Kezdőlap » Politika » Múltidézés Gyenyisz Pusilinnel
Gyenyisz Pusilin #moszkvater

Múltidézés Gyenyisz Pusilinnel

Az úgynevezett Donyecki Népköztársaság most kinevezett ideiglenes elnöke három éve még a Magyar Nemzetnek nyilatkozott a kelet-ukrajnai béke esélyeiről

Gyenyisz Pusilin #moszkvater
Gyenyisz Pusilin
Fotó:EUROPRESS/AFP/Valeriy Melnikov/Sputnik
Gyenyisz Pusilin az úgynevezett Donyecki Népköztársaság minszki főtárgyalója tölti be Alekszandr Zaharcsenko megölése után a novemberi választásokig a szakadár alakulat elnöki posztját. A politikussal három éve, 2015. nyarán volt szerencsém telefonon interjút készíteni, amelyben a béke esélyeiről beszélgettünk. Nos, visszaolvasva az akkor mondottakat, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a donyecki politikus mondatai ma is aktuálisak, hiszen a rendezés felé három év alatt nem közeledtek a felek. Pusilin akkor elismerte azt is, hogy a Donbaszban magyarok is harcolnak. Idézzük fel a három évvel ezelőtt készült beszélgetést.

– Úgy fogalmazott a napokban, hogy a világ nagy háború küszöbén áll, s ebben a kontextusban kell értelmezni a kelet-ukrajnai eseményeket is. Ezenkívül jelezte, hogy a Donyec-medencében egyre feszültebb a helyzet. Ezt értsük úgy, hogy a szakadár felkelők a harcok kiújulására, egy újabb háborúra készülnek?
– Annak ellenére, hogy már számtalanszor hitet tettünk a konfliktus békés megoldása mellett, mindenre készen kell állnunk. Már csak azért is, mert az ukránok a frontvonalon komoly technikát vontak össze, immár folyamatosan lövik Donecket, a tárgyalásokon pedig csak húzzák az időt. Mindez arra enged következtetni, hogy Kijev nem tett le a konfliktus fegyveres megoldásáról.

– Igazuk lenne azoknak az elemzőknek, akik szerint az újabb tűzszünet lényegében összeomlott, s készülhetünk a Minszk-3-ra?
– Nem gondolom. A második minszki megállapodásnak nincs alternatívája. Ennek végrehajtását szorgalmazza az úgynevezett Minszk-2 összes garantálója: Moszkva, Berlin, Párizs, az EBESZ, s szavakban ezt hangoztatja Kijev is. A megállapodás végrehajtása azonban kétségkívül lelassult, aminek oka, hogy az ukrán féllel alapkérdésekben ellentétes az álláspontunk. Így aztán a kompromisszumhoz idő kell. Bonyolítják a helyzetet a folyamatos katonai provokációk, amelyekre a mi erőink annak ellenére kénytelenek válaszolni, hogy a parancs a konfliktus, a harci cselekmények kerülését írja elő. A helyzetet emellett katonai értelemben is feszültté teszi, hogy a megállapodás politikai és gazdasági kérdéseinek végrehajtásában nincs előrelépés.

– S ön szerint melyek a minszki megállapodásnak azok a pontjai, ahol a legkevésbé látszik a közeledés?
– Szinte minden kérdésben nehéz az előrelépés, s kompromisszumok nélkül nem is elképzelhető a haladás. Teljesen elégedett tehát egyik oldal sem lehet a megállapodással. Ez elképzelhetetlen.

– Vegyük akkor a talán legkényesebb pontot, az önrendelkezés mértékének a kérdését. Milyen autonómiát tart elfogadhatónak Doneck?
– A megállapodás a régió különleges státusáról rendelkezik.

– S milyen tartalommal képzelik el megtölteni ezt a jogi formulát?
– Nem szaladnék ennyire előre, hiszen akiket jelenleg lőnek, azok nem igazán akarnak hallani arról, hogy a régió Ukrajna része legyen. Maradjunk tehát annyiban, hogy a megállapodás Ukrajna és a két népköztársaság békés együttélését irányozza elő.

– Ukrajnán belül, hiszen a Krímről nem beszél, de a megállapodás az ország területi egysége mellett áll ki…
– Békés együttélés van a szövegben. Hogy milyen tartalommal lehet ezt megtölteni, az a jövő zenéje. Egy biztos, nehéz úgy együttműködni, hogy Ukrajna február óta a megállapodás egyetlen rá vonatkozó pontját sem teljesítette.

– Akkor miért nyilatkozták donecki vezetők a napokban, hogy készek Ukrajnán belül maradni?
– Sajtónyilatkozatokat nem kommentálnék, az álláspontomat pedig világosan megfogalmaztam.

– Rendben, s mennyire látja működőképesnek magát a minszki formátumot? Egyre többször hangzik el, hogy az Egyesült Államok közvetlen részvétele nélkül nem képzelhető el a békés rendezés…
– A minszki tárgyalásoknak Washington nem résztvevője. Közvetlenül semmiképpen. Más kérdés, hogy miként hat az egész folyamatra. Egy biztos, Minszknek Amerika beavatkozása nélkül van esélye a rendezésre.

– Végezetül, meg tudja erősíteni azokat a sajtóban elhangzott kijelentéseket, miszerint Kelet-Ukrajnában a szakadárok oldalán magyarok is harcolnak?
– Az egész világból érkeztek antifasiszták a támogatásunkra. Köztük magyarok is.

– S mégis hányan?
– Nézze, katonai kérdésekben nem vagyok kompetens, így azt sem tudom megmondani, hogy pontosan hány magyar harcol a nemzetközi brigádban.

Az interjú eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.