozásokat vállalni, mert a korábban említett árszinten az amerikai kitermelők egyre inkább növelik világpiaci részesedésüket, az OPEC+, és elsősorban Oroszország kárára,

d) az áresésben sokak szerint főbűnös Oroszország úgy látja, hogy a kereslet csökkenését a jelenlegi megállapodás szigorításával megállítani úgysem lehet, jöjjön, aminek jönnie kell, majd helyreáll az egyensúly, és az árak néhány hónap múlva újra emelkednek, feltéve, ha a kereslet is emelkedik.

„Az orosz döntést öngyilkosságnak minősítő elemzők, például George Friedman, azzal érvelnek, hogy az orosz export 60, a GDP-nek pedig 30 százalékát teszi ki a fosszilis energia-hordozók bányászata és külföldre történő értékesítése”

Ez egyébként Szaúd-Arábia esetében a GDP fele, az export 70 százaléka. Friedman továbbá az amerikai palaolaj-bányászatot az amerikai GDP-hez viszonyítva jelentéktelennek minősíti. Ami, tekintve a napi 7,7 millió felszínre hozott hordó olajat, enyhén szólva is egyoldalú megközelítés. Nem beszélve arról, hogy Amerika a palaolaj miatt kínálati oldalról nem zsarolható, hiszen immáron kőolaj-exportőr.

Emlékezzünk. Az OPEC nem holmi, az olajpiac „fair trade”- elven működésének tiszteletben tartásán őrködő kedves nővérek gyülekezete, hanem a múlt század ’70-es éveinek elején létrejött, elsősorban az arab kitermelők érdekeit érvényesítő, bevételeit maximalizáló, a felhasználókat keményen zsaroló kartell. A kartell pedig, mint a piaci árak manipulálására létrehozott szervezet, a világ jó néhány országában – köztük az Egyesült Államokban is – be van tiltva. Friedman „aggódása” az OPEC jövője, és Oroszország „öngyilkos” politikája miatt enyhén szólva is visszatetsző és illogikus. Amiért ő valójában aggódik, az a „big oil” alkonya, a nagy multinacionális – elsősorban az angolszász – vállalatok (közel)jövője.

A közös szaúdi-orosz, a palaolaj-kitermelők ellen irányuló akció hívei, mint például Caroline Bain, a Capital Economics árupiacokkal foglalkozó vezető közgazdásza helyesen mutatnak rá, hogy a palaolaj a zuhanást megelőző árszinteken, de inkább 70 USD/hordó környékén és afelett, folyamatosan tudta növelni a kitermelést, úgy az olaj, mint a földgáz terén. Ezzel lezárta az Egyesült Államoknak a múlt század közepén kezdődő fosszilis energiahordozó-importőr korszakát, és először függetlenné tette, majd megadta az esélyt, hogy a világ legnagyobb exportőrévé(!) váljon.

„A magas ár tehát hosszabb távon gáz – és olajháborúkhoz vezet egyfelől az Egyesült Államok, másfelől mindenki más között. Ez, mint tudjuk, a gáz esetében jó ideje zajlik, de az olaj esetében is megkezdődött”

A koncepciónak, bármily tetszetős is, ugyanakkor ellentmond, hogy Szaúd-Arábia agresszív csökkentést javasolt, ezzel kvázi lélegzethez juttatva az óriási likviditási válsággal és történelmi mélyponton lévő gázárakkal küzdő palaolaj- és gázipart. Ez azonban nem jött össze, az ARAMCO pedig áprilistól teljes kapacitással önti az olajat azokra a piacokra, amelyek így is úsznak a fekete aranyban, egyidejűleg nagyot rúgva texasi kollégáikba és az őket finanszírozó bankokba.

Itt megjegyzendő, hogy Rijád eme lépése részvényesi felkelést fog kiváltani a legendás amerikai olajvállalat, a néhai Armand Hammer által naggyá tett Occidental Petroleum éves közgyűlésén. A tavaly közel 40 milliárd dollárárért (nagyrészt hitelből) megvett Anadarko ugyanis egy palaolaj-kitermelő társaság, az üzletet pedig már létrejöttekor is sok, immáron jogosnak bizonyuló kritika érte. Az Occidental pedig, jórészt az ügylet miatt, már eddig is csődközeli állapotban volt.

„Az amerikai palaolaj tekintetében tehát az orosz-szaúdi érdekek megegyeznek, ám az előre eltervezett, közös cselekvés feltevése valószínűleg nem áll meg”

A c) és d) pontban leírt orosz álláspontok szerint a világ olajéhsége kizárólag a koronavírus miatt váltott át gyomorrontásba. A technikai forradalom a kereslet növekedését csökkentette ugyan, de nem állította meg. Ezzel egybecseng az orosz energiaügyi miniszter idézett nyilatkozatának másik része, miszerint ha a kereslet néhány hónap, esetleg egy fél év után újra növekszik, akkor az áraknak is növekedniük kell, mégpedig mindenféle termelés-csökkentés nélkül is. Itt megjegyezném, hogy – tekintve, hogy a világon már a járvány megjelenése előtt is túlkínálat volt – a nyilatkozat némi kincstári optimizmusról árulkodhat, és felmerül az orosz lépés kockázatos volta. Ámde Moszkva úgy látja, hogy egyfelől tartalékai legalább négy-öt évig kitartanak, másfelől az OPEC befolyása, dacára a három évvel ezelőtti, OPEC+-ot eredményező megállapodásnak, így is, úgy is fokozatosan csökken.

„Úgyhogy inkább eladják, ami olajuk van, bármi áron, mielőbb. Ha pedig közben sikerül az amerikai/kanadai palaolaj- és gázszektort hidegre tenni – hát az csak hab a tortán”

Summázva tehát, Bécsben az orosz és a szaúdi javaslat túl messze volt egymástól ahhoz, hogy működő kompromisszum szülessen. Ez után a felek mentek a maguk útján. Júniusra legalább részben eldől, ki kalkulált helyesen.

Júniusra kiderül, ki kalkulált helyesen.