„A költség-haszon elemzésnél maradva a korábbiakban felvázolt Pokrovszk vagy Toreck elvesztése sokkalta súlyosabb következményekkel fog járni Ukrajna jövőjére, mint amennyi előnyt hozhatna Krinkihez hasonlóan értelmetlen áldozatokkal járó kurszki hídfőállás”
Forrás:EUROPRESS/Handout/24th Mechanized Brigade of of Ukrainian Armed Forces/AFP
Az elmúlt több, mint két hét során kibontakozó kurszki ukrán offenzíva mindenképpen egy érdekes szeletét képezi az ukrajnai háború eseményeinek. Bár a pontos támadó kontingens létszáma máig viták tárgyát képezi, orosz becslések szerint a Szumiban maradt tartalékokkal együtt nagyjából 8 dandár vett részt követve, illetve közvetlenül a műveletben. Noha ezen létszám a normál feltöltésű – 3-4 ezer fős – ukrán dandárokkal egy 21-32 ezer fős koncentrációt eredményezne, vélhetően az akció során Kijev csak csökkentett kapacitással vetette be őket. Vagy éppen nem is az egész dandárt, hanem csak annak egyes zászlóaljait.
„Valószínűleg a kurszki régió esetében említett ukrán kontingens tényleges létszáma a 10-20 ezer fő közti sávban mozoghat, de megint csak, pontos adatokkal egyelőre nem rendelkezünk”
A bevetésre kerülő egységek között lehet említeni a 22. 32. és 150. gépesített dandárokat, a 49. tüzérségi dandárt, a 80. és 82. légideszant dandárok egy-egy zászlóalját, az 54. felderítő zászlóaljat, a 14. drónkezelő ezredet, valamint az SzBU és az SzSzO-hoz tartozó különleges erők egyéb alakulatait.
A 80. légideszant dandár felvarrója
Forrás:Wikipédia
Összességében tehát elmondható, hogy Kijev magas harcértékű, jól képzett és értékes egységeket vetett be a kurszki offenzíva során, amelyek közül többet – mint a 80. légideszant dandárt – egyenesen a legforróbb donbasszi frontokról vezényelt át közvetlenül Kurszkba.
„Milyen taktikát alkalmaz az ukrán fél?”
Az ukrán támadás kezdeti, viszonylag kiterjedtebb sikerei több oknál fogva is magyarázhatóak. Egyik oldalról nem szabad elmenjünk az illetékes orosz parancsnokság és magának főparancsnokság hibái mellett sem, de azokkal a későbbiekben részletesen fogunk foglalkozni. Másrészt a kurszki betörésben részben a 2022 szeptemberi sikeres ukrán ellentámadás újabb felvonását láthattuk, kisebb formátumú kivitelezésben. Avagy akárcsak lassan 2 évvel ezelőtt, ismét Kijev egy relatíve nomád jellegű, portyázó hadászatot alkalmazott az orosz vonalak áttörése érdekében.
A 2022 szeptemberi harkovi ukrán ellentámadás
Forrás:Wikipédia
Sőt, hasonlóan a 2022 szeptemberéhez, Kurszk esetében is főképp kisebb, maximum 6-10 fős, gyorsan mozgó mobil csapatokkal igyekezett Ukrajna nem is igazán áttörni, hanem sokkalta inkább átszivárogni az orosz védelem résein és hézagjain, megkerülve a kiépített védelmi állásokat. Ehhez először a határ egy gyenge pontján történő koncentrált áttörés volt szükséges, amelyet követően az ukrán csapatok szó szerint a szélrózsa minden irányába igyekeztek további gyenge pontokat keresve előrenyomulni.
„Érdekességképp, részben hasonló taktikát alkalmazott a Wagner is Bahmut ostromakor, előbb kisebb támadásokkal felmérve a védelem gyenge pontjait, majd azt követően egy koncentrált, gyors támadással az ellenfél hátába kerülni”
Az ellenfél védelmi vonalán áttörve aztán a Wagner egységek egy virág szirmaihoz hasonlóan szétváltak és egyből a következő védelmi vonal gyenge pontjait kezdték el feltérképezni. Ezt követően pedig ugyanazon recept alapján jöhetett az újabb áttörés a második, harmadik és sokadik védelmi vonalak ellen.
A támadás során használt egyik ukrán pickup
Forrás:Twitter
Akárcsak 2022 szeptemberében, ismét jelentős szerep jutott a könnyűfegyverzetű, valamint felderítő egységeknek, amelyek sok esetben egyszerű pickup teherautók segítségével nyomultak rendkívül nagy sebességgel előre és őket később követték a nehézfegyverzetű társaik.
„Mondhatnánk azt is, hogy Kijev mind 2022-ben, mind 2024-ben az orosz polgárháború jellegzetes ló vontatta tacsankáinak modern verziót használva tört át az orosz vonalakon”
Ellenben a portyázó harcmodornak megvannak a negatívumai is, ahol a nagy sebességgel haladó egységek részben a kellő védelem, részben a szükséges nehézfegyverzet hiánya miatt nem tudják felvenni a harcot a megfelelően kiépített védelmi állásokkal, mivel egyszerűen egy ilyen összecsapásban megsemmisülnének.
