„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
A ZN.UA ukrán médiaorgánum által közzétett felvételen a Flamingo néven ismert nagy hatótávolságú cirkálórakéták kilövését mutatja be, amint Volodimir Zelenszkij elnök augusztus 21-én bejelentette, hogy Ukrajna tesztelte a rakétát. Az 1150 kilogrammos robbanófejjel és több mint 3000 kilométeres hatótávolsággal felszerelt rakéta jelentős előrelépést jelent Ukrajna csapásmérő képességében
Fotó:EUROPRESS/Handout/ZN.UA/AFP
Az Ukrajna számára adandó nyugati biztonsági garanciák az egyik fő akadályt jelentik a konfliktus politikai rendezésének az útjában. Oroszország ugyanis elsősorban a NATO-ból és Ukrajnából érkező fenyegetésekre válaszul indította el különleges műveletét. Ezért aztán jelentős engedmény lenne Oroszország részéről, ha valamilyen szinten beleegyezne e fenyegetésekbe, amelyek talán még a háború előttinél komolyabb fenyegetést jelentenének Oroszország számára. Trump azonban valahogy így képzeli el a konfliktus lezárását.
„Miről is van szó? Trump közvetve, a NATO-nak történő új fegyvereladásokon keresztül fegyverezné tovább Ukrajnát. Bár az Egyesült Államok már nem engedélyezi Ukrajnának, hogy csapást mérjen egyetemesen elismert orosz területekre, a fent említett politika alapján 3350 darab nagy hatótávolságú légi indítású rakéta eladását hagyott jóvá. Az ilyen üzletek a konfliktushoz való új amerikai megközelítést mutatják. Washington vonakodik mélyebben beleavatkozni a konfliktusba, de az Egyesült Államok továbbra is segítené az európai erőket Ukrajnában”
Oroszország számára azonban elfogadhatatlan a NATO fegyvereinek folytonos áramlása Ukrajnába. Még rosszabb, ha modern támadó fegyverekről van szó, hiszen azért a Javelin és a Stinger rakéták az a háború előtti időkből nem ebbe a kategóriába tartoztak. Trump nagyon büszke erre az új modellre, ami valószínűtlenné teszi, hogy irányt váltson. Dicséretes, hogy Washington nem akar közvetlenül beleavatkozni a háborúba, de továbbra sem elfogadható bármilyen nyugati erő jelenléte Ukrajnában.
Ennek megfelelően kulcskérdés a modern támadó fegyverek folyamatos áramlása Ukrajnába, valamint Amerika flörtölése az ottani európai erők támogatásával, amelyek a tervek szerint a fronttól bizonyos távolságra, NATO által kiképzett ukrán csapatok és a semleges országok békefenntartói mögött állomásoznának. Az Egyesült Államok támogatása állítólag hírszerzés, megfigyelés és felderítés; parancsnokság és irányítás, valamint fokozott légvédelem formájában valósulhat meg. Repülőgépek, logisztika és radarok segítségével támogatnák az európaiak által kialakított repülési tilalmi zónát.
„A fent említett forgatókönyv fokozná az Ukrajnából Oroszország felé a NATO felől érkező fenyegetéseket. Félelmetesebb helyzet állna elő, mint a háború előtti időszakban, ezúttal ugyanis a NATO néhány országa közvetlenül és ukrán területen támogatná Kijevet, és ezen a helyzeten nem változtat az sem, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem nyújt nekik az 5. cikkely szerinti védelmet. Így példátlanul magas lenne egy a NATO és Oroszország közötti háború kitörésének a kockázata. Ez a helyzet akár a nyugati blokk tervei, akár Ukrajna manipulációja, provokációja révén továbbra is tartós fenyegetést jelentene”
Oroszország ezért valószínűleg nem fog beleegyezni ebbe még akkor sem, ha a Nyugat arra kényszeríti Ukrajnát, hogy átadja az összes vitatott régiót. Oroszország legfeljebb azt fogadhatja el, hogy Ukrajna továbbra is kap modern támadó fegyvereket, és talán nyugati csapatok is érkezhetnek a Dnyepertől nyugatra, ha a folyótól keletre mindent demilitarizálnak, és az Egyesült Államok jelentősen csökkenti az erőit Európában.
