//Mi volt Lenin titka?
Vlagyimir Iljics Lenin 1918-ban #moszkvater

Mi volt Lenin titka?

MEGOSZTÁS

1870. április 22-én született a Szovjetunió megalapítója Vlagyimir Iljics Uljanov. A kommunista forradalmár sikerének titkáról Schmidt Andrea történész-politológust, a Pécsi Tudományegyetem oktatóját kérdeztük.

Vlagyimir Iljics Lenin 1918-ban #moszkvater
Vlagyimir Iljics Lenin 1918-ban
Fotó:EUROPRESS/STR/TASS/AFP

– Egy korábbi kutatás szerint Jézus után Lenin neve szerepel a legtöbbször a világon valaha kiadott könyvekben. Mennyiben szolgált rá a kommunista forradalmár erre a kitüntető címre?

– Leninnek sok mindenért lehet hálás az utókor, természetesen elsősorban a volt Szovjetunió nosztalgia iránt érzékeny lakossága. A Lenin-kultuszt sok mindennel szokták magyarázni, elsősorban azzal indokolják, hogy sikerrel alakította át az egykori cári elnyomásról ismert és gazdaságilag elmaradott cári Oroszországot. A néhány évvel ezelőtti felmérések is azt mutatják, hogy Lenin kultusza megmaradt, amire a jelenlegi orosz politika is nagyban tud támaszkodni.

„Lenint az átalakulással, a nép hatalmának megerősödésével azonosítják. Megfeledkezve arról, hogy valójában Lenin hatalma sem a várt polgári átalakulást és az ehhez kapcsolódó modernizációt hozta magával, hanem egy erősen központosított vezetési modellt eredményezett, amellyel kapcsolatban a társadalomnak korábban is voltak tapasztalatai, csak akkoriban cári hatalomnak hívták”

Lenin népszerűsége kétségtelenül magyarázható azzal is, hogy még ha központilag is történt, de a modernizáció, az ipari felzárkózás felé vitte az egykori elmaradott Oroszországot, s tette a Szovjetuniót a hidegháború egyik szuperhatalmává.

– Kezdjük is az elején! Egyes történészek szerint Lenint a bátyja kivégzése indította el azon az úton, ami végül a kommunista forradalomhoz vezetett Oroszországban. Mely tényezők hatottak leginkább az ifjú Lenin politikai gondolkodására?

– Lenin politikai gondolkodására talán kevésbé, későbbi magatartására viszont annál inkább hatott az a tény, hogy idősebb testvérei távollétében az alig 16 éves Vlagyimirra nehezedett a családfői feladat, illetve bátyját alig egy évvel később végezték ki a II. Sándor cár elleni merénylet vádjával. Ez a tény önmagában elegendő volt a család nevének nyilvánosságra hozatalát követően az Uljanovok meghurcolásához. A két fiútestvér közötti kapcsolat értelmezhető talán úgy is, hogy a kisebbik felnézett a bátyjára, mindenesetre a testvére halálát követően annak könyveit kezdte olvasni, miközben középiskolai tanulmányait végezte. Míg testvére Szentpéterváron tanult, az akkori orosz fővárosban addig az ifjabbik Uljanov egy kisvárosból egy ugyan nagyobb városba, Kazanyba költözött egyetemi tanulmányai céljából, de a korabeli Kazany jelentősége, illetve az egyetem hallgatói egy merőben más társadalmi közegből kerültek ki. A kazanyi egyetemen tulajdonképpen az akkori diákszövetségben tevékenykedett, amelyik egyebek mellett az akkori egyetemmel kapcsolatos kritikák megfogalmazásának helyszíne is volt, illetve radikalizálódva végső soron a monarchia megdöntését tűzte ki céljául, valamint radikális társadalmi és gazdasági változásokat szeretett volna elérni. Az egyetemi tanulmányait viszont kénytelen volt félbeszakítani és a várost is el kellett hagynia.

– Miben emelkedett ki Lenin a kortársaihoz képest az ébredező orosz munkásmozgalomban?

– Valójában a gazdasági problémák voltak azok, amelyek foglalkoztatták. Sok nézet hatott rá, egyebek mellett Karl Marx Tőke című műve is. Valamint az akkoriban svájci emigrációban élő Georgij Valentyinovics Plehanov munkássága, aki az orosz modernizációt tanulmányozva állapította meg azt, hogy a feudalizmusból való átmenet a kapitalizmusba óhatatlanul forradalommal fog zárulni, amint azt Marx is kifejtette.