Ne feledjük, mindkét esetben az ukrán fél legnagyobb előnyét a meglepetés mellett a sebesség és a mobilitás adta, amelyet ilyen harcászat esetén csak a legvégső esetben szabad feladni, ugyanis akkor az adott egység egyszerűen elveszti harcértékét.
„Ahogyan azt a 2023-as nyári zaporozsjei ukrán ellentámadás esetében is láthattuk, amint az ilyen, nagy mobilitású, portyázó egységeket sikerül akár kiépített védelmi vonalakkal, akár egyéb módokon megállásra kényszeríteni, úgy csak idő kérdése teljes megsemmisítésük”
Viszont miután ez az orosz parancsnokság számos hibája miatt elmaradt, lényegében az erősítések beérkezésééig és az ukrán erők plasztikusan fogalmazva „szabadon garázdálkodhattak” a határ orosz oldalán, részleges káoszt teremtve.
A Szurovikin-vonal 2023-as kiterjedése a zaporozsjei és dél-donbasszi frontok mentén
Forrás:Scribblemaps
Mindez viszont egy rendkívül kaotikus, igazán nem is megfogható frontvonalat eredményezett, a donbasszihoz hasonló „kemény” arcvonalak nélkül, amelyek helyett inkább csak spektrumszerű ellenőrzési zónákról/sávokról beszélhettünk. Ilyenkor részben a háború köde, a kommunikációs problémák, valamint a rendkívül gyorsan változó események hatására sokszor még maguk az illetékes csapatok sem tudják pontosan melyik fél ellenőrzése alatt áll az adott szektor.
Továbbá miután a feljebb felvázolt probléma miatt az ukrán mobil egységek nem voltak képesek a meglévő védelmi objektumokat vagy településeket megostromolni, így a legkisebb ellenállás hatására is sokszor inkább megkerülték azokat. Ez megint csak növelte a kommunikációs káoszt front mindkét oldalán, mivel több esetben még nagyobb orosz ellenállási gócpontok maradtak az ukrán arcvonal mögött.
„Viszont a nomád harcmodor és az orosz fél felkészületlensége önmagában még nem magyarázza az ukrán fél kezdeti sikereit, ugyanis azok még három fő összetevővel kiegészültek”
Ezek közül az első maga a domborzat, ahol ha megfigyeljük, az ukrán fél már egy alapvető helyzeti előnyből indul, mivel a határ orosz szektora az ukránhoz képest alacsonyabb tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, lehetővé téve a terület könnyebb belövését, illetve elfoglalását. Ha ránézünk a térképre nem csoda, hogy a határtól mindössze 9 kilométerre található kevesebb, mint 6 ezer lakosú – azaz sokkalta inkább az községhez, mint városhoz közeli – Szudzsát miért tudta olyan könnyen elfoglalni az ukrán fél.
A betörés környéki domborzati viszonyok
Forrás:topographic-map.com
A kezdeti összecsapásokat követően az orosz fél inkább feladta a várost visszahúzódva a jobb taktikai pozíciókat biztosító környező magaslatokra. Egyben az ukrán csapatok előrenyomulásának irányai sok esetben megfeleltethetőek a helyi domborzati viszonyoknak.
„Másrészt a kurszki betörés egy teljesen új helyzetet is teremtett a korábbi, hasonló jellegű ukrán próbálkozásokhoz képest”
Elsőként ugyanis Kijev immár nem a különböző orosz ellenzékinek hazudott – de amúgy teljes egészében az ukrán katonai felderítés – GUR – égisze alá tartozó – csapatok nyakába kívánja varrni a támadást, hanem bevallottan saját haderejének reguláris erőit vetette be. Ezzel párhuzamosan az alkalmazott támadóerő összetétele is jelentősen eltér az elmúlt időszakok belgorodi és kurszki kísérleteitől.
Leopard 1 alvázára épülő ukrán WiSENT 1 ARV műszaki mentő jármű a kurszki betörés során
Forrás:Telegram
Míg azok döntően gyalogsági, könnyűfegyverzettel felszerelt alakulatok voltak, a jelenlegi akció második felében jóval nagyobb szerepet kapott a nehéztechnika a lövészpáncélosoktól kezdve a harckocsikon át a műszaki-mentő járművekig. Mindez nem mond ellent a korábban felvázolt nomád, portyázó jellegű harcászatnak, csak éppen míg előbbinek az elsődleges feladata a front áttörése volt, addig a nehézfegyverzetű egységek az adott terület feletti kontroll és a megfelelő hídfőállás kiépítéséhez szükségesek.
„Harmadrészt, ami a hazai és nemzetközi médiában kevésbé jelent meg, az az elektronikai harcászat és az FPV drónok kérdése”
Avagy amikor az ukrán csapatok megindították támadásukat Kurszk ellen, akkor helyszíni beszámolók alapján egy, az eddigi háború során nem látott erősségű és kiterjedésű elektronikai hadviseléssel gyakorlatilag teljesen megbénították az orosz fél kommunikációját. Mondjuk mindez nem is volt egy annyira nehéz feladat, miután a határon állomásozó egységek jó része még mindig a civil piacról beszerzett, legegyszerűbb kínai Baofeng rádiókkal volt felszerelve, de utóbbiról majd később.
