A lvovi „nehézfiú” útja a szovjet börtönöktől a magyar fővároson át Párizsba, ahol egy „baráti segítség” után Franciaország egyik legnagyobb pénzügyi befektetője, és megbecsült állampolgára lett.

Párizsban a Victor Hugo utca egyik csendes kávézójában szinte mindennap megjelenik a reggeli órákban egy fiatalos külsejű, sportos, jólöltözött úr. A fiatalember tavaly töltötte be a 70. életévét, de úgy tizenötöt letagadhatna. Mosolygósan, előre köszön a pincéreknek, akik már hozzák neki a szokásos reggeli kávét. Ez az úr Leonyid Bilunov mecénás, pénzügyi tanácsadó, befektető és műkincsgyűjtő.

Bilunov a szép nevű, Lvov melletti kis faluban, Belaja Cerkovban (Fehér templom) látta meg a napvilágot. Apja eltűnt a Gulagon, anyja egyedül nevelte. Tanulni nem nagyon szeretett, a csavargást és a sportot részesítette előnyben. Anyja nem bírt vele, ezért beíratta egy bentlakásos iskolába.

„Az ígéret szerint ez egy sportiskola volt, ahol a Szovjetunió jövőbeli nagy bajnokait nevelték. A nem túl jól tanuló, de felettébb intelligens tizenéves gyerek rájött, hogy szó sincs itt sportkarrierről, belőlük egyszerűen gyilkológépeket nevelnek, akik majd elbánnak a haza ellenségeivel”

Leonyid renitens volt, de tehetséges, ezért sok mindent elnéztek neki a tanárai. Egyszerűen nem tudta magát kirúgatni. De ez hamarosan megoldódott. Az egyik kimenője alkalmával megismerkedett két lvovi csavargóval, akik felajánlották neki, hogy beleveszik a következő bulijukba. Akkoriban még egy biciklis ember szedte össze esténként a mozik bevételét, és vitte a postára. Kifigyelték az útvonalat, és amikor Leonyid legközelebb kimenőt kapott, ki is rabolták a pénzgyűjtőt. Bilunov elszaladt a pénzzel és elrejtette. Elindult találkozni a két társával, de azokat elkapták a rendőrök és ők azonnal bemártották a társukat.

„Ljonya Bilunov így szabadult meg az internátusból tizennégy évesen és került a fiatalkorúak börtönébe”

Ott az első napján összeverte a zárkafelelőst, amiért este a többiek nekiestek és ütötték-vágták ahol érték. De ő oroszlánként küzdött és védte magát, amiért nagy tiszteletet vívott ki magának. Két év múlva kiengedték és hazaköltözött az édesanyjához. Különböző alkalmi munkákból tartotta el magát és segítette anyját. De nem sokáig. Alig három hónappal a szabadulás után egy barátjával megismerkedtek két lánnyal és felmentek a barát lakására bulizni. A szülők nem voltak otthon, szabad volt a pálya. A szomszédok viszont rájuk hívták a rendőröket, mert túl hangos volt a zene. A lányok azt vallották, hogy megerőszakolták őket…

Leonyid így került újra a fiatalkorúak börtönébe, ezúttal hat évre. Sem a nevelők, sem a börtönőrök nem bírtak vele, egyszerűen kezelhetetlen volt. Büntetésül a kovácsműhelybe osztották be dolgozni, ahol a munkavezető egy idősebb rab volt, aki gyilkosságért ült. Ez az embernek nehezen nevezhető elítélt börtönszerte hírhedt volt a kegyetlenkedéseiről. Kínozta, megalázta és verte a rabtársait.

„Bilunov nem az a fajta volt, aki ezt eltűrte. Két társával megbeszélte, hogy a következő napon a műhelyben agyonverik”

Úgy is történt. Hárman vasrudakkal felfegyverkezve nekiestek és halálra verték kínzójukat. Mindhármójuknak hat évvel adott a bíróság. Leonyid anyja ügyvédet fogadott és perújrafelvételt kértek. A bíróság helyt adott a kérelemnek és új eljárásban két év lett a büntetés.

Bilunov 1971 augusztusában szabadult, hazaért Lvovba, ahol rendőrségi megfigyelés alatt tartották. De három hónap múlva összeverekedett az őt erőszakosan igazoltatni akaró rendőrökkel. Mindannyian megsérültek, így bevitték őket a városi kórházba. Ljonya az ellátás után kikéredzkedett a mellékhelységbe, ahol az ablakon keresztül kimászott az ereszcsatornára a negyedik emeleten. A második emeletig jutott, ahol is kiszakadt a falból az eresz, és így a földre zuhanva eltörte a lábát. Ahogy később fogalmazott, „ahogy a Szovjetunióban minden, így ez is szarul volt megcsinálva”.

„A bíróság ezúttal beszámíthatatlannak nyilvánította és elrendelte a kényszergyógykezelését”

Elszállították a belügyminisztérium hírhedt pszichiátriai intézetébe, ahol elsősorban a rendszer politikai ellenségeit kezelték. Konkrétan mindenkiből élőhalottat csináltak a hatalmas gyógyszeradagokkal. Bilunov hánytatta magát, hogy ne szívódjanak fel a gyógyszerek és sikeresen túlélte a kezeléseket. 1981-ben gyógyultnak nyilvánították és szabadlábra kerülhetett.

