//Miért üres a moszkvai lovi?
Futam a Moszkvai Központi Lóversenypályán 2020. május 24-én #moszkvater

Miért üres a moszkvai lovi?

Oroszországban, de még a Szovjetunióban is népszerű volt a lóverseny, aztán a ’90-es években valami megtört. Az ezredfordulótól aztán újra lehet fogadni, de a lovi csupán évente egyszer, az Elnöki díj alkalmával telik meg.

Futam a Moszkvai Központi Lóversenypályán 2020. május 24-én #moszkvater
Futam a Moszkvai Központi Lóversenypályán 2020. május 24-én
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP

A Moszkvai Központi Lóversenypálya története a 19. században kezdődött, amikor I. Miklós cár ünnepélyesen átadta az Ügető utcában a 42 hektáros komplexumot. A lóversenypálya a társadalmi élet egyik központja lett. Nemcsak az udvar, hanem a polgárok is szívesen látogatták. Ezt megelőzően az első angol versenylovakat Orlov herceg hozatta be 1785-ben, az első nyilvános versenyt pedig 500 rubeles díjért 1799-ben futották Moszkvában. A 19. század végén már 13 városban tartottak futamokat.

„A cár bevezette a fogadásokat is, természetesen az angol rendszerű, úgynevezett totalizatőr osztalék alapján”

Ez azt jelenti, hogy a fogadók által feltett összegből fizetik ki a nyereményeket, a lóversenynek helyet biztosító tarthat meg magának húsz százalékot. A mai napig ez a fajta fogadási rendszer működik a világ összes lóversenypályáján. A legnépszerűbb fogadási fajták a klasszikus tét, hely, befutó, hármas befutó.

Egy könnyed szabályismertető a lóversenyben kevésbé járatosaknak:

– tétfogadás, amikor az általunk kiválasztott lónak elsőnek kell áthaladni a célvonalon.

– helyfogadásnál lovunknak az első három hely valamelyikén kell beérkezni.

– befutójátéknál az első két ló helyes sorrendjét kell eltalálni,

– míg hármas befutónál az első három ló beérkezésének helyes sorrendjét kell megtippelni.

Értelemszerűen a hármas befutó hozhatja a legnagyobb nyereményt sikeres tippelés esetén.

„A moszkvai lóverseny népszerűségét bizonyítja, hogy a versenyek még 1944-ben is folytak”

A pálya eddigi 186 éves működése alatt megfordultak itt cárok, két első titkár és Oroszország regnáló elnöke is. A Központi Lóversenypálya mind az ügető, mind a galoppversenyek lebonyolítására alkalmas. Az előbbiben a hajtó a ló mögött ül egy kis kocsiban, hivatalos nevén a sulkyban, míg a galoppnál a zsoké a ló hátán gubbaszt.

A 19. század második felére Oroszországban is óriási népszerűségre tett szert ez sportág. Vagy szerencsejáték? Ki tudja? Hogy mekkora volt ez a népszerűség, azt az is bizonyítja, hogy 1910-ben törvényt hoztak, miszerint középiskolások nem köthetnek fogadást a versenyekre.

„Az első világháború, az októberi forradalom nem tettek jót a versenyeknek”

A pályát katonai lovas kiképzésre használták, csak 1922-ben rendeztek újra versenyeket. 1949-ben szinte az egész pálya leégett. Az összes most álló épület a kor neves építészének, Ivan Zsoltovszkijnak köszönhető. Maga a központi tribün nem sikerült túl nagyra, mindössze 3500 ember befogadására alkalmas.

A szovjet időkben maga a lóverseny továbbra is óriási népszerűségnek örvendett. Olyan hírességek látogatták a hétvégi versenyeket, mint Hruscsov és Brezsnyev elvtársak, de Majakovszkij, Aszejev, Sztarosztyin vagy éppen Bulat Okudzsava is gyakran megfordult itt.

„A kilencvenes évekig tartott a népszerűség, akkor hirtelen megszűnt minden. Az állam nem támogatta tovább a lóversenyeket valamint a lótenyésztést”

Az ezredfordulón sikerült megnyerni újra támogatónak az államot, újra belevágtak a lótenyésztésbe és 2012 óta újra lehet fogadni. De ez már messze nem az, ami a cári Oroszországban vagy az „átkos” szocializmusban volt. Ugyan minden hétvégén délután egy órakor megszólal a pálya versenyre hívó harangja, de néző már alig van a tribünön. Pedig néhány lelkes és nem túl szegény ember komoly pénzt fektetett az újraindításba, tenyészállatokat vettek, szponzorálják a versenyeket, de az állam nem lát benne hasznot.

Hogy miért nem, az sokak számára érthetetlen, hiszen a világ minden táján nyereséget termel a lóverseny. Ez alól egyelőre csak Oroszország és Magyarország a kivétel… Ezért a tulajdonosok és a futtatók kiviszik a lovakat a svéd, finn, norvég vagy akár a francia pályák valamelyikére versenyezni, hiszen jó esetben ott a ló megkeresi minimum a tartási költségeit.

„A moszkvai pályán egyszer van egy évben teltház, amikor júniusban az Elnöki díjat futják a lovak. Ezen a jeles napon azok is kilátogatnak, akik nem tudják megkülönböztetni a ló elejét a hátuljától, viszont ha szerencséje van, akkor Putyin elnök környezetében fotózkodhat”

A pályára kilátogató néhány lelkes fogadó biztos abban, hogy kellő reklámmal, némi állami segítséggel újra régi fényében ragyoghatna a lóverseny nemcsak Moszkvában, hanem egész Oroszországban.

Nagy remény egyelőre nincs rá…

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.