Az alábbihoz hasonló Baofeng rádióval voltak az orosz határőrök is felszerelve
Forrás:Telegram
Miután pedig sikerült gyakorlatilag megbénítani az ellenfél kommunikációját, azzal párhuzamosan Kijev nagyszabású dróntámadást is indított az előzetesen azonosított orosz pozíciók ellen, még inkább lekötve őket. Az egymás utáni hullámokban érkező drónrajok – merevszárnyú és FPV egyaránt – következtében az illetékes orosz csapatok még ha tudtak sem lettek volna képesek eredményesen reagálni a betörésekre.
„Gyakorlatilag Kijev a különböző – főképp FPV típusú – drónokat tüzérségi szerepkörben, a tüzérség pótlásaként alkalmazta abban az értelemben, hogy konstans fedezőtüzet tudott velük biztosítani”
Az elektronikai zavarás pedig kéz a kézben haladt a drónkezelő alakulatokkal, biztosítva a már említett fedezőtüzet az előrenyomuló csapatok számára. További sajátosságát képezte a támadásnak az is, hogy az ukrán erők majdnem a legelső vonalba hozták elő az elektronikai zavaróberendezéseiket, amelyek így az eddig megszokotthoz képest nagyobb mélységben voltak képesek hatásukat kifejteni.
Ugyanis normál esetben mindkét oldal igyekszik a drága és korlátozott számban rendelkezésre álló elektronikai zavaróberendezéseiket nem a közvetlen arcvonalba elhelyezni, kevésbé kitéve őket az ellenség támadásainak, amelynek következtében viszont hatótávolságuk is csökken.
„Ukrajna céljai a kurszki betörést illetően ha nem is ambivalensek, de mindenképp több szempontból is megkérdőjelezhetőek hosszú távú életképességüket tekintve”
Nem véletlen, hogy e sorok írója is több alkalommal hivatkozott a műveletre, mint az 1944-es német ardenneki offenzíva ukrán változatára. Ugyanis, ha az erre fordított erőforrások és az abból nyerhető lehetséges nyereség költség-haszon elemzését végrehajtjuk, azok után nem Kijevnek áll a zászló. A kurszki betörés kapcsán megfogalmazódó célokat háromfelé lehet osztani, politikaira, katonaira és az ezekkel szorosan összefüggésben álló PR szempontokra.
A kurszki front állása 2024. augusztus 20-án
Forrás:Rybar
Avagy a politikai-PR részt nézve ez rövid távon mindenképpen ez egy hatalmas lökés az ukrán bel- és külföldi kommunikációs gépezetnek, ahol Kijev elmondhatja, hogy még lassan 3 év háborúskodást követően is képes volt betörni a nemzetközileg elismert orosz területekre. Kombinálva ezt a megfelelő propagandaanyagokkal, Kijev számos problémáját és nehézségét ideiglenesen a kurszki sikerek égisze alatt a szőnyeg alá söpörheti.
„Utóbbiak között érdemes kiemeljük a donbasszi front kritikus helyzetét, ahol még a kurszki offenzíva ellenére sem csökkent le érdemlegesen az ottani orosz előrenyomulás mértéke. Sőt”
Ezen sorok írásakor az orosz erők komolyan fenyegetik a donbasszi ukrán erők legfőbb logisztikai bázisaként és elosztóközpontjaként szolgáló Pokrovszk települést, illetve az azt Konsztantyinovkával összekötő főútvonalat, ahol előbbitől 12, míg utóbbitól 6 kilométerre tartózkodnak.
A pokrovszki front állása 2024. augusztus 18-án
Forrás:Rybar
Amennyiben az orosz erőknek sikerül Pokrovszkot bevenniük – vagy egyáltalán ostrom alá venniük – akkor azzal Kijev hatalmas veszteséget szenved el, mivel nem csupán a legfontosabb donbasszi katonai logisztikai artériáját veszti el, de ezzel együtt egy kiemelt iparvárost is, ahol a még ukrán kézen maradt szénbányászat jelentős hányada összpontosul.
„Ráadásul nem csupán <egyszerű> szénbányászatról van szó, mivel a Metinveszt tulajdonában álló helyi kokszüzem elvesztésével az ukrán acélipar gyakorlatilag az acélgyártáshoz elengedhetetlen koksz nélkül marad”
Továbbá ha még ez nem lenne elég, Pokrovszk bevételét követően a már dnyepropetrovszki területen található Pavlograd iparváros is látóhatáron belülre kerülne a rakétatüzérség számára, amely szintén kiemelt vasúti csomópont mind katonai, mind gazdasági értelemben.
Mint az alábbi ábrán is látszik, a Pokrovszk és Pavlograd közti terület gyakorlatilag minimális védelmi infrastruktúrával van ellátva
Forrás:Scribblemaps
Nem jobb a helyzet a Donyekctől északra fekvő torecki térségben sem, ahol egy jól időzített rajtaütéssel Moszkvának júniusban sikerült áttörnie a 2014 óta gyakorlatilag változatlan frontvonalat. Az áttörés óta az orosz fél szisztematikusan számolja fel és foglalja el az elmúlt 10 évben kiépített ukrán megerősített erődrendszert, amelynek kiterjedése és jelentősége az avgyejevkaihoz hasonlítható.