A demilitarizációs javaslatot először januárban terjesztették elő, és ez azt is magában foglalná, hogy a Dnyeperen túli területeket nem nyugati békefenntartók ellenőrzik, az ukrán jelenlét is csak jelképes – például helyi rendőri erők – lehet. Ez a megállapodás összhangban lenne azzal az elképzeléssel, hogy a semleges országok békefenntartói járőröznének a fronton, a NATO által kiképzett ukrán csapatok mögöttük, majd nyugatiak távolabb. Oroszország elfogadhat NATO által kiképzett ukrán csapatokat a Dnyeperen túl, ha Kijev átadja az összes vitatott régiót, de egy ottani repülési tilalmi zóna valószínűleg továbbra is elfogadhatatlan maradna. Az amerikai erők jelentős csökkentése Európában azonban elfogadhatóbbá tehetné a Dnyepertől nyugatra fekvő területet Oroszország számára.
„Trump azon törekvése tehát, hogy közvetve a NATO-n keresztül fegyverzi fel Ukrajnát, és akár a blokk egyes erői is állomásozzanak az országban, elméletileg Oroszország által is elfogadható lenne egy olyan politikai megoldás részeként, amelynek keretében a Dnyepertől keletre lévő területeket demilitarizálnák, míg a folyótól nyugatra repülési tilalmi zónát alakítanának ki, az amerikai erőket pedig jelentős csökkentenék Európában”
A probléma azonban az, hogy Trump keményített a retorikáját Oroszországgal szemben a Zelenszkijjel és néhány európai vezetővel tartott, a biztonsági garanciákról a Fehér Házban tartott csúcstalálkozó után. Jól mutatja ezt a hozzáállást Biden bírálata, amiért nem engedélyezett ukrán támadásokat Oroszország egyetemesen elismert területén belül. Emellett gazdasági háborúval fenyegetőzik Oroszországgal szemben, amennyiben Putyin nem köt kompromisszumot. Trump így megpróbálhatja Putyinra kényszerteni a legrosszabb forgatókönyvet.
Az európai „tettrekészek”, Zelenszkij és az olyan amerikai háborús uszítók, mint Lindsey Graham jobban szeretnék, ha Trump olyan elfogadhatatlan követeléseket támasztana Putyinnal szemben, amelyek szabotálják a békefolyamatot, és amelyeket aztán a nyugati eszkaláció igazolására lehetne felhasználni. Trump legutóbbi kijelentései alapján ítélve az amerikai elnök inkább csak teszteli Putyint, aki nyitott a kompromisszumokra, de az Oroszország biztonságát gyengítő engedményekre. Ha ez a megközelítés nem változik, akkor komoly eszkaláció várható.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Valahogy senki sem akarja észrevenni, hogy Ukrajna biztonságát egyedül Moszkva garantálhatja. Persze kér is cserébe egyet-mást.
HandaBandy says:
Nyugat-Európa és a jenkik a tűzzel játszottak és az izzó üszök Ukrajna volt. Most, hogy kigyulladt a kerti budi nem azon vannak, hogy a még intakt kukoricacsűrt védjék, hanem petróleumért rohannak. Deprimáló.
Tuco says:
Elméletben igaz lehet. Nagy kár, hogy egy olyan ország biztonsági garanciája, amelyik néhány éven belül kétszer is megtámadja az adott országot és a szuverén létének a jogosultságát is megkérdőjelezi, ritkán szoktak lelkesen örülni.
HandaBandy says:
Az ukrán kibérelt áldozatszerep kezdett már akkor megkopni amikor hisztérikusan a NATO-ért kajabált, midőn “véletlenül” Lengyelországba tévedt két rakéta és “véletlenül” kiderült, hogy azok ukránok voltak. Aztán szorgalmasan robbantgatott Moszkvában és végül amikor a kurszki betöréssel védte a hazáját.
Szóval hagyjuk ezt a szánalmasan nevetséges fügefalevelet a szegény, honvédő Ukrajna meséjével! Csak a liberáltan begyakorlott double standard. Segítek: Ki is volt ez a görény Andrij Parubij?
Tuco says:
Nagyon másképpen látjuk ezeket a dolgokat. De nincs ezzel baj, mindenkinek joga van saját véleményt formálni.
HandaBandy says:
Kedves Tuco kommentárs!
Az ég kék. A vélemény az, hogy sötétkék vs. világoskék. Ha azt mondja valaki, hogy zöld az nem vélemény hanem tévedés. Nos, szvsz, Ön is a fenti fogalmakat keveri össze,
csakafidesz says:
Tudod kérlek mi sem csóváltuk a farkunkat amikor a Nagy, Testvéri, Legyőzhetetlen Szovjetunió Örök Barátságot kötött velünk. Volt párszáz hivatásos seggnyaló, ők intézték a dolgot, és mi direkt nem is figyeltünk oda, hogy mi folyik a hátsó szobában. Olyan helyen is dolgoztam ahol néhányan lelkesen lihegtek, ha az oroszokról volt szó. Ezektől én távol tartottam magam.
