„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
Egészen minimális volt az esélye egy kompromisszumnak, hiszen várható volt, hogy a nem alkuképes orosz feltételek teljesítésére Trump elnök több okból sem tudja rávenni Zelenszkijt
Fotó:EUROPRESS/Alex WROBLEWSKI/AFP
Jól jellemzi az igazság utáni, vagy angolosan post-truth világot, hogy az alapfogalmakat is időről időre újra kell definiálni, de minimum fel kell idézni a jelentésüket. Abban a II. világháború utáni világban, amelyben a háborúk indításának jogát az Egyesült Nemzetek Szövetsége magához vonta, elméletileg nem lett volna szabad fegyveres konfliktusoknak kitörnie. Ám mivel még az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem rendelkezett a tagok kényszerítő erején kívüli fegyveres erővel, ezért számtalan konfliktus rázta meg a világrendet már az ENSZ megalakítása utáni időben is. Legyen a szó a hidegháború alatt vagy az amerikai hegemónia idején kirobbant fegyveres konfliktusokról. Mivel a hagyományos hadüzenet-hadműveletek-béke ciklust, azaz a háború és béke váltakozását az ENSZ – legalábbis elméletileg – megváltoztatta, ezért joggal merült fel az az elvárás, hogy az ENSZ égisze, az ENSZ védelme alatt nem lesz szükség többet arra, hogy háborúról beszéljünk. Éppen ezért a béke fogalma is, amely logikai alapelvek szerint a háború ellentéte, mintha a feledésbe merült volna.
„Ugyan a háborút legalább olyan nehéz definiálni, mint a békét, nem véletlenül van számtalan meghatározás rá Clausewitzől – a háború, a politika a folytatása más eszközökkel -, egészen az ENSZ definíciójáig. Ez utóbbi úgy határozza meg a háborút, hogy az a szervezett erőszak, amelyben ezer ember halt meg”
Számtalan módon, számtalan próbálkozás történt arra, hogy az emberi társadalmak legösszetettebb jelenségét definiálják. Ettől függetlenül terminológiai-definíciós alapon nem vagyunk közelebb a megoldáshoz. A fentieket azért volt fontos rögzíteni, mert az orosz-ukrán háború, vagy másképp „különleges katonai művelet” lezárására irányuló törekvéseket is ebből a szempontból kell értékelni.
Ahhoz, hogy egy tartós béke létrejöhessen, sok mindennek kellene teljesülnie. Mondjuk kis kitérővel a szónak az említésétől az előző rendszerben felnőtt társadalom egy jelentős részét kirázza a hideg. Ahogy a mozgalmi dal tartja „A hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” kezdetű énekben „egy a jelszó, tartós béke, állj közénk is harcolj érte!” szövegű részt, már tizenkét évesen sem értettem. Hogy miért kell, és hogyan kell a békéért harcolni. Mert hát a béke az a harcok megszűnésével bekövetkezik. De miért KELL érte harcolni? Tehát ez egy ilyen, már gyerekfejjel érezhető logikai önellentmondás volt. De ez legyen a dal szövegírójának a problémája.
„Viszont az tény, hogy béke, amely kompromisszuman alapszik, csak akkor jöhet létre, ha az érintett felek mindegyike elfogadja ezt a kompromisszumot. Persze, lehet békét kötni diktátumok alapján is, mint például a trianoni diktátum, de az egyértelműen reváns vágyat hoz magával”
Éppen ezért, aki békét diktál – azaz nem egy kompromisszumos béke születik -, annak fel kell készülnie arra, hogy a diktátumot elszenvedő fél mindent megtesz majd azért, hogy ezt a békét megfordítsa, megváltoztassa. Ezeket figyelembe véve az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, lényegében 2022 februárja után három lehetséges forgatókönyv volt.
„Az egyik az, hogy Ukrajna tárgyalások útján – az egyértelmű katonai beavatkozás jelentette nyomásra elfogadja az orosz követeléseket, így lemond a NATO-tagságról, és elfogadja az elszakadt vagy elszakított részek Oroszországhoz csatolását. Ezt a lehetőséget Ukrajna az isztambuli tárgyalások után Boris Johnson közbeavatkozásával elutasította”
A második lehetőség az volt, hogy a Nyugat olyan mértékű katonai támogatást biztosít Ukrajna számára, amelyben az ukrán fegyveres erők kiszorítják az orosz kézre került területekről – ideértve a Krím-félszigetet és a Donbasszt is – az orosz erőket, amelyek ekkor már hivatalosan vagy jogi szempontból alátámasztott módon állomásoztak ezeken a területeken. Legalábbis orosz szempontból. Ezáltal az ukrán fegyveres, és az azt támogató nyugati katonai erők által biztosított sikerek elrettentik Oroszországot attól, hogy újabb katonai akciót kezdjen. Ennek azért nem volt jelentős valószínűsége, mert az orosz vezetés egyértelművé tette, hogy a Krím-félsziget feladása, amely lényegében a Fekete-tenger orosz részről történő elvesztését jelentené, szóba sem jöhet. A terület védelmét akár nukleáris fegyverekkel is garantálja. Tehát arra ugyan lehetett némi halvány reménye az ukrán vezetésnek, hogy más területeken Ukrajna akár az elvesztett terület egészét visszaszerzi a saját maga és a mögötte állók számára, viszont ez nem teljesítette volna azokat a maximális célokat, amelyeket Volodimir Zelenszkij belföldi és külföldi nyomásra megfogalmazott.