„Mint pedig látjuk Avgyejevka elestét követően Kijev a mai napig nem tudta stabilizálni a vonatkozó frontszakaszt, amely így Donyeck külvárosa helyett már Pokrovszknál fut”
Toreck abból a szempontból is jelentős, hogy a Donbassz szívét képező Szlavjanszk-Kramatorszk-Konsztantyinovka-Druzskovka településlánc déli végpontja, amelynek elfoglalását követően megindulhatnak az orosz csapatok északi irányba az utolsó – ám legnagyobb – ukrán védelmi vonal ellen.
A torecki front állása 2024. augusztus 20-án
Forrás:Rybar
Viszont a politikai-PR vonal esetében Kijev motivációt még nem merítettük ki, mivel ahogyan azt Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó is elmondta a támadás kezdeti napjaiban, Ukrajna egyik célja a kurszki betöréssel a lehetséges béketárgyalások során saját tárgyalópozícióinak javítása.
„Avagy a podoljaki logika szerint majd Moszkva látva a területére történő ukrán betörést és lehetségesen kialakítandó hídfőállást kompromisszumra kényszerülve inkább feladja az általa ellenőrzött ukrajnai területek egy részét csak azért, hogy Kurszkot visszakapja”
A probléma ezen logikával mindössze annyi, hogy a való életben nem fog működni. Sőt, ismét csak saját magamat idézve, az orosz vezetés bizonyos értelemben még erősebb szájzárat fog kapni Ukrajnát illetően. Ahogyan azt az orosz politikai vezetés és társadalom részéről eddig láthattuk, az ukrán betörések – és betörési kísérletek – megosztottság helyett csak növelték a háború belföldi támogatottságát, még erősebb fellépést követelve Ukrajna ellen.
Szó sincs arról, hogy majd Moszkva a pár száz négyzetkilométeres kurszki betörés visszaszolgáltatásáért cserébe akár egy négyzetcentiméterről is lemondjon az általa sajátnak tekintett 4 egykori ukrán megye területéből.
Az Oroszország által sajátként tekintett 4 megye kiterjedése
Forrás:9111.ru
Helyette a puytini Oroszország mind a harctéren, mind politikai értelemben bekeményít a kurszki kiszorítással párhuzamosan tovább fokozva donbasszi előrenyomulását, illetve visszavonva korábbi békeajánlatát. Avagy Vlagyimir Putyin a kurszki betörésre válaszul visszavonta saját júniusi ajánlatát a béketárgyalások megkezdésére vonatkozóan, amelyek szerint Kijevnek el kellett volna ismernie a Krím és a négy Oroszországhoz csatolt megye feletti orosz fennhatóságot a korlátozott haderővel együtt járó katonai semlegesség rögzítése, illetve a szankciók feloldása mellett.
Az ukrajnai frontok állása 2024. augusztus 20-án
Forrás:Rybar
„Mik Ukrajna katonai céljai Kurszkkal?”
Katonai szempontból nézve a kurszki betörés legfőbb célját az orosz csapatok megosztása és az orosz erők széthúzása jelentette volna. Azaz a közkeletű pátosszal élve legjobb védekezés a támadás elve mentén az ukrán parancsnokság a kurszki betöréssel kényszerítette volna Moszkvát arra, hogy a donbasszi, zaporozsjei és herszoni területekről csoportosítson át alakulatokat a front stabilizálása érdekében. Ebben az esetben pedig csökkent volna az ukrán védelemre helyezett nyomás, lehetővé téve annak megerősítését, újjászervezését, illetve potenciálisan akár helyi jelentőségű ellentámadások végrehajtását is.
Ellenben Kijev ezen célját az orosz vezetés hamar felismerte és csak korlátozottan, leginkább a szomszédos belgorodi térségből vezényelt át csapatokat az ukrán betörés megállítása érdekében korlátozott létszámban. Az orosz erősítések döntő hányada ellenben a belbiztonsági szervektől – Roszgvargyija és a hozzá tartozó csecsen Ahmat stb. –, valamint a hátországban állomásozó tartalék alakulatoktól érkezett.
Az orosz védelem koordinációjában jelentős szerep jut az Ahmat parancsnokának, Aptyi Alaugyinovnak
Részben ezért is volt az első napokban lassabb a betörésre adott orosz reakció, mivel a hátországból előbb közvetlenül a front közelébe kellett átszállítani az erőket. Viszont nagyobb látószögből nézve – a videó megjelenésekor lassan már 2 hét elteltével – ezen kezdeti késlekedés abból a szempontból meghozta eredményét, hogy a donbasszi orosz előrenyomulás tovább folytatódik, illetve a kurszki szektort is sikerült stabilizálni.
