//Nem kér Kijev az amerikai tüzérségből
Ukrán T-64BV harckocsi Liszicsanszk térségében 2022. június 21-én #moszkvater

Nem kér Kijev az amerikai tüzérségből

MEGOSZTÁS

Hosszú hónapok után az orosz vezérkar végül a Kígyó-sziget feladása mellett döntött. Bár a döntés harcászati szempontból alapvetően logikus, a tálalást végezhette volna Moszkva őszintébben is. Az egyesek által „ukrán stratégiai győzelemként” eladott lépés viszont legfeljebb csak ideiglenesen tudja leplezni a liszicsanszki összeomlást, amelyet lehet újabb orosz előrenyomulás követ. Mindeközben viszont az egykor csodafegyverként emlegetett M777 tarackok kapcsán derül fény egyre több negatívumra. Az ukrán vezérkar már nyíltan nem kér több egységet az eszközből. Ugyanis bár kategóriájának egyik legfejlettebb példányáról van szó, mára egyértelmű, hogy az M777 nem erre a háborúra lett szánva.

Ukrán T-64BV harckocsi Liszicsanszk térségében 2022. június 21-én #moszkvater
Ukrán T-64BV harckocsi Liszicsanszk térségében 2022. június 21-én
Fotó:EUROPRESS/Anatolii Stepanov/AFP

Sokakat ért váratlanul az orosz kivonulás híre a Kígyó-szigetről. Bár a védelmi minisztérium hivatalos indoklásában a lépést az ukrán oldal, illetve a gabonaszállítások megnyitása felé tett jószándék jeleként mutatta be, egyértelműen hadászati megfontolások vezettek el hozzá. Ugyanis a francia CAESAR önjáró lövegek, valamint újabb HIMARS és Tocska-U indítók Odessza térségébe való vezénylésével Kijev olyan mértékű állandó tüzérségi tüzet tudott a szigetre mérni, hogy öngyilkos művelet lett volna azt tovább tartani. A napokban számos, a Kígyó-szigetre telepített légvédelmi eszköz semmisült meg a belövések következtében, és a csütörtökre virradó 4 órás támadás során fennállt a veszélye annak, hogy a teljes orosz helyőrség áldozatul esik.

„Ám a Kígyó-sziget a kivonulás után egyáltalán nem került ukrán kézbe, sőt”

A számos hazai és nyugati média által már stratégiai ukrán győzelemként elkönyvelt események nem fogják megváltoztatni a háború menetét. Az orosz kivonulással ugyanis a terület nem került ukrán fennhatóság alá, hanem egyelőre még csak egyfajta senki földje a szürke zónában. A kijevi vezérkar is pontosan tisztában van azzal, hogy Oroszország ugyanolyan támadássorozatot indíthat egy esetleges ukrán ellenőrzőpont ellen, mint az történt fordítva az elmúlt napokban. Hajó elleni vagy légvédelmi fegyverzet telepítése meg egyenesen lehetetlen, mivel szinte abban a pillanatban orosz rakétatámadás érné a szigetet.

„Hisz ne feledjük, egy alig 500 méteres, könnyen belőhető statikus célpontért zajlanak a harcok már ötödik hónapja”

Hiába kulcsfontosságú a Kígyó-sziget a Fekete-tenger északnyugati régiójának ellenőrzésében, vagy az ukrajnai tengeri blokád fenntartásában, a helyszínen sem növényzet, sem egyéb természetes álcázási vagy menekülési lehetőség nincs. Az ellátásról nem is beszélve. Bármikor dönthet Moszkva úgy, hogy tízes nagyságrendű cirkálórakétát a szigetre indítva minden ukrán állást leradíroz onnan. Persze, ismerve az ukrán propaganda működését, szinte biztosan hamar megérkezhetnek az első alakulatok gumicsónakon – szigorúan komplett forgatócsoporttal együtt – a szigetre, hogy ott aztán egy Iwo Jima-hoz hasonló PR zászlóállítást hajtsanak végre. Ám ez még hadászati szempontból nem jelent semmit. Bár az ukrán kormányzathoz közeli források szerint Zelenszkij már azonnal egy helyőrség létesítését szorgalmazza, a „Dél” parancsnokság jobban ismeri a veszélyeket, és egyelőre túl korainak értékelte az ötletet.

 A szigetről készült műholdfelvételeket bemutató riport

„Viszont az információs harctéren a Kígyó-sziget hangsúlyozása elviszi a figyelmet az ukrán szempontból egyre katasztrofálisabb Liszicsanszk esetéről”

Amíg a világ a média segítségével a szigetre figyel, addig is elhalványulnak a bekerítésről és egész Luganszk megye elfoglalásáról szóló beszámolók. Arról nem is beszélve, hogy mindezt el lehet adni Kijev nyugati partnereinek, mint bizonyítékot a további fegyverszállítások szükségességére. Továbbá a Kígyó-sziget feladását tekinthetjük egyfajta stratégiai rugalmasságnak, mivel az ukrán oldallal szemben Moszkva nem ragaszkodott a legvégsőkig a területhez. Miután látszott, hogy hosszabb távon mégsem lehet elhárítani az ukrán támadásokat, a vezérkar inkább a visszavonulás mellett döntött, és nem következett be jelentős áldozatokkal járó szcenárió. Illetve ne feledjük, könnyen lehet, hogy az orosz csapatok csak ideiglenesen hagyták el a szigetet, és amint megindulnak az Odessza elleni déli műveletek, a helyőrség is visszatér a területre. Kommunikációs szempontból viszont eléggé szerencsétlenül sikerült az esetet lehozni, hiszen az orosz társadalom szemében semmilyen problémát nem okozott volna az, ha a védelmi minisztérium a valós helyzetet mutatta volna be a kivonulás okaként a „jószándék jele” helyett. Külföldön pedig Oroszország imázsán az ilyen kommunikáció semmit sem fog változtatni, miközben belföldön több kritika is érte a lépést. Cserébe Ukrajna is egyfajta kommunikációs zsákutcába jutott a gabonaszállítások és a tengeri blokád feloldása kapcsán, mivel így már tényleg csak az elaknásított partszakaszok, illetve a kijevi kormány akarata, ami meggátolja a kikötők megnyitását.

„A frontok esetében Nyikolajev és Harkov térsége még mindig viszonylag stabil, miközben a Donbasszban Kijev már az új védelmi vonal mögé próbál visszavonulni”

A nyikolajevi front esetében továbbra is főképp tüzérségi párbajokkal tarkított helyi jelentőségű pozícióharcok zajlanak, az ukrán oldal egyértelműen defenzív állásokat vett fel. A Kígyó-szigethez kapcsolódóan említést érdemel még, hogy amennyiben annak környezetében a harci tevékenység tartósan megszűnik, a fontos tüzérségi eszközök a Donbasszba – vélhetően Szlavjanszk és Artyemovszk térségébe – kerülhetnek át, míg az egyéb erők a nyikolajevi frontra. Nem kizárt, hogy utóbbi összevonást követően Kijev ismét megpróbálkozik egy újabb ellentámadási kísérlettel Herszonnál. Bár a tüzérséghez kapcsolódóan egyes források szerint akuttá kezd válni a délnyugati front esetében a lőszerhiány. Amennyiben hamarosan nem érkezik utánpótlás Nyikolajevbe, a jelenlegi felhasználás mellett 15 napon belül a helyi ukrán készletek egyszerűen kimerülnek.

A Nyikolajev környéki harcok állása 2022. július 1-jén #moszkvater
A Nyikolajev környéki harcok állása 2022. július 1-jén
Forrás:Telegram

„Az orosz ellenőrzésű területek adminisztrációját illetően egyre közelebbnek tűnik az Oroszországhoz történő csatlakozásról szóló népszavazás meghirdetése”

Utóbbiról Kirill Sztremouszov, Herszon katonai-civil adminisztrációjának helyettes vezetője beszélt. Bár pontos dátum nélkül, de Sztremouszov szerint megkezdődtek a népszavazás előkészítő munkálatai. Utóbbi nyilatkozatra épp akkor került sor, mikor több, egymástól független forrás elmondása szerint Donyeck és Luganszk saját népszavazását egyaránt szeptember 11-re tervezi kitűzni. Nem kizárt, hogy e téren Herszon is követi a Donbassz példáját, bár fontos megjegyezni, hogy a hadi helyzet alakulása az előzetes terveket bármikor átírhatja. Részben utóbbi történt a Krím és Herszon közti vasúti közlekedés esetében, mivel a hatóságok július 1-jén biztonsági aggályokra hivatkozva mégsem indították útjára az első személyvonatot. Vélhetően az elmúlt időszakban sorra bekövetkező különböző ukrán diverzáns akciók és merényletek miatt dönthetett úgy az orosz és regionális vezetés, hogy a kérdés kezeléséig biztonságosabb, ha mégsem indul meg a vonatközlekedés. Egyúttal viszont az integráció mélyítése érdekében az orosz állampolgárok immár korlátozások nélkül léphetnek be Herszon és Zaporozsje területére, illetve mindkét régióban az orosz Promszvjazbank első fiókjai is megkezdték működésüket.

