//Mire számítottak az oroszok?
„Hogy ez hogyan történhetett meg, ki a felelős például azért, hogy a Krímet Ukrajna többi részével összekötő földszoros aknazárát felszedték, azért is fontos, mert az emiatt kialakíthatott, Krím felé vezető szárazföldi híd az orosz fölény záloga. Ha ez megszakadna, a Krím, de legalábbis annak ellátása közvetlen veszélybe kerülhetne" #moszkvater

Mire számítottak az oroszok?

MEGOSZTÁS

Egy évvel a háború kezdete után még mindig gyakran merül fel az a kérdés, mi lehetett az oroszok terve, és szintén sokszor hallhatjuk erre azt a választ – szakértőktől is -, hogy a Kremlben arra számítottak, az ukránok virágesővel, plüssmackókkal, sóval és kenyérrel fogadják majd a bevonuló orosz katonákat. Mivel nem így lett, könnyen úgy tűnhetett, hogy az oroszok teljesen inkompetens módon álltak a háborúhoz, és elbizakodottságuk miatt vágtak bele egy olyan elhúzódó harcba, amire nem voltak felkészülve. A kép azonban jóval árnyaltabb.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„Hogy ez hogyan történhetett meg, ki a felelős például azért, hogy a Krímet Ukrajna többi részével összekötő földszoros aknazárát felszedték, azért is fontos, mert az emiatt kialakíthatott, Krím felé vezető szárazföldi híd az orosz fölény záloga. Ha ez megszakadna, a Krím, de legalábbis annak ellátása közvetlen veszélybe kerülhetne" #moszkvater
„Hogy ez hogyan történhetett meg, ki a felelős például azért, hogy a Krímet Ukrajna többi részével összekötő földszoros aknazárát felszedték, azért is fontos, mert az emiatt kialakíthatott, Krím felé vezető szárazföldi híd az orosz fölény záloga. Ha ez megszakadna, a Krím, de legalábbis annak ellátása közvetlen veszélybe kerülhetne”
Fotó:EUROPRESS/Metin Aktas/ANADOLU AGENCY/AFP

Miközben a háború első napjaiban a nyugati, és vele a magyar fősodor is gyakorlatilag kérdés nélkül továbbította az egyöntetű ukrán ellenállásról és az orosz kudarcokról szóló tudósításokat, az egyébként ukrán részről teljesen érthető lelkesítő propaganda felszíne – és sajnos a nemzetközi média érzékelési szintje – alatt egyre gyakrabban merül fel az a kérdés, mi is történt valójában a ezekben a napokban, mi vezetett ahhoz, hogy Ukrajna 1991-es területének nagyjából ötöde ma is orosz ellenőrzés alatt van.

Mert amíg a sajtó Kijev szellemével, a melegebb éghajlatra küldött orosz hadihajóval, a befőttes üveggel leszedett drónnal és a traktorral ellopott tankkal volt tele, az oroszok Ukrajna déli részén egy nap alatt 28 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak el szinte harc nélkül, és néhány nap alatt elérték nyugat felől Mariupol városát, eldöntve ezzel a Donbassz legnagyobb, akkor még ukrán kézen lévő városának sorsát.

„Hogy ez hogyan történhetett meg, ki a felelős például azért, hogy a Krímet Ukrajna többi részével összekötő földszoros aknazárát felszedték, azért is fontos, mert az emiatt kialakíthatott, Krím felé vezető szárazföldi híd az orosz fölény záloga. Ha ez megszakadna, a Krím, de legalábbis annak ellátása közvetlen veszélybe kerülhetne”

A „hogyan” kérdése természetesen az ukrán társadalmat és hatóságokat is foglalkoztatja, még az ország közmédiája is írt a témáról az évforduló kapcsán. Borisz Szilenkov, Herszon megye egykori (2005-10) kormányzója pedig, aki az ukrán földalatti mozgalom egyik vezetője volt az orosz uralom idején, közzétett egy listát azokról, akik szerinte felelősek a megye feladásáért.

A lista beszédes, hiszen Ukrajna Biztonsági Szolgálatának (SZBU) több országos és Herszon megyei, egykori és a háború kezdetén még aktív vezetője is szerepel rajta.

Szerhij Krivorucsko, az SZBU Herszon megyei vezetője, akit tavaly áprilisban megfosztottak tábornoki rangjától, és leváltottak pozíciójából, őt leginkább „csak” tétlenséggel vádolják.

Andrij Naumov (Szilenkovnál tévesen Naumenko), aki 2019–2021 között az SZBU belbiztonsági vezetője volt, és néhány órával a háború kitörése előtt elhagyta az országot. Naumovot egy ismert fegyverkereskedő, és jelentős mennyiségű ékszer és készpénz társaságában 2022 nyarán Szerbiában fogták el. Vele kapcsolatban azt is vizsgálják, hogy a Csernobili Atomerőművel kapcsolatos információkat adhatott át az oroszoknak.

Ihor Szadohin, Krivorucsko segítője és a Herszon megyei terrorelhárítás vezetője a vádak szerint kiadta az aknamezők térképét, és a városból evakuált csapatok mozgásáról is informálta az oroszokat.

Oleh Kulinics, a Herszonban működő krími SZBU vezetője, akit 2022 március elején leváltottak, majd nyáron le is tartóztattak hazaárulás vádjával. Kulinics ekkor az SZBU országos vezetőjének, Ivan Bakanovnak volt a segítője.

Hennagyij Szemeletov, a herszoni SZBU egykori kémelhárító tisztje, aki a vádak szerint orosz katonákat szállásolt el a szállodájában.

Andrij Hutor, akit már 2021 nyarán letartóztattak egy másik volt SZBU-s vezetővel, Olekszij Szidoroviccsal együtt, mivel információkat adtak át az oroszoknak. Hutort óvadék ellenében elengedték, Andrij Caplijenko ukrán újságíró szerint Oroszországba menekült.

Szerhij Hovoruha, akit a lembergi bíróság már 14,5 év börtönre ítélt, szintén a kémelhárításnál dolgozott az SZBU-n belül, a vádak szerint pénzért cserébe adott át információkat az ukrán katonai létesítményekről.

De megemlíthetnénk még a fentieken kívül Hennagyij Lahutát, a megye volt kormányzóját, aki a háború kitörésének napján elmenekült Herszonból (és akit nemrég pénzügyi természetű bűncselekményekkel vádoltak meg), vagy akár az SZBU vezetőjét, Ivan Bakanovot, akiről szintén azt beszélték, hogy Naumovval együtt hagyta el az országot a háború előtt, és akit nyáron váltottak csak le pozíciójából, miután segítőjét, az említett Kulinicset elfogták. Bakanov felelősségre vonásával kapcsolatban február 24-én Zelenszkij elnököt is próbálta kérdezni az ex-elnök, Porosenko tévécsatornájának riportere egy sajtótájékoztatón, azonban nem hagyták végigmondani a kérdését, és az elnök is kitérő válaszokat adott – Bakanov ugyanis Zelenszkij gyerekkori barátja…

Jurij Butuszov ukrán haditudósító és újságíró, aki rendszeresen kritizálja az ukrán hatalmat a háború alatt is annak szerinte nem megfelelő döntései és az ellátás hiányosságai miatt, azt a kérdést is felvetette, miért vonták ki a háború előtt néhány nappal a hosztomeli reptérről a direkt annak védelmére létrehozott dandár jelentős részét, miközben az ukrán vezetést értesítették róla, hogy az oroszok fő célpontja éppen az lesz.

„Ezekhez hasonló kérdés és eset pedig még sok van, amelyek legalábbis arról árulkodnak, hogy nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek sajtóból tűnhetett”

Anatolij Sarij, az Európai Unió területén menedékjogot nyert ukrán újságíró, blogger és politikus egyik videójában például tucatnyi olyan helyi hivatalnokot és képviselőt sorol fel, akik a kormányzó Nép Szolgáját képviselték, és akik a háború alatt együttműködtek az oroszokkal. De Sarij mutatott rá arra is, hogy Harkiv polgármesterének, Ihor Terehovnak a viselkedése a háború első napjaiban korántsem volt egyértelmű: szemmel láthatóan kivárásra játszott, és az első napokban még a megegyezés fontosságát hangsúlyozta, míg később harcias oroszellenes retorikára váltott. De ugyanez elmondható Hennagyij Truhanov odesszai városvezetőről is, aki a háború első napjának estéjén tartott sajtótájékoztatóján ügyesen elkerülte mind Ukrajna, mind Oroszország, mind pedig a háború szó említését.

„Az oroszok várakozásai tehát, miszerint a helyiek közül lesznek majd, akik hajlandóak együttműködni velük vagy egy általuk hatalomra juttatott új ukrán vezetéssel, nem volt olyan alaptalan, mint amilyennek sokan láthatják, és emellett <készültek> is Ukrajnából, másképp nem tartanának ott most, ahol”

Más kérdés persze, hogy ez a készülődés több ponton – és nem elsősorban a hadsereget illetően – elbukott, amit jól illusztrál az is, hogy az ukrán kérdés két kremli „kurátora”, Vlagyiszlav Szurkov, és az őt követő Dmitrij Kozak is teljesen háttérbe szorult a háború kitörésével.

„Persze az ukránok sem ültek tétlenül”

Ha már a hosztomeli repülőtér szóba került, Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője szerint például éppen azért sikerült elkerülni Kijev elfoglalását, mivel tudták, hogy itt várható az orosz támadás, éspedig annak a Denisz Kirejevnek köszönhetően, akit tévedésből az SZBU emberei lőttek le még tavaly március elején. Hogy ebben az esetben a Hosztomelt védő erők átcsoportosítása Luhanszk megyébe árulás volt vagy jól sikerült elterelés, talán sosem tudjuk meg, mindenesetre az SZBU ambivalens viselkedése is elgondolkodtató.

A tanulság pedig az, hogy érdemes néha mélyebbre nézni a jól eladható címeknél és a nagyívű kijelentéseknél, ami ugyanis a fotelben ülve egyértelműnek tűnhet, nem biztos, hogy valóban az.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

MEGOSZTÁS