„A fentiek miatt egyértelmű volt legkésőbb 2023 nyarától – és jelen sorok írója is ettől az időponttól, a Nagy Ukrán Nyári ellentámadás egyértelmű kudarcától számítja azt a korszakot –, hogy ez a küzdelem az orosz fél szándékai szerint alakul, és előbb vagy utóbb egy ukrán összeomlással ért véget”
Nyilván azzal a kitétellel, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik be katonailag. Ezt az amerikai beavatkozást azonban az amerikai fél már a névleg Joe Biden által vezetett kormányzat alatt is kategorikusan kizárta.
Innentől kezdve várható volt, hogy az az orosz módszer, amely lényegében az orosz cárság, az orosz birodalom felemelkedése óta jellemzi az orosz háborús stílust, az orosz hadviselést, azaz a tartós felmorzsolásra törekvő hadviselés előbb vagy utóbb meghozza az eredményét. Ezek azok az alapvetések, amelyeken kiindulva érdemes az esetleges béketágyalásokat megközelíteni.
Orosz részről a háború eleje óta hangoztatott követelések tartalmazzák Ukrajna nácitlanítását, magyarra lefordítva a Bandera-kultusz megszüntetését és felszámolását, illetve annak garantálását is, hogy Ukrajna azon területe, amelyet nem csatolnak Oroszországhoz, nem keresi a NATO-tagságot és nem készül revánsra az elvesztett háború után. Ezekbe a feltételekbe a Zelenszkij vezette ukrán kormányzat egész egyszerűen nem mehet bele. Emlékezzünk rá, hogy nemrégiben egy ukrán szélsőséges halállal fenyegette meg Zelenszkijt, amennyiben bármilyen hasonló tárgyalásba vagy megállapodásba belemegy.
„Innentől kezdve a háború fegyverszünet utáni folytatására irányuló nyugati szándékok és tervek, valamint az ukrán kormányzat erre irányuló elképzelései gyakorlatilag lehetetlené teszik egy – a bevezetőben említett – kompromisszumos megállapodás létrejöttét, amelyben Ukrajna minél több területet tudna korábbi területekből megtartani”
Abba, hogy ez jogos, nem jogos, abba, hogy ez milyen történelmi vagy egyéb precedenseken alapul, nem érdemes belemenni, mert ezek a jogi csűrcsavarások mindig is a katonai erő vagy a fegyveres erőszak által létrehozott helyzet utólagos, vagy bizonyos szempontból megelőző igazolása által került felhasználásra. Nem szép, nem jó, nem erkölcsös, de szembe kell nézni azzal, hogy egy olyan új világ jött el, amelyben a katonai erő határozza meg a diplomáciai helyzeteket, és minden más csak az így elért helyzet igazolására és alátámasztására szolgál. Mivel ebből a szempontból a Nyugat, a „Hajlandók koalíciójának” a végsőkig való küzdelemről szóló mennydörgései ellenére nem tudott, vagy nem akart elegendő erőt felmutatni, így beleszólása sem lesz abba, mi történik Ukrajnában. Jut is eszembe ki is beszélt Berlinben utoljára a végsőkig tartó küzdelemről, és győzelemről?
„Arról a tényről a realista elemzők már elég régóta írogatnak, beszélnek, hogy Oroszországot nem hajtja az idő”
Az orosz vezetés számára, ha kevesebb idő és áldozat árán éri el a céljait, az nyilvánvalóan örömteli, de miután a gazdasági egyensúlyát a nyugati szankciók ellenére az indiai és kínai megállapodásokkal sikerült megőriznie, semmi olyan tényező nem sürgeti, amelyek viszont egyre inkább sújtják Ukrajnát. Az élőerő problémák, a hadiipar kapacitás problémái, a gazdaság gondjai, a fáradó társadalom egyre inkább egy kapituláció irányába mutatnak. De ahhoz sem kell szakembernek lenni, hogy ezeket lássa az ember, ha vette a fáradtságot, hogy ne csak a nyugati médiát olvassa.
Egy szó mint száz, ahogy erről sokan, sok helyen beszéltünk egészen minimális volt az esélye egy kompromisszumnak, hiszen várható volt, hogy a nem alkuképes orosz feltételek teljesítésére Trump elnök több okból sem tudja rávenni Zelenszkijt.
