„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko
„A nem nyugati média a csúcstalálkozót a multipolaritásba való globális rendszerszintű átmenet fordulópontjaként ünnepelte. Bár a szervezet minden eddiginél erősebb a kínai-indiai közeledés miatt, amelyért akaratlanul is az Egyesült Államok volt felelős, és a BRICS manapság világszerte ismert név, mindkét szervezet csak fokozatosan fogja átalakítani a globális kormányzást, nem pedig hirtelen, ahogy azt egyesek várják”
Fotó:EUROPRESS/Kremlin Press Service/Anadolu/AFP
A Sanghaji Együttműködés Szervezetének Tiencsinben tartott csúcstalálkozója ismét felhívta a figyelmet erre a szervezetre, amely eredetileg a Kína és néhány volt szovjet köztársaság közötti határviták rendezésének eszközeként indult, majd hibrid biztonsági-gazdasági csoporttá fejlődött. A legutóbbi eseményen körülbelül két tucat vezető vett részt, köztük Narendra Modi indiai miniszterelnök, aki hét év után először látogatott Kínába.
„A nem nyugati média a csúcstalálkozót a multipolaritásba való globális rendszerszintű átmenet fordulópontjaként ünnepelte. Bár a szervezet minden eddiginél erősebb a kínai-indiai közeledés miatt, amelyért akaratlanul is az Egyesült Államok volt felelős, és a BRICS manapság világszerte ismert név, mindkét szervezet csak fokozatosan fogja átalakítani a globális kormányzást, nem pedig hirtelen, ahogy azt egyesek várják”
Először is, a tagság nagyon sokszínű, akik reálisan csak az együttműködés főbb pontjaiban tudnak megegyezni, amelyek egyébként is szigorúan önkéntesek, mivel semmi, amit deklarálnak, jogilag nem kötelező érvényű.
A „sanghajiakat” és a BRICS tagországait – mind a tagok, mind a partnerek tekintetében egyre nagyobb az átfedés közöttük – összeköti az a közös céljuk, hogy megtörjék a Nyugat de facto monopóliumát a globális kormányzás felett, és minden igazságosabb legyen a világ többsége számára. Ennek érdekében a BRICS-en keresztül igyekeznek felgyorsítani a pénzügyi multipolaritási folyamatokat, hogy megszerezzék a reformok végrehajtásához szükséges kézzelfogható befolyást, de ehhez a Sanghaji Együttműködés Szervezetén keresztül el kell kerülni a nem nyugati világon belül a jövőbeni belföldi instabilitási forgatókönyveket.
Mindazonáltal a BRICS Bank betartja a Nyugat oroszellenes szankcióit, mivel a legtöbb tag kölcsönösen függ tőle, és pontosan emiatt vonakodnak a dollár mentesítés siettetésétől is. Ami az Sanghaji Együttműködés Szervezetét illeti, annak hírszerzési mechanizmusai csak a nem hagyományos fenyegetéseket (azaz a terrorizmust, a szeparatizmust, a szélsőségesség) érintik, és nagymértékben akadályozza őket az indiai-pakisztáni rivalizálás, míg a szuverenitással kapcsolatos aggodalmak megakadályozzák, hogy a csoport egy újabb „Varsói Szerződéssé” váljon.
„E korlátok ellenére a globális többség továbbra is szorosabban együttműködik, mint valaha a globális kormányzás fokozatos átalakítására irányuló céljuk elérésében. Ez különösen sürgetővé vált, miután a Trump 2.0 erőszakot alkalmazott (Iránnal szemben és Venezuelával szembeni fenyegetésként) és agresszív vámháborút folytat. Kína áll ezeknek az erőfeszítéseknek a középpontjában, de ez nem jelenti azt, hogy uralni fogja a <globális Délt>, különben a büszkén szuverén India és Oroszország nem ment volna bele ebbe az összefogásba”
A kibontakozó folyamatok kiteljesedéséhez sok idő, talán egy generáció vagy még több is kell. Nem kis részben azért, mert Kína és India kölcsönös gazdasági függőségben van a Nyugattal. Ennek pedig nem lehet hirtelen véget vetni anélkül, hogy hatalmas kárt ne okoznának saját maguknak. Ezért aztán sokaknak mérsékelniük kell a teljes multipolaritásba való gyors átmenettel kapcsolatos vágyálmaikat, hogy elkerüljék a mély csalódást és az esetleges elkeseredést.
A globális kormányzás jövőjét a Nyugat és a világ többsége közötti küzdelem fogja alakítani. Míg az egyik oldal meg akarja tartani de facto monopóliumát, a másik fokozatosan igyekszik reformálni ezt a rendszert, hogy némi változtatással, de az visszatérjen az ENSZ-központú gyökereihez. Mivel egyik maximalista forgatókönyv sem érvényesülhet teljesen, az olyan alternatív intézmények, mint az Sanghaji Együttműködés Szervezete Eurázsiában vagy az Afrikai Unió Afrikában kapcsolatban, bizonyos tekintetben fokozatosan felválthatják az ENSZ-t.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
Kína amíg lehet, illetve az érdekeinek megfelel nem fogja szétrúgni a jelenlegi világrendet, hisz ő a globalizáció legnagyobb haszonélvezője, az export orientált gazdasága fejlődésének záloga. Más kérdés, hogy a dollár mint világvaluta lassacskán megy a lecsóba, de azt nem akarja siettetni, hagyja a saját levében megfőni. Ugyanakkor a többi BRICS országnak sem érdeke az amerikai hegemónia gyors megszűntetése, mert az a világgazdaság összeomlásával járna, és senki se jönne ki jól belőle. Megszűnik az magától is, különösen ha Trumpot is beveszik a buliba. Ő az amerikai birodalom felszámolásának egyik fontos előmozdítója, még ha nem is akarja, de a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, ráadásul nem is lehet másfelé mennie.
Úgyhogy a hasonló csúcstalálkozók, dzsemborik és egyéb monstre demonstrációk nem arra szolgálnak, hogy az USA ellen összefogjanak, hanem hogy a résztvevők megveregessék egymás vállát, és közben azt mondják:
Ugye milyen f@szák vagyunk, hogy a jenkikből még mindig hasznot húzunk? Persze Joe bácsi kapálózhat ellene, de azzal még mélyebbre süllyed a lecsóba, ezért beszéljük már meg, hogy a tüzet alatta takaréklángon tartjuk, nehogy a fazékból kiugorjon, vagy ami még rosszabb bennünket is magával rántson!
HandaBandy says:
Bocsánat a megszokottan frivol hasonlatért, de a tanulság az, hogy nem árt pontosan tisztázni hogy ki áll a slag melyik végénél. Avagy nem haspók, hanem gyomorrák.