Az orosz légierő az általános vélekedés szerint a várakozásokhoz és saját képességeihez képest jelentősen alul teljesített az ukrajnai háborúban. A legfrissebb adatok szerint ugyanakkor a légi haderőnem az elmúlt közel fél évben erőteljes változásokon ment keresztül, és bizonyos tekintetben megközelíti az Egyesült Államok öbölháborús teljesítményét. Közben az október óta zajló stratégiai rakéta hadjárat hosszú távú hatásai az ukrán energetikai hálózat helyett sokkal inkább a légvédelmet érintően kezdenek megmutatkozni.

Március végével meglepően érdekes adatok kerültek nyilvánosságra az orosz légierő ukrajnai aktivitását illetően. Szergej Sojgu védelmi miniszter március 22-i nyilatkozata szerint ugyanis a háború 13 hónapja alatt az orosz Légi-Kozmikus Erők – VKSz – egységei mintegy 140 ezer bevetés során közel 20 ezer ellenséges célpontot semmisítettek meg.

„Noha ezek az adatok elsőre semmit mondóak, érdemes mindezeket kontextusba helyezni”

A lényeget nem a megsemmisített célpontok száma jelenti – amely természetesen orosz oldalról is tartalmazza a szükséges kincstári optimizmust –, hanem a bevetéseké. Az akkor még frissen kinevezett Szergej Szurovikin főparancsnok 2022. október 18-án adott interjúja alapján ugyanis a február 24-e óta addig eltelt 237 napban az orosz légi kontingens ember vezette állománya mintegy 34 ezer, míg a pilóta nélküli légijárművek 8 ezer bevetést repültek összesen.

„Átlagosan tehát egy napra nagyjából 177 bevetés jutott”

Utóbbi főképp a háborús körülményeket figyelembe véve rendkívül alacsony érték, és részben magyarázattal is szolgál arra, miért nem tudott Oroszország a szíriaihoz hasonló légi hadjáratot kivitelezni Ukrajnában. Moszkva nem csupán a felderítés terén jelentkező problémák, valamint az ellenséges légvédelem elnyomására irányuló SEAD doktrína hiánya miatt nem volt képes teljes légi uralmat elérni. Ugyanakkora problémaként jelentkezett a bevetések elégtelen száma.

Ezzel szemben az október 18. és március 22. közt eltelt 156 napban az orosz légi kontingens mintegy 98 ezer bevetést hajtott végre. Bár a bevetések pontos összetétele nem ismert, ám kiszámolható, hogy a vizsgált időszakban az egy napra eső bevetések száma a 3,5-szeresére növekedett.

„Immár az orosz hajózók és a pilóta nélküli egységek naponta átlagosan 628 bevetést repültek”

Ráadásul a harkovi összeomlás és a herszoni kivonulás következtében mindez egy ötödével kisebb terület felett, rövidebb frontvonal mentén történt. Összehasonlításképp az 1991-es Sivatagi Vihar hadművelet 42 napja alatt az Egyesült Államok vezette nyugati koalíció a szárazföldi célpontok elleni támadásokat számolva átlagosan napi 952 harci bevetést hajtott végre. Ráadásul miközben 1991-ben egy 35 országból álló koalíció 2700-nél is több merevszárnyú repülőgépe állt rendelkezésre, addig az orosz kapacitások ennél jóval szerényebbek.

Szu-34 vadászbombázók felszállása

2019-es adatok szerint az orosz Légi-Kozmikus Erők merevszárnyú gépparkja összesen tett ki nagyjából 1800 darabot, amelyből csupán 1000 körüli nagyságrendben képviseltették magukat a vadászgépek és vadászbombázók. Utóbbin túl nagyjából 200-as darabszámmal a Szu-25 csatarepülőgép is szolgálatban áll, akárcsak a 70 stratégiai – Tu-95MSz, Tu-160 –, illetve 40 Tu-22M3 hadászati bombázó.

„Ám az Öbölháborúval ellentétben orosz oldalról a felsorolt mennyiségnek csupán töredéke képes egy időben bevetéseket végrehajtani az ukrajnai harctéren”

A fokozódó geopolitikai környezet, illetve a március 14-i krími incidenshez hasonló események következtében ugyanis az orosz légtér védelme hasonlóan kiemelt prioritást élvez. Utóbbi Oroszország kiterjedtsége, valamint a NATO-val közös több ezer kilométeres határ következtében az elérhető géppark jelentős hányadát köti le.

Illetve a vizsgált időszakra vonatkozóan az időjárási faktort sem szabad figyelmen kívül hagyjuk, mivel az október és március közti hónapok esős, ködös, havas körülményei tovább korlátozták a lehetséges repült órák számát.

