„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Azonban még mielőtt a béketervekről beszélnénk, gondolkodjunk el azon, hogy mit is jelent valójában Kirby kijelentése. Egyrészről annak a beismerését, hogy az Egyesült Államok a (proxy)háború részesének érzi magát, másrészt szó nélkül kész további ukrán életeket feláldozni Oroszország meggyengítéséért. Mindez nem újdonság, de azért kimondva ez elég durván hangzik”
Fotó:EUROPRESS/Aris Messinis/AFP
Washington most nem akar tűzszünetet Ukrajnában. John Kirby reagált így a kínai béketervre. A Fehér Ház nemzetbiztonsági szóvivője szerint jelenleg semmiféle tűzszünet nem vezetne igazságos és tartós békéhez Ukrajna és Oroszország között. Kirby Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin találkozója után tartott sajtótájékoztatót, ahol arra figyelmeztetett, hogy egy esetleges mostani tűzszünet, amely befagyasztaná a frontvonalat, megadná a lehetőséget Vlagyimir Putyinnak, hogy időt és teret nyerjen, amire most a legnagyobb szüksége van. Egyúttal felszólította a kínai elnököt, hogy érje el Moszkvánál az invázió felfüggesztését és az orosz kivonulást Ukrajnából, ha konstruktív szerepet akar játszani a konfliktusban.
„Washington eleve aggasztónak tartja Kína békéltető szerepét, és láthatóan nem fogadja el a pekingi közvetítésnek még a gondolatát sem. A Fehér Ház számára valóban újabb pofon lenne, ha a szaúdi-iráni békéltetés után Kína tűzszünetet érne el az ukrajnai háborúban is”
Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő erre úgy reagált, hogy Washington és az európai fővárosok egyszerűen nem engedik, hogy Kijev béketárgyalásokba kezdjen, vagy akár csak gondolkodjon ezen. Ne feledjük, hogy az angolszász hatalmak egyszer már megakadályozták a közeledést. Még a háború elején, 2022 márciusában a török közvetítéssel zajló isztambuli orosz-ukrán egyeztetésnek Boris Johnson akkori brit kormányfő váratlan kijevi látogatása vetett véget. Arról már nem is beszélve, hogy ezután robbant ki a bucsai vérengzés, amelyre hivatkozva az ukránok ezután visszautasítottak minden kapcsolatfelvételt Moszkvával.
„A Fehér Ház üzenete tehát legalább annyira szólt Kijevnek, mint Pekingnek”
Közben Kijev ebben a szellemben azzal a javaslattal próbálta elvenni a kínai kezdeményezés élét, hogy felszólította Pekinget, csatlakozzon a háborút lezáró ukrán béketervhez. Erre, mint az várható volt, eddig semmilyen válasz nem érkezett. Hszi Csin-ping eddig ígérete ellenére nem hívta fel Volodimir Zelenszkijt. Hogy miért? A látványos késlekedésre a választ könnyen megkapjuk, ha megnézzük, ki járt akkor éppen Kijevben, miközben kínai kollégája Putyinnal tárgyalt. Segítek, a Kína ősellenségének tekinthető Japán miniszterelnöke, akit feltehetően Washington küldött Hszi látogatásának ellensúlyozására. Ez a negligálás Kijevet érzékenyen érinti, hiszen Peking jóindulatát azért láthatóan szeretné megőrizni.
