Izgatottan várja a szakértői közeg a duma pénteki rendkívüli ülését. A képviselőket már a szabadságukról szedték össze, és most mindenki találgat, miért is hívták össze sebtében az ülést. Befogadja a Donbassz szeparatista népköztársaságait? A Kreml háborút hirdet, és elrendeli a mozgósítást? Rendkívüli állapotot hirdet? Leváltják a kormányfőt? Vagy csak a melegek és a külföldi ügynökök miatt jönnek össze a honatyák? A hangulat ideges. Nem véletlenül, hiszen háború van.
Amikor néhány napja bejelentették, hogy rendkívüli ülést tart a duma, mindenki összerezzent, és azóta azt találgatja, milyen lépésre készül a Kreml? A nyári szünet idején ugyanis fontos dolognak kell lennie, amiért visszarendelik szabadságukról a képviselőket. Érthető módon senki sem hiszi el, hogy néhány törvény elmaradt elfogadása miatt rendkívüli ülést kell összerántani. Méghozzá sebtében.
„Az első gondolata ebben a helyzetben természetesen mindenkinek az, hogy új szintet lép a háború, pontosabban a <különleges katonai művelet>”
De a Donbasszban folyó harcok befejezéséig ezt egyelőre nem nagyon indokolja semmi. Felmerült, hogy a kalinyingrádi blokád, Vilnius megleckéztetése lehet a sürgős ok, de a kérdés közben rendeződött. Így érdemes másfelé is kutakodni. Például sokat rebesgetik a kádercseréket a kormányban, amelyhez immár szükséges a duma jóváhagyása. De miért ilyen sürgős mondjuk Gyenyisz Manturov kinevezése miniszterelnök-helyettessé.
„Vagy netán Mihail Misusztyin kormányfőt kell beáldozni? Voltak erről is híresztelések, ám szerintem ez még korai lenne”
Tény, hogy háború ide vagy oda, a belpolitikai élet azért nem állt le. Még ha majdnem minden valahogy Ukrajnához kötődik is. Vegyük például azt az értesülést, miszerint állítólag a Roszkoszmoszt vezető Dmitrij Rogozin átmegy az elnöki adminisztrációba. Egyesek szerint az adminisztrációt 2016 óta, tehát minden elődjénél régebben vezető Anton Vajno helyére, míg mások úgy tudják, hogy az Ukrajnával kapcsolatos kérdések et irányítja majd. Tény, hogy ezeket az ügyeket vivő Dmirtij Kozak a háború kitörése után kegyvesztett lett, és az adminisztráció eddig a belpolitikával foglalkozó helyettes vezetője, a február 24. után többek szerint Putyin legbelsőbb köréhez csatlakozó Szergej Kirijenko vette át ezeket. Igaz, hogy a két szeparatista népköztársaság közelgő csatlakozásával – a befogadást éppen most döntheti el a duma – ez is belpolitikává válik, ám logikus lenne, ha ezekkel a kérdésekkel külön személy foglalkozna.
„Ha az ukrán ügyek kezelését Rogozin felel majd, Kirijenko visszatérhetne a belpolitikához, ráadásul Rogozinnak ez jó ugródeszka lenne a referendum után az újonnan szerzett területekből alakuló föderális körzet elnöki megbízottjának posztjához”
Hogy miért hívták össze a dumát, az nemsokára kiderül, a feszült hangulat azonban nem véletlen. Elég utalni a szerb elnök sokat sejtető, és egyáltalán nem megnyugtató friss interjújára, amelyben a Pink TV-nek arról beszélt, hogy amennyiben a világ vezető politikusai lesöprik Vlagyimir Putyin Ukrajna kapcsán tett javaslataira, akkor mindannyiunkra a pokol vár. Vucsics szerint a Szlovjanszk-Kramatorszk-Avgyejevka vonal áttörése után az orosz elnök tesz egy ajánlatot, amelyet aligha fogadnak el, és akkor jön a pokol.