„Mindez inkább arra ösztökélte, hogy a korabeli Oroszország elmaradottságára vonatkozóan kezdjen gazdasági adatokat gyűjteni, illetve rendszerezni. Ez nem állt távol a korábbi, az orosz agrárszocialista mozgalmak iránti érdeklődésétől sem. A munkásmozgalomba való bekapcsolódása tehát valójában a modernizáció problémájának radikális kezelését jelentette”

A munkások megszervezése igazából nem Lenin, hanem Julius Martovék által képviselt „ifjak” csoport érdeme volt, amely a Harci Szövetség nevű szervezetbe rendeződve megkezdte a gyárakban az agitációt és a sztrájkok megszervezését. Lenin szibériai száműzetése nem csak a magánéletének fontos eseményét, Nagyezsda Krupszajával való házasságkötését eredményezte, hanem egy igen terjedelmes könyv, A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című mű megírását is. Ebben a művében a marxi nézetek mellett állt ki következetesen.

– Kik voltak az orosz baloldalon Lenin fő ellenfelei? Ők miért nem tudtak megerősödni a cári korszakban?

– A cári korszakban számos politikai nézet fogalmazódott meg, amelyek együttesen gyengíthették a baloldali mozgalmak pozícióját. Lenin még a németországi emigrációja során szakított Plehanov nézeteivel. A merőben az új, radikális, nyers, ugyanakkor szókimondó nézeteivel nagyobb népszerűségre tudott szert tenni a fiatalság körében. Előbb a mensevikekkel szakított, Julius Martovval került szembe, míg végül az ideológiai szembenállás lett az, ami megosztotta a két tábort. Míg a mensevikek mérsékeltebb irányt képviseltek, ahol a polgári forradalmat követően kívántak radikálisabb lépést tenni, addig a bolsevik elképzelés egy, a mensevik elképzeléshez képest zártabb, hivatásos forradalmárok által irányított pártban gondolkodott, míg a mensevikek nyílt pártban képzelték a jövőt. A mensevikek végül az 1917-es forradalmat követően szétszakadtak, miközben a bolsevikok már az első világháború kirobbanását megelőző választásokon is több mandátumot szereztek.

– Így jutunk el a kommunista forradalomig, amiről hazánkban is évtizedekig dicshimnuszokat zengtek a történelemkönyvek. Utólag hogyan látszik, inkább szerencsés véletlenek összjátékának volt köszönhető a sikeres hatalomátvétel, vagy Lenin stratégiai érzéke is kellett hozzá?

– Lenin kétségtelenül jó stratégaként szervezte meg a hatalomátvételt. Ne feledjük, hogy jó sakkjátékos is volt. Sikerrel vitte keresztül az akkoriban meglehetősen elrugaszkodott vízióit, így például a németekkel való különbéke megkötését, és jó szemmel látta meg az elhúzódó háború, illetve a cári rendszer megdöntése körüli bizonytalanság eszkalálódását. Mondhatni, jókor volt jó helyen és sikerrel vette fel a harcot a nézeteinek ellenzőivel, Grigorij Zinovjevvel és Lev Kamenyevvel. Bár az is tény, hogy éppen emigrációban érte a híre a cári hatalom megdöntésének, ami számára is meglepetést jelentett.

„Azt mindenesetre gyorsan felmérte, hogy a liberális elveket valló pártok nem képesek a hatalmat megtartani”

Az egyedüli problémát számára a marxista elvek gyakorlatba való átültetése jelentette, illetve az a kérdés, hogy a nemzetközi tapasztalatra támaszkodva történjen a hatalomátvétel, vagy próbálkozzanak inkább egy tisztán orosz változattal. A vita gyökere abban mutatkozott meg, hogy a nemzetközi példák azt mutatták, hogy a fejlettebb, iparosodottabb Nyugaton nagyobb az esély a munkásosztálynak hatalomra szert tenni, mint az alapvetően paraszti Oroszországban.

Schmidt Andrea #moszkvater
Schmidt Andrea

– Ma már tudjuk, hogy a fiatal szocializmus korántsem nyerte el az egész ország tetszését, így számos felkelésre került sor már a kezdet kezdetén. Ezek elfojtásában mekkora szerepe volt Leninnek?

– Az kétségtelen, hogy a bolsevik párt igyekezett minden potenciális ellenséget elfojtani, és tulajdonképpen a Lenin ellen előkészített merénylet, valamint szigorú hatalomkoncentráció volt az, ami biztosította a pozícióját. Viszonylag gyorsan átvette a francia jakobinus nézeteket, ami a terror alkalmazását is magába foglalta.

– Bizonyos értékelések szerint Lenin politikai tehetsége abban állt, hogy korántsem volt fantaszta, sokkal inkább egy reálpolitikus volt. A kommunista párt vezetőihez képest Lenin hol helyezkedett el ideológiailag?

