Kezdőlap » Fókuszban » Népszerűek az uralkodó kasztnak tartott „szilovikok”
A „Hírszerző” bár bejárata a Lubjankán, nem messze az FSZB központjától Moszkvában Fotó:EUROPRESS/AFP/Mladen Antonov #moszkvater

Népszerűek az uralkodó kasztnak tartott „szilovikok”

A külföldi nyomás, az ellenségkép kialakítása, a konformizmus megerősödése és a sztálini repressziókhoz viszonyulás változása vonzóvá teszi az erőszakszervezeteket

A „Hírszerző” bár bejárata a Lubjankán, nem messze az FSZB központjától Moszkvában Fotó:EUROPRESS/AFP/Mladen Antonov #moszkvater
A „Hírszerző” bár bejárata a Lubjankán, nem messze az FSZB központjától Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/AFP/Mladen Antonov

Amíg a múlt század ’90-es éveiben az orosz gyerekek többsége prosti vagy maffiózó szeretett volna lenni, addig mára az állami szektorban képzeli el a jövőjét. Nem jelentenek ez alól kivételt az állambiztonsággal foglalkozó szervezetek sem. Míg negyedszázada a KGB szitokszó volt, addig ma jellemző, hogy az ismert focista Andrej Arsavin felesége szorult helyzetében azzal kérkedik, hogy ő az Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB őrnagya.

A Társadalmi Vélemény Alapítvány (FOM) felmérése is azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok népszerűsége az elmúlt hét évben másfélszeresére nőtt, s az oroszok fele az állambiztonság szervezeteiben helyezné el a gyerekét. E különleges szolgálatok népszerűsége összefügg a sajtóbeli megítélésük pozitív irányú változásával és a jelenlegi feszült nemzetközi helyzettel is. Mint Grigorij Kertman a FOM vezető elemzője elmondta, a változást jelentős mértékben segíti, hogy a médiában megváltozott a hozzáállás a sztálinizmushoz, s a lakosság 40 százaléka nem támogatja, de elfogadja és kényszerű eszköznek tartja a repressziókat is.  Az Oroszországra ma nehezedő nemzetközi nyomás közepette ráadásul egyfajta hősi mítosz lengi körül az erőszakszervezeteket.

A ’90-es évek végén az állambiztonsági szolgálatokhoz az oroszok 25 százaléka viszonyult elfogadóan, míg 34 százalékuk negatívan. A megítélésük azóta jelentősen javult. Ma a megkérdezettek 66 százaléka pozitívan ítéli meg ezeket a szervezeteket, s tevékenységükkel csupán 12 százalék elégedetlen.

„Jelentősen, a 2001-es 42 százalékról 69-re emelkedett az állambiztonságnál végzett munka presztízse is”

A 17 évvel ezelőtti 29 százalékkal szemben megkérdezettek 45 százaléka elismerte, szeretné, ha gyereke vagy unokája itt dolgozna, míg 33 százalék ezt elutasítja. A legtöbben (76 százalék) a 18 és 30 év közötti korosztályokban tartják vonzónak a munkát a titkosszolgálatoknál, míg a 60 év felettiek körében 59 százalék ez az arány.

Mindezt az állam folyamatos dicsőítésének és a megnövekedett konformizmusnak tudja be Nyikita Petrov a Memorial elnök-helyettese, felhívva a figyelmet arra, hogy ezeket a számokat nem érdemes abszolutizálni, hiszen minden nagyon gyorsan változik. Petrov szerint a fiatalok azt érzik, hogy a hatalmi struktúrákban dolgozni manapság előnyös és komfortos, a „szolgálatokat” az állam nagy becsben tartja, s ezek a szervezetetek egyben szociális liftként is működnek.

Az is árulkodó, hogy a megkérdezettek valamivel több, mint harmadának dolgozik rokona vagy ismerőse az állambiztonsági szolgálatoknál, s két százalék azt is elismerte, hogy ő is kapott már ajánlatot. A felmérésben részt vevők 47 százaléka úgy látja, hogy „szolgálatoknál” végzett munka pozitívan befolyásolja a viszonyulást az emberekhez.  Az oroszok többsége a problémákat is a biztonsági rendszer működésének hiányosságaiban látja, s 65 százalék a válságot egyértelműen az Oroszországra nehezedő külső nyomás számlájára írja. Leontyij Bizov az akadémia szociológiai intézetének munkatársa szerint ezt a meggyőződést alapjában az ellenségképet felerősítő s az ezzel szemben a „szolgálatok” szerepét hangsúlyozó propaganda alakítja ki. A szakértő ijesztőnek látja ezt a képet, amely eltorzított képet alakít ki a világról, és eltakarja a hatalom hibáit. S hogy miért akarja az oroszok fele a gyerekét az állambiztonsági szolgálatok felé terelni. Bizov szerint erre a válasz nagyon egyszerű. Ma Oroszországban a „szilovikokat” tartja mindenki az uralkodó kasztnak, s aki ebbe bekerül, annak a jövője biztosított.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.