„Hogyan lehetséges tehát a bevetések számának drasztikus növekedése?”

A növekedés mögött több faktor együtt állása húzódik meg. Egyik oldalról ahogy már mondtuk, a Szergej Sojgu által közölt adatok vélhetően Szurovikin értékéhez hasonlóan a légierő minden komponensét, így az ember vezette és pilóta nélküli típusokat is tartalmazzák. Azaz például a Szu-35Sz vadászgépek légtérellenőrző bevetései ugyanúgy megjelennek, mint a Forposzt vagy Orlan drónok felderítő missziói.

20 kilogrammos KAB-20 lézervezérelt bombával felszerelt Forposzt-RU bevetés közben

Másrészt már a légi hadviselés sajátosságai miatt is a bevetések jelentős hányadát képviselhették a különböző támogató feladatkörök, mint a felderítés vagy az elektronikai zavarás. Harmadrészt nem szabad elmenjünk az október óta zajló Ukrajna elleni stratégiai rakétahadjárat mellett sem, amely főképp az orosz Távolsági Légierő esetében hozta el a bevetések számának drasztikus növekedését.

„Viszont érdemes megvizsgáljuk az ukrán légvédelem jelenlegi állapotát is”

Avagy a bevetések számának növekedése nem lehetne lehetséges a légvédelem eredményességének és eszközparkjának csökkenése nélkül. Még orosz számítások szerint is 2023 januárjáig legalább 30, új típusú – Szu-30SzM, Szu-35Sz és Szu-34 – merevszárnyú repülőgép veszett oda a harcokban, a csatarepülőgépekről és helikopterekről nem beszélve. A bevetések növekvő intenzitása mellett tehát a logikusan a veszteségeknek is emelkedniük kéne, ám nem ez történik. Helyette a kezdeti magas veszteségek utáni óvatos bevetések mellett egyre nagyobb arányban jelennek meg olyan felvételek, mikor az orosz merev- és forgószárnyú technika közvetlen légi támogatói – CAS – szerepkörben tűnik fel.

Alacsony magasságban légi támogatást nyújtó Szu-25 csatarepülőgépek Avgyejevka térségében

„Utóbbi viszont csakis akkor lehetséges, ha az ukrán légvédelem kapacitásai megcsappantak”

Egyre nagyobb bizonyosságot nyer, hogy az ukrajnai stratégiai légihadjárat valódi célja nem csupán az energetikai infrastruktúra megroppantása, hanem egyben az ukrán légvédelem kapacitásainak felszámolása. Ugyanis miközben a támadások elhárítása során Ukrajna folyamatosan felhasználja a még szovjet időkből származó légvédelmi rakétakészleteit, addig a nyugati fegyverszállítások a szükséges volumennel nem tudnak lépést tartani.

Mint azt már korábbi elemzéseinkben megvizsgáltuk, a Nyugat oldaláról nem állnak rendelkezésre szovjet eredetű légvédelmi rendszerek, az eddig leszállítottak pedig nem képesek a kieső mennyiség pótlására. Főképp, ha figyelembe vesszük azok költségét, illetve a szükséges rakétajavadalmazást. Ha pedig hinni lehet azoknak az ukrán információknak, amelyek szerint a légvédelmi rendszerek – főképp a nyugati eredetűek – többségét az ukrán parancsnokság Kijev térségébe vonta össze, úgy Ukrajna jelentős hányada fokozatosan védelem nélkül marad.

„Mire enged következtetést mindez a jövőre vonatkozóan?”

Az ukrán légvédelem képességeinek további felmorzsolásával lehetőség nyílik Oroszország számára a hadműveletek légi fronton történő kiszélesítéséhez. Amennyiben utóbbi tömeges mértékben, a szíriai példához hasonlóan válna elérhetővé, azzal akár a donbasszi hadszíntér első világháborús jellegét is meg lehetne törni. Mindemellett az elmúlt időszakban még az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ignat által is elismerte, hogy Moszkva a nyugati közbeszédben csak „ortodox JDAM”-ként emlegetett UMPK irányított szárnyas bombákat nagy számban kezdte el a harctéren bevetni.

Amennyiben az orosz védelmi ipar képessé válik ezen készletek sorozatgyártására, úgy a légierő végre – meg ha részben is – de megkaphatja az eddig hiányzó tömeges precíziós fegyverzetet. Nem kizárt, hogy hamarosan az orosz légierő oldaláról tapasztalható mennyiségi és minőségi változás nagyobb eredmények képében is mutatkozni fog.