//Mit diktál a józan ész?
A szlovák kormányfő Igor Matovic a 100. évfordulón arról beszélt, hogy érti Trianon magyar fájdalmát, és kezet nyújtva felvidéki honfitársai felé, barátainak nevezte az ott élő magyarokat #moszkvater

Mit diktál a józan ész?

Heti tükör. Trump szerint ez, a józan ész diktálja Oroszország meghívását a G7-ek körébe. Moszkva szerint Peking bevonását is. Normális-e hogy az strasbourgi bíróság az orosz életfogytosok jogaival foglalkozik? Miért romlott meg Prága és Moszkva viszonya? És végül a józan ész diktálja-e a szankciók fenntartását? Előre bocsájtjuk, hogy a józan ész diadalától mostanság elég messze állunk.

A szlovák kormányfő Igor Matovic a 100. évfordulón arról beszélt, hogy érti Trianon magyar fájdalmát, és kezet nyújtva felvidéki honfitársai felé, barátainak nevezte az ott élő magyarokat #moszkvater
A szlovák kormányfő Igor Matovic a 100. évfordulón arról beszélt, hogy érti Trianon magyar fájdalmát, és kezet nyújtva felvidéki honfitársai felé, barátainak nevezte az ott élő magyarokat
Fotó:EUROPRESS/VLADIMIR SIMICEK/AFP

Végképp háttérbe szorította a nagypolitika a koronavírus-járványt. Egyelőre. Mert hiába gondolják egyre többen, hogy nem is volt itt semmi, hiszen sem ők, sem pedig a családjukban más nem betegedett meg, ez a történet még nem ért véget. Sajnos! Az azonban egyértelműen látszik, hogy az eddig szemérmesen visszafogott politikai élet felélénkült, és igyekszik bepótolni mindazt, amit az elmúlt három hónapban kihagyott. Jó példa erre az Egyesült Államokban kitört zavargások, amelyeknek hátterében a sok ok közül az egyik a karanténban érzett lefojtottság. A tiltakozási láz átragadt a világ nagy részére is. Sokan érzik magukat ezekben a napokban polgárjogi harcosnak, míg legalább ennyien törnek lándzsát a rend mellett. Hirtelen megszaporodott a rasszizmus szakértőinek a száma, mint ahogy sok önmaga által felkent virológus értekezik manapság az Antifáról és a mögötte álló erőkről.

„Mindenkinek van egy magára vonatkoztatott olvasata. Hogy csak egyet mondjak – de rögtön kettő lesz belőle -, miközben Amerikában egyesek már a randalírozók mögött is Moszkva kezét látják, addig az orosz fővárosban arra hívják fel a figyelmet, hogy Washingtonnak eddig sem volt, de ezek után főképp nincs jogalapja arra, hogy az emberi jogokból oktasson ki másokat”

A Kremlben közben annak örülhetnek, hogy ez az ügy is eltereli egy rövid időre sokak figyelmét a szociális gondokról. De üzenetként az sem rossz, hogy lásd, milyen káoszhoz vezetnek a tiltakozások. Ez az olvasat jól illik a sokadik ismétlésére készülő Alekszandr Lukasenko belarusz elnök kampányába is.

De ne menjünk ilyen messze, hiszen térségünkben is magasabb fordulatszámra kapcsolt a politika. A horvátok, a lengyelek, a macedónok és a szerbek végre elkezdhették a választási kampányokat, a szlovén liberálisok pedig teljes erővel támadhatják a friss kormányt. Közben a szlovák kormányfő Igor Matovic a józan ész diktálta megközelítésből példát mutatva a 100. évfordulón arról beszélt, hogy érti Trianon magyar fájdalmát, és kezet nyújtva felvidéki honfitársai felé, barátainak nevezte az ott élő magyarokat. De nem hirdette ki a trianoni emléknapot egyelőre a román államfő sem, és Bukarest lefújta a külföldi kulturális intézetekben tartandó ünnepi rendezvényeket is. Mint ahogy figyelemre méltó Magyarország aktivitása is két szláv ország, Belarusz és Ukrajna irányában. ám míg Orbán minszki vizitje a kapcsolatok építéséről szólt, addig az ukrán külügyminiszter budapesti látogatása lépés a feszült viszony normalizálása felé.