A herszoni és melitopoli Promszvjazbank fiókok megnyitása

„A Donbasszban napokon belül teljessé válhat a liszicsanszki bekerítés”

A liszicsanszki olajfinomító elestét követően három főbb irány mentén zajlanak az utolsó, még ukrán kézen lévő luganszki területek elleni műveletek. Egyrészt a déli külterületeken az ipari zónában, illetve Belaja Gora térségében folyamatosak az összecsapások immár a város határain belül. Utóbbi esetében helyi jelentések 30-50 százalékra teszik az orosz erők uralta liszicsanszki terület nagyságát. Másrészt a fennmaradó menekülési útvonalak elvágása érdekében orosz majd csecsen csapatok létesítettek hídfőállást a Donyecen átkelve Privolje térségében, amelyet fokozatosan Liszicsanszk északi határaiig terjesztettek ki. Utóbbi által megszűnt a Liszicsanszk-Privolje-Belogorovka-Szeverszk menekülési útvonal, és egyedül a közvetlen Belogorovkán keresztüli távozás lehetősége maradt. Nagyjából e sorok írásakor kevesebb, mint 5 kilométer maradt a katlan teljes lezárásáig, ám mint látszik, már a tényleges bekerítés előtt megkezdődött annak módszeres felszámolása.

A liszicsanszki harcok állása 2022. július 1-jén #moszkvater
A liszicsanszki harcok állása 2022. július 1-jén
Forrás:Telegram

Érdekesség, hogy a Vörös Hadsereg 1943-as offenzívája során a privoljei hídfő szintén kiemelt szereppel bírt, véres harcok színhelyeként szolgálva májustól szeptemberig. Több orosz jelentés szerint a jelenlegi harcok iránya és helyszínei nemcsak a Donbasszban, de például Harkovnál vagy Szlavjanszknál is szinte pontosan megegyeznek a második világháborúban tapasztaltakkal. Nem véletlenül, hisz a terepadottságok és a nagyobb városok elhelyezkedései nem változtak. Bár a hadászat terén majdnem 80 év alatt jelentős fejlődés következett be, vannak olyan tényezők, amelyeket ma is ugyanúgy kell figyelembe venni, mint 1943-ban.

„Vélhetően Liszicsanszk eleste után az ukrán hadvezetés a védelmet a Szeverszk-Szoledar-Artyemovszk vonal mentén próbálja majd meg stabilizálni”

Nem elképzelhetetlen, hogy még egy utolsó próbálkozásként az ukrán csapatok megpróbálkoznak egy ellentámadással Szeverszk irányából a bennt ragadt alakulatok kimentése érdekében, de annak lehetséges végeredménye mindenképp kétséges. A kérdés inkább az, a katlan bezárása után vajon Moszkva nem fogja-e a még meglévő hadműveleti lendületével Szeverszket is megostromolni. Ezzel ugyanis megelőzhető lenne az ukrán védelem túl korai újjászerveződése. A leendő védelmi vonal végpontjainak számító Szoledar és Artyemovszk/Bahmut esetében jelenleg még az ukrán megerősített pozíciók fokozatos felszámolása folyik, amelyben a Wagner katonai magánvállalat egységei az ellenséges túlerő ellenére is eddig kisebb sikereket tudtak elérni. Miután a donbasszi konfliktus 2014-es kezdetét követően Artyemovszk/Bahmut és Szoledar térségében megerősített objektumok kiterjedt hálózata épült ki, még jelentős erőfeszítéseket fog igényelni azok áttörése.

A Szoledar környéki harcok állása 2022. június 30-án. Nem elképzelhetetlen, hogy elsőként a kisebb ugledari katlant számolja fel Moszkva, és csak azt követően indul meg az általános támadás Artyemovszk/Bahmut ellen #moszkvater
A Szoledar környéki harcok állása 2022. június 30-án. Nem elképzelhetetlen, hogy elsőként a kisebb ugledari katlant számolja fel Moszkva, és csak azt követően indul meg az általános támadás Artyemovszk/Bahmut ellen
Forrás:Telegram

„A nyugati fegyverszállításokhoz kapcsolódóan egyre több probléma merül fel az amerikai M777 vontatott tarackokkal”

Egyes ukrán Telegram csatornák szerint ugyanis a 108 leszállított tarackból egyidejűleg mindössze 34 működőképes, a többi vagy javítás alatt áll, vagy megsemmisült az egyre erősödő orosz tüzérségi ellentevékenység során. A legtöbb problémát a légiszállítás érdekében a lehető legkisebb önsúlyt mindennél előrébb helyezű tervezési filozófiára lehet visszavezetni. Ugyanis bár az M777 így kategóriájának legkönnyebb lövege, megvannak a konstrukció hátulütői is. Többek közt a tüzeléskor fellépő fizikai behatásokat kevesebb „vasnak” kell elviselnie, amely óhatatlanul idő előtti elhasználódáshoz vezet. Egyes ukrán jelentések szerint mindössze 100 lövés leadását követően már javításra kell vinni a tarackokat, mivel bizonyos mozgó és energiaelnyelő alkatrészek egyszerűen ennyi idő alatt elhasználódnak. De hasonló a helyzet magával a lövegcsővel is, amelyről már az Iszlám Állam elleni szíriai és iraki harcok során bebizonyosodott, hogy egyszerűen képtelen elviselni a folyamatos használatot hosszabb időn keresztül. Mindössze 10 lövés leadását követően az M777 már átmeneti szünetet igényel a lehűléshez. Ellenkező esetben a normál konstrukciókhoz képest könnyebb és vékonyabb falú cső csupán túlmelegszik, de amennyiben a tüzelés folytatódik az akár deformációhoz is vezethet.

M777 és a szovjet 2Sz5 Giacint-Sz tulajdonságainak összehasonlítása. Alapvetően az amerikai tarack hatótávolság szempontjából a szovjet Giacintnak feletethető meg, annál kisebb karbantartás igénnyel ráadásul önjáró lövegként #moszkvater
M777 és a szovjet 2Sz5 Giacint-Sz tulajdonságainak összehasonlítása. Alapvetően az amerikai tarack hatótávolság szempontjából a szovjet Giacintnak feletethető meg, annál kisebb karbantartás igénnyel ráadásul önjáró lövegként
Forrás:Telegram

„Ráadásul javító infrastruktúra és pótalkatrészek hiányában a munkálatokra sok esetben Lengyelországban kerül sor”

Arról nem is beszélve, hogy amint azt korábbi cikkünkben bemutattuk, néhány kivételtől eltekintve szinte az összes M777 digitális tűzvezető rendszer nélkül érkezett Ukrajnába. Helyükre pedig optikai irányzék került, amiről hamar bebizonyosodott, hogy nem képes elviselni a folyamatos használat során felmerülő erőhatásokat és hamar eltörik. Ennek megelőzése érdekében helyszíni rádióforgalmazás alapján az ukrán katonáknak minden egyes lövés előtt le kell szerelniük az irányzékot, majd azt követően visszacsavarozni és újra kalibrálni. A folyamat következtében viszont a szovjet vagy francia tüzérségi eszközökhöz képest rendkívül lecsökken az M777 tűzgyorsasága. Az alapvetően tüzérségi harcászatra és a másikat elpusztítandó ellentűzre építő ukrajnai konfliktusban pedig lehet épp az a pár lövedék jelenti a különbséget élet és halál közt.

Tisztán látható, hogy a tüzelés során hiányzik még az optikai irányzék is a tüzelés során

„Az M777-el felmerülő problémák pedig már a legfelső szintekre is eljutottak”

Ugyanis M777 tarackok alacsony rendelkezésre állása, és a vártnál rosszabb harcértéke akkora léptéket öltött, hogy az ukrán kormányzathoz közeli források jelentése szerint a vezérkar kifejezetten kérte Zelenszkijt, ne igényeljen több példányt a fegyverből. Ugyanis hosszabb távon az orosz támadás helyett egyszerűen a tartós használat folytán fognak kihullani az eszközök a hadrendből. Ezt pedig Ukrajna saját helyzetében nem engedheti meg. De hasonló a helyzet a brit NLAW páncéltörő rakétákkal is, amelyek a kezdeti sikerek után alulmúlták a várakozásokat, és jelen helyzetben gyakorlatilag nem használhatóak. Az új technológiákhoz történő adaptáció ugyanis kölcsönös, ahogy Kijev, úgy Moszkva is adott esetben hamar képes a megfelelő harceljárás felálltására az adott eszközzel szemben.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.