„Továbbá nem tisztán katonai, ám mindenképp stratégiai jelentőséggel bír Kurszk esetében a Kurcsatov településnél található atomerőmű is”
Nem kizárt, hogy végső soron az ukrán támadás egyik ki nem mondott célja a kurszki atomerőmű elfoglalása lett volna szintén a „tárgyalási pozíciók javítása” című – valójában nukleáris zsarolás – álca mögött. Utóbbi bizonyítékaként szolgálnak például a Szudzsa utáni áttörési kísérletek északra, Malaja Loknya település, illetve nagyobb távlatot nézve Lgov irányába, amelyeket az ukrán fél egy nagyobb dezinformációs kampánnyal is megpróbált kiegészíteni. Miután pedig Energodar térségében a zaporozsjei atomerőmű kapcsán ismét aktivizálódott a front, nem kizárt, hogy Kijev esetleg a kurszki sikereit akarta volna „lecserélni” Energodarra.
Az energodari atomerőmű égő hűtőtornya
Ne feledjük a zaporozsjei atomerőmű, illetve a hozzá kapcsolódó hőerőmű Ukrajna legnagyobb teljesítményű energiatermelő központja, amelyek kiesésével hatalmas veszteséget szenvedett el Kijev 2022 tavaszán és különböző módokon, de a mai napig nem tett le ezen létesítmények visszaszerzéséről.
„Amennyiben sikerült volna elfoglalni a kurszki atomerőművet, úgy a Podoljak által emlegetett kedvezőbb tárgyalási pozícióból mondhatta volna azt Kijev, hogy csakis Energodar átadásáért cserébe vonul ki Kurszk területéről”
Ilyen helyzetben pedig Moszkva keze rendkívüli módon meg lenne kötve, mivel egy atomerőmű ostroma az azzal járó veszélyforrások következtében egyáltalán nem járható út. Ám mindenféle riogatás, dezinformáció és az ezek keverékét adó hazai tudósítások ellenére már az offenzíva kezdetén látni lehetett, hogy az ukránok nem fogják nemhogy elfoglalni, de még érdemben megközelíteni sem a kurszki atomerőművet, mivel ahhoz bevetettnél kétszer-háromszor nagyobb létszámú harccsoport lett volna szükséges.
A kurszki atomerőmű távolsága az ukrán határtól
Forrás:Calcmaps
Végül ahogyan a harkovi orosz, úgy a kurszki ukrán betörés is egyfajta pufferzónaként funkcionál igaz kétes hatékonysággal. Ugyanis, ha azt nézzük, akkor a 2022 tavaszi észak-északkelet-ukrajnai kivonulást követően egészen a kurszki betörésig a Szumi és Csernyigov régiókat magába foglaló szektor ellen az orosz fél korlátozott, főképp drón és cirkáló rakéta támadásokat hajtott végre, amelyekkel szemben viszont a mostani pufferzóna semmit sem ér. Sőt, ahogyan azt a későbbiekben kifejtésre kerül, a kurszki betörés vélhetően egy legalább ugyanilyen kiterjedésű és intenzitású orosz válaszreakciót is fog indukálni Moszkva oldaláról.
„Milyen hibákat követett el az orosz fél?”
A helyzet analizálása, illetve az ukrán célok feltérképezését követően nem mehettünk el az orosz parancsnokság hibái mellett sem, mind helyi, mind országos vonatkozásban. Viszont először az orosz fél védelmében szükséges azt elmondjuk, hogy egy ilyen, több mint 1500 kilométeres határszakasz esetében nincs az az ország a világon, amely minden egyes kilométerét megfelelő módon képes lenne biztosítani.
A háború előtti közös orosz-ukrán határszakasz sematikus rajza
Forrás:Wikipédia
Még akkor is, hogyha levonjuk a donbasszi, harkovi és dél-ukrajnai frontokat, majdnem 700 kilométeren érintkezik egymással Oroszország és Ukrajna, amelynek védelméhez több százezer fős kontingensre lenne szüksége Moszkvának a megfelelő mértékű védelem kiépítése érdekében. Ilyent pedig sem Moszkva, sem Ukrajna nem engedhet meg magának, amelynek következtében viszont a határ jelentős része csak korlátozott mértékű védelemmel bír. Persze a technológia fejlődésével, 0-24-es videokamerás megfigyeléssel, drónok alkalmazásával és aknamezők létesítésével lehet csökkenteni a ráfordítandó erőforrások mennyiségét, de az élőerőt és emberi faktort nem lehet kizárni még így sem.
„Ellenben az ukrán támadás nem előzmény nélkül érkezett”
Egyik oldalról már a háború kezdete óta folyamatosak voltak a tüzérségi belövések és dróntámadások Brjanszk, Kurszk és Belgorod régiók ellen, amely 2023 májusát követően időről-időre kiegészült egy-egy diverzáns támadással is. Másik oldalról az orosz Rybar Telegram csatorna jelentése szerint már két hónapja tudni lehetett a Szumi régióban tapasztalható nagyobb ukrán csapatmozgásokról, előkészítő műveletekről, illetve a határsáv kiürítéséről.
Ám mindezen egyértelmű jelek ellenére sem a helyi, sem a főparancsnokság nem foglalkozott érdemben a szektor megerősítésével vagy esetleges erősítések térségbe vezénylésével. Sokan a felelősséget személyesen Valerij Geraszimov vezérkari főnökre hárítják, aki szerintük ignorálta a kurszki határterület térségéből érkező egyértelmű jeleket.
