„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
Milos Milojevics
Fotó:EUROPRESS/Ozan KOSE/AFP
Milos Milojevics nincs egyedül. A Crvena Zvezda egykori edzője 2022-ben a Ferencváros elleni 4-1-es belgrádi diadal után azt mondta, hogy már alig várja a budapesti visszavágót. Egyebek mellett azért is, mert Budimpesta (így hangzik szerbül a magyar főváros neve) a kedvenc külföldi városa. Milojevicsnek végül nem sok öröme lehetett a magyarországi kirándulásban, a Crvena 2-1-re kikapott az Európa-liga csoportkörében, és a Fradival ellentétben nem tudta kiharcolni a továbbjutást. De Milojevics a visszavágó után is kiemelte, hogy az eredménytől függetlenül Budapest továbbra is a szíve csücske. Milojevics mellett többen is kifejezték már rajongásukat a magyar főváros iránt.
„A délszláv szakemberek szeretik a labdarúgó NB I-et”
Többségük nem sokat tett le az asztalra, de véleményük szerint a magyarországi futball klíma sokkal előnyösebb a szerbnél vagy akár a horvátnál. Az egykori kisgazda miniszter, Torgyán József klubelnöki tevékenységének egyik kiváló húzása volt 1999-ben, amikor a horvát Marijan Vlakot a Ferencvároshoz csábította. A minden hájjal megkent, fegyelemre és erőnlétre esküdő edzővel nem lett bajnok a Fradi, de később Székesfehérváron és a Vasasnál is benne látták a megmentőt. Egyik helyen sem tündökölt.
S ha már a horvátokkal és a Ferencvárossal kezdtük, nem lehet kihagyni a sorból Stanko Poklepovicsot sem, aki nem sok vizet zavart, csakúgy, akárcsak a játékosként kiemelkedő Zoran Kuntics. A rövid távú memóriát élénkítő feladatnak megteszi annak a felidézése, hogy vajon a 2024-ben az elveszített kupadöntő után kurtán-furcsán távozó Dejan Sztankovics a bajnoki címen kívül mit tett hozzá a klub történetéhez. Nem túl sokat. De Milojevicshez hasonlóan ő is remekül érezte magát Budapesten, ahogy ezt számtalanszor elmondta.
„A labdarúgó NB I befogadó közeg, az évtizedek alatt hitelüket vesztett magyar edzők helyett a klubvezetők, ha az anyagi lehetőségeik engedik, a nemzetközi tudás importra alapoznak”
Ám a szerb Nebojsa Vignjevics esetében egészen másról volt szó. Hozzá a lila-fehérek hírhedt belga tulajdonosa, Roderick Duchatelet ragaszkodott. Vignjevics két etapban szűk nyolc évet töltött Újpesten, nyert két Magyar-kupát, egy bajnoki bronzérmet, majd kis kitérő után a Honvédnál kötött ki. De az nem volt diadalmenet. Vignjevicsen kívül feledhető színvonalú délszláv edző tevékenykedtek Újpesten. Illetve nem csak ott.
Noha a debreceni legenda, Dzsudzsák Balázs karrierje egyik legjobb edzőjének nevezte Szrdjan Blagojevicset, végül ő is megbukott. Marko Nikolics nevét vétek lenne kihagyni az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” edzők sorából. Ő ugyanis fontos kivétel. A Partizan Belgráddal is bajnokságot nyert fiatal szerb szakember 38 éves korában érkezett Székesfehérvárra. Bajnokcsapatot faragott a Vidiből, és 2018-ban bevitte őket az Európa-liga csoportkörébe.
„Nem most volt. Marijan Vlak Üllői úti szerepvállalása óta Vignjevics és Nikolics kivételével alig akadt eredményes délszláv edző a labdarúgó NB I-ben”
Innen közelítve a meglepetés erejével hatott az Újpest hétfői bejelentése. Az edzőváltás indokolt, az idei 15 tétmeccséből csupán a kettőt nyert meg a csapat, a szurkolók tüntettek, a klub vezetőség lépett. Bartosz Grzelak repült, őt a Dinamo Zágrábbal korábban bajnokságot nyert horvát Damir Krznar váltja. Az Újpest főszponzora a MOL, tehát nem érdemes azt firtatni, hogy honnan volt pénz idecsábítani egy horvát szakembert. Tulajdonképpen az sem érdekes, hogy az „alkotói szabadságát töltő” (értsd: munkanélküli) Krznar miért mondott igent az Újpest hívó szavára. A válasz a magyar klubfutballban rejlő anyagi lehetőségekben keresendő.
A 2010-es években kezdődött infrastrukturális beruházásoktól a nem minden esetben indokolt stadion építésig, nagyszabású sportágfejlesztés zajlott, illetve zajlik Magyarországon. Az NB I kirakat csapata, a Ferencváros külföldi edzőkkel és zömében külföldi játékosokkal érte el a nemzetközi sikereit.
„A pénzbőség és a sportági környezet még a magyarnál fejlettebb futballkultúrából érkező edzőknek is vonzó lehetőség. Így fordulhat elő, hogy hiába tud sokkal több nemzetközi topligás játékost felmutatni a szerb, a horvát és a szlovén labdarúgás, mint a magyar, a délszláv szakemberek nehezen tudnak ellenállni az NB I talán egyetlen vonzerejének, a kluboknál megkereshető pénznek”
Szívesen szolgálnánk konkrét összegekkel, de mivel a nemzetközi klub futballal ellentétben nálunk a szereplők nem hozzák nyilvánosságra a kereseti listát, így a sötétben tapogatózunk. Illetve néhány információ morzsából vonhatunk le következtetéseket.
Az ukrán sport.ua portál magyarországi forrásaira hivatkozva azt írta 2020-ban, hogy a Ferencvárost a Bajnokok Ligája csoportkörébe vezető ukrán Szergej Rebrov nagyjából hárommillió eurós (hozzávetőlegesen több mint egymilliárd forintos) bevételt könyvelhetett el. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy a Ferencváros BL-be jutásért járó összegének a 20 százaléka az ő zsebébe vándorolt.
Nincs jele annak, hogy azóta drasztikusan csökkentek volna itthon a sportágban megkereshető pénzek. Damir Krznart is megbecsüli majd az Újpest, különösen akkor, ha eredményeket tud felmutatni. És akkor talán neki is Budapest lesz a kedvenc városa.
„Érdekes adalék, hogy a délszláv edzők magyarországi jelenlétéhez képest mindössze egy fővel büszkélkedhet a magyar edzői kar az egykori Jugoszlávia területén”
Az Aranycsapat legendás játékosának azonos nevű unokája, Bozsik József a szlovén Lendva csapatát irányítja. Még mielőtt elmerülnénk ifjabb Bozsik sikereiben, rögzítsük, hogy a kis Cucu annak köszönheti a szlovéniai munkavállalását, hogy a Lendva és a Zalaegerszeg tulajdonosa, Végh Gábor a ZTE partner csapataként tekint a szlovén első osztályban kieső helyen álló klubra. Végh nélkül egy magyar sem lenne az ex-jugoszláv klub futballban.
De minek is mozduljanak a magyar edzők? Az NB I-be dől a pénz. A jugóknak is megéri, közel vannak, pár óra alatt haza vezethetnek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
