//Nem várták az ukrán gabonát
„Aztán a világsajtó ovációja közepette kifutott az odesszai kikötőből a Razoni. A fél világ tudhatta, hogy a 26 527 tonna kukoricát már nagyon várják Bajrútban. Aztán ez a szállítmány végül soha nem érkezett meg Libanonba. Csak ezt már nem verték olyan nagy dobra” #moszkvater

Nem várták az ukrán gabonát

MEGOSZTÁS

Furcsaságok sorát hozza az orosz-ukrán háború, és a körülötte lévő információs zaj. Hetekig hallhattuk például, hogy Kelet-Afrika és a Közel-Kelet éhen hal, ha nem indul meg a forgalom az ukrajnai kikötőkből. Nos, megindult, de az első tíz kifutó hajó egyike sem e régiókban kötött ki, s nem is volt rajt étkezési gabona. Egyiptom és Libanon nem kért az ukrán gabonából.

„Aztán a világsajtó ovációja közepette kifutott az odesszai kikötőből a Razoni. A fél világ tudhatta, hogy a 26 527 tonna kukoricát már nagyon várják Bajrútban. Aztán ez a szállítmány végül soha nem érkezett meg Libanonba. Csak ezt már nem verték olyan nagy dobra” #moszkvater
„Aztán a világsajtó ovációja közepette kifutott az odesszai kikötőből a Razoni. A fél világ tudhatta, hogy a 26 527 tonna kukoricát már nagyon várják Bajrútban. Aztán ez a szállítmány végül soha nem érkezett meg Libanonba. Csak ezt már nem verték olyan nagy dobra”
Fotó:EUROPRESS/Burak Akay/ANADOLU AGENCY/AFP

Minden jóérzésű ember megkönnyebbült, amikor az isztambuli megállapodás után kifutott az első hajó az odesszai kikötőből. Azt hallhatta, olvashatta ugyanis hetek óta, hogy a kikötők blokádja milliók életét fenyegeti, egész régiók éheznek a háború és a blokád miatt. Arra már kevesen figyeltek, amikor az elemzők elmagyarázták, hogy a háború nagyon nem jött jól a globális élelmiszer válságnak, amely már jóval korábban megkezdődött, és a konfliktus csak tovább lökte felfelé a 2020 vége óta emelkedő élelmiszer árakat. Az sem teljesen igaz, hogy az ukrán gabona kiesése önmagában éhínséghez vezet, hiszen Ukrajna részesedése 6-8 százalékos a globális piacon. Oroszország ezzel szemben már a globális piac 17 százalékát fedi le.

„Így aztán sokan meglepődhetnek azon, hogy az ukrán gabonát szállító hajók nem az oly sokat emlegetett térségek felé indulnak. Erről persze már a fősodor média hallgat”

Persze, a figyelmes olvasó már akkor érezhette, hogy ezekkel a hírekkel valami nem stimmel, amikor Szergej Lavrov afrikai körútja kapcsán néhány médium megírta, hogy a legnagyobb gabona importőrök egyike, Egyiptom már az ominózus isztambuli megállapodás után mondott le Kijevnél egy 240 ezer tonnás megrendelést. Ugyanakkor rövid idő alatt 41 ezerről 114 ezer tonnára futtatta fel az Oroszországból származó importot. Egyiptom a 2022-es évre megközelítőleg 300 ezer tonnányi búzát rendelt meg Kijevtől, ezeknek a szállítmányoknak egy része viszont az orosz támadás következtében Ukrajna kikötőiben rekedt.

„Aztán a világsajtó ovációja közepette kifutott az odesszai kikötőből a Razoni. A fél világ tudhatta, hogy a 26 527 tonna kukoricát már nagyon várják Bajrútban. Aztán ez a szállítmány végül soha nem érkezett meg Libanonba. Csak ezt már nem verték olyan nagy dobra”

A Razoni az isztambuli biztonsági ellenőrzés után a török Mersin kikötőjébe futott be, mert a libanoni a közel fél éve tartó háború miatt új szállítók után néztek. A 8 milliós Libanon tényleg szenved az élelmiszer válságtól, a gabona hiánytól, a magas áraktól. A 2019 óta mély válságban lévő ország lakosságának háromnegyede szegénységben él, ezért is indították a Razonit Bejrút felé.

De az első héten az ukrán kikötőkből elindult összesen mintegy 300 ezer tonna gabonából egy szemet sem kapott Afrika vagy a Közel-Kelet. A Polarnet 12 ezer tonnányi rakománnyal a török Derindzse kikötőjébe futott be, a Navistar 33 ezer tonnás rakománnyal a Boszporuszt elhagyva Írország, míg a Rojen Nagy-Britannia felé vette az útját. A Mustafa Necati 6 ezer tonna étolajat vitt Olaszországba, a Star Helena 45 ezer tonna napraforgó magot Kínába, a Glory 66 ezer tonna, a Riva Wind pedig 44 ezer tonna kukoricát Törökországba szállított.

„A hajók eddig az élelmiszer hiánytól sújtott régiók közelébe se mentek”

A vásárlók ugyanis már nem számítottak az ukrán gabonára, és új források után néztek. Így aztán az Ukrajnából kihajózó búza és kukorica szállítmányok nagy része diszkont áron kel majd el. Mint látjuk, Törökország már ki is használta ezt a lehetőséget. A libanoni vagy éppen egyiptomi kereskedő cégek megbízható szállítók után néztek. Nem véletlenül, hiszen az élelmiszer ellátás biztonsága, a szociális stabilitás ezekben a régiókban politikai kérdés is. Ráadásul aratás után vagyunk, így az ukrán gabonára fél éve várók találhattak is búzát máshol. S olcsóbban is. Ráadásul nem hónapok óta elfekvő árut, hanem minőségben jobbat.

De Zelenszkij csapatának sem olyan fontos a gabona export, mert azon most gyakorlatilag semmit sem nyernek. A hasznot a közvetítők és a továbbadók fölözik le. Kijevet tehát az ukrán búza tárolókban rekedése következtében „éhező világról” szóló mítosz terjesztésében is a háborús logika vezette. Közben az érintett régiók már biztosították maguknak az új forrásokat, egyebek mellett Oroszországban.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.