– Lenin ideológiája több fázison át alakult. Kezdetben az agrárszocialista nézeteket osztotta, majd később fordult éppen a modernizáció kérdéseiből adódóan a munkásmozgalom felé. Fő ellenlábasával, Julius Martovval szemben, aki a polgárság bevonásával kívánta a polgári átalakulást megvalósítani, Lenin pedig egyértelműen a munkásosztályra, a proletariátusra kívánt támaszkodni. Méghozzá olyan módon, hogy tulajdonképpen a munkásság nevében eljáró hivatásos forradalmárokra bízta volna a mozgalom vezetését.

„A mensevikekkel való szakítás is lényegében a hatalomkoncentráció problémáival van összefüggésben”

Az első világháborút emigrációban töltötte, ahol a háború okaként egyértelműen a nemzetközi kapitalizmust fogalmazta meg. Az tény, hogy az orosz gazdaság működéséhez jól értett, svájci száműzetése alatt, mint közgazdász vált ismertté Nyugat-Európában, nem pedig forradalmárként.

– Lehet tudni valamit arról, hogyan értékelte Lenin a saját politikai életművét?

– Lenin számára megadatott az a lehetőség, hogy a saját fegyverével állítsák szembe. A polgárháború, illetve az orosz-lengyel háború, amely Oroszország számára a korábban elfoglalt lengyel területek elvesztését is jelentette, a húszas években korábban nem látott hatalmas éhínséget okozott, amelyet a parasztság elkeseredett felkelései követtek. Mindennek eredményeként 1920 és 1921 között mintegy ötmillió ember esett áldozatul az éhínségnek. A Nyugat-Európából érkező segélyt és a lakosság sorsát látva végül még ugyanabban az évben, 1921-ben kezdte meg a Novaja ekonomicseszkaja polityika (Új Gazdaságpolitika), azaz a NEP néven ismert gazdasági újjáépítési programját.

– Mennyire volt egyáltalán befolyással az 1922-ben megalakult Szovjetunió életére a beteg Lenin? Felelőssé tehető a Szoloveckij-szigeteken létrehozott első kényszermunka-tábor létrehozásáért?

– Lenin kezdte meg az ország gazdaságának átalakítását, ugyanakkor mind az éhínség, mind pedig a felemás sikerrel záruló polgárháború tovább rontott egészségi állapotán. Mivel már 1922 májusában agyvérzést kapott, az a tény, hogy bal oldalára lebénult, erősen korlátozta munkaképességét. 1923-ig még két további agyvérzés érte, míg egy évvel később, 1924 januárjában halt meg.

– Lenin halála után a Szovjetuniót elárasztották a Lenin-szobrok, a második világháború után ez történt a többi szocialista országban is. Hogyan látja, miért nehezedett Lenin személye sokkal jobban a létező szocializmusokra, mint más kommunista vezetőké?

– Lenin a politikai végrendeletében Joszif Sztálint a korlátlan hatalomhoz való ragaszkodással vádolta, de Lev Trockijt szintén kritizálta. Ám míg Sztálin lényegében megörökölte a hatalmat Lenintől, a lenini életművet ő fejezte be. Ugyanakkor valójában a harmincas években kezdődő tisztogatás, valamint a sztálini terror a szovjet történelemben is mélyebb nyomokat hagyott.

„Lenin nevéhez inkább az köthető, hogy kidolgozta a Szovjetunió megteremtésének a feltételeit”

A Lenin-szobrok mellett Sztálin-szobrokat is emeltek a Szovjetunióban, sőt Sztálinról is neveztek el városokat, de éppen a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956-ban megtartott XX. kongresszusa volt egyfajta mérföldkőnek tekinthető a Sztálin-kultusz végét illetően. A szocialista országok pedig értelemszerűen nem önként állíttatták a maguk Lenin-szobrait. Mivel Lenin nem diszkreditálódott, hiszen mégiscsak a Szovjetunió alapjainak lerakása köthető a nevéhez, Sztálin kezéhez pedig túl sok vér tapadt, így az utóbbi politikus lett az, akinek a kultuszától később minden erővel meg akartak szabadulni. A szocialista országok a jaltai rendszer értelmében eleve a szovjet övezethez kapcsolódtak, tehát mindenben hűen kellett követniük a szovjet elvárásokat.

– Százötven évvel Lenin születése után, három évtizeddel a szocializmus bukása után hogyan értékeli, Lenin kiérdemelten vált a huszadik század egyik leggyakrabban emlegetett személyiségévé, vagy inkább a későbbi politikai propaganda eredménye ez a rendkívüli ismertség?

– Vélhetően az igazság a két állítás között van. Ne felejtsük el, hogy Sztálin sikerrel fejezte be a második világháborút, majd a hidegháború vezetett kultuszának megtöréséhez. Lenin ilyen tekintetben „tiszta lappal” indult, hiszen a hozzá köthető terror valójában nem tudott kiforrni, neki elsősorban a cári rendszer megdöntésében játszott szerepéért, valamint a Szovjetunió megalapozásáért lehetnek hálásak az utódok.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.