„Azonban még mielőtt a béketervekről beszélnénk, gondolkodjunk el azon, hogy mit is jelent valójában Kirby kijelentése. Egyrészről annak a beismerését, hogy az Egyesült Államok a (proxy)háború részesének érzi magát, másrészt szó nélkül kész további ukrán életeket feláldozni Oroszország meggyengítéséért. Mindez nem újdonság, de azért kimondva ez elég durván hangzik”
Az amerikai elutasítás két komoly okkal magyarázható. Washington minden áron megakadályozná Oroszország győzelmét. Hangsúlyozom, minden áron. Ezt nemrégiben a NATO főtitkára meg is fogalmazta, amikor arról beszélt, hogy Putyin győzelme sokkal rosszabb, mint a háború eszkalációja. De a párizsi lengyel nagykövet elszólása mögött is ott van, hogy a végsőkig kell harcolni. Ha Ukrajna vesztésre áll, akkor a lengyeleknek is be kell szállni a háborúba. Amerika és a NATO ettől annyiban különbözik, hogy proxy módon, közvetlen részvétele nélkül véreztetné ki Oroszországot. Fegyverszállításokkal, ha kell, zsoldosok küldésével és ukrán véren győzné le Putyint.
„Azt egyelőre senki nem fedi fel, mit is jelent a győzelem, pontosabban az, hogy Putyin ne győzzön. Mert ne legyünk naivak, valahol az orosz kivonulás és Ukrajna teljes leigázása között kell keresnünk e háború lezárását”
A Nyugat azonban még úgy érzi, hogy az oroszok túlságosan jól állnak, és van esély arra, hogy Ukrajna a jelenleginél jobb pozícióban kezdje majd el a béketárgyalásokat. Ennek az elgondolásnak a jegyében hajszolják bele az erre kétségkívül kapható Kijevet akár egy meggondolatlan ellentámadásba is. A következő hónapok tehát izgalmasak lesznek, hiszen mindkét fél jobb tárgyalási pozíciók elérésére törekszik. Egyszer ugyanis csak le kell majd ülni tárgyalni. A háborúk ugyanis általában így érnek véget.
„Az orosz győzelem megakadályozása, Moszkva gyengítése mellett azonban Washingtonnak még egy nyomós oka van arra, hogy ne engedje Kijevet tárgyalni, illetve megakadályozzon mindenféle kínai közvetítést. Komoly csapás lenne ugyanis az amerikai diplomáciára, ha Szaúd-Arábia és Irán békítése után Peking Oroszországot és Ukrajnát is asztalhoz tudná ültetni”
Erre formálisan minden esélye megvan, hiszen Peking azon kevés politikai szereplők egyike, amely mindkét féllel kapcsolatokat tart fenn, és ami még ennél is fontosabb, a nyugati országokkal ellentétben befolyással bír Moszkvára.
Ráadásul Kína immár a béketeremtő szereppel is érezteti nagyhatalmi státusát, megüzenve Amerikának, hogy immár nem ő szabja meg a globális rend kereteit és szabályait. A konkrét kínai érdekeken túl ezt szolgálta a közel-keleti békéltetés is, és mindenek előtt ez az ukrajnai béketerv célja is. Peking a 12 pont előterjesztésével igazi csapdát állított Washingtonnak. Ha ugyanis a Fehér Ház elfogadja az ötletet, az diplomáciai értelemben súlyos vereség a számára, míg a békejavaslat elutasítása meglehetősen rosszul hangzik, és az információs térben egyértelmű presztízs vesztéssel jár. Washington ez utóbbit választotta. Annak ellenére, hogy a béke minden normálisan gondolkozó ember számára érték, és ennek elutasítása nehezen eladható.
„Ráadásul ezzel a durva elutasítással a Fehér Ház segített még a Kremlnek is, hiszen az orosz félnek így nem kellett elutasítania a jelenleg számára sem igazán elfogadható tűzszüneti javaslatot”
Washington ezt megtette helyette, és még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább egy kamu béketervvel előálljon. Ez az egész történet azt jelzi, hogy az amerikai diplomáciát bizony ma nem Kissingerek fémjelzik.
