//Mit kezd Moszkva a migránsokkal?
Védőmaszkot viselő migránsok sietnek megújítani oroszországi munkavállalási és tartózkodási engedélyüket nyitáskor a szentpétervári migrációs központban 2020. április 3-án #moszkvater

Mit kezd Moszkva a migránsokkal?

A portugál példát követve a munka nélkül maradt oroszok állampolgárokhoz hasonló szociális jogokat adna átmeneti időre a több milliónyi vendégmunkásnak egy orosz intézet. A kormány megfontolja a javaslatot.

Védőmaszkot viselő migránsok sietnek megújítani oroszországi munkavállalási és tartózkodási engedélyüket nyitáskor a szentpétervári migrációs központban 2020. április 3-án #moszkvater
Védőmaszkot viselő migránsok sietnek megújítani oroszországi munkavállalási és tartózkodási engedélyüket nyitáskor a szentpétervári migrációs központban 2020. április 3-án
Fotó:EUROPRESS/Olga MALTSEVA/AFP

Milliós nagyságrendben dolgoznak vendégmunkások Oroszországban. A legnagyobb számban a közép-ázsiai köztársaságokból, de a Kaukázuson túlról, Ukrajnából és Moldovából is sokan dolgoznak posztszovjet térség nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is vezető államában. A nagyságrendeket tekintve irányadó, hogy az egyik legkisebb lélekszámú, 9 milliós Tádzsikisztánból is mintegy egymillióan dolgoznak Oroszországban. S hogy mit jelent ottlétük az adott országnak, azt mutatja, hogy csupán a tavalyi évben a tavaly közép-ázsiai ország GDP-jének harmadát, 2,5 milliárd dollárt utaltak haza a külföldön dolgozók.

„Akiknek nagy része a járvány miatt most elveszítette a munkáját, és jövedelem nélkül Oroszországban rekedt”

A főképp az orosz nagyvárosokban munka- és bevétel nélkül maradt migránsok most komoly szociális és biztonsági kihívást jelentenek az orosz hatóságoknak. Nem egy olyan esetről hallottunk az elmúlt hetekben, amikor futárokat, nem egy esetben saját munkatársaikat raboltak ki a migránsok. Olyan történeteket is ismerünk, amikor az immár az albérletből is kitett külföldiek még bevétellel bíró honfitársaik segítségére utalva például éjszaka négyen alszanak egy taxiban.

Ezzel a robbanás veszélyes helyzettel az orosz hatóságoknak is kezdeniük kell valamit. A munkájukat elveszítő milliós migráns tömeg ugyanis hazatérni nem tud, jövedelem híján pedig úgy szerzi meg a megélhetéshez szükséges napi 1-2 ezer rubelt, ahogy tudja. Ezért javasolta a Stratégiai Kezdeményezések Ügynöksége (ASZI) a kormánynak, hogy

„a rendkívüli helyzet idejére a munkájukat elveszítő vendégmunkásokra is terjesszék ki az orosz állampolgárokat megillető jogokat”

Vlagyimir Putyin már most jóváhagyta, hogy június 15-ig a vízum és a tartózkodási engedélyek meghosszabbítása nélkül az országban maradhassanak, de e javaslat elfogadása esetén megilletné őket a minimálbérnek megfelelő 12 300 rubeles munkanélküli segély, és az egyéb szociális juttatások is. Az ötletgazdák Portugália példáját hozzák fel, ahol 580 ezer vendégmunkással jártak el eképpen.

A probléma egyre égetőbb, időzített bombaként ketyeg a társadalom alatt, hiszen az elmúlt tíz évben jelentős mértékben dekriminalizált közeg számára nem nagyon marad más út, mint a törvények megkerülése, megsértése. Ugyanakkor nagyon érzékeny kérdésről van szó, így érthető, hogy megkezdődött a vita. Egyrészt figyelni kell a munka nélkül maradt oroszok érzékenységére, hiszen emlékezhetünk a kultúrák közötti feszültség évekkel ezelőtti megnövekedésére, amikor a rendőrségnek kellett beavatkozni a migránsok és a helyi oroszok közötti összecsapásokba. De pozitív döntés esetén meg kell oldani valahogy azt is, hogy a juttatás ne a migránsokat szervező bűnözői csoportok kezébe kerüljön.

„Az adni vagy nem adni segélyt kérdés eldöntésekor azt is figyelembe kell venni, hogy az éhező, kiszolgáltatott emberek könnyen kerülnek az iszlám radikálisok befolyása alá, Oroszországnak pedig ez hiányzik ma legkevésbé”

A szociális jogok akár ideiglenes kiterjesztése ugyanakkor a kormány ellen fordíthat sokakat, ráadásul megnövelheti a feszültséget az orosz lakosság és a migránsok között. Ha ugyanis a nem feketén dolgozó migránsok megkapják a segélyeket, előnyösebb helyzetbe kerülnek, mint a szürke szférában foglalkoztatott oroszok. Ráadásul bejelentve csak a vendégmunkásoknak csak mintegy 20-30 százaléka van, így a többiek még mindig rablásból fogják valahogy fenntartani magukat. A probléma a karantén feloldásával csak fokozódni fog, mivel több tízezer orosz marad munka nélkül, így minden bizonnyal megkezdődik a migránsok kiszorítása az olyan eddig alantasnak tartott helyekről, mint az építőipar, a takarítás, a futárszolgálat, a rakodás vagy a taxizás.

„Ilja Grascsenkov politológus úgy véli, hogy a probléma megoldásában az európai példát kell követni, csak a segélyek osztása nélkül”

Eszerint ahogy a szíriai menekülteket, úgy a munka nélkül maradt és Oroszországban rekedt migránsokat is sátortáborokban kellene összegyűjteni, korlátozni a mozgásukat, és ott ellátni őket. Közben a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma az anyaországokkal egyeztetve megszervezhetné e migránsok hazaszállítását, a repülőjegy árát pedig az érintett államok majd később fizetnék ki. Szépen hangzik, ám nem túl életszerű. Ezek a vendégmunkások ugyanis aligha álmodnak egy sátor táborról, és még kevésbé akarnak hazamenni oda, ahonnan azért jöttek el, mert munka híján nem tudtak megélni. Ráadásul nem is etikus ez a lépés, hiszen idáig ezekre a kezekre nagyon is szüksége volt az orosz gazdaságnak. S lesz is újra, ha ismét felpörög, és nem biztos, hogy jobb, ha esetleg akkor hozzák vissza a vírust. Így aztán az akna egy darabig még biztosan ott marad az orosz társadalom alatt.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.