Nem az ukránoknak kell szeretni az oroszokat, hanem csak kéttucat megbizható (és megbízott) kormánytagnak.
Tuco says:
“Oroszország számára azonban elfogadhatatlan a NATO fegyvereinek folytonos áramlása Ukrajnába.”
Talán nem kellett volna katonai aggressziót indítani Ukrajna ellen. 2022 előtt a legkomolyabb fegyver, amit a Nyugat adott Ukrajnának, pár tucat Javelin páncéltörő rakéta volt. De biztos megérte.
A Dnyiprotól keletre eső területeket demilitarizálnák? Ha az oroszok nem tesznek hasonló gesztust, azaz az annektált ukrán területek és az Ukrajnával határos orosz régiók demilitarizálását (nyílván eszük ágában sincs ilyet tenni), akkor ez lényegében szabad utat adna az oroszoknak, hogy a Dnyiproig masírozzanak bármikor, ha éppen Putyin úgy gondolja. Persze lehet, hogy ez is a valódi orosz cél.
brüsszelita says:
A történetnek már középtávon sincs értelme, mert nem lesz az EU-nak biztonság politikája, nem mintha most lenne, viszont nem lesz EU se, a saját kardjába dől bele. Ha még húzzák a háborút az európai hatalmak, és hülyeségeken agyalognak azon kapják majd magukat, hogy inkább kereskedni akarnak, minthogy ellenséget keressenek maguknak, másképp az általuk kreált válságba még mélyebbre süllyednek.
Európa és Ukrajna jólétét és biztonságát az garantálhatná a legjobban, ha kiegyensúlyozott, békés kapcsolatokra törekedne a szomszédaival, elsősorban Oroszországgal, mert akkor a kutya se akarná megtámadni, bekebelezni, vagy nemi életet élni, hanem kölcsönös előnyök alapján kereskedni.
Aki Ukrajnának egyedül garanciát adhat, az nem az USA vagy Trump, hanem Oroszország, mert beteheti az amerikai garanciát a sublótba, amikor az USA messze van, Oroszország pedig a szomszédja. Az előbbinek nem érdeke, hogy őt megvédje, vagy háborúba menjen érte, az utóbbinak viszont igen, hogy a biztonságát ne veszélyeztesse, és még hasznot is húzzon is belőle.
Korábban is írtam, hogy Mexikó vagy Kanada biztonságát se az garantálja, hogy teletömi magát fegyverrel az USA ellen, hanem hogy előnyös kapcsolatokra törekszik vele, és nem telepít kínai rakétát a területére, az irániról nem is beszélve. Mi olyan bonyolult ezen, csak az nem érti, aki nem akarja szerintem, csakhogy az európai elitek a válságukból háborúban látják a kiutat, ahelyett hogy észbe kapnának.
Persze nem egyszerű az eset, mert ahogy békét kötnek a korábbi hazugságait a nyugati elitek fejére olvassák. Úgyhogy Zelenszkijjel véd és dacszövetséget kötöttek miután rájöttek, hogy bűnbaknak már nem tehetik meg, együtt kell a purgatóriumba menniük, különben az ördöggel kell tovább háborúzniuk.
Tuco says:
“ Európa és Ukrajna jólétét és biztonságát az garantálhatná a legjobban, ha kiegyensúlyozott, békés kapcsolatokra törekedne a szomszédaival, elsősorban Oroszországgal”
Megpróbálták, egészen 2014-Ig. Az elsők között hívták meg Oroszországot a NATO Partnerség a békéért programjába. Létrehozták a NATO-Orosz Állandó Tanácsot. Bevették az oroszokat a G7 klubba (így lett G8). Drasztikusan csökkenteték az európai haderőket és védelmi költségvetéseket. De Putyin sajnos nem volt vevő erre, fontosabbak voltak a nagyhatalmi ambíciói.
“Aki Ukrajnának egyedül garanciát adhat, az nem az USA vagy Trump, hanem Oroszország”
Igen, ezt az ukránok is egészen biztosan így gondolják…
“Mexikó vagy Kanada biztonságát se az garantálja, hogy teletömi magát fegyverrel az USA ellen”
Nincs is rá szükség. 1815 illetve 1848 óta nem álltak háborúban az USA-val. Kanada ráadásul NATO-tag.