„Viszont a felelősség kérdésében Geraszimov nincsen egyedül, mivel ugyanolyan, ha nem nagyobb rész hárul a szektor védelméért felelős helyi parancsnokokra is”
Utóbbiak megint csak az egykori „hírhedt” Nyugati Katonai Körzet állományából és az abból létesített Otvazsnije majd Zapad harccsoport tagjai közül kerültek ki. Emlékeztetésképpen, a Nyugati Katonai Körzet állományából létrehozott Zapad és Otvazsnije harccsoportok voltak azok, amelyek a háború kezdetén hatalmas veszteségeket szenvedtek el Harkovnál, sőt akik a felderítő egységeket bárminemű támogatás nélkül küldték be a biztos megsemmisülést jelentő belvárosba.
Az Otvazsnije harccsoporthoz tartozó kilőtt T-80BVM tornya Harkov térségében a háború első napjaiból
Forrás:VK
Szintén a Zapad-Otvazsnije volt felelős a 2022 szeptemberi harkovi ellentámadás sikeréért is, miután a szintén nem megfelelően kiépített védelmet a létszámfölényben lévő portyázó ukrán csapatok könnyen át tudták törni Balakleja térségében.
„És mint látjuk, úgy tűnik újabb két év elteltével a történet megint ismétli önmagát, csak most Kurszk térségében”
Avagy a határszakasz nem rendelkezett sem a megfelelő számú élőerővel az eredményes védekezés érdekében, a szükséges aknamezők jórésze hiányzott, illetve a Szurovikin-vonalhoz hasonló erődítések rendszere sem volt kiépítve. Közvetlenül a támadás előtt és után pedig orosz parancsnokság bealudt, alábecsülve Ukrajna még fennmaradó offenzív kapacitásait.
A katonai vezetés abban a hitben áltatta magát, hogy Kijev haderejének és erőforrásainak jelentős hányada már megsemmisült a 2022 februárja óta zajló harcokban, vagy éppen a Donbassz védelmére van lekötve.
„Mondhatnánk akár azt is, hogy az orosz fél bizonyos mértékben saját propagandáját nyelte be a végzetesen meggyengülő ukrán haderőről”
Mindez ha még nem lenne elég, akkor bizony említenünk kell az orosz haderőn belüli többszintű kommunikációs problémákat is, amelyek kéz a kézben jártak az első napokban a valóság direkt tagadásával. Avagy például a támadás másnapján Valerij Geraszimov vezérkari főnök konkrétan hazudott az orosz elnöknek a kurszki helyzetről szóló videókonferencia során, amikor azt mondta, hogy sikerült megállítani az ukrán betörést. Utóbbi már akkor egyértelmű volt nem csak a külvilág, de személyesen Putyin számára is, akinek az arcáról lehetett leolvasni az elégedetlenség jeleit.
Geraszimov vonatkozó jelentése
Mindezeket kombinálva az orosz haderő eddig tapasztalt hiányosságaival, problémáival, intézményi és személyi hibáival, valamint ballépéseivel, vélhetően a kurszki betörés volt az utolsó csepp a pohárban Geraszimov leváltását illetően. Ugyanez a hozzáállás vezetett el végső soron Szergej Sojgu menesztéséhez is, ahol utódja, Andrej Belouszov beiktatási beszédében egyértelműen fogalmazott: hibázni lehet, hazudni tilos.
„Vélhetően nem most és nem is az elkövetkező hetekben-hónapokban, de Geraszimov leváltása mostanra már mindenképp borítékolható, igaz a lehetséges utódok kapcsán még korai jóslásokba bocsátkozni”
Viszont az mindenképpen érdekes fejlemény, hogy Putyin a kurszki műveletek legfelső szintű koordinációjával azt az Alekszej Gyumint bízta meg, akit sokan lehetséges utódjaként emlegetnek az elnöki székben. Az amúgy kurszki születésű és katonai háttérrel bíró Gyumint Putyin gyakorlatilag Kurszk esetében a komplett orosz hadvezetés – így Geraszimov – fölé helyezte, mivel egyértelművé vált, hogy a belső káosz, túlburjánzó bürokrácia, nepotizmus és cselekvőképtelenségtől szenvedő vezérkar nem képes önmagában úrrá lenni a helyzeten.
Alekszej Gyumin
Forrás:Pervij Tulszkij
Utóbbira elég a Kurszk térségébe vezényelt csapatok közti horizontális kommunikációs problémákat említsük, ahol megint csak részben az elmúlt évek hibás beszerzései – lásd Baofeng rádiók – részben pedig személyi hibái miatt nem jöttek létre megfelelően üzemelő csatornák, helyette sok esetben a műveleteket Telegramon egyeztették egymással.
