„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Kezdetben érdemes áttekinteni Kazahsztán geopolitikai, illetve stratégiai elhelyezkedését. A világ legnagyobb tengerpart nélküli országaként – miután a Kaszpi-tenger nem nyújt kijutási lehetőséget a világóceánra – úgy gondolhatnánk az ország lehetőségei korlátozottak. Ám nem is tévedhetnénk nagyobbat! Kazahsztán gyakorlatilag egyszerre tölti be a kapu szerepét Közép-Ázsiába, illetve szolgál hídként Európa és Ázsia közt. Nem véletlenül lett alapító tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak. Sőt a Kína által Új Selyemútként hivatkozott Egy Övezet Egy Út kezdeményezés bemutatására is Hszi Csin-Ping kazahsztáni látogatása során került sor először az államfőről elnevezett Nazarbajev Egyetemen 2013-ban. Multivektoros külpolitikájának és az országban egyre növekvő kínai befektetések hatására Nur-Szultan legfontosabb külkereskedelmi partnerének Oroszország mellett Kína tekinthető. Ahogy Oroszországnak, úgy pedig Kínának is alapvető politikai-gazdasági érdeke a stabilitás Kazahsztánban.
„Kazahsztán ugyanis kulcsszerepet tölt be a szárazföldi árufuvarozásban, miután a Kínából Nyugat-Európába érkező áruk 70 százaléka az országon keresztül halad át.”
A világ második leghosszabb határa mellett Oroszországnak létfontosságú déli szomszédjának biztosítása. Egy esetleges instabilitás esetén nemcsak lehetetlen a 7600 kilométer hosszú határszakasz lezárása, de egyben Moszkvának Kazahsztán nyújt összeköttetést Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán irányába. Kazahsztán nélkül gyakorlatilag bármely külső hatalom számára lehetetlen a közép-ázsiai országok elérése. Ám utóbbira az elmúlt években külpolitikailag magát aktivizáló Törökország is egyre nagyobb mértékben ráérzett.
Ankara ugyanis a pántürk ideológiát felvonultató, úgynevezett Nagy Turán projekt keretében kívánja befolyását megerősíteni Kazahsztánban és a közép-ázsiai régióban. Noha eddig főképp kulturális, tudományos és vallási téren – avagy a soft power eszközeivel – jelent meg Törökország Kazahsztánban, mégis ezek által megkezdődött egy immár nem elhanyagolható törökbarát társadalmi csoport kialakulása. Kazahsztánban összesen 26 Törökországhoz köthető oktatási intézmény működik, és jelentős az egyéb oktatási együttműködés is a török valamint kazah egyetemek között.
„Nem véletlen tehát, hogy a török és azeri sajtó – avagy gyakorlatilag a török politika – hangos elégedetlenségét fejezte ki a kazahsztáni események kapcsán”
Ugyanis a vélhetően elkövetkező további Oroszország felé tolódással Ankara tervei megbicsaklottak. A Nagy Turán név alatt futó pántürk elképzelés során ugyanis Azerbajdzsán után Kazahsztán lett volna a második lépcsőfok a közép-ázsiai – sőt akár oroszországi – türk etnikumú és nyelvű területek felé. Ám Törökország elkésett, az instabilitáson az Oroszország segítségével felülkerekedő kazah vezetés mindenképpen Moszkva irányába fog elmozdulni. Noha Kazahsztán kapcsán kedden a Türk Tanács rendkívüli tanácskozást tartott, illetve török politikai szereplők immár egy „türk NATO” létrehozását is szorgalmazzák, a török közép-ázsiai törekvések gépezetébe homok került.
Recep Tayyip Erdogan török elnök átveszi az ajándékként kapott „török világot” megformáló térképet.