Kína tehát jól számított, amikor a közel-keleti után előállt az ukrajnai rendezés béketervével. Olyan helyzetet teremtett, amelyből csak jól jöhet ki. Ha leülteti a feleket, akkor a presztízsét tovább javítva újabb sikert zsebelhet be. Washington elutasításával sem járt azonban rosszul, hiszen egyrészről az imázsát rontó lépésre kényszerítette Amerikát, másrészről így akár katonai támogatást is nyújthat Oroszországnak. A visszautasítással ugyanis maga Washington adott erre felhatalmazást, amelyet csak megerősíthet Tajvan további fegyverzésével. De nem utolsó sorban Kijevnek is sakkot adott azzal, hogy amennyiben nem ül le tárgyalni, akkor Peking lőszert szállíthat Oroszországnak. Így aztán Zelenszkij elgondolkodhat azon, hogy Washington elvárásának megfelelve még szorosabban felsorakoztatja Moszkva mellé Pekinget. Nem egyszerű feladvány.
„Ráadásul Kínának ez a B-terv is megfelel, hiszen a Nyugat minél mélyebbre ássa bele magát ebben a háborúba, annál jobban gyengül. Láthatjuk tehát, hogy nemcsak Ukrajna és a Nyugat számol a háború elhúzásával Oroszország és részben Kína gyengülésével, hanem fordítva is úgy gondolják, az idő nekik kedvez, és a másik oldalt jobban felőrli a háború”
S ha már annyit beszéltünk a béketervekről, akkor nézzük meg, jelenleg milyen rendezési elképzelések fekszenek az asztalon. Peking 12 pontos béketervet javasolt, amely azonnali tűzszünetet jelentene mindkét oldalon, de Ukrajna számára területi veszteségeket jelentene. Ez a tervezet felemlegeti a hidegháborús mentalitás elvetését – mint fogalmaz, egyik ország sem növelheti saját biztonságát a másik biztonságának kárára –, és elutasítja Európa és az Egyesült Államok szankciós politikáját. Mint fogalmaz, minden félnek alázattal fenn kell tartania a meglévő világgazdasági rendszert, és tartózkodnia kell attól, hogy a világgazdaságot politikai célokra eszközként vagy fegyverként használja.
„Kína rendezési tervében kitüntetett helyen szerepel a harcok azonnali befejezése, béketárgyalások megkezdése, az országok szuverenitásának tisztelete. Ez utóbbi némi ellentmondásban van azzal, hogy a frontokon kialakult helyzetet tekintené a tűzszünet kiindulási pontjának”
Hangsúlyozza, hogy nem kerülhet sor a nukleáris fegyverek bevetésére, illetve – a nukleáris szennyezés megakadályozása érdekében – külön kimondja, hogy a nukleáris erőműveket és környéküket kiemelt védelemben kell részesíteni. Kína megoldaná a háború nyomán kibontakozó humanitárius válsághelyzetet, biztosítaná a hadifoglyok és a civilek biztonságát.
„A kínai béketervhez több ponton – leginkább abban, hogy mindkettő az emberi élet megőrzésének, így a tűzszünet mielőbbi megkötését tekinti prioritásnak – hasonlít a Vatikán eddig kiszivárgott rendezési elképzelése”
Bár a Vatikán részéről nem érkezett megerősítés arra vonatkozóan, hogy valóban van egy, a szentatya által jegyzett béketerv, a sajtóban megszellőztetett hírek szerint a kezdeményezés tartalmazza azt a tézist, miszerint minden konfliktusban egyenlően felelős minden fél. A tervvel a cél a hosszú és igazságos béke, és ezek garanciája a befogadás, a másik kultúrájának és nyelvének tisztelete, valamint az együttműködés minden fél között. Elsődleges az emberi élet és az egészség megőrzése. Állítólag megemlíti azt is, hogy kívülálló felek ne támogassák fegyverrel egyik harcoló oldalt sem. Ehhez hozzávehetjük a háború kapcsán eddig tett vatikáni nyilatkozatokat is. Így például a szentszék nemzetközi és nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolataiért felelős Paul R. Gallagher érsek, egy interjúban kifejtette, hogy
„a Vatikán számára az igazságos béke azt jelenti, „hogy az orosz erők kivonulnak Ukrajna területéről. Igen, a béke az ellenségeskedések befejezését jelentené, és a béke bizonyos fokú tárgyalásokat foglal magában, hogy egy szerződéshez vagy legalábbis fegyverszünethez jussunk”
– fogalmazott az érsek. Végül 2022 őszén a G20-ak tanácskozásán vezette elő Zelenszkij a 10 pontban megfogalmazott kijevi rendezési elképzeléseket, amelyek inkább az ukrán vezetés vágyait és céljait, semmint a realitásokat tükrözik.