„Viszont az sem segített a pontos helyzet megértésén, hogy az orosz társadalom és a külső szereplők számára a legfőbb tájékoztató funkcióval bíró vojenkor – lényegében haditudósító – Telegram csatornák jelentős hányada szinte már önkívületi állapotban, azon bizonyos fürdős egyéni vállalkozóhoz hasonlóan kezdett el kórusban vészmadárként visítani”
Mindezeket persze a nyugati és hazai sajtó előszeretettel vett át a saját hatásvadász anyagaik illusztrációjához. Egy dolog a fennálló problémák, hiányosságok és nehézségek feltárása, de a világvége hangulat keltésével semmivel az égvilágon nem lesz jobb a helyzet a fronton, sőt még táptalajként is szolgál a dezinformációk, illetve álhírek terjedéséhez.
Utóbbiakat illetően megint csak az illetékes ukrán szolgálatoknak nem kellett nagyon megerőltetniük magukat, mivel sokszor pont az orosz Telegram csatornák állították elő saját maguk azokat. Persze mindez nem jelenti azt, hogy akkor ukrán álhírek nélkül maradtunk volna, mivel azokból is akadt tömegesen, hol könnyen, hol nehezen azonosítható verzióban. Ilyen például a hazai közösségi médiát is bejárt fotó, ahol egy ukrán katona állítólagosan 10 kilométerre fotózta le magát Kurszktól.
Az említett fotó
Forrás:Telegram
A probléma csupán az, hogy a photoshop készítője elfelejtette az eltérő ukrán és orosz helyesírás közti különbségeket figyelembe venni Kurszk kapcsán, ahol előbbi egy lágyságjelet illeszt be az sz betű után.
„Így viszont felettébb könnyen lehetett azonosítani, hogy a manipulált fotó eredetije nem 10, hanem 108 kilométerre készült Kurszktól”
A vojekorok és általában a pánikhangulat keltését, pedig ismétlen a hazai média is kellő örömmel vette át, politikai oldaltól függetlenül. Avagy a kizárólag hazai médiából tájékozódó olvasóban az a fals kép alakulhatott ki Kurszk kapcsán, hogy az orosz fél életképtelen módon nem tudja megállítani az ukrán támadást, a védelem összeomlott és mindjárt itt az ukrán győzelem. Meg amúgy is, milyen haderő és hadvezetés az, ami egy ekkora betörést nem tud elhárítani.
Ellenben amikor Izraelt érte hasonló, rajtaütés jellegű támadás, akkor valahogy a hazai sajtónak eszébe sem jutott cikizni az izraeli hadvezetést, szemben a mostani eseményekkel. Mindezzel nem a 2023 októberi eseményeket kívánom bármilyen módon relativizálni, csupán szeretnék rámutatni a hazai sajtóban naponta tapasztalható hangulatkeltő kettős mércére, amikor az ukrán háborúról és Oroszországról van szó. De említhetnénk Sudzsa esetét is, ahol egyre-másra jöttek a hírek „az első ukránok által elfoglalt orosz városról”, miközben az lélekszámát tekintve egy nagyobb községnek feleltethető csak meg.
„Hogyan folytatódhat a <kurszki csata>?”
Egyik oldalról vélhetően Kijev még nem mertette ki offenzív kapacitásait, mivel ha a korábbi időszakok ukrán műveleteit nézzük, azoknál Kijev minden esetben egyszerre két szektorban indított támadásokat. 2022 szeptemberében a harkovi és herszoni szakaszon, a 2023 nyári ellentámadás esetében pedig Zaporozsje mellett Bahmut térségében. Jelen helyzetben tehát egyáltalán nem zárható ki, hogy az ukrán vezetés Kurszk mellett egy esetleges következő, egyelőre még nem tisztázott irányban is támadást indít az orosz védelem ellen, ami Brjanszktól egészen Herszonig sokfelé húzódhat.
Vélhetően nem volt véletlen a zaporozsjei atomerőmű elleni támadás sem, ahogy a Kinburn-félszigetre történő augusztus 6-i és 9-i, mindkét esetben sikertelenül zárult partraszállási kísérlet sem. Kijev amellett, hogy igyekszik az orosz csapatokat megosztva, széthúzni Moszkva erőforrásait, folyamatosan kisebb tűszúrásszerű támadásokkal méri fel a lehetséges gyengébb szektorokat.
Az augusztus 9-i sikertelen ukrán partraszállási kísérlet a Kinburn-félszigeten
Forrás:Rybar
Az orosz fél tisztában van azzal, hogy Kijev vélhetően nem fog megállni csak a kurszki betörésnél és a közeljövőben vagy az elkövetkező hetekben megpróbál egy újabb frontot nyitni, amely lehet akár szintén valahol az orosz-ukrán határ térségében, akár a frontvonal egyéb szektoraiban. Utóbbiak esetében már láthattunk kísérleteket ukrán oldalról a szintén kurszki Grajvoron, valamint a belgorodi Kolotyilovka határátkelők elleni, eddig sikertelenül járó támadási kísérletek esetében.
„De említhetnénk akár Tyotkino és Gluskovo térségét is, ahol a 2022 nyári Dnyeper hidak elleni célzott támadássorozathoz hasonlóan Kijev ismét megkezdte a HIMARS rakétatüzérséggel és JDAM légibombákkal a helyi Szejm folyón átvezető átkelők szisztematikus megsemmisítését”
Utóbbi azért jelent problémát, mivel Gluskovo és Tyotkino környéke egy, a Szejm, Vegyma, Volfa, Szinyak és Blahovec folyók által szektorokra szabdalt terület, ahol az átkelők kilövése megnehezíti az orosz csapatok mozgását, valamint az őket kiszolgáló logisztika működését.
