„Chisinau duzzogva, de megállapodott a Gazprommal, ám a kedvezményeket láthatóan keveselli, a piac szabályairól pedig mintha a szegénységére hivatkozva nem akarna tudomást venni”
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
Már-már úgy tűnt, hogy a Gazprom végül elzárja a csapot, Moldovának végül hosszas tárgyalások után sikerült megegyeznie a Gazprommal. Az új, öt évre szóló megállapodás értelmében Moldova ebben a hónapban 1000 köbméterenként 450, majd decembertől 400 dollárért kapja a gázt. Ez az ár töredéke a jelenlegi világpiaci árnak, ugyanakkor majdnem a duplája annak, amennyiért Chisinau szeptember végéig a régi szerződés alapján kapta a gázt. A Gazprom eredetileg 790 dollárra emelte volna az árat, végül engedett, és Moldova a közelmúltban már 2000 dollár felett is járó világpiacinál jóval kedvezőbb áron kapja majd a megállapodásban rögzített évi 3 milliárd köbméter gázt. Chisinau vállalta azt is, hogy az összeg pontos meghatározása után öt év alatt törleszti a Gazprom felé felhalmozódott adósságát. Ez az orosz álláspont szerint 700 millió dollár. Moldova ezt arra hivatkozva utasítja vissza, hogy a Moldovagaz a Gazprom 100 százalékos tulajdonában van. A gázért persze ettől még fizetni kell a moldáv államnak.
„Chisinau ennek ellenére elégedetlen, és azt emlegeti, hogy Belarusz továbbra is 150 dollárért jut az orosz gázhoz. Az éles nyugati fordulatot végrehajtott moldovai vezetés nemrégiben még az ukrán példát akarta követni, és teljesen le akart válni az orosz gázról, ám kénytelen-kelletlen visszakullogott a Gazpromhoz”
Moldova láthatóan nem érti, hogy az „ingyen ebédnek” azzal vége, hogy látványosan hátat fordított Moszkvának. Úgy tesz, mint Ukrajna, amely még mindig azt hiszi, hogy neki minden jár a politikai értelemben vett Keletről és Nyugatról is. Chisinau is azt hangoztatta, hogy nyugatról, Romániából biztosítja a szükségleteit, csakhogy az élet felülírta ezeket a vágyakat. A román vezeték kapacitása ezt nem teszi lehetővé, az árról nem is beszélve. Moldovát a tárgyaló asztalhoz kényszerítette az európai helyzet is, amely világosan megmutatta, hogy az orosz gáz egyelőre megkerülhetetlen.
„Chisinau duzzogva, de megállapodott a Gazprommal, ám a kedvezményeket láthatóan keveselli, a piac szabályairól pedig mintha a szegénységére hivatkozva nem akarna tudomást venni”
Natalia Gavrilița miniszterelnök a Jurnal TV-nek arról beszélt, hogy Moszkva kegyetlen játékot játszik Moldovával, amelynek nemcsak az irreálisan magas világpiaci árak miatt nem volt más alternatívája. Megígérte ugyanakkor, hogy tovább keresik az alternatív forrásokat. Chisinau persze csodálkozik, hogy ezzel a hozzáállással nem lágyítja meg a Gazprom tárgyalóinak a szívét.
Mint ahogy azzal, az óvódásokat jellemző magatartással sem, ahogy Maiai Sandu elnök látványosan az Egyesült Államoknak mondott köszönetet a válságos napokban nyújtott segítségért. Pedig Chisinau Amerikától egy molekula gázt sem kapott. Kapott valamennyit ellenben a lengyel PGNiG konszerntől, amelynek igazgatója mindehhez azt tette hozzá, hogy moldovai gázválság figyelmeztetés egész Európának. Pawel Majewski egyben felszólította a Gazpromot, hogy csökkentse az árakat. Úgy tűnik, ő sem akarja érteni, hogy is működik a piac.
„Moldovának is volt lehetősége az azonnali piacon bevásárolni, ám azért egyezett meg végül duzzogva a Gazprommal, mert tőle jobb áron és garantált szállítással kapja a gázt. S hogy nem olyan olcsón, mint a belaruszok? Erre mondja Moszkva, hogy kérjen nagyobb kedvezményt Chisinau Bukaresttől és Varsótól”
Mert az energetikai szféra csak részben működik üzleti alapon. A többi politika. S így van ez az egész világon. Ezért álszent a Financial Times, amikor a már említett Pawel Majewskire hivatkozva azt írja, hogy a moldovai válság figyelmeztető egész Európára nézve, amely a 35 százalékban az orosz gáztól függ. S egy gyors fordulattal el is ér a lényeghez, hogy az Északi Áramlat még inkább kitetté teszi Európát. De hol volt az amerikai LNG akkor, amikor az egekbe szökött a gázár? S miért kötött az Északi Áramlatot is érintő paktumot az Egyesült Államok Németországgal? Mert az energetika tisztán üzlet, csak az oroszok használják fegyverként? Hát persze!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater