„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Futam a Moszkvai Központi Lóversenypályán 2020. május 24-én
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP
A Moszkvai Központi Lóversenypálya története a 19. században kezdődött, amikor I. Miklós cár ünnepélyesen átadta az Ügető utcában a 42 hektáros komplexumot. A lóversenypálya a társadalmi élet egyik központja lett. Nemcsak az udvar, hanem a polgárok is szívesen látogatták. Ezt megelőzően az első angol versenylovakat Orlov herceg hozatta be 1785-ben, az első nyilvános versenyt pedig 500 rubeles díjért 1799-ben futották Moszkvában. A 19. század végén már 13 városban tartottak futamokat.
„A cár bevezette a fogadásokat is, természetesen az angol rendszerű, úgynevezett totalizatőr osztalék alapján”
Ez azt jelenti, hogy a fogadók által feltett összegből fizetik ki a nyereményeket, a lóversenynek helyet biztosító tarthat meg magának húsz százalékot. A mai napig ez a fajta fogadási rendszer működik a világ összes lóversenypályáján. A legnépszerűbb fogadási fajták a klasszikus tét, hely, befutó, hármas befutó.
Egy könnyed szabályismertető a lóversenyben kevésbé járatosaknak:
– tétfogadás, amikor az általunk kiválasztott lónak elsőnek kell áthaladni a célvonalon.
– helyfogadásnál lovunknak az első három hely valamelyikén kell beérkezni.
– befutójátéknál az első két ló helyes sorrendjét kell eltalálni,
– míg hármas befutónál az első három ló beérkezésének helyes sorrendjét kell megtippelni.
Értelemszerűen a hármas befutó hozhatja a legnagyobb nyereményt sikeres tippelés esetén.
„A moszkvai lóverseny népszerűségét bizonyítja, hogy a versenyek még 1944-ben is folytak”
A pálya eddigi 186 éves működése alatt megfordultak itt cárok, két első titkár és Oroszország regnáló elnöke is. A Központi Lóversenypálya mind az ügető, mind a galoppversenyek lebonyolítására alkalmas. Az előbbiben a hajtó a ló mögött ül egy kis kocsiban, hivatalos nevén a sulkyban, míg a galoppnál a zsoké a ló hátán gubbaszt.
A 19. század második felére Oroszországban is óriási népszerűségre tett szert ez sportág. Vagy szerencsejáték? Ki tudja? Hogy mekkora volt ez a népszerűség, azt az is bizonyítja, hogy 1910-ben törvényt hoztak, miszerint középiskolások nem köthetnek fogadást a versenyekre.
„Az első világháború, az októberi forradalom nem tettek jót a versenyeknek”
A pályát katonai lovas kiképzésre használták, csak 1922-ben rendeztek újra versenyeket. 1949-ben szinte az egész pálya leégett. Az összes most álló épület a kor neves építészének, Ivan Zsoltovszkijnak köszönhető. Maga a központi tribün nem sikerült túl nagyra, mindössze 3500 ember befogadására alkalmas.
A szovjet időkben maga a lóverseny továbbra is óriási népszerűségnek örvendett. Olyan hírességek látogatták a hétvégi versenyeket, mint Hruscsov és Brezsnyev elvtársak, de Majakovszkij, Aszejev, Sztarosztyin vagy éppen Bulat Okudzsava is gyakran megfordult itt.
„A kilencvenes évekig tartott a népszerűség, akkor hirtelen megszűnt minden. Az állam nem támogatta tovább a lóversenyeket valamint a lótenyésztést”
Az ezredfordulón sikerült megnyerni újra támogatónak az államot, újra belevágtak a lótenyésztésbe és 2012 óta újra lehet fogadni. De ez már messze nem az, ami a cári Oroszországban vagy az „átkos” szocializmusban volt. Ugyan minden hétvégén délután egy órakor megszólal a pálya versenyre hívó harangja, de néző már alig van a tribünön. Pedig néhány lelkes és nem túl szegény ember komoly pénzt fektetett az újraindításba, tenyészállatokat vettek, szponzorálják a versenyeket, de az állam nem lát benne hasznot.
Hogy miért nem, az sokak számára érthetetlen, hiszen a világ minden táján nyereséget termel a lóverseny. Ez alól egyelőre csak Oroszország és Magyarország a kivétel… Ezért a tulajdonosok és a futtatók kiviszik a lovakat a svéd, finn, norvég vagy akár a francia pályák valamelyikére versenyezni, hiszen jó esetben ott a ló megkeresi minimum a tartási költségeit.
„A moszkvai pályán egyszer van egy évben teltház, amikor júniusban az Elnöki díjat futják a lovak. Ezen a jeles napon azok is kilátogatnak, akik nem tudják megkülönböztetni a ló elejét a hátuljától, viszont ha szerencséje van, akkor Putyin elnök környezetében fotózkodhat”
A pályára kilátogató néhány lelkes fogadó biztos abban, hogy kellő reklámmal, némi állami segítséggel újra régi fényében ragyoghatna a lóverseny nemcsak Moszkvában, hanem egész Oroszországban.
Nagy remény egyelőre nincs rá…
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
