„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Népszerűek az uralkodó kasztnak tartott „szilovikok”

2018. aug. 28.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A külföldi nyomás, az ellenségkép kialakítása, a konformizmus megerősödése és a sztálini repressziókhoz viszonyulás változása vonzóvá teszi az erőszakszervezeteket

A „Hírszerző” bár bejárata a Lubjankán, nem messze az FSZB központjától Moszkvában Fotó:EUROPRESS/AFP/Mladen Antonov #moszkvater

A „Hírszerző” bár bejárata a Lubjankán, nem messze az FSZB központjától Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/AFP/Mladen Antonov

Amíg a múlt század ’90-es éveiben az orosz gyerekek többsége prosti vagy maffiózó szeretett volna lenni, addig mára az állami szektorban képzeli el a jövőjét. Nem jelentenek ez alól kivételt az állambiztonsággal foglalkozó szervezetek sem. Míg negyedszázada a KGB szitokszó volt, addig ma jellemző, hogy az ismert focista Andrej Arsavin felesége szorult helyzetében azzal kérkedik, hogy ő az Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB őrnagya.

A Társadalmi Vélemény Alapítvány (FOM) felmérése is azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok népszerűsége az elmúlt hét évben másfélszeresére nőtt, s az oroszok fele az állambiztonság szervezeteiben helyezné el a gyerekét. E különleges szolgálatok népszerűsége összefügg a sajtóbeli megítélésük pozitív irányú változásával és a jelenlegi feszült nemzetközi helyzettel is. Mint Grigorij Kertman a FOM vezető elemzője elmondta, a változást jelentős mértékben segíti, hogy a médiában megváltozott a hozzáállás a sztálinizmushoz, s a lakosság 40 százaléka nem támogatja, de elfogadja és kényszerű eszköznek tartja a repressziókat is.  Az Oroszországra ma nehezedő nemzetközi nyomás közepette ráadásul egyfajta hősi mítosz lengi körül az erőszakszervezeteket.

A ’90-es évek végén az állambiztonsági szolgálatokhoz az oroszok 25 százaléka viszonyult elfogadóan, míg 34 százalékuk negatívan. A megítélésük azóta jelentősen javult. Ma a megkérdezettek 66 százaléka pozitívan ítéli meg ezeket a szervezeteket, s tevékenységükkel csupán 12 százalék elégedetlen.

„Jelentősen, a 2001-es 42 százalékról 69-re emelkedett az állambiztonságnál végzett munka presztízse is”

A 17 évvel ezelőtti 29 százalékkal szemben megkérdezettek 45 százaléka elismerte, szeretné, ha gyereke vagy unokája itt dolgozna, míg 33 százalék ezt elutasítja. A legtöbben (76 százalék) a 18 és 30 év közötti korosztályokban tartják vonzónak a munkát a titkosszolgálatoknál, míg a 60 év felettiek körében 59 százalék ez az arány.

Mindezt az állam folyamatos dicsőítésének és a megnövekedett konformizmusnak tudja be Nyikita Petrov a Memorial elnök-helyettese, felhívva a figyelmet arra, hogy ezeket a számokat nem érdemes abszolutizálni, hiszen minden nagyon gyorsan változik. Petrov szerint a fiatalok azt érzik, hogy a hatalmi struktúrákban dolgozni manapság előnyös és komfortos, a „szolgálatokat” az állam nagy becsben tartja, s ezek a szervezetetek egyben szociális liftként is működnek.

Az is árulkodó, hogy a megkérdezettek valamivel több, mint harmadának dolgozik rokona vagy ismerőse az állambiztonsági szolgálatoknál, s két százalék azt is elismerte, hogy ő is kapott már ajánlatot. A felmérésben részt vevők 47 százaléka úgy látja, hogy „szolgálatoknál” végzett munka pozitívan befolyásolja a viszonyulást az emberekhez.  Az oroszok többsége a problémákat is a biztonsági rendszer működésének hiányosságaiban látja, s 65 százalék a válságot egyértelműen az Oroszországra nehezedő külső nyomás számlájára írja. Leontyij Bizov az akadémia szociológiai intézetének munkatársa szerint ezt a meggyőződést alapjában az ellenségképet felerősítő s az ezzel szemben a „szolgálatok” szerepét hangsúlyozó propaganda alakítja ki. A szakértő ijesztőnek látja ezt a képet, amely eltorzított képet alakít ki a világról, és eltakarja a hatalom hibáit. S hogy miért akarja az oroszok fele a gyerekét az állambiztonsági szolgálatok felé terelni. Bizov szerint erre a válasz nagyon egyszerű. Ma Oroszországban a „szilovikokat” tartja mindenki az uralkodó kasztnak, s aki ebbe bekerül, annak a jövője biztosított.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Németország új világháborút erőltet

    2026. nov. 12.
    Az írás a német Hintergrund folyóirat novemberi számában jelent meg „Ki eszkalálja a német-orosz kapcsolatokat?” címmel. Tartalmának aktuali...

    Az egyéni terrortól a bolsevikok elleni államcsínyig

    Az 1917. november hetediki petrográdi eseményeket sokáig forradalomként ünnepelték nálunk, mostanában pedig puccsként emlegetik. Az igazság ...

    Az arabok és az oroszajkúak helye Izraelben

    2026. okt. 30.
    Az arab pártok bevonása a kormánykoalícióba hozzájárulhat Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok javulásához. A másik nagy népcsoport...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater