„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ukrán harckocsizó Donyeck térségében 2022. augusztus 19-én
Fotó:EUROPRESS/ANATOLII STEPANOV/AFP
Az ukrajnai háború fél éves évfordulójához érve – amely sajátságos módon épp az ukrán függetlenség évfordulójával esett egy napra – nagyszabású műveletek helyett továbbra is az elmúlt hetekben tapasztalt folyamatok folytatásának lehetünk szemtanúi. A beharangozott ukrán ellentámadások valahogy nem akarnak elkezdődni, miközben az orosz haderő kitart a lassú, főképp Donbasszra koncentráló felőrlő harc mellett. A függetlenség napjára várt átfogó orosz támadások pedig ugyanúgy elmaradtak, mint a háború állítólagos lezárása a május 9-i Győzelem Napjára. Igaz mindezektől független meglepetések mindkét oldal részéről érkeztek, amelyek közül a Nyikolajev környéki orosz előrenyomulással a későbbiekben részletesen foglalkozunk. Ellenben Ukrajna részben a megszokott diverzáns taktikát alkalmazva erőteljes nyomást helyezett a Krím légvédelmi hálózatára, szinte naponta támadásokat hajtva végre ellene. A Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli főparancsnokságát is újra „meglátogatták” az ukrán pilóta nélküli légijárművek, ám ezúttal a beérkező drónt sikerült még becsapódás előtt lelőni.
A flotta főparancsnokságát támadó drónról készült, rosszabb minőségű felvétel
„Bár kétségtelenül idővel egyre inkább javul az orosz légvédelem eredményessége – amely a Krím esetében az egyik legjobban védett régiót tekintve nem meglepő – az ukrán dróntámadások mégis rámutattak egy hiányosságra”
Ez pedig nem más, mint a kifejezetten drónok elleni elektronikai harcászat hiánya a gyakorlatban. Noha az elektronikai harcászat egészét nézve, az olyan eszközökkel, mint a Kraszuha család vagy a Hibini repülőfedélzeti konténer Oroszország a világ élvonalába tartozik, a drónfejlesztés elmaradásával együtt mintha a kisebb pilótanélküli eszközökkel szembeni védekezés kidolgozása is megcsúszott volna. Ismételten fontos megjegyezni, hogy kifejezetten a kis méretű, akár otthon is előállítható vagy kereskedelmi forgalomban kapható eszközökről, valamint kvadrokopterekről beszélünk, nem pedig az egykoron csodafegyvernek tekintett Bayraktar TB2-höz hasonló drónokról. Utóbbiak ellen ugyanis a többrétegű modern légvédelmi rendszerek ugyanolyan védelmet nyújtanak, mint mondjuk a nem alacsony észlelhetőségű vadászgépekkel szemben, és bizony a Bayraktarok renoméja csökkent is az ukrajnai harcok hatására. Visszakanyarodva a kisebb méretű drónokkal szembeni védekezésre, esetükben a lézer alapú légvédelem megjelenéséig a legeredményesebb módszernek a programozható AHEAD lőszerrel operáló légvédelmi gépágyúk mellett az elektronikai zavarás tűnik. Annál is fogva, hogy költségoldalról sem lehet minden fontos objektum mellé, illetve a frontvonal egészére légvédelmi gépágyúkat telepíteni. Ellenben az elektronikai zavaróeszközök nemcsak méretben skálázhatóak, de sokkalta mobilabbak is.
Az orosz Sztupor kézi elektronikus zavarórendszer egyik példánya Ukrajnában
„Mégis azt látjuk, hogy ezek az eszközök hiányoznak az orosz hadrendből”
Hasonló a probléma, mint a modern orosz fejlesztésekkel általában, avagy a tervezőasztalon vagy prototípus fázisban számos fejlesztéssel találkozhatunk, akárcsak a haditechnikai kiállításokon. Ám ezeket a védelmi minisztérium nem rendeli meg, így nem jutnak el a harcoló csapatokhoz, továbbá, mint a flotta szevasztopoli épületénél is látszik, még a támadás ellenére sem épült ki a drónok behatolását meggátló zavarórendszer. Akárcsak az általunk már vizsgált kisebb drónok, illetve kvadrokopterek tekintetében, sok esetben a fronton harcoló egységekhez is önkéntesek adományai révén jutnak el a kézi zavaróberendezések. A háború hetedik hónapjába lépve a védelmi minisztériumnak szükséges lenne az említett zavarórendszerek beszerzését felgyorsítani, ha kell akár külföldi források bevonásával. Egyúttal viszont ismét fontos megjegyezni, hogy az ukrán RD-1-hez hasonló eszközök alkalmazása inkább a légvédelem esetleges részeinek felderítésére szolgál, illetve egyfajta szúnyogcsípések sorozataként. Kétségtelenül kellemetlen orosz szempontból, de érdemben a háború állását nem fogják megváltoztatni.
Vélhetően a szevasztopoli támadás során alkalmazott PD-1 drón promóciós videója. Bár tény, hogy akár 450 kilométer megtételére is képes az eszköz, ám maximális teherbírása csupán 10 kilogramm, amely a bevetési távolság növekedésével arányosan csökken.
„A frontok tekintetében úgy tűnik Nyikolajev térsége mozgásba indult, miközben a Donbasszban továbbra is főképp a lassú felőrlő harc dominál. Harkov környezete pedig ismét stabil”
Immár az ukrán fél is elismerte az Ingulec folyó jobb partján, Sznyigirjovkától nyugatra fekvő Blagodatnoje település, illetve annak környezetének elvesztését. A település ostroma még augusztus első napjaiban kezdődött és sokan egy, a belengetett herszoni ukrán ellentámadásra adott orosz válasz első lépcsőfokát látták benne. Noha kétségtelenül jelentős eredménynek számít az ukrán védelem szempontjából kiemelt fontosságú település elfoglalása, jelenlegi információink alapján még korai lenne az elkövetkező hetekre nagyobb orosz offenzívát jósolni. Sokkalta valószínűbb a front egyfajta felmelegítése és kiszélesítése, lehetőség szerint minél jobban kitolva azt nyugati irányba, de Nyikolajev ostroma nélkül. Ezzel ugyanis egyszerre kerülne nehéz helyzetbe az ukrán védelem, és lenne csökkenthető a Herszonra eső nyomás. Utóbbi részeként nemcsak a front középső, de déli szakasza is mozgásba lendült, miután a Dnyeper torkolat mentén az orosz haderőnek sikerült Alekszandrovka települést elfoglalva megnyitnia az utat Luparevon keresztül Nyikolajevbe. Illetve az említett Blagodatnoje elfoglalásának jelentősége abban is rejlik, hogy kiszélesíti az Ingulec túlpartján fekvő, úgynevezett sznyigirjovkai hídfőt. Moszkva egyértelműen egyelőre igyekszik inkább jobb pozíciókat elfoglalva fokozni a nyomást a déli front mentén. Vélhetően az orosz csapatok az elkövetkező hetekben a donbasszi Peszki és Marjinka településeknél is alkalmazott, főképp tüzérségi, valamint légitámadásokra alapuló kifárasztó taktikát fogják alkalmazni, lassan feltörve az ukrán védelem állásait.
A nyikolajevi front állása 2022. augusztus 23-án
Forrás:Telegram
„Egyúttal úgy tűnik az orosz haderő tényleg átvette az ukrántól a kiemelt jelentőségű hidak elleni tüzérségi támadások taktikáját”
Ahogy a herszoni Antonov, úgy a nyikolajevi Varvarovszkij-híd esetében sem szűntek az elmúlt napokban a rakétatüzérségi csapások. Ám akárcsak Herszonban vagy a kahovkai vízerőműhöz tartozó Dnyeper átkelő esetében, magának a hídstruktúra megsemmisítéséhez jelentős számú, de főképp robbanóerejű találat szükséges. Mivel ameddig a teherviselő struktúra érintetlen marad, addig legfeljebb az útpálya sérülései akadályozhatják a logisztikai csapatokat a híd használatában. Utóbbihoz kapcsolódóan bár Ukrajna nem csökkenti a két orosz kézben lévő Dnyeper átkelő elleni HIMARS támadások intenzitását, azok továbbra is alkalmasak a forgalom számára. Sőt, a nemrégiben nyilvánosságra került felvételek alapján nagyrészt befejeződtek a herszoni Antonov-híd javítási munkálatai. Hogy aztán 25-én hajnalban újabb támadás érje a hidat.
Bár látszik a javított részek szintbe hozása nem sikerült teljesen, háborús körülmények közt mégis abszolút használható az Antonov híd.
Vélhetően az átkelők működőképes állapotban tartása is hozzájárult, hogy a logisztikai problémákat rendezve Moszkva képes legyen az elmúlt hetekben jelentős csapatok, illetve hadianyag átcsoportosítására a Dnyeper jobb partjára. Sőt, Olekszij Aresztovics ukrán elnöki szóvivő szerint még most is érkeznek újabb orosz zászlóalj-harccsoportok – BTG – a térségbe.
„Ám egyes, az ukrán kormányzathoz közeli források szerint személyesen Zelenszkij még mindig nem tett le egy lehetséges ellentámadásról”
A lehetséges helyszínek közt természetesen Herszon térsége szerepel első helyen, de nem kizárt, hogy esetleg Kijev figyelme Harkov térségébe fordul. A herszoni műveleteket ellenben nehezíti, hogy Moszkva egyértelműen technikai és személyi fölénybe került az ukrán haderővel szemben. Orosz becslések nagyjából 15 ezer körülire teszik a nyikolajevi front mentén elhelyezkedő harcoló ukrán alakulatok létszámát, míg Moszkva oldaláról ez inkább 25 ezer fő közelében, vagy annál akár magasabban is lehet. Technikai és személyi túlerő nélkül pedig hiába a politikai nyomás – amelyből vélhetően nyugatról is érkezik elég Zelenszkijre – egyszerűen nem lehetséges semmilyen támadó művelet sikeres végrehajtása, nemhogy területek elfoglalása. Továbbá ne feledjük, egy rosszul kivitelezett offenzíva akár újabb, még ukrán kézen lévő régiók elvesztését is magával hozhatja.
„Délről Kelet-Ukrajnába átkanyarodva viszont sokkalta lassabb mozgásoknak lehetünk szemtenúi”
Miközben Artyomovszk/Bahmut esetében továbbra is főképp a város keleti külterületein, iparterületein, illetve a településtől délre zajlanak a harcok, addig Szoledarban már az összecsapások áttevődtek az egykoron lakott negyedekre, valamint a tűzálló anyagokat gyártó Belokamenszkij üzemre. Mindkét város esetében az orosz tüzérség támogatásával heves harcok folynak a Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk védelmi vonal áttöréséért, de arra Bahmutka folyó átkelését megelőzően nem kerülhet sor. Ez úgy tűnik a legnagyobb esély Artyomovszktól délre, már a gorlovkai agglomeráció részét képező Zajcevo és Dacsa falvak közelében történhet meg, amelyek a hétvége folyamán kerültek orosz kézbe. Innen egy északi irányú előrenyomulással elérhetővé válnak Artyomovszk délnyugati külterületei, illetve biztosítható lenne egy újabb átkelés megszervezése.
A szoledari front állása 2022. augusztus 23-án
Forrás:Telegram
„Végül érdemes röviden a többször emlegetett hírhedt PFM-1 taposóaknák használatáról beszéljünk”
Maga a kazettás hordozóeszközből az adott terület felett szétszórt, pillangó alakú taposóaknák ötlete a vietnami háborúból származik, mikor az Egyesült Államok új fajta módszert keresett a Dél-Vietnamba történő behatolások megakadályozása érdekében. A fejlesztés során az alapvető célt nem az ellenség megölése, csupán megsebesítése jelentette, amihez jóval kevesebb, csupán 9 gramm folyékony robbanóanyag is elegendő. Ekkor az aknára rálépve az adott személy súlyos lábsérüléseket szenved – sőt akár le is szakadhat a végtagja – és azonnali ellátást igényel. Ez pedig az ellenség újabb erőit köti le, mivel foglalkozni kell a sebesültekkel is. Így született meg végül a BLU-43/B „Dragontooth” kódjelű taposóakna, amelyet Washington többek közt a Ho Si Minh-ösvény laoszi szakasza ellen is bevetett. Bár a BLU-43/B-t viszonylag hamar, mindössze pár év után 1971-ben kivonta az amerikai haderő a hadrendből, vélhetően a szovjet kézre került példányok szolgálhattak a PFM-1, illetve PFM-1Sz „Lepesztok” típus alapjaiként. Szemben amerikai társával a PFM-1 aknák telepítése lehetségessé vált nemcsak repülők vagy helikopterek, de többek közt a 220 milliméteres BM-27 Uragan rakéta-sorozatvető révén. Utóbbi a donbasszi konfliktus kapcsán még fontos lesz.
BM-27 Uragan rakéta-sorozatvetőhöz tartozó PFM-1Sz aknákat tartalmazó kazettás töltet egy darabja
Forrás:Wikipedia
A szovjet PFM aknák bevetésére elsőként az afganisztáni háborúban került sor, de a második csecsen háborúban is felbukkant egy rövid időre. Veszélyessége folytán Oroszország 1997-ben leállította a típus gyártását és a fennálló készleteit fokozatosan megsemmisítette, ám 2014-ben még több millió darab állt fehérorosz és ukrán hadrendben. A nagyjából 3,3 millió darabos fehérorosz készletek megsemmisítése európai uniós források bevonásával 2017-ben ért véget, ám Ukrajna jelen háború elejéig nem semmisítette meg a tulajdonában álló aknákat. Bár a 2010-es évek közepén még látszódott remény az ukrán készletek megsemmisítésére, Kijev gyakorlatilag 2019-től fogva megtagadott minden együttműködést. Az ottawai egyezmény alapján a taposóaknák betiltását felügyelő szervnek küldött 2021-es önbevallás alapján Kijev arzenáljában összesen 3363828 darab PFM-1/1Sz volt megtalálható.
