Multipolaritás, többvektorú politika és korlátozott mozgástér

Putyin kínai útjának tanulságai. Augusztus 31-e és szeptember 3-a között az Oroszországi Föderáció elnöke hivatalos látogatáson tartózkodott Kínában, ahol részt vett többek között a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tiencsini csúcstalálkozóján és a győzelem napi pekingi katonai díszszemlén. Mindkét esemény sok spekulációt és vitát váltott ki az „új világrend” formálódásáról és benne Oroszország helyéről. Az orosz és ukrán szakértői körök szerint az „sanghajiak” találkozója sikere nyugaton két értelmezéshez vezetett: egyrészt létrejön egy Kína vezetésével, Oroszország részvételével működő erős szövetség, amely kihívást jelent a nyugati rendnek, másrészt Trump kísérlete, hogy eltávolítsa Putyint Pekingtől, kudarcot vallott. A valóság azonban összetettebb. Médiapartnerünk, az Eurázsia Központ írása.

Eurázsia Központ

Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) 2025-ös csúcstalálkozójának fotózása után a tiencsini Meijiang Konferencia- és Kiállítási Központban, 2025. szeptember 1-jén
Fotó:EUROPRESS/SUO TAKEKUMA/POOL/AFP

Trump külpolitikai stratégiáját gyakran „fordított Kissinger-kísérletként” emlegetik, ám a jelenlegi geopolitikai kontextus lényegesen különbözik a hetvenes évekétől. Akkoriban Washington komoly stratégiai engedményeket tett Pekingnek. Így Kína megkapta Tajvan helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, az amerikai piacok megnyíltak a kínai termékek előtt, beáramlottak a külföldi beruházások, mindez pedig a politikai rendszer alapvető megkérdőjelezése nélkül zajlott le. Oroszország esetében ma ilyen volumenű „ajándékok” nincsenek kilátásban. Senki sem hajlandó elismerni az ukrajnai területi hódításokat, a szankciók feloldása és a nyugati piacokra való visszatérés sem reális lehetőség, s a külföldi befektetések újbóli beáramlása is kizárt.

„Ennek következtében Moszkva számára a Nyugat felé történő érdemi fordulat belátható időn belül nem opció, ugyanakkor az orosz vezetés érdeke sem egy merev, kizárólag konfrontatív, nyugatellenes blokk kiépítése”

Mindeközben az SCO és a BRICS szervezeti keretei messze nem hasonlíthatók az EU vagy a NATO mélységű integrációkéhoz, hiszen a tagállamok geopolitikai és gazdasági érdekei számos ponton alapvetően eltérnek egymástól. Kína és India például továbbra is riválisok, de egyes ügyekben – különösen az amerikai befolyás mérséklésében, a másodlagos szankciók elutasításában és a dollár globális szerepének csökkentésében – közös nevezőt találnak. Ezekben a kérdésekben álláspontjuk közel áll Moszkváéhoz, ami növeli az orosz energiahordozók exportjának lehetőségeit. E körbe tartozik a „Szibéria Ereje-2” gázvezeték-projekt is, amely évi 50 milliárd köbméteres kapacitásával a teljes ukrajnai tranzitot képes kiváltani, s ezzel létfontosságú biztosítékot nyújthat Moszkvának a nyugati piacokról való tartós kiszorulás esetére.

„A Sanghaji Együttműködési Szervezet funkciója tehát inkább a nyugati befolyás korlátozásában, semmint egy nyílt geopolitikai konfrontációban ragadható meg”

A szervezet tagjainak többsége továbbra is többvektorú külpolitikát folytat. Törökország és India például egyszerre építi kapcsolatait a Nyugattal és a Kelettel, miközben maga Kína is igyekszik egyensúlyt keresni Európa, az Egyesült Államok és Oroszország között. Korábban Oroszország is hasonló stratégiát követett, ám az ukrajnai háború gyakorlatilag felszámolta nyugati kapcsolatait, és nagymértékben elmélyítette a függését Kínától. Bár Putyin továbbra is törekszik a nyugati irány részleges helyreállítására – elsősorban Washingtonnal való közvetlen csatornákon keresztül –, ebben a háború jelenti a legfőbb akadályt.