„Eközben két orosz diplomata kiutasításával még feszültebbé vált az utóbbi hónapokban megromlott cseh-orosz viszony. Amennyire józanul gondolkodik Pozsony, annyira kezd összezavarodni az alapjában józan ítélőképességű Prága”

A kapcsolatok romlásához az vezetett, hogy előbb provokatív módon a prágai orosz nagykövetség előtti teret a 2015-ben meggyilkolt orosz ellenzéki politikusról, Borisz Nyemcovról nevezték el a teret. Majd emlékművet állítottak a második világháború idején a nácikkal együttműködő, ám a háború végén a prágai felkelőknek segítséget nyújtó Orosz Felszabadító Hadsereg (ROA) katonáinak. Végül a cseh fővárost a náci megszállás alól felszabadító Ivan Konyev szovjet marsall szobrát távolították el egy prágai térről. Nagyjából ez az elmúlt fél év prágai termése.

Oroszország megfelelő választ ígért a prágai orosz tudományos és kulturális központ két diplomatájának kiutasítására. A cseh fővárosban működő orosz nagykövetség a Facebookon közölte, hogy szerinte nem bizonyított sajtóértesüléseken alapuló, koholt provokáció történt, amely beszűkítette a konstruktív párbeszéd terét. Andrej Babis cseh miniszterelnök korábban a kiutasítást azzal indokolta, hogy tevékenységével a két diplomata kárt okozott a cseh-orosz kapcsolatokban. Elmondása szerint az orosz titkosszolgálat egyik Prágában dolgozó embere azzal próbált meg lejáratni egy másikat, hogy hamis információt szivárogtatott ki a cseh sajtónak. Eszerint márciusban egy orosz ügynök érkezett Prágába, hogy meggyilkoljon három cseh önkormányzati politikust.

„No, itt vesztettem el a fonalat. Előbb gyilkos anyag becsempészésével vádolták meg a diplomatát, majd miután ez a teória megdőlt, azzal álltak elő, hogy az orosz titkosszolgálat a sajtó segítségével jégre futtatta cseh kollégáit. Gáz ez így is, meg úgy is, a kapcsolatok meg már enélkül is lefagytak”

S ha már Oroszországnál tartunk, idézzük az MTI egyik meglehetősen abszurd hírét. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának felszólította Oroszországot, hogy változtasson az életfogytiglani büntetésüket töltő rabok fogva tartásának körülményein, és alkalmazzon humánusabb bánásmódot velük szemben. A strasbourgi székhelyű testület emlékeztetett arra, hogy az orosz szabályozás szerint az életfogytiglanra ítélteknek büntetésük első tíz évét nagyon szigorú rendszabályok között kell eltölteniük.

„Az ítélet szerint az orosz állam megsértette a strasbourgi testülethez fordult, életfogytiglanra ítélt rab emberi jogait, miután egy orosz távol-keleti börtönben hét évig magánzárkába kényszerítették, és csak napi 90 perc szabadtéri testmozgást engedélyeztek neki”

Ezenkívül a fogvatartottat öt éven keresztül minden egyes alkalommal megbilincselték, amikor cellájából kilépett. Az ítélet szerint „a fogoly kapcsolatát a külvilággal jelentős mértékben korlátozta” a börtönhatóság. A szigorú fogva tartási körülmények depressziót idéztek elő az elítéltben, és ez „akár társadalmi képességeinek teljes leépüléséhez is vezethet”. A testület 3000 euró nem vagyoni jellegű kártérítést ítélt meg a fogvatartottnak, továbbá az államot a kifogásolt szabályozás felülvizsgálatára és megreformálására szólította fel.

A hírt elolvastam egyszer, kétszer, majd harmadszor is, de továbbra sem értem az emberi jogok feletti kesergést. A #moszkvatér néhány hete közölt egy írást ezekről a börtönökről. Benne arról, hogy a „Fekete Delfinben” ül például a hírhedt Hagyi Taktas bűnszervezet főnöke Ragyik Galjarbekov. A társaság számláján több mint 60 gyilkosság van. Aztán a 2008-as cserkizovi piacon 14 halálos áldozatot követelő robbantás elkövetője Oleg Kosztarjov. Az egyik leghírhedtebb elítélt pedig az ivócimboráit megölő és megevő Nyikolaj Nyikolajev. Ő sok éve egyedül van a zárkájában, mert még a többi rab is undorodik tőle.

