„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
„Az európaiak abban a tévhitben élnek, hogy ukránok életeivel fizethetnek, miközben ők maguk biztonságban vannak”
Fotó:EUROPRESS/Tetiana DZHAFAROVA/AFP
– A május 31-i és június 1-i ukrán mélységi támadások hadászati repülőterek ellen Murmanszk, Irkutszk térségében jelentős veszteségeket okoztak, a híradások szerint milliárd dollárokban mérhető a kár.
– Mindegy, mekkora az ukrán csapások okozta tényleges kár – már most világos, hogy lényegesen kisebb, mint amit Kijev állított -, ez gyakorlatilag nem fogja befolyásolni Oroszország katonai stratégiáját Ukrajnában. Remélem, hogy le fogják vonni a tanulságokat, és megszüntetik a meglévő orosz sebezhetőségeket.
”Azonban kevesebb, mint egy héttel az eset után Oroszország stratégiai légi ereje az egyik legerősebb csapását hajtotta végre ukrajnai célpontok ellen. Eközben az orosz erők folytatják az előrenyomulást a teljes frontvonalon”
Felhívnám a figyelmet Vlagyimir Putyin elnök szavaira is, miszerint az ukrán állam a személyszállító vonatok elleni véres terrortámadások után egyre inkább terrorista állammá válik. Az ukrán vezetésnek ez az új jellemzése a jövőben következményekkel járhat Kijevre nézve.
– Milyen válaszokra lehet számítani az elkövetkező hetekben az orosz hadseregtől?
– Nem helyes a katonai műveleteket csupán az ellenfél lépéseire adott reakciókra redukálni. Az orosz erők folyamatosan azon dolgoznak, hogy ellenőrzés alá vonják Új-Oroszország (Novorosszija) és a Donbassz azon alkotmányos területeit, amelyeket Kijev jelenleg birtokol. Arra is törekedni fognak, hogy megsemmisítsék az ellenség katonai, hadiipari, infrastrukturális és hasonló létesítményeit a hátországban.
„Az orosz és az ukrán stratégia közötti különbség az, hogy míg Kijev főként az akcióknak az ukrán hadsereg és a lakosság morálját megerősítő, valamint a még nagyobb nyugati segítség mellett érvelő információs hatására, addig Oroszország alapvetően a katonai feladatok végrehajtására összpontosít”
Azonban szem előtt kell tartani, hogy a június 1-i ukrán akciók felvetik a nyugati országok szerepét azok előkészítésében és végrehajtásában. Annak érdekében, hogy elkerüljük a további eszkalációt egy nagyobb, a NATO és Oroszország közötti háború felé, nem zárnám ki, hogy egy bizonyos ponton – bár aligha a következő napokban – csapások érik az Ukrajnát felfegyverző és irányító európai államok területét is.
– Nem gondolja, hogy a háború elhúzódása ezeknek az új, de olcsó módszereknek kedvez, mivel Ukrajna nyugati műholdas támogatással Oroszország egész területét képes elérni és hasonló akciókat szervezni?
– Figyelembe kell venni, hogy a konfliktus kiterjesztése Oroszország egész területére a háború eszkalációját eredményezheti az ellenkező irányba, tehát egész Európára is.
„Az európaiak abban a tévhitben élnek, hogy ukránok életeivel fizethetnek, miközben ők maguk biztonságban vannak”
Véleményem szerint most egy nagyszabású Oroszország és a NATO közötti összecsapás felé tartunk, és a június 1-i események fontos mérföldkövet jelentenek ezen az úton.
– Kit tekint vezéralaknak a nyugati szereplők között az Ukrajnának adott tanácsok tekintetében? Milyen szempontok vezérlik Ön szerint az úgynevezett Hajlandóak Csoportját?
– Véleményem szerint folyik egyfajta verseny London, Párizs és Berlin között. Starmer, Macron és Merz abban versenyeznek, hogy ki a keményebb Oroszországgal szemben. Egyelőre azonban félnek csapatokat küldeni egy Oroszország elleni háborúba.
„Ha leküzdik a félelmüket és megkockáztatják, hogy amerikai katonai támogatás nélkül belépjenek Ukrajnába, akkor ezek a csapatok orosz támadások célpontjává válnak”
Ez a koalíció egyelőre sokat beszél, keveset ad, és nem küld csapatokat. De ez a hozzáállás még változhat.
– Hogyan értékeli Trump elnök háborút lezáró szándékát, tekintettel arra, hogy sokszor hezitálás érzékelhető Washington lépéseiben? Változott-e az új elnök álláspontja?
– Trump szeretné lezárni a katonai akciókat Ukrajnában, amiért Nobel-békedíjat remél, és az érdemet magának tulajdonítaná. Ám valójában nincs meg erre a képessége. Lavírozik, azzal fenyegetőzik, hogy felhagy a közvetítői szereppel, és szankciókat vet ki Oroszországra. De Trump álláspontja meglehetősen gyenge. Fenyegetései nem hatnak Putyinra. Saját csapatának egy része, valamint a Kongresszus – beleértve a republikánusokat is -, gyakorlatilag az európai országok vezetőinek a nyomása alatt áll. Trump fél választani, s ebből fakad a határozatlansága.
– Úgy tűnik, hogy Oroszország döntési helyzetben van. Hogyan ítéli meg annak a lehetőségét, hogy a háború katonai kihívásait az eddigi bevetett eszközökkel, és élőerővel, a műveletek jelenlegi tempója mellett leküzdjék?
– A háborúban minden folyamatosan változik. A jelenlegi konfliktus nemcsak a hadviselési formák és módszerek állandó tökéletesítését követeli meg, hanem abszolút új megoldásokat is az egyre növekvő kihívásokra. Éppen most voltunk tanúi a háború hatalmas eszkalációjának Kijev és szövetségesei részéről. Erre a kihívásra választ kell találni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Sajnálatos módon – a jelek szerint – nem kifelé tartanak a háborúból, hanem pont fordítva. Itt már Trump sem tud mit tenni, most már Zelenszkij kellene valahogy eltávolítani. Amíg ő parancsol nem lesz vége a háborúnak.
Tuco says:
Mégis kinek kellene megbuktatnia “valahogy” Zelenszkijt? Logikusan a népnek, nem? Valahogy mégse látom a rendszeres tüntetéseket Ukrajnában, ahol tömegek követelik Zelenszkij lemondását, vagy választások kiírását. Önnek ez mit mond? Mert nekem azt, hogy a társadalom többsége egyetért a politikájával, vagy legalábbis nem ellenzi élesen azt. És ugyan ki lépne a helyére? A haderő korábbi parancsnoka, Zaluzsnij (aki az egyetlen szóba jöhető személy), akit hősként tisztelnek a Ukrajnában, vajon aláírná a kapitulációval felérő orosz békefeltételeket? Ugyan már…
Tuco says:
“Annak érdekében, hogy elkerüljük a további eszkalációt egy nagyobb, a NATO és Oroszország közötti háború felé, nem zárnám ki, hogy egy bizonyos ponton – bár aligha a következő napokban – csapások érik az Ukrajnát felfegyverző és irányító európai államok területét is.”
Tehát ha jól értem, annak érdekében, hogy elkerülje a közvetlen háborút a Nyugattal, Oroszoszág megtámadhatja a Nyugatot. Logikus… Ez az, amire valóban nagy szüksége lenne Oroszországnak: egy újabb háborúra, ezúttal egy erősebb ellenféllel szemben, miközben lassan 3,5 éve küszködnek Ukrajnában. Vagy mégsem…?
Az iróniát félretéve, Trenyin nyílván nem ostoba, ez az orosz információs hadviselés része, akként is kell kezelni.
Stier Gábor says:
Pontosan. Esze ágában sincs Putyinnak megtámadni Európát.
brüsszelita says:
Még Nyugat-Ukrajna se kell neki, nem bolond, hogy púpot vegyen a hátára! Viszont ha Zongorszkij a britek utasítására és támogatásával még sokat löveti az orosz területeket arra Odessza is rámehet. No nem frontálisan, hanem lezsírozva, a megkent felével esve a padlóra, hisz kell a lengyeleknek Galícia, a britek meg elmehetnek a francba! Persze mindehhez a románoknak is lenne egy-két szava, de ne bocsátkozzunk találgatásokba. Mindenesetre a NATO összeülne, és szokás szerint nem jutna semmire, különösen ha Trumppal már megállapodtak róla. Szerintem már megtörtént, bár a fene tudja.