//Mit hoz Biden a Balkánnak?
Joe Biden és Alekszandar Vucsics találkozója Belgrádban 2016. augusztus 16-án #moszkvater

Mit hoz Biden a Balkánnak?

MEGOSZTÁS

Aligha kétséges, hogy az új washingtoni adminisztráció számára azért fontos a Balkán, hogy visszaszorítsák itt az orosz befolyást. Ehhez persze az itteni országoknak is lesz néhány szavuk.

Joe Biden és Alekszandar Vucsics találkozója Belgrádban 2016. augusztus 16-án #moszkvater
Joe Biden és Alekszandar Vucsics találkozója Belgrádban 2016. augusztus 16-án
Fotó:EUROPRESS/OLIVER BUNIC/AFP

Miközben Joe Biden beiktatási ceremóniájára figyel a világ, sokan vannak, akik számára ez a nap inkább rossz emlékeket idéz fel a múltból. Ezek közé tartozik a szerbek többsége, akik pontosan tudják, hogy az új amerikai elnök a kilencvenes években a bosnyákokat támogatta a délszláv háborúban, a Clinton-kormányzat idején pedig ő volt az, aki a leghangosabban követelte Kis-Jugoszlávia bombázását.

„Ezért sem véletlen, hogy Aleksandar Vucic szerb elnök – aki az 1999-es bombázások idején tájékoztatásügyi miniszter volt – alig titkoltan Donald Trump győzelmében reménykedett, majd miután eldőlni látszott, hogy a republikánus vezető elvesztette a választást, a többi állami vezetőhöz képest csak jóval később gratulált Bidennek”

Ám akik közelebbről is ismerik Biden politikai gondolkodását, azok pontosan tudják, hogy az új elnök az elmúlt évtizedek során sokat változott, és ma már egészen mások a prioritásai, mint korábban. Kiemelkedik ezek közül a transzatlanti kapcsolatok megerősítése éppúgy, mint az orosz befolyás csökkentése, de továbbra is fontos maradt az autoriternek tartott kormányok megregulázása.

Hol helyezkedik el ebben a koordináta-rendszerben a Balkán? Ha az utóbbi évek fejleményeit nézzük, nehezen vitatható, hogy a Trump-adminisztráció számára elsősorban katonai szempontból volt fontos a Balkán. Így Montenegró 2017-es, illetve Észak-Macedónia 2020-as NATO-csatlakozásával el sikerült érni, hogy most már az Adria mentén minden ország ehhez a katonai szövetséghez tartozik. A Balkánon így mostanra csupán két ország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina maradt, amely távol kívánja tartani magát az észak-atlanti katonai szövetségtől.

„És éppen itt érintkezik a Balkán Biden érdekeivel, ugyanis mind Szerbia, mind pedig a boszniai Szerb Köztársaság kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal”

Ami Szerbiát illeti, érdemes megjegyezni, hogy Belgrád mindez idáig elhárította azokat a nyugati követeléseket, amelyek azt célozták, hogy – az Európai Unióhoz hasonlóan – Szerbia is foganatosítson szankciókat Oroszország ellen a kelet-ukrajnai helyzet miatt. Sőt, a szerbek jelentős fegyverszállítmányokat kaptak Oroszországból, elég csak a MiG–29-esekre vagy a T72-es tankokra gondolnunk.

Ennél jóval összetettebb a helyzet Bosznia-Hercegovinában, ahol ugyan Milorad Dodik, a háromtagú boszniai elnökség szerb tagja Vlagyimir Putyin szoros szövetségese, ám az ország megosztottsága lehetetlenné tette a további közeledést Oroszország részéről. Ettől függetlenül Moszkva saját katonai bázist akart kialakítani a szerb entitás területén, amit Washington természetesen élesen ellenez.

„Így a térség elemzői arra számítanak, hogy Biden jóval határozottabban kívánja megmutatni az oroszoknak a vörös vonalat a Balkánon. Ez a vörös vonal várhatóan abban fog megmutatkozni, hogy amennyiben Oroszország tovább folytatja balkáni szövetségeseinek felfegyverzését, akkor maga is ezt teszi a saját szövetségesei javára”

Ilyen szövetségesekből pedig akad bőven, és itt nem csak azokra a délszláv államokra kell gondolnunk, amelyek a kilencvenes években katonai konfliktusba keveredtek Kis-Jugoszláviával, majd később NATO-tagországok lettek. Mint ismert, Koszovóban az amerikaiaknak saját katonai bázisuk van Urosevac mellett (Camp Bondsteel), ami egyben NATO főhadiszállásként is szolgál az többnemzetiségű harcászati köteléknek. Az elmúlt években, amikor Washington nyomást akart gyakorolni Pristinára, hogy a koszovói kormány függessze fel a boszniai, illetve a szerbiai termékekre kirótt 100 százalékos büntetővámokat, még az is felmerült, hogy ha ezt nem teszik meg, az amerikai fél átgondolja az amerikai bázis jövőjét. Azt persze a koszovói kormány is tudta jól, hogy erre nem fog sor kerülni – annál is inkább, mert ez az amerikai támaszpont különösen fontos az amerikai érdekek szempontjából.

„Így nem kétséges, hogy az elkövetkezendő években ez a koszovói bázis továbbra is nagyon fontos lesz Amerika számára”

Ott van azonban egy másik kérdés is, ez pedig Szerbia és Koszovó viszonya, amely Trump sikertelen külpolitikai kezdeményezései (például a Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentesítése) után egyre fontosabbá vált Washingtonnak. Az amerikai álláspont eddig az volt, hogy elfogadhatónak tartják a területcserés megoldást is Szerbia és Koszovó között, amennyiben ez a két fél közös akaratán alapul.

Ez a koncepció ugyanakkor hajótörést szenvedett a koszovói kormány ellenállása miatt. De Németország is elutasította ezt az opciót. Amerika számára viszont a két ország kölcsönös elismerése sosem volt annyira fontos kérdés, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon Koszovóra. Ebben az összefüggésben egyáltalán nem valószínű, hogy Biden tovább lépne az elődjénél, így várhatóan az elkövetkező évek is arról az adok-kapok játékról szólnak, amit Belgrád és Pristina már jó ideje játszik hol a brüsszeli párbeszéd keretében, hol azon kívül.

„Érdekes ugyanakkor, hogy míg Biden számos alkalommal illette kritikával a magyar és lengyel kormányt annak autoriter jellege miatt, addig Alekszandar Vucsics szerb elnökkel szemben nem hangzott el ilyen bírálat”

Pedig Szerbiában – ellentétben Magyarországgal és Lengyelországgal – óriási ellenzéki tömegtüntetések zajlottak több mint egy éven keresztül, amelyeken a demonstrálók a kormány hatalomgyakorlási módszerei ellen tiltakoztak. Így várhatóan a szerb kormány nem kerül Washington célkeresztjébe, ami természetesen nem sok jót ígér annak az ellenzéknek, amely februártól tárgyalásokat folytat majd a hatalommal a követeléseik teljesítéséről.

„Mindezek alapján a Balkán az elkövetkezendő években is a nagyhatalmi versengések terepe marad, amelyből sajnos a legkevesebbet éppen az itt élők profitálnak majd”

Montenegró és Szerbia uniós integrációja ugyanis hiába lenne érdeke az Egyesült Államoknak is, Washington figyelmét innentől sokkal inkább a katonai kérdések kötik majd le.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.