//Nem enged a Kreml az utcának
Ellenzéki tüntetőt visznek el a rendőrök Moszkvában 2019. július 27-én #moszkvater

Nem enged a Kreml az utcának

MEGOSZTÁS

A szeptemberi önkormányzati választások közeledtével az ellenzéki jelöltek regisztrálásának elutasítása miatt egyre feszültebb a hangulat Moszkvában

Ellenzéki tüntetőt visznek el a rendőrök Moszkvában 2019. július 27-én #moszkvater
Ellenzéki tüntetőt visznek el a rendőrök Moszkvában 2019. július 27-én
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV / AFP

A szeptemberi önkormányzati választások közeledtével ismét a moszkvai ellenzéki tüntetések képeivel van tele a nemzetközi sajtó. Az utcára vonulók amiatt tiltakoznak, hogy formai hibákra hivatkozva a választási bizottság megtagadta a parlamenten kívüli ellenzék jelöltjeinek a regisztrálását. Az elmúlt hét végén közel 20 ezren tiltakoztak a Szaharov sugárúton, majd most a Tverszkaján , a fővárosi önkormányzat épülete előtt engedély nélkül tartott megmozduláson valamivel több mint ezer tüntetőt előállított a rendőrség. Ezt megelőzően a hét közben harminc napos elzárást kapott Alekszej Navalnij, több jelöltnél pedig házkutatást tartottak. A világsajtót bejárták a kezüknél, lábuknál megragadott tüntetők és a gumibotos rendőrök képei. A felvételekről természetesen most is lemaradt, hogy ezt megelőzően hogyan provokálták a tiltakozók a biztonsági erőket.

„Úgy tűnik, a Kreml minden áron meg akarja akadályozni, hogy a rendszeren kívüli ellenzéki képviselői bejussanak a dumába”

Mint a BBC orosz nyelvű szerkesztősége a Kremlhez közel álló körökből megtudta, erről döntés született, és a rendőrség valamint a Nemzeti Gárda ennek érvényt is fog szerezni. A BBC informátorai szerint a Kreml döntésére hatással volt, hogy egy éve a nyugdíjreform miatt megnövekedett elégedetlenség közepette négy régióban is elbukott a hatalom kormányzó jelöltje. Ebben a hangulatban az ellenzék sikere a fővárosban csak olaj lenne a tűzre, ráadásul Moszkva kisugárzása miatt példaként szolgálna a régióknak. A politikai stratégák ezért arra jutottak, hogy inkább a nyár közepén néznek szembe a tüntetőkkel, amikor a moszkvaiak amúgy is a dácsákon vannak, semmint ősszel. Emellett a hatalom a rendszeren kívüli ellenzékre, mint az ellene folyó hibrid háború egyik előretolt egységére tekint, és már csak ezért is határozottan, ellentmondást nem tűrően lép fel vele szemben.

A hatalom szempontjából ebben lenne logika, ám még a Kremlhez közel álló szakértők közül sem mindenki ért ezzel egyet. Úgy gondolják ugyanis, hogy

„így csak „forradalmárokat” kreál a hatalom az egyébként alapvetően megélhetési ellenzékiekből. A mostani fellépés diszkreditálja a választási rendszert, amelynek liberalizálására és kifehérítésére a Kreml komoly erőfeszítéseket tett a 2011-es tiltakozások után”

Mint például az ismert elemző Gevorg Mirzajan megjegyzi, igazán komoly ellenjelölttel szemben még az olyan neves ellenzékiek, mint Dmitrij Gudkov vagy Ilja Jasin sem biztos, hogy nyernének. Ha pedig igen, hát 2024-ig legalább a türelmetlen fiatalok is rájönnek, hogy a világot a moszkvai liberálisok sem tudják megváltani. Mert e „belvárosi forradalmárok” terepe inkább az olcsó PR-t jelentő utca, és a rendőrségi fogda, semmint a képviselőtestületek. Mint most is, amikor már Navalnij orvosai is harcba szállnak, és bekúsznak a képbe az emberiességi szempontok. Az újságíró szerint azonban a hatalom beijedt, és a tüntetések leverésével muníciót szolgáltat a nemzetközi sajtónak, és az egyébként gyenge ellenzéknek.

„S a Kremlnek a rendszer stabilitásának megőrzését és az elnehezedés megakadályozását szem előtt tartva előbb-utóbb engednie, sőt segítenie kell egy normális ellenzék kialakulását”

Mert most egyrészt ott van a kommunisták vagy Zsirinovszkij képviselte udvari ellenzék, míg a rendszeren kívül Navalnij szektája, ami minden, csak nem a liberális értékek letéteményese. Sok idő nincs, hiszen 2024-ig, Vlagyimir Putyin mandátumának lejártáig a hatalomnak nem csak az utcán kellene erőt mutatnia, hanem inkább a pártrendszert megújítva a választásokon magabiztosnak lenni. Lépésről lépésre megnyitva a szelepeket, és ha szép lassan is, de engedni a versenyt. A hatalmi elit köreiben, így a kormányzói karban is megindult fiatalítás, a technokraták előtérbe tolása ugyanis önmagában még kevés, ezzel párhuzamosan dinamikusabbá is kellene alakítani a rendszert.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.