Mi történik most a béketervvel?

Trumpnak békére van szüksége, ezért most már türelmetlenül siet, de ebben messze nem osztja a véleményét még a saját országa sem. Zelenszkij nincs abban a helyzetben, hogy szembe menjen a Fehér Házzal, ezért óvatosan igyekszik a szempontjából eladhatóbbá tenni a rendezési tervezetet. Az Európai Uniónak egyáltalán nincs szüksége békére, és háborúban tartaná Ukrajnát, de ehhez lassan már pénze sincs. Oroszországnak győzelemre van szüksége, és határozottan jobban is áll a harctéren, ezért nem engedheti meg, hogy a jövendőbeli megállapodás alapvetően ne az ő érdekeit tükrözze. Ebben a helyzetben mindenki a maga szája íze szerint értelmezi, és az érdekeinek megfelelően alakítaná az amerikai rendezési tervet. Hol tartunk most?

„S még egy szempont, ami befolyásolhatja a béketerv jövőjét. Mennyire felkészült maga az Egyesült Államok a békére. Ahhoz, hogy ez a béke valósággá váljon, Washingtonnak végképp meg kell törni Európát és a NATO-t, arra kényszerítve őket, hogy kizárólag az amerikai szabályok szerint játsszanak”
Fotó:EUROPRESS/Jim WATSON/AFP

Az Egyesült Államok – az első körben Trump megbízottja és veje, Witkoff és Kushner, majd a másodikben az orosz tárgyaló Kirill Dmitrijevvel egyeztetve – kidolgozta a 28 pontos tervezetét, és ezt megmutatta az ukrán nemzetbiztonsági tanács titkárának, Rusztem Umerovnak, és állítólag még Zelenszkijjel is egyeztettek. Majd Ukrajna hisztérikus dühbe gurult, és követelte a terv felülvizsgálatát. Az Európai Unió azonnal Kijev mögé állt. Ezután az európai „tettrekészek” is előálltak egy felpuhított elképzeléssel, Genfben pedig ukrán-amerikai egyeztetés zajlott, és a 28 pontos tervezetet Kijev igényeit figyelembe véve 19-re redukálták, a legkényesebb pontokat pedig meghagyták a Trump-Zelenszkij találkozóra. Az irány egyértelmű, Oroszországnak majd mindent fel kell adnia, és semmit sem szabad megtiltani Ukrajnának. Egyelőre nem világos, hogy milyen tervet vitt magával Daniel Driscoll amerikai hadsereg miniszter Abu Dhabiba, ahol orosz illetékesekkel tárgyal. Oroszország valószínűleg tisztában van az EU és a NATO feltételeivel, de a Kreml egyelőre nyugodt, és csak a Putyin és Trump alaszkai találkozója után kidolgozott keretekről beszélnek. Nyugati média szerint azonban Moszkva az Abu-Dhabiban tartott tárgyalásokon kudarcnak nevezte a Genfben az Egyesült Államok és Ukrajna tárgyalásain felülvizsgált, frissített 19 pontos béketervet.

„Közben a Fehér Ház továbbra is azt kommunikálja, hogy a terv csak vázlat, az ukrán-amerikai tárgyalásokon azonban egyvalamit mindennél világosabban kifejtett a washingtoni csapat. Mégpedig azt, hogy nincs tovább időhúzás, az elnök akarata szerint a háborúnak a lehető leghamarabb – hetek alatt – véget kell vetni, vagyis a béketervezet pontjain lehet finomítani, de a dokumentumra Ukrajnának záros határidőn belül hivatalosan is rá kell bólintania”