„Vucsics egyébként ezt a háborút globális konfliktusként, harmadik világháborúként határozta meg, amelyet Ukrán katonákkal a Nyugat vív Oroszország ellen”
S hogy mi lenne ez az ajánlat, arról Vucsics nem beszélt. Az Interfaxnak nyilatkozva Andrej Rugyenko külügyminiszter-helyettes ugyanakkor azt ecsetelte, hogy Ukrajnának el kell fogadnia az új területi realitásokat. Moszkva értelmezésében ez – egyelőre – a Krím Oroszország részeként, és az LDNR függetlenként történő elismerését jelenti. A diplomata azt is elmondta, hogy egy béke megállapodásnak Oroszország elképzelései szerint rögzítenie kell Ukrajna semleges, blokkokon kívüli és atommentes státusát. Mindehhez még hozzátette, hogy Moszkva kész újra tárgyaló asztalhoz ülni. Azért Vucsicsnak igazat adva figyelmeztetnénk mindenkit, hogy a felek álláspontja egyelőre olyan messze van egymástól, hogy a fény az alagút végén még csak nem is látszik. Annál inkább a közelgő pokol. Lehet, hogy ezt akarja Putyin megelőzni egy huszárvágással? Meglátjuk.
Új szelek fújnak!
Míg az Oligarchákat Lenin kísértete üldözi, addig Kremlt Sztálin szelleme jártja át.
A legnagyobb kérdés, 26 éves Oligarchikus kapitalizmus folytatódik vagy egy Államszocializmus kapitalista vonásokkal, ahogy a Gazdasági Krízis Elhárító 10 fős csoportból (Anti-crisis Expert Council) Mikhail Delyagin és a csoport vezetője Sergey Glazyev is támogatja teljes erővel.
Korszakhatáron vagyunk, és már most is teljesen képtelen a problémákra választ adni az oligarchikus kapitalizmus a Világ Nyugati részén is, már sokan a Demokrácia hanyatlásáról beszélnek.
Putyin a következő generációkra tolja a gyenge, kor kihívásaira válaszolni képtelen rendszert, vagy felnő Nagy Péter, II. Katalin és Sztálin nagyságához és egy erős Oroszországot hagy maga mögött ami az Új Világrend kihívásaira képes lesz válaszolni!
Államszocializmust kapitalista vonásokkal nyugati és keleti szakértők gondolták ki Moszkvában, ez tette Kínát naggyá, de igazi örököse mindig is Oroszország maradt!
Vagy megmarad az Ötödik hadoszlop akik csak fejőstehénként tekintenek Oroszországra és felsőbbrendűnek tartják magukat a többi orosznál, akik 3 kopekkel többet keresnek Indiában vagy Kínában és ott fektetnek be, nem hogy az orosz reál gazdaságot erősítenék, a legtöbb nyersanyag az ő kezükben van, hogy csak kivigyék az országból mert meg több profitot szerezhetnek saját maguknak, az orosz emberekre nem gondolva, talán ideje ezen változtatni!
Önök mit választanának?
Mikor azt mondják erős Oroszországot akar Putyin maga után hagyni, az mit jelent?
Ki kell mondani, hogy a rendszer mindegy. Az egész az emberek, vezetők MORÁLJÁBAN dől el. Ha VALAMENNYIEN (vagy akár nagy arányban) tisztességesek, becsületesek, jóindulatúak; nem önzőek, kapzsiak gonoszak és korruptak, akkor szinte bármilyen rendszert sikerre tudnak vinni! Ha nem, marad az erő érvényesítése.
Gazdaságilag – a jelen helyzet nyomán – nyilvánvalóan az önellátásra (autarchia) való törekvés lesz az irány, merkantilista vonásokkal kiegészítve.
Katonailag vissza akarják szerezni a „legyőzhetetlen nagyhatalom” tényleges pozícióját.
Politikailag ez a vezetőkön és az embereken múlik.
Realitás: a Kína által az elmúlt három évtizedben bejárt vegyes modellre való átmenet, orosz sajátosságokkal. Esetleg feleleveníthetnek néhány sikeres módszert a történelmükből.
Ha erős marad Oroszország, később a történészek szemében (V.) Vlagyimir is Nagy lesz.