„S innentől fogva a béke jellege nem a tárgyalóasztalnál, hanem a csatamezőn fog eldőlni”
Azt meg már meg sem említem, hogy eközben keleten, Tiencsinben egy új nap kelt fel.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
“a Zelenszkij vezette ukrán kormányzat egész egyszerűen nem mehet bele”
Minden őszinte tiszteletem ellenére érdekes ez a megállapítás. Ha a költő itt arra gondolt, hogy egy bábkormány attól báb mert nincs saját akarata úgy stimmel. Amúgy meg a napnál is világosabb, hogy az USA pl. a NATO leple alatt minél közelebb akar settenkedni Oroszországhoz és jaj annak a harmadiknak aki ennek keresztbe tesz. Így volt ez anno Iránnal is, ami az akkor még létező SZU miatti közös határ okán (RT lehallgatás stb.) volt fontos és ezért hányt epét az USA amikor ez a nagy ország huss, kicsúszott a kezükből. Az, hogy egy retrográd és borzalmasan ostoba vallási rezsim uralkodik most ott alapvetően sohasem érdekelte az amerikaiakat, mint ahogy máshol sem. Ukrajnának semmi baja sem volt amíg, többek közt persze, ezt a NATO dolgot elő nem vették. Meg még sok más országot sem támadtak meg az oroszok amik nem NATO tagok. Be kéne végre látni már, hogy ez a NATO, pláne Európában csak egy megkopott-molyos álca! A békét védi? Avagy nem lesz háború de olyan békeharc igen, hogy kő kövön nem marad. Akkor mi a harapós ló vacogós fogáért nem lehet kompromisszumot kötni és egy fegyvermentes zónát csinálni? Akár egy fél (sosem volt) országnyit. Azt mondani, hogy OK, akkor legyen egy háborúmentes sáv. A “népek önrendelkezési joga” kezdetű édesbús melódiát pedig hagyni kéne végre a kocsmai délutánok főprogrammjának lenni!
brüsszelita says:
A felszínt kapargatva a háború elhúzódásának valóban az az oka, hogy nem képes teljesíteni az orosz követeléseket Ukrajna, pontosabban képes lenne, ha annak nem az lenne a következménye, hogy menne a börtönbe az elitje, és a kukába a rezsimje.
Ha viszont mélyebbre ásunk azt látjuk, hogy ugyanezzel a problémával küzd az európai globalista elit és a brüsszeli autokrácia, ezért véd és dac szövetséget kötött a kijevi maffiával, hogy a végsőkig kitartanak. Szó sem lehet tűzszünetről vagy békéről, mert az a bukásukat jelentené, de nemcsak: Velük bukna a válságba süllyedő globalizációs projektjük is, aminek mentőövet dobhatna Ukrajna és Oroszország kifosztása, ezért még mindig nem tettek le róla.
Ahogy a britek se arról, hogy a nagyok kerek asztalához odaférjenek, amihez szükségük van az EU – elsősorban Németország – valamint Oroszország meggyengítésére, hogy Nyugat-Európában és a Kaukázusban befolyást szerezzenek a Közel-Kelet mellett, megtartva korábbi gyarmataikkal a szövetséget a bomlófélben lévő brit nemzetközösség jelszava alatt.
Úgyhogy az ukrán háború is a harctéren fog eldőlni, ez a háborúk természete, akárhogy is akarjanak zöldséget magyarázni a fejünkbe különböző zavarórepüléseket végezve. Ez súlyos képzavar, amivel csupán érzékeltetni akartam az európai fejekben kavargó katyvaszt, míg az ukránokéban se kép, se hang, csak konganak magukban, esetleg visszhangozzák amit beléjük mondanak, és a túlélési ösztönükre hagyatkoznak ahelyett hogy gondolkoznának.
A háború definíciójáról meg annyit, hogy van annak általánosan elfogadott meghatározása, de nem az, amit az újságírók kitalálnak maguknak, hogy hangzatos címeket kanyarintsanak az olvasóknak. Hadd ne nézzek utána, de az mindenképp benne van, hogy a háború országok, illetve államok közt zajlik, és a hátországnak is részt kell venni benne, az államoknak mozgósítaniuk kell az országaik rendelkezésére álló erőforrások többségét a győzelem érdekében – mert a háborúban ilyen is van – legyen az katonai, politikai, gazdasági, emberi vagy bármi. Ettől Oroszország még messze van, ezért ő nem is vív háborút Ukrajnával, nem véletlenül hívja speciális katonai műveletnek. Aki élet-halál harcot vív az Ukrajna, egyedül ő háborúzik ebben a konfliktusban még akkor is, ha nem történt hadüzenet, és hivatalosan nem nyilvánította ki, hogy hadban áll Oroszországgal, amitől Clausewitz ugyancsak megrökönyödne, akárcsak a botcsinálta katonai elemzők többsége.
Krötinger says:
Ebben ” és a túlélési ösztönükre hagyatkoznak ahelyett hogy gondolkoznának” teved. Ha az ukranok valoban a tulelesi ösztönükre hagyatkoznanak, akkor ezt a rezsimet reg elkergettek volna. Ez a rezsim hosszu, kinseges agoniara kenyszeriti az ukranokat, fizikailag, tarsadalmilag, demografiai szempontbol, a csatateren, mindenhol. Nem az a benyomasom, hogy mi itt az ukran nep csodalatos tulelesenek lennenk tanui. Vagy majd mint a fönixmadar….? Hat a meseben, ott igen. En itt müködö tulelesi ösztön helyett kollektiv öngyilkossagot latok, amibe ugy tünik, Europa nepei is hamarosan beszallnak.