„Ezeket pedig Kijev az idén kitört háborúban előszeretettel használta mind civil, mind katonai célpontok ellen”
A katonai célpontokat főképp az izjumi front mentén található erdős, így nehezen átlátható területei jelentették, míg civil fronton gyakorlatilag Donyecktől Belgorodig számos alkalommal lőtte Ukrajna lakott területekre a PFM aknákat. A környezetbe abszolút beleolvadó barnás-zöldes színénél és kis méreténél fogva – egy mindössze 12 centiméter széles és 6,4 centiméter hosszú tárgyról beszélünk – óvatlan szem számára szinte alig, vagy sehogy sem észrevehető főképp nem sötétben. Ráadásul a működésbe lépéshez elég mindössze 5 kilogrammnyi súlyt ráhelyezni az aknára, így a gyermekek számára kifejezetten veszélyes eszközről van szó. Egyúttal egyfajta előre nem látott tervezési hiba következtében a pillangó alakú akna kifejezetten felkeltheti a gyermekek érdeklődését, akik könnyen játéknak nézhetik azt.
Az internet orosz nyelvű szekciójában rendkívül népszerű Krupnokalibernij Perepoloh Youtube csatorna részletes videója a PFM-1 aknákról, illetve azok működéséről
„Az aknák hatástalanítása pedig kifejezetten veszélyes”
Elsőként alapvető probléma, hogy mint a kazettás fegyverek többségénél, itt is nagy területet egyszerre lefedő eszközről beszélünk, amely viszont megkülönböztetés nélkül hullhat gyakorlatilag civil és katonai célpontokra egyaránt. Míg a PFM-1Sz altípus esetében legalább lehetőség van önmegsemmisítés beállítására 1-40 óra közti időtartamban, addig az alap PFM-1 esetében ez nem áll fenn, amely így még inkább megnehezíti megsemmisítésüket. Bár rögtönzött módszerekkel volt, hogy autógumi rádobásával, vagy tankkal áthajtással próbálták a donyeckiek semlegesíteni az aknákat, egyedüli teljes megoldást az adott terület módszeres megtisztítása jelent utászok által.
Sajátos, ámde rendkívül veszélyes módszer az aknák hatástalanítására. És ez csak egy a több ezer, Donyeckre hullott PFM-1 közül.
„Helyi jelentések szerint csak augusztus első két hetében a donyecki utászoknak mintegy 19 ezer PFM-1 aknát sikerült hatástalanítaniuk, ám így is 41 civil halt meg vagy szenvedett súlyos sebesüléseket az aknák által”
Persze mint mindig, Kijev a brit védelmi minisztériummal közösen tagadja, hogy Ukrajna állna a támadások mögött, és a már megszokott módon Oroszországot, illetve a Donyecki Népköztársaságot vádolja meg saját területük elaknásításával. Logikus ismét nemde? A saját mindennapi működést ellehetlenítendő, Donyeck és Moszkva önmagát lövi annak érdekében, hogy mindezt Ukrajnára kenhesse. A helyzet sokkalta inkább fordított, avagy ahogy a donbasszi háború elmúlt nyolc évében már megszokhattuk. Az ukrán vezetés számára nemhogy másodrendű állampolgárok a szakadár népköztársaságok lakói, hanem egyenesen szükségtelen „tartozékai” a területeknek. Mert Kijevnek bizony csupán a területre lenne szüksége, az oroszajkú lakosság már túlságosan is kellemetlen a Majdan utáni ukrán politikai elit számára. Továbbá az aknák jelentette konstans veszélyhelyzet egyben ukrán szempontból kiváló lehetőség a feszültség és pánik fokozására, bár ezek inkább csak még jobban fokozzák a helyiek ellenszenvét Kijev irányába. Tartós megoldást – akárcsak a Donyeck elleni tüzérségi belövések esetében – a front legalább 40-50 kilométerrel nyugatra, a BM-27 Uragan rendszerek hatótávolságán kívül történő eltolása jelentene. Ám a Donyeck környéki sűrűn kiépített ukrán mélységi védelmet figyelembe véve ez hosszú és véres folyamat lesz.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
bercsu attila istvan says:
Nagy tisztelettel kerdeznem Nogradi tanar ur nagyrabecsult modszeret kolcsonozve:
1.Kedves Konstantin, on katonai szakerto ahogy az Ultrahang reklamozza vagy a nemzetkozi kapcsolatok szakertoje?
2.Meg tudna mondani, hogy a februari orosz tamadas elotti hadgyakorlat idejen mar megvolt a tamadasra vonatkozo politikai dontes vagy sem?
3.Az oroszok hidfoallast alakitottak ki Izyum varosatol delre majd megalltak…miert nem szelesitettek ki es miert alltak meg?
4.Miert nem folytattak az elorenyomulast az oroszok Lisichansk elfoglalasa utan es miert kuldtek “szabadsagra” a varost bevevo alakulatokat?