HandaBandy says:
Európa jóléte… Nos, a az itteni állítások egy részével ellentéteben, és ezt legkésőbb 2025-ben kristálytisztán látni, hogy a 2014 utáni akciók csupán a meglehetősen hervadt fügefalevelek voltak az oroszok “bevonására”. Ma már pontosan látszik, hogy éppen az ellenkezője volt a cél, meddő ezt tagadni (forma vs. tartalom). Ettől eltekintve már többször volt kísérlet az amúgy fehér emberekkel teli, keresztény és európai oroszok bevonására és persze ezek inkább sikeresek voltak mint nem. Mindenesetre az Északi Áramlat hányattatott sorsa meglehetősen beszédes, a többi “békepartnerség” szerű ködfúvás max. vásári parasztvakítás. A tények makacs dolgok. Az oroszok csak akkor meneteltek Nyugat Európa felé ha erre kérték őket, kvázi megengedték nekik. Az ellenkező irányban valahogy Ny.-Európa nem volt annyira finnyás.
Amúgy meg a NATO olyan mint a szobabiciklin a csengő. Jól mutat esetleg, de felesleges. Ez a szervezet a SzU ellenében jött létre, következésképpen ma tökéletesen funkcióját vesztette gittegylet. Csak csendben kérdezem meg, hogy valósan kit is védett meg a NATO eddig konkrétan? Mert háborúzgatni azt szokott. A történelem viszont azt mutatja, hogy ezeknek a katonai szövetségeknek a deklarált funkciója ritkán állta ki az idő próbáját. Aki a NATO-t etalonnak tekinti, az jobb ha egy kicsit utánanéz a dolgoknak és nem csak konzekvensen a felét olvassa el a híreknek.
Sokadszor írom le, hogy mindenki (Oroszország) biztonságáról beszél, csak éppen mindig az orosz, deklarált igényeket söprik le az asztalról. Ez így nem fog menni. A franciák, britek és a németek próbálnak csalhatatlan véleménnyel diszponálni a dologban közben mi közük is van nekik az egészhez Isten igazából? Határosak Ukrajnával vagy Oroszországgal? Vagy inkább csak hergeltek egy országot és annak stupid bábkormányát?
“ukránok is egészen biztosan így gondolják…” Kérem, ne nevettesse ki magát! Csak nem azt akarja mondani, hogy a pártütő Ukrajnát most éppen megvédi a Nyugat bármitől is és ujjá is fogja jószívűségből építeni? Valahogy a tények nem ezt mutatják… Meg mintha a JAVELIN nem ukrán termék lett volna. Meg mi is kötelezi őket, hogy tömjék fegyverrel MOST azt a szerencsétlen Ukrajnát. Homlokukra csaptak, hogy jaj, a békevágy? Békeharc? Hányszor is támadták meg eddig Ukrajnát Keletről? Miért is túlnyomóan orosz nyelvű a Krim meg a Donyeck régió stb.? Csak nem ajándék volt? HA egy konfliktust ténylegesen röviden akarok tartani akkor sohasem támogatom a gyengébbet. Ez egy diplomáciai, katonai és morális trivialitás.
Köszönöm a türelmet.
Tuco says:
“Csak csendben kérdezem meg, hogy valósan kit is védett meg a NATO eddig konkrétan?”
Az összes tagállamát megvédte a szovjet fenyegetéstől 40 éven át. Ahogy most is a balti országokat, amelyek NATO-tagság nélkül könnyen Ukrajna sorsára juthattak volna.
“Csak nem azt akarja mondani, hogy a pártütő Ukrajnát most éppen megvédi a Nyugat bármitől is és ujjá is fogja jószívűségből építeni?”
Nem megvédi, hanem támogatja a védekezésben az orosz katonai agresszió ellen. Ukrajna újjáépítése pedig európai érdek lesz, ha egyszer végre eljutunk odáig.
“Meg mintha a JAVELIN nem ukrán termék lett volna.”
Amerikai tervezésű és gyártású eszköz.
HandaBandy says:
“40 éven át”
Igen, a standard tévhit, vagy még az se, csupán egy elképzelés, egy papíron deklarált jóemberkedés. Az USA közelebb került anno a szovjet birodalomhoz, ennyi. Dolgok egymásutánisága nem ok-okozati összefüggés. A többit meg már fentebb elmondtam. Elmaradt a puding próbája. Ha tetszik 40 év után is. Ukrajna még csak nem is NATO tag. Miért is kell egy puccsista, féleszű elnököt etetni a saját kárunkra? Pardon, támogatni. Támogattuk anno Kubát meg Vietnámot is, mégsem jártunk térdig a banánban (Lásd: NDK).