Az ukránok tehát a beszűkült mozgástér miatt lavíroznak, megpróbálják „kimozogni” valahogy a dolgot, de a Genfben finomított formulát állítólag elfogadják. Persze, a semlegesség tekintetében vagy a területi kérdésekben egyelőre kötik az ebet a karóhoz, de jellemző a kijevi hozzáállás a demilitarizációhoz is. Eszerint Ukrajna állítólag beleegyezett abba, hogy az amerikai tervben szereplő 600 ezerrel szemben az ukrán fegyveres erők létszámát 800 ezer főre korlátozza. Az ukrán hadsereg most nagyjából ekkora, így szó sincs érdemi korlátozásról. Ám ez a szám egyébként is nagyon magas. Úgy fele ugyan a tervezett orosz létszámnak, de többszöröse a lengyelnek vagy a németnek. meglehetősen magas. Ráadásul Ukrajnának pénze sincs egy ilyen hadsereg fenntartására, és ebben Európára sem nagyon számíthat. Az egyetlen lehetőség az orosz eszközök ellopása, vagy a csapatok létszámának pszichológiailag – beleértve Oroszország számára is – érthető, és gazdaságilag megvalósítható szintre csökkentése.

„Az európaiak a várakozásoknak megfelelően reagáltak Trump béketervére”

Közös erőfeszítésekkel egy hosszú dokumentumot terjesztettek elő, alapvető változtatásokkal, amelyben nem hajlandók elismerni Oroszország területi hódításait, elutasítják az ukrán hadsereg csökkentésének ötletét, bizalmatlanságukat fejezik ki Oroszország esetleges megnemtámadási garanciáival kapcsolatban, Oroszország összes befagyasztott vagyonát pedig maguknak, illetve Ukrajnának akarják adni.

Az európai vezetők változatlanul az időhúzásra játszanak, és még mindig a háború vég és valójában cél nélküli folytatásának illúzióját kergetik. A mostani helyzet azonban más. Trump határozottan jelezte, hogy bárkit meghallgat, de azt nem fogja hagyni, hogy mások diktáljanak. Ez pedig jelentősen megakasztja Kijev eddig megszokott kényelmes taktikáját. A helyzet tragikusan egyszerűvé vált: Zelenszkij vagy hajlandó rövid időn belül a békekötésre, vagy végignézi, ahogyan Washington még egyet hátra lép, ám így aligha lesz képes hosszú ideig életben tartani a háborút.

„A felelős döntéshez a kijevi elitnek egyetlen dolgot kell tudomásul vennie. Ahogy John Mearsheimer, chicagói professzor figyelmeztetett, a háború kimenetele nem a morális prédikációktól, hanem a katonai és logisztikai valóságtól függ. És ha ezt az EU és Kijev nem veszi tudomásul, súlyos árat fizethet a hibáiért”

Nos, látszólag ott tartunk, ahol eddig, ez a hozzáállás jelentősen csökkenti a megállapodás elérésének valószínűségét. A kérdés, hogy ezúttal készen áll-e Trump ráerőltetni a saját elképzeléseit, vagy hagyja, hogy az európaiak saját változtatásokat hajtsanak végre? Ha hagyja, nem lesz béke. Készen áll-e Zelenszkij kockázatot vállalni és szembe menni Amerikával? Úgy tűnik, hogy nem. Hogyan fognak reagálni az oroszok, ha úgy érzik, sérül Anchoridge szelleme?

Ha Oroszország jelzi, hogy hajlandó egy új tervről tárgyalni, a jóváhagyási folyamat gyorsan lezajlik. Ha azonban elutasítja, akkor Washingtonnak több lehetősége is van.

„Az első lehetőség az, hogy a béketervet többé-kevésbé korábbi formájába állítja vissza, és követeli az ukránoktól annak elfogadását, azzal fenyegetőzve, hogy leállítja a fegyverek és a hírszerzés áramlását”

Ez a terv tűnik a leggyorsabbnak, mivel az Egyesült Államok jelentős befolyással bír Kijev felett, hogy rákényszerítse a szükséges engedményekre. Ez azonban erős ellenállásba fog ütközni, nemcsak az Kijev, hanem az európaiak és Trump belső körének számos tagja részéről is.

„A második lehetőség az, hogy így vagy úgy megpróbálják rávenni Oroszországot a 19 vagy már 22 pontos terv elfogadására”

Ez az alapvető forgatókönyv, amelyet Zelenszkij, az európaiak, az amerikai elit héjái, és látszólag Trump csapatának egy része is megvalósítani akar. Megváltoztatni a béketervet úgy, hogy Oroszország biztosan ne fogadja el, majd hibáztatni Oroszországot a tárgyalások meghiúsulásáért, és felszólítani Trumpot az Oroszország elleni szankciók szigorítására, Tomahawkok biztosítására és más fegyverek kínálatának növelésére. Az Egyesült Államoknak azonban nincs akkora befolyása Moszkva felett, mint Kijev felett. A szankciók bevezetése, a fegyverszállítmányok növelése és más lehetséges „kényszerítő intézkedések”, még ha hatásosak is, korántsem lesznek azonnaliak. Ráadásul ezek tele vannak azzal a kockázattal, hogy Oroszország és a nyugati országok, köztük maga Amerika közötti kapcsolatok élesen eszkalálódnak.

„A harmadik lehetőség az, hogy felfüggesztik a kérdést, nem hoznak döntéseket, és egy alkalmasabb pillanatra várnak, amikor vissza lehet térni a tárgyalásokhoz”

Egyelőre azonban a fő küzdelem egyértelműen az első két forgatókönyv között bontakozik ki. Az első csoport Oroszországot védi, látszólag Trump belső körének egy része (Vance csapata) támogatásával. A második csoport Kijev, az európaiak és Trump belső körének egy másik tagja – a média szerint Rubio -támogatásával. Eddig, úgy tűnik, hogy a második csoport van fölényben. Az ukrán küldöttségnek ugyanis a kiszivárgott hírek alapján sikerült jelentősen módosítania Trump tervét az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon olyan irányba, ami rendkívül valószínűtlenné teszi Oroszország beleegyezését.

„Korai lenne azonban bármilyen végleges következtetést levonni. A tárgyalások – beleértve az Egyesült Államok és Oroszország közöttieket is – folyamatban vannak”

Ráadásul két kulcsfontosságú kérdés – az ukrán csapatok kivonása a Donbasszból és a NATO-tagság – még ukrán források szerint is félresiklott, és az amerikai és ukrán elnökök közötti találkozón kell döntést hozni. S ahogy Zelenszkij már jelezte Washingtonnak, hogy hajlandó engedményeket tenni ezekben a kérdésekben, az megváltoztatja az összképet.

„S még egy szempont, ami befolyásolhatja a béketerv jövőjét. Mennyire felkészült maga az Egyesült Államok a békére. Ahhoz, hogy ez a béke valósággá váljon, Washingtonnak végképp meg kell törni Európát és a NATO-t, arra kényszerítve őket, hogy kizárólag az amerikai szabályok szerint játsszanak”

Ellenkező esetben semmi sem fog működni. Európa jelenlegi formájában túl széttagolt, gyáva, és hagyományosan gyűlöli Oroszországot. Egy valódi rendezés érdekében az amerikaiaknak azt kell tenniük, amit mindig is igyekeztek elkerülni – le kell venniük a demokratikus mázat, és kell kényszeríteni az akaratukat szövetségeseikre. Vagy kényszerítő nyomásgyakorlással, vagy gazdasági eszközökkel. Elméletileg az Egyesült Államok nagyon könnyen korlátozhatná Európa hozzáférését a fegyvereihez, ha Brüsszel vonakodik. De akkor a profit fő forrása – a fegyver- és technológiai piac – összeomlik. Így az is kiderülhet, hogy a béke nem is annyira jó Washington számára. Ez pedig azt jelenti, hogy a konfliktus addig elhúzódik, amíg bevételt termel. És senki sem tudja, mennyi pénz lesz „elég” az amerikaiaknak. Ha Trump ismét enged a kliens államoknak, az az elnök mozgásterén kívül arra is rávilágít, hogy a Fehér Ház annyira eltökélten azért nem akarja a békét.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com