Valamiből élnie kellett, így csekkhamisításokból és hazárdjátékokból elég tőkét gyűjtött ahhoz, hogy székhelyét áttegye Moszkvába. Jól élt a seftelésből, így hamarosan megvette az első ezüstmetál Mercedeszét. Egyszer az egyik kereszteződésben megszólította egy Zsiguli sofőrje, hogy pénze van, venne egy ilyen autót, de nincs hozzá kapcsolata. Ez az ember Alekszandr Szmolenszkij, a nemrégiben alapított Fővárosi Bank tulajdonosa volt, nem mellesleg az ország egyik leggazdagabb embere. Hamarosan annyira összebarátkoztak, hogy Bilunov a bankár kezébe adta az addig összegyűjtött több mint egymillió rubelját.

„Szmolenszkij zseniális pénzügyi szakember volt, gyakorlatilag a levegőből is pénzt csinált. A Szovjetunió széthullása előtt a bankár zseniálisat húzott. Az erősen inflálódó rubelért Budapesten forintot vett, amit azonnal dollárra váltott és hazavitt. Ez a machináció 40 ezer (!!!) százalékos hasznot hozott a bankárnak”

Bilunov áttette a székhelyét Budapestre, hogy felügyelhesse a tranzakciókat. Szmolenszkij nagyon könnyen kezelte mások pénzét, de nagyon nehéz volt tőle visszavenni akár egy kopejkát is. Bilunov később így mesélt erről: „Hamarosan szálka lettem a torkán. Elég sok pénzem volt nála, de ő úgy gondolta, hogy nem jár nekem semmi. Onnantól, hogy visszavettem tőle a pénzem nagy részét, az elsőszámú ellensége lettem.” Szmolenszkij háromszor próbálta megöletni egykori barátját. Egyszer rendőrök lőttek rá a lépcsőházban, de túlélte, egyszer a régi barát Szergej Mihajlov figyelmeztette a készülő merényletre. Válaszul Bilunov ki akarta végezni Szmolenszkijt, de nem lőtte agyon, mert vele volt a gyermeke.

„Leonyid újra Magyarországra utazott, mert tudta, hogy Szmolenszkij vadászni fog rá. Magyar útlevelet csináltatott és Párizsba költözött”

Sokáig tartott, amíg az orosz rendőrség megtalálta. 1996-ban az orosz és a francia hatóságok házkutatást tartottak Bilunovnál. Találtak egy engedély nélkül tartott Magnum pisztolyt, magyar és francia igazolványokat. A bíróság öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és szabadlábon hagyása mellett kiutasította az országból. Amíg zajlott a kiadatási procedúra, minden héten jelentkeznie kellett a rendőrségen. Az egyik ilyen alkalommal megkérték, hogy maradjon pár percet. Bilunov várt, majd egyszer csak megjelent a francia titkosszolgálat egyik tisztviselője és segítséget kért tőle.

1997. április 2-án Mahacskalában eltűnt az Excalibur nevű humanitárius szervezet négy munkatársa. Pár nap múlva jelentkeztek az emberrablók, és többmillió dolláros váltságdíjat kértek, aminek összegyűjtésére adtak tíz napot. A franciák ezt az összeget kifizették volna, de nem volt kapcsolat az emberrablókhoz. Bilunov ott helyben elkezdett telefonálgatni, és néhány óra múlva eljutott az egyik csecsen maffiafőnökhöz Szaidhoz, aki éppen Szibériában töltötte a sokéves fegyházbüntetését. Az is hamar kiderült, hogy a fegyház parancsnokának a kisfia leukémiában szenved. A franciák Bilunov kérdésére azt válaszolták, hogy a gyerek kezelését magukra vállalják. Moszkvából elindultak Szibériába Bilunov emberei a Vöröskereszt tagjainak álcázva magukat.

„Kertelés nélkül megmondták a parancsnoknak, hogy van lehetőség meggyógyítani a fiát Európa egyik legjobb kórházában, de cserébe ki kell engednie az egyik rabot”

A fegyházparancsnok tudta, hogy az állásával játszik. Egy nap gondolkodási időt kért. Otthon a feleségével megbeszéltek mindent, és Jurij Prokofjev ezredes beleegyezett mindenbe. Papíron csináltak egy börtönlázadást, ahol Szaid életét vesztette. A börtönorvos és az ügyész megfelelő mennyiségű készpénz ellenében minden papírt aláírtak. Az egész megszervezéséhez és végrehajtásához egy hétre volt szükség. Egy órával a „börtönlázadást” után Szaid hívta telefonon Bilunovot. Megköszönte a segítséget, és mondta, hogy egész Csecsenföld a misszionáriusokat keresi. Két nap múlva a négy misszionárius felhívta a moszkvai francia nagykövetséget onnan, ahol fogva tartották őket. Elmondták, hogy másnap érkeznek Moszkvába és a körülményekhez képest jól vannak.

Leonyid Bilunov ellen megszüntették a kiadatási eljárást, tartózkodási engedélyt, később állampolgárságot kapott. Azóta Franciaország egyik legnagyobb pénzügyi befektetője, feleségével és két gyerekével Franciaország megbecsült állampolgárai.