A geopolitikán túl Oroszország számára katonai és biztonsági téren is kiemelt jelentőségű Kazahsztán. Az ország területén számos orosz katonai létesítmény található, amelyek közül legfontosabb a bajkonuri űrkikötő, a Szari-Sagan tesztmező, illetve az oroszországi Kapusztyin Jar rakétakísérleti telep egy része is átnyúlik Kazahsztánba. Szari-Sagan tekintetében további említést érdemel a kiszolgálására használt „Kambala” légibázis, illetve a területén található Dnyepr előrejelző-radarrendszer. Utóbbi feladata az orosz előrejelző radarhálózathoz csatlakozva az esetleges déli irányból érkező célpontok detektálása a rakétavédelmi rendszerek számára, bár jelentősége az oroszországi Voronyezs radarhálózat kiépítését követően másodlagos.
„A Szputnyik 1957-es indításától Jurij Gagarin űrrepülésén át egészen a mai napig az orosz űrprogram kiemelkedő jelentőségű helyszíne Bajkonur”
Bár a Szovjetunió felbomlásával az űrközpont Kazahsztánhoz került, Oroszország az érvényben lévő kétoldalú szerződés szerint 2050-ig biztosan használhatja a létesítményt 115 millió dolláros éves bérleti díj mellett. Többek közt a 76 ezres város lakosságából 25 ezer főt tesznek ki az orosz állampolgárok, akik szinte kizárólag a Roszkoszmosz alkalmazásában állnak.
Noha a jövőben Bajkonur jelentősége a távol-keleti Vosztocsnij űrrepülőtél kiépülésével fokozatosan csökkenni fog, mégis belátható ideig Moszkvának szüksége lesz a létesítményre. Bár az indítások száma évenkénti fluktuációt mutat – 2020-ban 17-ből 7, míg 2021-ben 25-ből 14 történt Bajkonurból –, ám továbbra is a kazahsztáni űrközpont számít az orosz űrprogram szempontjából a legfontosabbnak. Elég csak a Vosztocsnij korrupciós ügyekkel, botrányokkal, minőségbiztosítási problémákkal tűzdelt építkezését nézni, hogy belássuk, még hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy Bajkonur igazi vetélytársává válhasson.
Szojuz 2.1B indítása Bajkonurból 2021. február 28-án
Fotó:Roszkoszmosz
Ugyanúgy igaz ez a bajkonuri indítású Proton hordozórakéták leváltására tervezett Angara program esetében is. Oroszország a Proton indításokat 2024-ben kívánja leállítani, és 2025-től az Angara rakétacsaláddal kiváltani. Ám utóbbi – jórészt szintén Vosztocsnijhoz kapcsolódó – program lassú volta miatt kérdéses, hogy tartható lesz-e a tervezett határidő. Ellenkező esetben ugyanis a bajkonuri Proton rakéták még 2025-ben, vagy utána is velünk maradhatnak.
„Bajkonurral ellentétben a Szari-Sagan kísérleti telepnek nincsen semmilyen oroszországi alternatívája”
A ballisztikus rakéták, illetve elfogó rendszerek számára kialakított tesztmező önmagában 81200 négyzetkilométeres – egy Csehországnál 2300 négyzetkilométerrel nagyobb – területet fed le. Az 1950-es évek végétől működő tesztmező a szovjet, illetve orosz ballisztikus rakétafejlesztések legfontosabb létesítménye. Ugyanis Szari-Sagan feladata a korábban említett kapusztyin jari rakétakísérleti telepről kilőtt ballisztikus rakéták és robbanófejek repülési paramétereinek tanulmányozása a röppálya végső szakaszában. Mindezen túl gyakorlatilag az összes Szovjetunióban vagy Oroszországban rendszerben álló légvédelmi rendszer, illetve lézer és hiperszonikus fegyver is megfordult már a tesztmezőn. 1961-ben a világon először Szari-Sagan területén az A-35 rakétavédelmi rendszerhez tartozó V-1000 elfogórakétának sikerült megsemmisítenie egy beérkező ballisztikus rakéta robbanófejét.
Vélhetően a korábban Nudol néven ismert Sz-550 rendszerhez tartozó elfogórakéta tesztelése Szari-Sagan területén 2020-ban.