„Kijev mind az öt elcsatolt megyére, így a Krímre is igényt tart”
Az ukrán elnök leszögezte azt is, hogy azonnal béke lesz Ukrajnában, amint kivonják az oroszok a csapatokat az országból. Az elnök azt is szeretné, ha Oroszország kártérítést fizetne a háborúért. Ezek mellett nemzetközi segítséget kért az aknamentesítéshez/fertőtlenítéshez, valamint biztonsági garanciákat Ukrajna területi integritására nézve, amelyet szerinte az ukránok nemzetközi partnerei szavatolnának. Érdekesség, hogy Zelenszkij mindezt nem a NATO keretein belül képzeli el.
„Annak ellenére, hogy külön béketervvel még nem állt elő, a tűzszünetről folyó lehetséges tárgyalások kapcsán meg kell említeni az egyszer már közvetítő Törökországot”
Ennek persze elengedhetetlen feltétele, hogy Ankara túljusson a választásokon, és stabil legyen utána a belpolitikai helyzet. Magyarán, Törökország az Erdogan által megkezdett úton haladjon tovább. Törökország közvetítői esélyei ebben az esetben komolyak lehetnek, egyelőre azonban még a fegyvereké a főszerep.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Most hogy van ez?
A farok csóválja a kutyát, és a végén a Diktátor azt is követelni fogja, hogy Oroszországot csatolják Ukrajnához?
Milyen hatalommal rendelkezik ez a “fasza” zongorista, hogy ennyire kiáll mellette az USA és bábállamai?
Sorjáznak a kérdések, igazi választ nem fogunk kapni, az egy beismerés lenne. Úgyis minden normális ember tudja kiknek áll érdekükben egy úgymond menedékállam létrehozása, gondolva a jövőjükre.
Kínával kapcsolatban, most itt az idő, hogy Tajvant beintegrálja birodalmába, feladva a leckét Washingtonnak. A válasz, és az ellenválasz boritékolható, lángba borítva ezzel a Távol-Keletet. Sok ott az ellentét, nem is sorolom ezeket, amik visszahathatnak az USA-ra is.
Kíváncsian várom, a hazai “ellenség” miért ilyen szótlan ebben a témában. Kikerülve a nyílt véleményt, elmaszatolva és másra hárítva, hivatkozva, böfögnek. Ódzkodnak az egyenes beszédtől, az árnyékszék kormány meg jó lesz egy poénnak a Fábry-showban.
Az ukrajnai béke akkor lesz, ha a Diktátort felváltja egy pragmatikusan gondolkodó vezető, amire kicsi az esély.
Rác Gábor says:
A címben feltett kérdést az írás pontosan megválaszolja. Ám érdemes megvizsgálni a dolgot Moszkva oldaláról is, hiszen a háború másik résztvevőjeként az orosz fél a legérintettebb, az ukránokon kívül. Tehát, az látható, hogy Moszkva gyakorlatilag mindig csak reagált azokra a provokatív lépésekre, amelyet a kelet-európai restaurációs puccsok megszervezése után az USA folytatólagosan Oroszország ellen tett, és tesz. A nyugat-európai politikai elit a maga vazallusi szerepkörében pedig nem is tehetett mást, mint támogatta az USA agresszióját (ld. a “Minszki szerződések sorsát). Nyilvánvaló, ezekután illuzórikus elképzelés jelen állapotban a béke bármilyen formában. Hiszen, ha csak egy tűzszünet létrejönne, az történne, amivel az USA Oroszországot vádolja. Tovább pumpálná fegyverrel egy újabb konfliktus kirobbantásáig az ukránokat, miközben az ország kifosztását gőzerővel folytatná, Gyorsan felvenné Zelenszkijéket a NATO-ba, és EU-ba, ami nyilvánvalóan legitimizálná az 1991 óta kitűzött célokat, amiket 2014-ben Oroszország megakasztott. Ráadásul az USA még Ukrajnánál sem állna meg, mert célja, Oroszország megsemmisítése. Ezt ma már mindenki tudja. Ezért Oroszországnak NINCS más választása, csak a háború folytatása. A kínai taktikázás is egyre jobban bőszíti az USA-t, hiszen az is tény, hogy mindez időhúzási manőver. Ez odavezethet, hogy az orosz-kínai katonai együttműködés előbb-utóbb nyilt katonai konfrontációhoz vezet az USA-val szemben, amit annak (nem lenne meglepő), Tajvan helyett a saját földjén kéne megvívnia…
HandaBandy says:
Egyszerűen vérfagyasztó ez az amerikai, nagy elánnal tolt háborús hangulat / eltökéltség vagy divatosan
mondva retorika. Tényleg ilyen letűnt világégések hangulatát idézi ahogy egyre nyíltabban akarnak egy
méretes országot és népet eltaposni. Nem kell ahhoz russzofilnek lenni, hogy az ember kissé megijedjen.
Ha valamit Kelet-Európa utál az az idegen és szájba adott szlogenek és az előre legyártott gondolatok.
A Szentszék pedig továbbra sem analíziseken alapuló reálpolitikát hirdet, de legalább békíteni
próbál. Lehet, hogy alkalmat éreznek a pravoszláv befolyás csökkentésére? Eretnek gondolat.
csakafidesz says:
“Láthatjuk tehát, hogy nemcsak Ukrajna és a Nyugat számol a háború elhúzásával Oroszország és részben Kína gyengülésével, hanem fordítva is úgy gondolják, az idő nekik kedvez, és a másik oldalt jobban felőrli a háború”
——————————————————————————————————————————————————————–
Eljutottunk egy másik mondáshoz, amit a háborús helyzetekre alkalmaztak a rómaiak. “Qui habet tempus, habet vitam”. Sietős korunkban kinek van ideje? Nos az oroszok jól láthatóan több idővel rendelkeznek. Most a nyugatiakat szorítja az idő. Nekik kell siettetni a háború végét, mert az idő ellenük dolgozik. Még ennek az évnek a végéig sem biztos, hogy a lőszer és fegyverigényeket ki tudják elégíteni.
(Bár teljesen zárt ajtók mögött folytak a tárgyalások, de lehetségesnek tartom, hogy Kína nyithat egy második frontot, és lerohanja Tajvant. A tajvaniak nem fognak ellenállni, mint az ukránok, mert ők ténylegesen kínaiak. Amerika pedig nem tud a világ két különböző pontján egyidejűleg beavatkozni. Az már neki is sok lenne, hogy egyidejűleg szálljon szembe a másik kettő szuperhatalommal.)
Éva says:
Nekem egy nagyon egyszerű teóriám van:
Szerintem az USA hadi vezetése mindenáron meg akarja szereztetni a farok zongoristával Szevasztopolt egy új – és Oroszországhoz nagyon közeli – NATO tengeri bázisnak. Így az oroszok szinte teljesen elveszítenék a Fekete-tengeri kijáratot dél (Földközi tenger) felé, Bidé pedig az USA katonai potenciálját és pénzeszközeit saját családja gazdasági érdekei szerint használja ki, két legyet egy csapásra alapon.
Ebből következően a béketárgyalások nem elfogadhatóak számukra, és így zselé sem engedhet a Krímből.
De mivel pár hete kijelentették az usákok, hogy Kína a legnagyobb ellenségük, érthetetlen miért várnak el tőlük bármit is, Elfelejtették volna saját mondataikat?