//Miért kell Európának az Északi Áramlat?
Mérnök dolgozik a németországi Lubminban található gázátadó-telepen 2021. március 22-én #moszkvater

Miért kell Európának az Északi Áramlat?

MEGOSZTÁS

Washington enged, és a szövetségesi kapcsolatok javítása érdekében az amerikai kormány a kongresszus nyomása ellenére egyelőre eláll az Északi Áramlat II. német érintettségű üzemeltető cége, valamint annak német ügyvezető igazgatója elleni szankcióktól. Megvizsgáljuk, miért is jó hír ez Európának?

Mérnök dolgozik a németországi Lubminban található gázátadó-telepen 2021. március 22-én #moszkvater
Mérnök dolgozik a németországi Lubminban található gázátadó-telepen 2021. március 22-én
Fotó:EUROPRESS/Dmitrij Leltschuk/Sputnik

Joe Biden már megválasztása óta ígéri, hogy javítja az Egyesült Államok meglehetősen feszültté vált viszonyát Németországgal. Washington és Berlin vitáinak a középpontjában az Északi Áramlat majdnem kész bővítése áll. A Balti-tenger alatt futó gázvezeték erősíti elsősorban a német gazdaság, de általában Európa versenyképességét, Washington viszont túlságosan függővé teszi a kontinenst Oroszországtól. Amerika elsősorban geostratégiai érdekeit követve diktálná a tempót az energiapolitikában Európának – ennek jegyében megakadályozná az Északi Áramlat bővítésének befejezését is -, közben nem mellesleg a saját cseppfolyósított gázának (LNG) is piacot teremtene.

„Ez az érdekellentét, és az amerikai szankciós fenyegetések az elmúlt években látványosan lehűtötték a két ország viszonyát”

Biden azonban láthatóan afelé hajlik, hogy a nemzetbiztonsági érdekeket szem előtt tartva engedjen Berlinnek, és helyreállítsa a szövetségesi kapcsolatokat az európai hatalmakkal. Úgy tűnik, akár annak árán is, hogy csökkenti a szankciós nyomást Berlinre, ezzel nyárra befejeződhet a gázvezeték építése, ami egyértelműen Moszkva győzelmét is jelenti. A Kongresszushoz a héten eljuttatott jelentésében Antony Blinken külügyminiszter ennek szellemében azt írta, hogy az Egyesült Államok nemzeti érdeke lemondani a németek elleni büntető intézkedésekről. Így fellélegezhetne az Északi Áramlat II-t üzemeltető, svájci bejegyzésű North Stream 2 AG, és annak német ügyvezetője, Matthias Warnig. Szankciókat vetnének ugyanakkor ki a projektben részt vevő orosz cégekre.

„Bidennek persze még le kell gyűrni a képviselők, mindenek előtt a republikánusok ellenállását, és el kell magyarázni a döntést az ezzel komoly presztízs- és anyagi veszteséget szenvedő Ukrajnának és Lengyelországnak is. Javulhat viszont a viszony Németországgal”

Az Északi Áramlat II. megépülése politikai értelemben egyértelműen Moszkva és Berlin győzelmét jelenti, ám ha a józan ész felől közelítünk a kérdéshez, akkor is ez a logikus. Ezt néhány példával éppen egy lengyel újságíró, a Myśl Polska szakírója, Andrzej Szczęśniak világítja meg. Írása nem a lengyel fősodor véleményt jeleníti meg, hiszen azt állítja, hogy az orosz gáz menti meg Európát, ettől azonban még igaz. A szerző megállapítja, hogy az orosz gáz kérdése valójában mindig transzatlanti konfliktus tárgyát képezte. Már Ronald Reagan szankciókkal fenyegetőzött, és megpróbálta megakadályozni a Szovjetunió és Nyugat-Európa összekötését gázvezetékekkel.

