„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Falfestmény az Egyesült Államok egykori teheráni nagykövetségének falán 2025. április 8-án
Fotó:EUROPRESS/ATTA KENARE/AFP
Irán megerősítette, hogy a napokban az Egyesült Államokkal tárgyal. Az iráni kommunikáció szerint az ománi külügyminiszter segítségével közvetett, Trump szerint közvetlen lesz a tárgyalás a két delegáció között. A megbeszélések célja a nukleáris feszültség enyhítése. A találkozó előzménye, hogy Trump ultimátumot intézett Irán legfelső vezetőjének, amelyben új megállapodást sürgetett.
„Donald Trump fenyegetését katonai lépések is kísérik. Az Indiai-óceánban az iráni rakéták hatótávolságán kívül fekvő amerikai támaszpontra, Diego Garciára a 19 B-2A Spirit stratégiai nehézbombázóból már 7-et telepítették át, és a Perzsa-öböl felé tart a Harry Truman mellé a USS Carl Vinson, a harmadik Nimitz osztályba tartozó repülőgép-hordozó. De egy amerikai támadásra készülve a legmagasabb készültségbe helyezték az iráni hadsereget is”
A sajtó tudni véli már az amerikai támadás időpontját is. Május 1-jén jár le Trumpnak az atom alkura – lényegében az iráni atom program elvetésére – adott ultimátuma, és kudarc esetén a jólértesültek szerint Washington ezen a napon támadni fog. A műveletek állítólag szeptember 1-ig be is fejeződnek. A Fehér Ház a szíriai fordulat, valamint a Hezbollahra és a Hamaszra mért izraeli csapások után elérkezettnek látja az időt, hogy végleg leszámoljon a meggyengült Iránnal.
Trump azonban nem csupán az atomprogram leállítását követeli. Az ultimátum kiterjed a ballisztikus rakéták fejlesztésére, és a Közel-Keleten lévő iráni proxy erők felszámolására is. Teherán megalázónak tartja már magát az ultimátumot is, ezért közvetítőként „lecserélte” még az azt kézbesítő Egyesült Arab Emírségeket is Ománra. Ami pedig a tárgyalásokat illeti, Teherán azokat nem ellenzi, a közvetlen megbeszéléseket azonban feltételekhez, a még Obama által 2015-ben megkötött, majd Trump által 2018-ban felmondott megállapodásban foglaltak teljesítéséhez köti. Így egyelőre Omán közvetítésével kezdődnek a tárgyalások.
„Nem világos azonban, mit is akar valójában az Egyesült Államok az iráni nukleáris programmal kapcsolatban. Szoros felügyeletet, avagy teljes leépítést?”
Trump úgy fogalmazott, a végső cél az, hogy Iránnak soha ne lehessen atomfegyvere. Arról azonban nem beszélt világosan, hogy ez az iráni atomprogram korlátozását vagy teljes felszámolását jelenti-e. A környezetéből közben egymásnak ellentmondó üzeneteket hallani. Steve Witkoff, Trump közel-keleti megbízottja, aki az Egyesült Államok delegációját vezeti az ománi tárgyalásokon, a múlt hónapban kijelentette, hogy Washington „ellenőrző programot akar létrehozni, hogy senkinek ne kelljen aggódnia amiatt, hogy [Irán] fegyvert készít nukleáris készleteiből”. Ezzel feltehetően arra célzott, hogy az Egyesült Államok meg akarja fékezni a dúsítást, és felügyeleti mechanizmust akar létrehozni annak biztosítására, hogy Irán nukleáris programja békés maradjon – amilyen Irán állítása szerint mindig is volt. Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó ugyanakkor másként beszélt, azt állította, hogy a kormányzat „teljes leszerelést” akar, és „Iránnak úgy kell feladnia programját, hogy azt az egész világ láthassa”.
„A tárgyalások nélkül maradna Teherán számára a katonai szembenállás, amelyet Irán nem bírna sokáig az Egyesült Államokkal és/vagy Izraellel szemben”
Az iráni légvédelem eleve régi amerikai és szovjet technológiára -Tor, Buk, Sz-300, Pancir – támaszkodik, ráadásul a legutóbbi támadások nyomán ezt a rendszert Izrael meg is gyengítette. Egy összehangolt amerikai-izraeli csapás egy nap alatt képes lehetne kiiktatni az iráni légvédelmet. De Teherán számíthatna a gazdaság alapját jelentő kikötői infrastruktúra pusztítására is. Persze, Irán sem teljesen védtelen, és taktikai atomfegyver bevetése nélkül – erre pedig nincs esély – aligha lehetne a teljes védelmet elpusztítani. Nem beszélve a nukleáris fejlesztéseket végző objektumokról.