„Ezeket az embernek nevezett, elállatiasodott egyedek mozgásának korlátozása a legfontosabb probléma most Strasbourgban? Egy járvány közepette? Kutya legyek, ha ezt értem!”

De emlékezzünk meg arról is, hogy a világsajtóban minimum történelminek nevezték, hogy az Egyesült Államok hosszú idő, űrsikló program kilenc évvel ezelőtti leállítása után ismét amerikai területről, amerikai űrhajóval juttatott a világűrbe amerikai asztronautákat. A Crew Dragon fellövése tényleg történelmi abban a tekintetben, hogy egy állami és egy magáncég együttműködésének köszönhető Amerika önálló visszatérése a világűrbe. Ez természetesen dollármilliókat – számítások szerint évente mintegy 300-500 milliót – vesz ki a Roszkozmosz zsebéből.

„De mielőtt ódákat zengenénk az amerikai sikerről, ne feledjük el azt sem, hogy ehhez Elon Musk kellett, és még mindig orosz rakéták a kilövésnél. No, meg azt se, hogy Kína közben már a Marsot célozza meg”

Apropó Kína. Donald Trump a járvány helyzet miatt elhalasztotta a G7-ek csúcstalálkozóját, egyúttal kibővítené a társaságot a Krím után kizárt Oroszországgal, ezen kívül Dél-Koreával, Indiával és Ausztráliával. Mint fogalmazott, a józan ész kívánja meg Oroszország meghívását. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy sokkal könnyebb lenne bizonyos kérdésekre megoldást találni, ha a tárgyalóasztalnál helyet foglalna Vlagyimir Putyin is. A józan ész diktálná Kína meghívását is, Trump azonban Pekingről valahogy elfeledkezett. Nem véletlenül, mint ahogy az is meglehetősen átlátszó, ahogy megpróbálja leválasztani Oroszországot Kínáról. Gyorsan megérkezett a moszkvai válasz is. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő elmondta, Moszkva egyetért azzal a megközelítéssel, hogy az Egyesült Államokat, Kanadát, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot, Olaszországot és Japánt egyesítő G7 a jelenlegi formájában „nagyon elavult országcsoport”, ami nem tükrözi kellőképpen a világ realitásait. Mint hozzátette,

„a világpolitika és -gazdaság kérdéseit nem lehet megoldani nyugati országok exkluzív klubjaiban, mint ahogy Kína részvétele nélkül sem lehet komoly nemzetközi kezdeményezéseknek érvényt szerezni”

Változik tehát Oroszország megítélése. A nyugati hatalmak körében legalábbis. Térségünkre azért ezt nem mondanám. A kérdés most már az, hogy ebben a nemzetközi hangulatban meddig tarthatók fenn a vele szemben bevezetett szankciók. Gerhard Schröder szerint nem sokáig. Mint a volt német kancellár a Tagesspiegelnek nyilatkozva kijelentette: „Amikor gazdaságilag a koronavírus miatt nehéz időket élünk, több együttműködésre van szükség. Ezért az értelmetlen szankciókat fel kell oldani. Téved, aki azt gondolja, hogy Oroszországot a szankciókon keresztül rá lehetne kényszeríteni bármire is.”

„A szankciók feloldásának útjában lényegében már csak az Egyesült Államok áll”

Mint Alexander Rahr berlini politológus rámutatott, a német gazdasági lobbit a koronavírus-járvány és az ezt követő gazdasági visszaesés még inkább az orosz és eurázsiai piacok felé löki. Ezt érzi a jelenlegi kancellár is, aki kellemetlennek nevezte a szankciókat, ezért a feloldás akadályában lévő politikai problémák megoldásán dolgozik. Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben Merkel és Macron ezért a „normandiai négyek” újabb csúcstalálkozóját sürgeti. Mint ahogy az sem, hogy Kijev – érezve a Moszkvára nehezedő nyomás gyengülését – meg-meglebegteti a kilépést a minszki folyamatból.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.