„Ennek a vitának a legújabb leágazását látjuk. Amerika mindig is megpróbálta ráerőszakolni a saját érdekeit és játékszabályait Európára. Ez az érdek pedig az eurázsiai térség két pólusának a gyengítése. Ebben kulcsszerepet játszik az energetikai együttműködés megakadályozása”

Csakhogy minden évben jön a tél, és amikor nagyon harap, akkor aztán látványosan söpri le a geopolitikai megfontolásokat az asztalról. S az ilyen helyzetekben az amerikai LNG nem megoldás. Hiszen amikor jön a hideg, és hirtelen megnövekszik a gáz igény, akkor gyorsan ürülnek a tározók, és a szállítókhoz kell fordulni. Melyikhez? Amelyiknek van gáza, mégpedig gyorsan. Még Putyintól tudjuk, hogy nyakkendőt Olaszországban, gázt pedig Oroszországban vesz az ember.

Így volt ez idén január is, amikor hirtelen megugrott a fogyasztás, a Gazprom pedig rekordot döntött, egy hónap alatt 19 milliárd köbméter gázt (ez Lengyelország éves fogyasztása) exportált. Ebbe a rekordba még az orosz gáztól szabaduló Lengyelország is besegített, hiszen éves kivetítésben 90 százalékkal növelte meg az orosz gáz vásárlását, miközben a „szabad gáz” részesedését 55 százalékkal csökkentette. Hiába, a szükség nagy úr!

„A helyzet nagyon egyszerű. Az óceánon túlról a többlet gáz csak egy hónap alatt érne ide, és addig is melegedni kell”

De van még egy bökkenő. Az Atlanti-óceánon elinduló LNG-vel teli tankerek gyakran „eltévednek”. Pontosabban eltéríti őket a haszon. Mint volt ez az említett időszakban is, amikor Ázsiában is nagyon hideg volt, és a japánok vagy a kínaiak bármilyen áron megvették a cseppfolyósított gázt. Európa azonban ilyen eszement árakat nem volt hajlandó kifizetni, mert a hosszú távú szerződés alapján 180-200 dollárért megkapta a gázt Oroszországtól. Ennek következtében az európai LNG terminálok az év elején csupán 31 százalékosan voltak kihasználva, miközben a csövekben megnövekedett a nyomás.

„Igaz, nem mindegyikben. Európa második legnagyobb gáz exportőrének, Norvégiának ugyanis csökken a kitermelése”

Míg 2017-ben még évi 122 milliárd köbmétert termeltek ki, addig 2020-ban már csak 112 milliárdot. Ez a 10 milliárd köbméternyi kiesés éppen annyi, mint amennyi gázt Lengyelország a norvég gázt Dániából Lengyelországba szállító Balti-vezetéken importálna. A norvég lelőhelyek sajátossága, időjárásnak kitettsége miatt ráadásul nem egyszerű a hirtelen megnövekedett igényeket kielégíteni.

„De Európa nem először kényszerült rá arra, hogy hirtelen megnövelje a vásárlásait. A 2018-as év hideg hónapjaiban a tározók szintén gyorsan apadtak, az árak pedig 30 százalékot emelkedtek. De ekkor is jött az orosz többlet gáz”

A Gazprom ekkor a napi szállításokban döntött rekordot. A február 21. és március 2. közötti tíz napban naponta 645 millió köbméter gázt nyomott Európába, és ezt a végén még 713 millióra fel is emelte. Átlagosan a Gazprom naponta a rekordnak számító években is csak 550 millió köbméter gázt szállít Európába, Lengyelország pedig naponta 55 milliót használ fel.  Az idén januárban ez a szám elérte a 81 milliót.

Még érdekesebb volt a 2012-2013-as év, amikor az európai fagyok miatt a Gazprom csúcsra járatta a szállításait. Olyannyira, hogy a vezeték próbaüzeme címén még az Északi Áramlat első szálát is teljes kapacitással működtette, pedig a 3. energiacsomag alapján ezt nem tehette volna meg. A szükség azonban ezúttal is törvényt bontott. Egy szó, mint száz, az európai államok, mindenek előtt Németország nagyon is jól tudják, hogy miért van szükségük az Északi Áramlatra.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.