Mérnök dolgozik a németországi Lubminban található gázátadó-telepen 2021. március 22-én
Fotó:EUROPRESS/Dmitrij Leltschuk/Sputnik
Joe Biden már megválasztása óta ígéri, hogy javítja az Egyesült Államok meglehetősen feszültté vált viszonyát Németországgal. Washington és Berlin vitáinak a középpontjában az Északi Áramlat majdnem kész bővítése áll. A Balti-tenger alatt futó gázvezeték erősíti elsősorban a német gazdaság, de általában Európa versenyképességét, Washington viszont túlságosan függővé teszi a kontinenst Oroszországtól. Amerika elsősorban geostratégiai érdekeit követve diktálná a tempót az energiapolitikában Európának – ennek jegyében megakadályozná az Északi Áramlat bővítésének befejezését is -, közben nem mellesleg a saját cseppfolyósított gázának (LNG) is piacot teremtene.
„Ez az érdekellentét, és az amerikai szankciós fenyegetések az elmúlt években látványosan lehűtötték a két ország viszonyát”
Biden azonban láthatóan afelé hajlik, hogy a nemzetbiztonsági érdekeket szem előtt tartva engedjen Berlinnek, és helyreállítsa a szövetségesi kapcsolatokat az európai hatalmakkal. Úgy tűnik, akár annak árán is, hogy csökkenti a szankciós nyomást Berlinre, ezzel nyárra befejeződhet a gázvezeték építése, ami egyértelműen Moszkva győzelmét is jelenti. A Kongresszushoz a héten eljuttatott jelentésében Antony Blinken külügyminiszter ennek szellemében azt írta, hogy az Egyesült Államok nemzeti érdeke lemondani a németek elleni büntető intézkedésekről. Így fellélegezhetne az Északi Áramlat II-t üzemeltető, svájci bejegyzésű North Stream 2 AG, és annak német ügyvezetője, Matthias Warnig. Szankciókat vetnének ugyanakkor ki a projektben részt vevő orosz cégekre.
„Bidennek persze még le kell gyűrni a képviselők, mindenek előtt a republikánusok ellenállását, és el kell magyarázni a döntést az ezzel komoly presztízs- és anyagi veszteséget szenvedő Ukrajnának és Lengyelországnak is. Javulhat viszont a viszony Németországgal”
Az Északi Áramlat II. megépülése politikai értelemben egyértelműen Moszkva és Berlin győzelmét jelenti, ám ha a józan ész felől közelítünk a kérdéshez, akkor is ez a logikus. Ezt néhány példával éppen egy lengyel újságíró, a Myśl Polska szakírója, Andrzej Szczęśniak világítja meg. Írása nem a lengyel fősodor véleményt jeleníti meg, hiszen azt állítja, hogy az orosz gáz menti meg Európát, ettől azonban még igaz. A szerző megállapítja, hogy az orosz gáz kérdése valójában mindig transzatlanti konfliktus tárgyát képezte. Már Ronald Reagan szankciókkal fenyegetőzött, és megpróbálta megakadályozni a Szovjetunió és Nyugat-Európa összekötését gázvezetékekkel.
„Ennek a vitának a legújabb leágazását látjuk. Amerika mindig is megpróbálta ráerőszakolni a saját érdekeit és játékszabályait Európára. Ez az érdek pedig az eurázsiai térség két pólusának a gyengítése. Ebben kulcsszerepet játszik az energetikai együttműködés megakadályozása”
Csakhogy minden évben jön a tél, és amikor nagyon harap, akkor aztán látványosan söpri le a geopolitikai megfontolásokat az asztalról. S az ilyen helyzetekben az amerikai LNG nem megoldás. Hiszen amikor jön a hideg, és hirtelen megnövekszik a gáz igény, akkor gyorsan ürülnek a tározók, és a szállítókhoz kell fordulni. Melyikhez? Amelyiknek van gáza, mégpedig gyorsan. Még Putyintól tudjuk, hogy nyakkendőt Olaszországban, gázt pedig Oroszországban vesz az ember.
Így volt ez idén január is, amikor hirtelen megugrott a fogyasztás, a Gazprom pedig rekordot döntött, egy hónap alatt 19 milliárd köbméter gázt (ez Lengyelország éves fogyasztása) exportált. Ebbe a rekordba még az orosz gáztól szabaduló Lengyelország is besegített, hiszen éves kivetítésben 90 százalékkal növelte meg az orosz gáz vásárlását, miközben a „szabad gáz” részesedését 55 százalékkal csökkentette. Hiába, a szükség nagy úr!
„A helyzet nagyon egyszerű. Az óceánon túlról a többlet gáz csak egy hónap alatt érne ide, és addig is melegedni kell”
De van még egy bökkenő. Az Atlanti-óceánon elinduló LNG-vel teli tankerek gyakran „eltévednek”. Pontosabban eltéríti őket a haszon. Mint volt ez az említett időszakban is, amikor Ázsiában is nagyon hideg volt, és a japánok vagy a kínaiak bármilyen áron megvették a cseppfolyósított gázt. Európa azonban ilyen eszement árakat nem volt hajlandó kifizetni, mert a hosszú távú szerződés alapján 180-200 dollárért megkapta a gázt Oroszországtól. Ennek következtében az európai LNG terminálok az év elején csupán 31 százalékosan voltak kihasználva, miközben a csövekben megnövekedett a nyomás.
„Igaz, nem mindegyikben. Európa második legnagyobb gáz exportőrének, Norvégiának ugyanis csökken a kitermelése”
Míg 2017-ben még évi 122 milliárd köbmétert termeltek ki, addig 2020-ban már csak 112 milliárdot. Ez a 10 milliárd köbméternyi kiesés éppen annyi, mint amennyi gázt Lengyelország a norvég gázt Dániából Lengyelországba szállító Balti-vezetéken importálna. A norvég lelőhelyek sajátossága, időjárásnak kitettsége miatt ráadásul nem egyszerű a hirtelen megnövekedett igényeket kielégíteni.
„De Európa nem először kényszerült rá arra, hogy hirtelen megnövelje a vásárlásait. A 2018-as év hideg hónapjaiban a tározók szintén gyorsan apadtak, az árak pedig 30 százalékot emelkedtek. De ekkor is jött az orosz többlet gáz”
A Gazprom ekkor a napi szállításokban döntött rekordot. A február 21. és március 2. közötti tíz napban naponta 645 millió köbméter gázt nyomott Európába, és ezt a végén még 713 millióra fel is emelte. Átlagosan a Gazprom naponta a rekordnak számító években is csak 550 millió köbméter gázt szállít Európába, Lengyelország pedig naponta 55 milliót használ fel. Az idén januárban ez a szám elérte a 81 milliót.
Még érdekesebb volt a 2012-2013-as év, amikor az európai fagyok miatt a Gazprom csúcsra járatta a szállításait. Olyannyira, hogy a vezeték próbaüzeme címén még az Északi Áramlat első szálát is teljes kapacitással működtette, pedig a 3. energiacsomag alapján ezt nem tehette volna meg. A szükség azonban ezúttal is törvényt bontott. Egy szó, mint száz, az európai államok, mindenek előtt Németország nagyon is jól tudják, hogy miért van szükségük az Északi Áramlatra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater