„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
Vlagyimir Putyin orosz elnök, Andrej Belouszov orosz védelmi miniszter és az orosz haditengerészet főparancsnoka, Alekszandr Mojszejev admirális mellett részt vesz az orosz haditengerészet napja alkalmából rendezett fő haditengerészeti felvonuláson Szentpéterváron 2024. július 28-án
Fotó:EUROPRESS/Vyacheslav PROKOFYEV/POOL/AFP
Nyikolaj Patrusev, az orosz elnök egyik közeli biztonsági tanácsadója bejelentette, hogy Vlagyimir Putyin május végén Az orosz haditengerészet fejlesztésének stratégiája 2050-ig címmel új orosz haditengerészeti stratégiát fogadott el. A cél, hogy 25 év alatt ismét a világ egyik legerősebb tengeri hatalmává tegyék az országot,
„Moszkva teljesen visszaszerezze egykori pozícióit a globális tengeri nagyhatalmak között, amelyet a hosszú távon körvonalazódó geopolitikai és katonai kihívások indokolnak”
A stratégia azt is világossá teszi, hogy a GDP-arányos védelmi kiadásokat hidegháborús szintre kell emelni, ami már meg is történt.
Patrusevre azért érdemes figyelni, mert Putyin egyik legfőbb bizalmasának számít, aki segített neki a karrierje beindulásában is. Már az 1990-es években is együtt dolgozott vele az elnöki hivatalban, Borisz Jelcin elnöksége idején. Ezt követően tovább segítette Putyin munkáját a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) élén 1999 és 2008 között, majd 16 évig volt a Nemzetbiztonsági Tanács feje.
„Ugyan az említett stratégia még nem nyilvános, borítékolható, hogy ennek elfogadására azért kerülhetett sor, mert az orosz-ukrán háború fekete-tengeri hadszínterén az orosz fölény korántsem olyan egyértelmű, mint a szárazföldön”
Egyetértés van abban, hogy jelen pillanatban az orosz haditengerészet a világ harmadik legerősebbje Kína és az Egyesült Államok után, ehhez képest a fekete-tengeri műveletek Moszkvának komoly arcvesztéssel értek véget. Ezt a konszenzust erősíti, hogy az elmúlt 20 évben Kína a hajóépítések tekintetében vezető hatalommá vált, jelen állás szerint Peking több hajót állít elő, mint a világ többi része összesítve. Már 4 évvel ezelőtt is az ő hadiflottájuk volt a legnagyobb, és amerikai várakozások szerint 2030-ig 460 hadihajójuk is lehet.
„Ez azonban nem jelenti azt, hogy Washington oly sokáig meglévő előnye ezen a téren teljesen elveszett volna. Igaz, hogy a gyors fejlesztések révén Peking szorosan felzárkózott, de a kevesebb amerikai hajó technológiai értelemben jóval előrébb tart, és magasabb színvonalat képvisel, a harci tapasztalatról nem is beszélve, ha pedig a repülőgép-hordozók számát nézzük, ami döntő lehet a tengeri ütközetekben, az amerikai fölény megkérdőjelezhetetlen”
A nyilvános adatokból egyelőre annyi állapítható meg az orosz flottáról, hogy 222 hadihajója és 79 tengeralattjárója van, ez utóbbi közül 14 olyan atom-tengeralattjáró, amely alkalmas ballisztikus rakéták indítására is.
Oroszország a háború kezdete óta a Fekete-tengeren elvesztette a tengeri erejének mintegy 30 százalékát úgy, hogy Ukrajnának nincs is saját flottája. Az orosz erők javára lehet írni, hogy ugyan huzamosabb ideig fenyegették a moldovai határ közelében fekvő, így stratégiai jelentőségű Odesszát, de végül a szevasztopoli bázisról is visszavonultak, egészen a Fekete-tenger keleti partján fekvő Novorosszijszk területére.
„Jelen állás szerint, ha az orosz haditengerészeti bázisokat vesszük figyelembe, a legfőbb az északon lévő Barents-tengernél elterülő Szeveromorszkban található, ahol a saját főparancsnoksággal működtető Északi Flotta állomásozik”
Az, hogy egy ország milyen arányban allokál forrásokat a saját haditengerészete fejlesztésére, az az adott hatalom sajátosságainak, elhelyezkedésének, földrajzi adottságainak függvénye is.
„Van-e egyáltalán említésre méltó hadiflottája, és ha igen, ezt fontosnak tartja-e, vagy ha nem, akkor van-e motivációja annak létesítésére?”
Persze a végső kérdés inkább az, hogy a 21. század gyorsan változó erőviszonyai közepette megéri-e a haditengerészet – egyébként meglehetősen költséges – fejlesztésére ilyen arányban forrásokat allokálni.
Az írást jegyezte: Mihálovics Zoltán
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Tuco says:
“A cél, hogy… Moszkva teljesen visszaszerezze egykori pozícióit a globális tengeri nagyhatalmak között”
Ehhez két dolog is kellene: kellő gazdasági háttér és globális infrastruktúra. Az utóbbi még Kínának sincs meg, Oroszországnak pedig szerintem az előbbi sem.