A hiperszonikus fegyverrendszerekhez kapcsolódóan említést érdemel az oroszországi orenburgi területen található 31. rakétahadsereg alá tartozó 13. „Dombarovszkij” rakétahadosztály Jasznij központtal. Ez a bázis a szovjet időszaktól kezdve a Stratégiai Rakétaerők – RVSzN – egyik, ha nem legfontosabb létesítménye. Az eurázsiai kontinens belsejében, távol a lehetséges ellenséges rakétacsapások többségének hatósugarától Dombarovszkij ad otthont az orosz arzenál legfontosabb interkontinentális ballisztikus rakétáinak – ICBM –, az R-36M2 Vojevoda és az UR-100N típusoknak. Míg előbbi a világon jelenleg hadrendben álló legnagyobb és legnehezebb rakéta, amelyet a NATO csak Sátánként emleget, utóbbi az Avangard hiperszonikus siklóblokk hordozóegységeként szolgál. Miután pedig 2021 folyamán befejeződött az első rakétaezred átfegyverzése Avangardra. Dombarovszkij jelentősége csak tovább nőtt a globális hiperszonikus versenyben.
„Tekintve, hogy a 13. rakétahadosztály silói kevesebb, mint 20 kilométerre találhatóak a kazah határtól, érthető Moszkva aggodalma a régió biztosítása érdekében. Egy esetleges instabil vagy ne adj’ Isten ellenséges Kazahsztánnal ugyanis az orosz nukleáris, illetve hiperszonikus elrettentő erő legfontosabb létesítménye kerülne veszélybe”
Az ODKB tagjaként Kazahsztán fontos orosz katonai partner is. Nur-Szultan Belaruszhoz és Örményországhoz hasonlóan kedvezményes, orosz belpiaci áron juthat hozzá a haditechnikához. Figyelembe véve, hogy a teljes Kazah Légierő, illetve szárazföldi erők 90 százaléka orosz, illetve szovjet eredetű eszközöket használ, a fegyveres erők működéséhez illetve modernizációjához alapvetően szükséges Moszkva segítsége. Többek közt az elmúlt években Kazahsztán Szu-30SzM vadászgépekkel, illetve Mi-35M harci helikopterekkel modernizálta légi erejét, míg a szárazföldi erők állománya BTR-82A csapatszállítókkal és Buk-M2E légvédelmi rendszerekkel bővült. Az elkövetkező időszakban pedig vélhetően örmény, illetve belarusz mintára létrejöhet az egységes orosz-kazah légvédelmi struktúra.
A biztonságpolitikai szférához hasonlóan gazdasági téren is felettébb szoros összefonódás figyelhető meg Kazahsztán és Oroszország között. A járvány előtti időszakban a kazah-orosz kereskedelem volumene elérte az évenkénti 20 milliárd dolláros összeget, amely az egyik legnagyobb a posztszovjet térségben. Az elmúlt 20 évben Oroszország összesen 50 milliárd dollárnyi összegben fektetett be Közép-Ázsiába, amelyből 40 milliárd érkezett Kazahsztánba. Ahogy a szénhidrogén kitermelés területén – mint a Gazpromhoz tartozó Karacsaganak, vagy a Lukoil Kasagan projektjei –, úgy az egyéb bányászati iparágak esetében is jelentős szereplők az orosz vállalatok.
„Míg a Roszatom érthetően az urán kitermelésben érdekelt, addig a kazah hőerőműveket ellátó legnagyobb kazah szénbánya többségi tulajdonosaként a Ruszal a Bogatir-Komir kitermelését éves szinten 42-től 50 millió tonnára kívánja növelni”
Sőt, Andrej Grozin, a FÁK-országok Intézetének Közép-Ázsiáért és Kazahsztánért felelős osztályának vezetője szerint az orosz gépgyártási kapacitások jelentős hányada kazah megrendelésekre összpontosul, legyen szó feldolgozótól az autóiparig. Példának okáért a Kamaz teherautógyár külön összeszerelő üzemet működtet kazah területen. A Kazahsztánnal határos 12 orosz régió gazdasága szervesen összekapcsolódik a szomszédos országgal Szaratovtól Novoszibirszkig. Továbbá Grozin szerint az orosz-kazah vegyesvállalatok száma jócskán meghaladja az orosz-kínaiakét.