„De azért ne felejtsük el azt sem, hogy Irán válaszcsapásra is képes, például az ország környezetében 10 bázison mintegy 50 ezer katonát állomásoztató amerikai bázisokra, vagy éppen a repülőgép-hordozókra”
Ehhez bőven van ballisztikus rakétája és drónja. Emellett az olajárak elszállásával érzékenyen érintené Amerikát a régióban lévő energetikai infrastruktúra támadása is. Ehhez nem lenne szükség a katari és szaúdi kutak támadására sem – ezt aligha merné Teherán megtenni -, elég lenne a Hormuzi-szoros lezárása. Ez esetben persze Teheránnak ügyelnie kellene szövetségese, Kína érdekeire is.
„Ebben a játszmában persze nem csak Washington és Teherán a szereplők”
Izrael Budapest után Amerikában járt miniszterelnöke például egyenesen úgy fogalmazott, hogy Iránnak fel kellene robbantania a saját nukleáris létesítményeit. Persze, neki feltehetően ez sem volna elégséges garancia.
De ha már a többi szereplőknél tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy az események alakulásába a térségen kívüli dolgok is, így a Washington és Peking közötti viszony alakulása is belejátszhatnak. Kína ellen a leghatásosabban ugyanis egy a Hormuzi-szoros lezárását kiprovokáló háborúval lehet nagy, stratégiai műveletet indítani. Ezzel persze tisztában van Kína és Oroszország is.
„Oroszország maximális visszafogottságot kér a felektől, hiszen egy Irán ellen intézett amerikai támadás a számára közvetlen nemzetbiztonsági kockázatot jelentene”
Moszkva ebbe a konfliktusba közvetlenül nem keveredne bele – erre az Iránnal kötött védelmi megállapodás sem kötelezi -, az olaj árának emelkedése pedig még segítené is. Szövetségesének megtámadása azonban zavart okozhatna a normalizálódó orosz-amerikai viszonyban, ráadásul kevésbé számíthatna Teherán segítségére. S ez akkor is hátrányosan érintené, ha a drónok gyártását már nagyrészt Oroszországban oldják meg. Az atomfegyverek terjedése, új atomhatalmak megjelenése azonban Moszkvának sem érdeke. Irán megtámadása pedig felgyorsítaná az atom programot. Sőt, másokat is arra késztetne, hogy ily módon gondoskodjanak az elrettentéstől. Ne feledjük el, hogy Oroszország déli határainak közelében atom hatalomként már ott van India, Pakisztán és Izrael, míg a Távol-Keleten még kettő.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Mivel járhat egy ilyen támadás? Esetleg kiderülne, hogy Iránnak mégis megvan már az atombombája, és elő is vennék a sublótból.. Amúgy a muszlim világ sokkal jobban összetart, mint ahogy az ostoba jenkik gondolják, és valamennyi muszlim kortól, nemtől függetlenül szent feladatának érezné, hogy legalább egy jenki torkát elvágja.
Horváth Ervin László says:
Oroszország és Kína helyében nem hagynám magára Iránt. Ugyanis itt körvonalazódik egy támadási mintázat: először a perifériákat gyengíti, harapdálja le egyenként a támadó fél (Szíria és más arab országok, “arab tavasz”, Hezbollah, Huthik, most Irán … miközben Ukrajnában óriási erővel támad a teljes nyugat, de elég nyomonkövetni a NATO terjeszkedését legutóbb az egykor semleges és gazdaságilag-kereskedelmileg virágzó Svédország és Finnország …)
Semmi garancia nincs, hogy miután a Kínához és Oroszországhoz közelálló “prifériákat” leharapdálta az USA, nem kezd további gyengítésbe. Ezt Kínának és Oroszországnak valahol meg kell állítani és minél később, annnál rosszabb helyzetből kell szembenézniük a támadóval.
Andras Rimely says:
Hencego perzsakat meretre fogja vagni Trump vagy igy vagy ugy.
Az atom programjuk teljes leallitasa, leszerelese a feltetel.
Az Obozo alta osszehozott megallaopdast soha sem tartottra be Iran. A megfelelo ellenorzes teljes elszabotalasa mellett…
Most nem lesz vegnelkuli idohuzas .
A perzsak ott allnak gatyajuk a bokajuknal.. ezt ok tudjak a legjobban.