//Miért növekszik az orosz hadsereg?
„A hadsereg összlétszáma legutóbb 2017-ben, azt megelőzően 2005-ben változott, a mostani emelésig 1,9 milliós volt” #moszkvater

Miért növekszik az orosz hadsereg?

MEGOSZTÁS

A napokban írta alá Vlagyimir Putyin az orosz fegyveres erők létszámának több mint 1,15 millió főre történő emeléséről szóló rendeletet. Mire lehet elég ez az egyszeri sorozásnak megfelelő 137 ezer fős emelés? Mennyire sikeresek a toborzások? Mely területeken a legnagyobb a hiány? Befolyásolhatja-e ez a rendelet a háború menetét?

„A hadsereg összlétszáma legutóbb 2017-ben, azt megelőzően 2005-ben változott, a mostani emelésig 1,9 milliós volt” #moszkvater
„A hadsereg összlétszáma legutóbb 2017-ben, azt megelőzően 2005-ben változott, a mostani emelésig 1,9 milliós volt”
Fotó:EUROPRESS/SEFA KARACAN/ANADOLU AGENCY/AFP

A rendelet aláírásával az orosz hadsereg létszáma átlépi a 2 milliót. Ez természetesen a 900 ezer polgári alkalmazottal együtt értelmezendő, hiszen a fegyveres létszám ezen belül 1,15 milliós lesz. Ha tovább bontjuk ezt a létszámot, akkor jelenleg a hadseregben 405 ezer szerződéses katona szolgál, míg a fennmaradó állományt a sorkatonák töltik ki. Jelenleg a 18 és 27 év közötti orosz férfiakra vonatkozik a sorkötelezettség, bár sokan elkerülhetik vagy lerövidíthetik a szolgálatot – általában egy évre – orvosi mentességgel vagy azzal, hogy felsőoktatásba jelentkeznek.

„A hadsereg összlétszáma legutóbb 2017-ben, azt megelőzően 2005-ben változott, a mostani emelésig 1,9 milliós volt”

Oroszország az aktív állomány tekintetében Kína,  India, az Egyesült Államok, és Észak-Korea után „csak” az ötödik a ranglistán, viszont övék a második legnagyobb légierő (4144 gép), a legtöbb tank (13 ezer), a legtöbb önjáró és vontatott löveg, illetve rakéta-sorozatvető (6540, 4465, 3860). Az orosz haditengerészet a második legnagyobb a világon, 603 hajóval. A GFP-től 0,0791-es értékelést kaptak. Az orosz haderőben a 2010-es évek elején, közepén zajlott széles körű modernizáció, főleg az elektronikus hadviselés, a rakétatechnológia és az automatizáció területén értek el olyan áttöréseket, melyek még Amerikának sem sikerültek. Oroszország tavaly 65,9 milliárdot költött védelmi kiadásokra, nagyjából negyedét, mint Kína és több mint tízszer kevesebbet, mint az Egyesült Államok. Így aztán a háború mellett a modernizációt és a jelenlegi létszám emelést is egyre nehezebb kigazdálkodnia.

„Oroszország ezzel összességében a világ második legerősebb hadseregének számít”

A létszám emelése logikusnak és aktuálisnak látszik. S nem csak a becslések szerint a halottak és sebesültek számát tekintve 60-80 ezerre rúgó veszteségek miatt. Természetesen miután az orosz vezetés láthatóan mozgósítás és a sorkatonai állomány bevetése nélkül akarja végigvinni a „különleges katonai műveleteket”, a kieső létszámot pótolni kell, és a frissítést majd a szerződésesek arányának növelésével akarja a vezetés elérni. De nemcsak a létszám, hanem az állomány minősének emelése is fontos. Így a mostani hadműveleteket nézve egyértelmű, hogy több harckocsizóra, pilótára, tüzérre és informatikusra lesz szükség. Ezért aztán a toborzásnál lehetőség szerint ezt a szempontot is igyekeznek majd figyelembe venni.

„De azért is szükség van a létszám emelésére, mert a megszerzett területeket meg is kell védeni, és az itt állandó jelleggel létesítendő garnizonokba is katonák kellenek. Méghozzá felderítők, terrorelhárítók, és természetesen a közrendet biztosító katonák. Ebben a helyzetben a létszám tekintetében inkább a szovjet idők, semmint az elmúlt 30 év az irányadó”

De az is egyértelmű, hogy katonákra nem csak az ukrán fronton van, és az átalakuló, így egyre turbulensebbé váló világban lesz szükség. Hanem például északon, ahol a finn és a svéd tagsággal 1200 kilométerrel megnyúlik a NATO és Oroszország közös határa. A jelenlegi világpolitikai helyzetben tehát elengedhetetlen a határőrség látványos megerősítése. Ráadásul az Arktisz stratégiai szempontból talán mindennél jobban felértékelődik a jövőben. Ez Moszkva számára lehetőség, de egyben kihívás is, hiszen megkezdte a támaszpontok kiépítését, de oda katonák is kellenek. S akkor még nem beszéltünk a flottáról, amely hagyományosan nem az orosz hadsereg legütőképesebb része. Ezt látjuk a Fekete-tengeren is. S közben új szintre lép az űrfegyverkezés, amelyhez megfelelő képesítésű, a modern hadsereg kihívásait teljesíteni tudó állományra van szükség.

„Mindez hosszú távú gondolkodást igényel, mert ha csak a már most rendszerben álló, és rövidesen bekerülő új és bonyolultabb technológiát nézzük, akkor az Sz-500-asokhoz vagy éppen az A-235 <Nudolhoz> az állomány kiképzése minimum három év”

Már a mostani 137 ezres bővítés egy részét is a jövő feladataira kell kiképezni. Ehhez szakértők szerint a szerződésesek jelenleg 600 ezerben maximált létszámát a jövőben legalább 1,2 millióra kell felemelni. Enélkül az orosz hadsereg a felforrósodott világban tud megfelelni az újabb és újabb kihívásoknak. A hadsereg létszámának emelésére tehát messze nem csak a „különleges katonai műveletek” miatt van szükség.

Persze, közben a jelen feladatait is meg kell oldani. Mindenek előtt az ukrán fronton. Ebben rövid időn belül segíthet valamit, hogy közben már Jakutföldtől Tatárföldig hetek óta folyik az önkéntes századok felállítása. Jelenleg a kiképzés folyik, de idővel ezek az egységek is integrálódhatnak a hadsereg állományába. Mint azt többen megjegyzik, erre szükség is van, hiszen a nemzetiségi alapon formálódó egységek bizonyos esetben potenciálisan veszélyesek lehetnek az ország egységére. Persze, ha csak az önkéntes századok, a szeparatista erők és a hozzájuk hasonló alakulatok integrálásából áll össze ez a 137 ezres bővülés, akkor a hadsereg létszáma csupán papíron növekszik.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.