Kezdőlap » Nagykép » Miért szeretik a keletnémetek Putyint?

Miért szeretik a keletnémetek Putyint?

Miközben Németország nyugati felén sokan a gonoszt és a veszélyt látják a Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban, addig a keleti tartományokban rendkívül népszerű az orosz elnök. S nemcsak a hagyományos pártokat támadó AfD (Alternatíva Németországért) táborában, hanem úgy általában. Jó példa erre, hogy a szociáldemokraták színeiben 2002 és 2013 között Brandenburgot irányító Matthias Platzek, és a kereszténydemokrata szászországi miniszterelnök Michael Kretschmar egyaránt az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók feloldását szorgalmazza.

Fotó:EUROPRESS/YANA LAPIKOVA/RIA NOVOSTI/AFP

Mint írásában a Bild rámutat, ennek semmi köze nincs az NDK-ban évtizedeken át mesterségesen épített német-szovjet barátsághoz. Már csak azért sem, mert a hétköznapok szintjén azért a baráti társaság, a DSF még 1988-ban is 6,4 milliós tagsága ellenére a többség visszafogott volt a szovjet elvtársakkal. Az „endékás” időkben a „barátok” nem nagyon találkoztak. Az NDK-ban állomásozó szovjet katonákat – 1988-ban 338 ezer – tudatosan elszigetelték, nem engedték ki a kaszárnyákból. Közvetlen kapcsolat a német és a szovjet emberek között legfeljebb egy-egy közúti baleset bekövetkeztekor, a közös termény betakarítás idején vagy a DSF által rendszeresen szervezett baráti találkozók alkalmával voltak. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza a Friedrich Strassén általában üresen kongott. Az orosz nyelv kötelező tanulása is inkább az apátiát erősítette, semmint közelítette egymáshoz a két népet.

Az Oroszország iránti szimpátiának tehát semmi köze az NDK-hoz, mint ahogy Putyin drezdai éveihez sem. Sokkal inkább fakad a mai politikai szembenállásból. A keletnémetek, sorsuk alakulását és mentalitásukat tekintve inkább tartoznak Közép-Európához – no, azért ebben közrejátszanak az „endékás” évek -, mint a globalizmust és a multikulturalizmust ideológiává emelő Nyugathoz. Így ha például valaki elutasítja Angela Merkelt és a hagyományos pártokat, az automatikusan imádja Putyint és Orbánt. S természetesen nem kér a klímaváltozással kapcsolatos hisztériából, valamint a migrációból sem. Oroszország megítélésének meghatározott helye van a modern politikai vitákban. Immár „kazacska” és „kalinka” nélkül.

CÍMKÉK:

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.