A balti államok meg egy körömpiszok, mind a két oldalnak. Alig nagyobb városokkal mint Debrecen meg agresszív kismalac politikusokkal.
“Ukrajna újjáépítése pedig európai érdek lesz, ha egyszer…”
Ön előszeretettel vesz be a csapatába lúzereket akik esetleg 50 év után érnek is majd valamit, ha egyáltalán? Én nem. Tele kínai meg USA tulajdonokkal, miközben a magyarországi kínai beruházásokkal rendre az a baj, hogy Kínát behozzuk az EU-n belülre. Megtapasztalva az EU áldásait jobban teszik az ukránok, ha végre józanul kezdenek el gondolkodni. Minket sem cuppanósért vettek fel és most is rendre keresztbe tesznek.
JAVELIN, szóval amerikai és még véletlen sem MILAN meg AT4 meg valami Panzerfaust utód. Ja, és miért volt már ’22 előtt is rengeteg Ukrajnában? Igen, tudták előre… Szóval úgy kezdődött, hogy visszaütött. Ugyan!
brüsszelita says:
Hogyne, a nyugati hatalmak szépen mosolyogtak, miközben Oroszországnak folyamatosan alápakoltak. Putyin sokáig partner volt ebben, de aztán szólt 2007-ben a müncheni biztonságpolitikai értekezleten, hogy a farkas nyalogatja a száját, szemet vetett Oroszországra, fejezze be, mert nem lesz jó vége. Nem lett, rájuk borította az asztalt, miután azok megpuccsolták a törvényes kijevi hatalmat, hogy az addigi politikájuk folytatásaként teljesen Oroszország ellen fordítsák Ukrajnát.
Az ukránok meg gondoljanak amit akarnak, garanciát nekik elsősorban Oroszország adhat, ő a záloga annak, hogy Ukrajnáról a nyugattal megállapodjanak. Viszont ha Moszkvát Kijevben továbbra is provokálják, idegen érdekeket képviselnek, és együttműködés helyett ellenséget keresnek, hát megkapják. Vessenek magukra, aztán lehet nyavalyogni az ENSZ-ben, a médiában meg a komment szekciókban, hogy mennyire igazuk van.
Kanadának és Mexikónak pedig dehogy nincs szüksége arra, hogy az USA-val jó viszonyt ápoljanak, és ne háborúzzanak, mert ez lehetne másként is, a háborúk végigkísérik a történelmet. Ők az élő példa, hogy el lehet kerülni a konfliktusokat, ha együttműködésre törekednek, és nem teszik érdekeltté a másik felet hogy legyalulja őket.
Főleg ha beengedik az országukba az amerikai tőkét és befektetéseket, hogy a jenkik az erőforrásaikhoz kedvük szerint hozzáférjenek és ők diktálhassák a feltételeket, mert anélkül hamar a partvonalon kívül találják magukat. Kapnak a nyakukba választási csalásokat, merényleteket, színes forradalmakat, és ha az se elég amerikai katonákat.
Amikor Trump belengette Kanada bekebelezését, már másnap lapátra tették Trudeau-t, az akkor már tíz éve hatalmon lévő libsi miniszterelnököt, úgy reppent mint a huzat pedig nem növesztett szárnyakat. Trumpnak nem felelt meg a szomszédság, így fejet hajtott, és vette a kalapját, fölösleges háborúzni ha nem muszáj, az csak ukrán hagyomány, főleg ha az USA támogatja, mint ahogy a Majdan puccsot is ő szervezte.
Tuco says:
“fölösleges háborúzni ha nem muszáj”
Ha megtámadnak, akkor sajnos muszáj. Megtámadni egy szomszédos országot, pláne egy “testvérnépet”, na azt tényleg nem muszáj.
HandaBandy says:
Ahogy már egyszer írtam: hiába ígéri meg az amerikai varjú, hogy nem károg, dorombolni nem fog soha megtanulni. Az alapképlet maradt: Addig gondolják fárasztani az oroszokat amíg azok bebicskáznak egyszer csak. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Ja, és az EU parádésan rá fog menni, de hát “who cares”. Putyin meg kénytelen lesz elmagyarázni Kínának, hogy ha ő bukfencel akkor Peking lesz az új játékszer. A jenki stratégia lépésről lépésre veszi az orosz, potenciális szövetségeseket. Elsőre a környezet (ex SzU), Irán lehalkítva. É.-Korea nem annyira érdekes, Indiának mégiscsak beígérve, Brazília Amerikában van, Dél-Afrika meg messze. Erre kell most meglelni a felvarrandó gombot. Szép új világ.