//Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal?
Kis Sándor magyar származású ukrán haditengerész temetése az ungvári katonai temetőben 2022. március 22-én. A 29 éves kárpátaljai Kis Sándor a február 24-én kirobbant orosz-ukrán háborúban, az Ocsakoviban zajló összecsapásokban vesztette életét #moszkvater

Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal?

MEGOSZTÁS

A kisebbségi kérdés rendezetlensége folyamatosan gyengíti Európa biztonságát. A Balkántól Katalónián át a posztszovjet térségig hol itt, hol ott lángolnak fel az indulatok a kisebbségi jogok figyelmen kívül hagyása miatt. Európa nem akar tudomást venni erről a problémáról, pedig e kérdés kezelésével sok gondtól megóvhatná magát. A kisebbségek jogfosztottsága végig ott volt az Ukrajna körüli feszültség mögött. Ezt a saját bőrén érezhette a kárpátaljai magyar kisebbség, amelynek további sorsát is alapvetően határozza meg a háború kimenetele. S nagyon félő, hogy a helyzete rosszabbra fordul.

Kis Sándor magyar származású ukrán haditengerész temetése az ungvári katonai temetőben 2022. március 22-én. A 29 éves kárpátaljai Kis Sándor a február 24-én kirobbant orosz-ukrán háborúban, az Ocsakoviban zajló összecsapásokban vesztette életét #moszkvater
Kis Sándor magyar származású ukrán haditengerész temetése az ungvári katonai temetőben 2022. március 22-én. A 29 éves kárpátaljai Kis Sándor a február 24-én kirobbant orosz-ukrán háborúban, az Ocsakoviban zajló összecsapásokban vesztette életét
Fotó:MTI/Nemes János

Nem állítjuk, hogy Oroszország a kisebbségi kérdés rendezetlensége miatt támadta meg Ukrajnát, az orosz kisebbség jogfosztottsága azonban valahol ott volt az indítékok között. Vagy ha úgy tetszik ürügyként szolgált a támadásra. Most már szinte mindegy is, annyi azonban biztos, hogy Ukrajna a kisebbségi kérdés durva, egyáltalán nem európai kezelésével fokozta az országon belül és körülötte is a feszültséget.

„Hergelte az ott élő kisebbségek anyaországait, amelyek vérmérsékletüktől érintettségük mértékétől, érdekeiktől függően reagáltak a folyamatos és durva jogfosztásra. S Európa ezt csak nézte, s úgy tett, mintha nem történne semmi. Pedig a kérdés gennyes fekélyként egyre jobban feszítette a gyengülő testet”

A Szovjetunió szétesésével Európában jelentősen megnőtt a kisebbségek körüli feszültség. Nemcsak Ukrajnában vált az orosz, a magyar, a bolgár, vagy a román kisebbség helyzete, a nemzeti és nyelvi alapon történő kirekesztés akuttá, hanem kritikus szintet ért el ez a probléma a Baltikumban is, ahol a lakosság mintegy harmada orosz nemzetiségű, és közülük sokak még állampolgárságot sem kaptak.

„Így aztán immár évtizedek óta az olyan alapjoggal sem élhetnek, mint a szavazás. S mindez történik az Európai Unióban”

Lettországban az elmúlt évben például 16 orosz nyelvű tévécsatornát tiltottak be. Egymást érik az orosz nyelvű médiáknál a házkutatások. Hiába orosz a lakosság jelentős része – Lettországban és Észtországban mintegy 25 százaléka -, e népcsoport jogaiért küzdő pártokat marginalizálták, vagy éppen ki is szorították a politikából.

„Nem túlzás, ha mindezt az apartheid modern megnyilvánulási formájának nevezzük. S még egyszer aláhúzva, történik ez az Európai Unióban, amely a demokrácia élharcosának tekinti magát”

Minél tovább tart ez az állapot, annál természetesebbé válik az átlagpolgár szemében a nemzeti és nyelvi alapú szegregáció. Nem lehet például szelektíven biztosítani a kárpátaljai magyar kisebbség jogait, mikor Ukrajnában, vagy akár az említett balti országokban sokan még rosszabb helyzetben vannak. Ezt a kérdést komplex és mindenkire érvényes módon kell rendezni.

„Még felháborítóbb a kisebbségi jogok eme látványos negligálása akkor, amikor maga az Európai Unió, és európai országok sora is kiemelten kezeli az LGBT-közösség jogainak biztosítását”

Ráadásul a már említett balti államok kiemelt partnerei az Egyesült Államoknak is, és Lengyelországgal egyetemben sokat tesznek azért, hogy az Európai Unió kikeveredhessen Amerika gyámsága alól, és szuverén, saját érdekein alapuló politikát folytasson. Ezek az országok az Egyesült Államokban biztonságuk egyedüli garanciáját látják, és a pandémia okozta gazdasági problémák ellenére is egyre csak veszik az amerikai fegyvereket. A balti államok ruszofóbiája önállósodásuk óta meghatározza külpolitikájuk fő prioritásait és irányait is. Ez a ruszofóbia egy ideje aztán magával ragadta Ukrajnát is. Szembetűnő az is, hogy ez a jelenség mind a négy országban együtt jár a náci eszmék átlagosnál jóval hangosabb dicsőítésével, és a történelem átértelmezésének, átírásának kísérleteivel is. Mindezek a törekvések hozzájárulnak a jobboldali szélsőségek megerősödéséhez, a kszenofóbiához, amelyeknek a múlt tragédiáinak megismétlődése lehet a következménye.

„Belegondolni sem merünk abba, hogy ezeknek az országoknak esetleg kiemelt geopolitikai jelentőségük miatt nézik el pártfogói a nyilvánvaló jogsértéseket, a devianciákat. Nem törődve azzal sem, hogy az ebből fakadóan felhalmozódott belső problémák koncentrált megjelenése e régióban már az egész Európa biztonságára kihatnak”

Magyarország közvetlenül is érintett abban, hogy az Európai Unió végre odafigyeljen a kisebbségek jogainak mindenek előtt Európa e régióiban aktuális védelmére. A legnagyobb veszély most a kárpátaljai magyar közösséget fenyegeti. A háború előli elvándorlás, lakóhelyükön az etnikai arányok megváltozása az ukránosító törekvések várható felerősödésével együtt már létében érinti a kárpátaljai magyarságot. Mert ne legyen kétségünk afelől, ha egyszer ez a háború befejeződik, az addigra masszívan 100 ezer fő alatti kárpátaljai magyarság a jelenleginél is nagyobb nyomásnak lesz kitéve. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy ez a kis közösség egy a háborútól frusztrált és ideges, még inkább nemzeti érzésektől fűtött közegben találja magát. Ráadásul az átélt szenvedés miatt a Nyugat még kevésbé meri és akarja majd számon kérni Kijeven a demokratikus jogok sérülését. Így aztán a kárpátaljai magyarok megpróbáltatásai jó eséllyel a háború után is folytatódnak, és egyre inkább megszépülnek azok az idők, amikor Ukrajna függetlenné válása után Kárpátalja jó két évtizedig csak simán elfeledett, elhanyagolt és elmaradott régió volt. Egy ideje ugyanis ezt még megfejeli, hogy a média és az ukrán elit ellenségként tekint a kárpátaljai magyarságra, és a háború egyszerre mélyíti még jobban el a szegénységet, és erősíti fel a gyűlöletet. Ebben a helyzetben pedig aligha a kisebbségi jogok erősítése és tiszteletben tartása lesz a legfontosabb.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.