„A multipoláris világrend alakulása ennek megfelelően elsősorban két tényezőtől függ, az ukrajnai konfliktus kimenetelétől és az Egyesült Államok stratégiai döntéseitől. Amennyiben Washington folytatja a nyomásgyakorlást, a jelenlegi konfrontatív dinamika fennmarad. Ha azonban az Egyesült Államok hajlandó elfogadni saját szerepét a többpólusú rendszer egyik, ám nem kizárólagos pólusaként, akkor új lehetőségek nyílhatnak a globális erőviszonyok kiegyensúlyozottabb rendezésére”

A Sanghaji Együttműködési Szervezet jelenlegi formájában Oroszország számára egy olyan platform, amely hozzájárulhat a nyugati dominancia ellensúlyozásához és a többpólusú rend erősítéséhez. Ugyanakkor Moszkvának számolnia kell a szervezet belső megosztottságával és a tagállamok eltérő érdekeivel, amelyek hosszú távon korlátozhatják az SCO mozgásterét. Oroszország számára a kihívás abban rejlik, hogy miként tudja saját stratégiai céljait összeegyeztetni Kína dominanciájával, India különálló törekvéseivel, valamint a kisebb tagok többvektorú külpolitikáival.

Javaslatok Oroszország számára:

– Kapcsolatok mélyítése Kínával, de a függés mérséklése. A stratégiai együttműködés Pekinggel elengedhetetlen, de Moszkvának célszerű alternatív csatornákat fenntartania, hogy elkerülje az egyoldalú kiszolgáltatottságot.

– India aktív bevonása. Újdelhi rivalizálása Kínával lehetőséget ad Moszkvának, hogy kiegyensúlyozó szerepet játsszon, és ezzel erősítse saját tárgyalási pozícióját az SCO-n belül.

– Energia export diverzifikálása. A Szibéria Ereje-2 projekt kulcsfontosságú, de célszerű más ázsiai piacok – például Dél-Ázsia és a Közel-Kelet – felé is erősíteni a nyitást.

– Normatív és intézményi részvétel erősítése. Moszkvának célszerű aktív szerepet vállalnia az SCO új platformjaiban (digitális gazdaság, oktatás, technológia), hogy ne szoruljon kizárólag a biztonsági és energiapolitikai dimenziókra.

– Ukrajna kérdésének kezelése. Az ukrajnai háború marad a legnagyobb akadály a nyugati irányú kapcsolatépítésben; Oroszországnak pragmatikusan kell mérlegelnie, hogy meddig és milyen feltételekkel tudja újraépíteni a nyugati vektort anélkül, hogy az SCO-ban betöltött pozícióját gyengítené.

„Oroszország számára a Sanghaji Együttműködési Szervezet nem jelent teljes körű stratégiai megoldást, de fontos eszközt kínál a nyugati nyomás enyhítésére és a multipoláris rendben való pozíciója erősítésére”

A szervezet lehetőséget ad Moszkvának arra, hogy gazdasági, energetikai és biztonsági kapcsolatait bővítse, miközben mérsékelje elszigeteltségét. Ugyanakkor a kínai dominancia, az indiai-kínai rivalizálás és a tagállamok többvektorú politikái korlátot szab annak, hogy az SCO-t valódi szövetségként használhassa. Oroszország stratégiai érdeke ezért az, hogy aktívan formálja a szervezet irányát, miközben megőrzi mozgásterét Kínával szemben, és alternatív partnerségekkel biztosítja saját autonómiáját a változó világrendben.

(Az elemzést készítette: Seremet Sándor és Szakáli Máté)

(A cikk eredetileg az eurazsiamagazin.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com