„Végül pedig érdemes röviden megemlíteni a Kazahsztánban élő jelentős orosz etnikumú lakosságot”
A legutóbbi 2021-es népszámlálás adatai alapján az országban 3,5 millió, magát orosz nemzetiségűnek valló lakos él, többségük egy nagyjából egybefüggő tömbben az ország északi régióiban Pavlodar és Kosztanaj központokkal. Bár a Szovjetunió széthullását követően a kivándorlás következtében a kazahsztáni oroszok száma közel a felére esett, még így is 18,4 százalékot képviselnek a társadalom egészében. A kivándorlás okai közt nemcsak a rosszabb megélhetési körülmények, de a perspektíva hiánya is nagy szerephez jut. Ugyanis az orosz lakosság nem kapcsolódik a munkaerő piacot is jelentős mértékben meghatározó klánstruktúrához. A kazahsztáni oroszok körében jelentős többségben van az idősebb korosztály, miután a fiatalkorúak mindössze 15 százalékát teszik ki a kisebbségnek. Többségük a jobb lehetőségek reményében Oroszországba költözik.
Az orosz lakosság százalékos eloszlása régiók szerint 2021-ben
Forrás:Wikipedia
Bár a kazah alkotmány a kirgizzel ellentétben az oroszt államnyelv helyett csupán regionális szinten ismeri el, mégis általánosan használt közvetítő nyelv az országban. Noha jelenleg a kazah is a cirill ábécét használja, Nazarbajev 2017-es döntése értelmében át kell állni 2025-ig a latin betűk használatára.
„A kazahsztáni orosz kisebbséget leginkább az elvándorlás és a lassú asszimiláció veszélye fenyegeti, amely mellett egy veszélyes, az ukrajnaihoz hasonló jelenség is feltűnt 2021-ben”
Önjelölt nacionalista nyelvőrök jelentek meg szerte az ország közintézményeiben, kényszerítve az ott tartózkodókat a kazah használatára. Bár Ivan Safrancsuk, az MGIMO Eurázsiai Tanulmányok Központjának igazgatója szerint nem a hatóságok által központilag szervezett akcióról volt szó, mégis aggodalomra ad okot az ehhez hasonló esetek dinamikájának növekedése. Vélhetően a stratégiai érdekek mellett a jelentős orosz etnikumú, illetve orosz ajkú lakosság biztonsága érdekében is fontos intézkedés volt a békefenntartó erők megjelenése Kazahsztánban.
„Azt, hogy mit tartogat a jövő, nehéz megjósolni. Vélhetően a multivektoros külpolitikán változtatva a Tokajev vezette hatalom még közelebb kerül Oroszországhoz, amely a segítségnyújtásért cserébe bizonyos koncessziókat fog kérni”
Érdemes e téren az RT főigazgatójának, Margarita Szimonjannak a tweetjét idézni. Az általa felvetett pontok alapján a kazah vezetésnek el kellene ismernie a Krímet orosz területként, visszaállítania a cirill ábécét, elismerni az oroszt, mint államnyelvet. Továbbá hagyja békében működni az orosz nyelvű oktatási intézményeket, távolítsa el az oroszellenes NGO-kat, és végezzen „átlátható testvéries belpolitikát” a nacionalista erők kizárásával. Az, hogy ezekből végül mi fog megvalósulni már a jövő zenéje.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Örülök, hogy Kazahsztánban kezd helyreállni az életet. A hőbörgő, felforgató haladárokat sikerült visszaszorítani, de a háttérhatalom az USA vezetésével ebbe nem törődik bele, továbbra is a cél Oroszország térdre kényszerítése.
Mivel szoros szálak kötik egymáshoz, a Kazah életszínvonal mélyrepülésbe kezdene egy színes forradalom kirobbantásával.
A keleti népek egysége az összetartó és elrettentő erő, ettől fél az USA.