Az említett folyók által szétszabdalt kurszki szektor
Forrás:Rybar
Amennyiben tartósan sikerülne ezeket a szektorokat leválasztani, úgy nem kizárt, hogy azzal párhuzamosan az ukrán fél az említett, a szudzsaival megegyező – nagyjából 700 km2 kiterjedésű – zónában is egy nagyobb szabású offenzívába kezd. Viszont 2022 nyarával ellentétben az orosz fél már preventív módon megkezdte az alternatív pontonhidak létesítését az ellátás biztosítása és a civil lakosság evakuációja érdekében.
„Másrészt a frontvonal stabilizálását követően a kurszki betörés fenntartása egyre nagyobb erőforrásokat fog igényelni Kijev oldaláról”
Bár Ukrajna sikeresen egy rövid időre újra előkapta a kalapból a konfliktus sajátosságai miatt hamar elhalt manőverező harcászatot, ám ahogy korábban, úgy az most is kifulladni látszik. Ez nem csak az orosz reakció, de a Kijev hibái miatt is bekövetkezhetett, mivel megint csak az ardenneki példával élve egyszerűen az ukrán logisztika nem tudott lépést tartani az előrenyomulás mértékével.
Hátrahagyott ukrán M1126 Stryker csapatszállító
Forrás:Telegram
Sok esetben akárcsak 2022 februárjában az orosz, most az ukrán erőknek kellett harcjárműveiket hátrahagyniuk, egyszerűen azért, mert kifogyott belőlük az üzemanyag vagy meghibásodtak. A kezdeti lendület elfogyása pedig a további offenzív műveletek felfüggesztésére majd beszüntetésére kényszerítette az ukrán hadvezetést a kurszki betörés esetében.
„Az ukrán hibáknál maradva azok leginkább közép- és hosszútávon fogják hatásaikat érzékeltetni, mivel megint csak Kijev a legnagyobb harcértékű egységeit vetette be a kétes eredménnyel szolgáló betörés során”
Valójában csak idő kérdése lesz mikor fogja Moszkva felszámolni az ukrán betörést – vélhetően pár hét szükséges lesz hozzá – ám már most – és az augusztus 6-a óta eltelt időben – is fájó veszteségeket szenvedett el Ukrajna. Itt nem feltétlen csak a haditechnikára kell gondoljunk, igaz mindenképp fájó veszteség a HIMARS indítók, az M1126 Stryker és BTR-4 csapatszállítók vagy éppen a Challenger 2 harckocsik elvesztése.
HIMARS rakétatüzérség kilövése a Szumi régióban
A nagyobb problémát a tapasztalt és képzett élőerő körében jelentkező veszteségek adják, amelyeket nem lehet belátható időn belül pótolni. Mint pedig azt számos ukrán kommentátor is megjegyzi, ezekre az erőkre a kurszki portyázás helyett sokkal nagyobb szükség lenne a donbasszi frontokon, amelyek védelme az átcsoportosítás következtében nagy károkat szenvedett.
„Végül pedig ismételten a költség-haszon elemzésnél maradva a korábbiakban felvázolt Pokrovszk vagy Toreck elvesztése sokkalta súlyosabb következményekkel fog járni Ukrajna jövőjére, mint amennyi előnyt hozhatna Krinkihez hasonlóan értelmetlen áldozatokkal járó kurszki hídfőállás”
A legjobban képzett csapatok hiánya és elvesztése érzékeltetni fogja hatását, miközben Kijev saját sorsát is megpecsételte a kurszki betöréssel. Ugyanis csak idő kérdése, hogy a kurszki területről történő kiszorítást követően mikor fog Moszkva egy harkovihoz hasonló pufferzónát létesíteni a Szumi és Csernyigov régiókban a kurszki betöréshez hasonló akciók megakadályozása érdekében.
Az orosz célok kapcsán egyre többet emlegetett történelmi Novorosszija
Forrás:ruxpert.ru
A pufferzónákkal együtt az Ukrajnával szembeni orosz területi követelések is bővülni fognak, mivel Moszkva a minszki megállapodások és a fekete-tengeri gabonaszállítási folyosók átverő jellegén, illetve a 2022-es isztanbuli béketerv kudarcán tanulva már nem tekint Ukrajna vezetésére megbízható partnerként. Bár a Dmitrij Medvegyev-féle, Ukrajna teljes felszámolásáról szóló Telegram bejegyzések elsőre túlzásnak tűnhetnek, a kurszkihoz hasonló műveletekkel viszont Kijev pont ezen szcenárió számára ágyaz meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Álmos Andor says:
Érzésem szerint az ukrán fél már itt arra is játszik, hogy minél durvább legyen a konfliktus, hátha elveszítik az oroszok a fejüket és lebombáznak egyszer egy nato-országbeli légibázist, vagy lelőnek egy amerikai kémrepülőgépet a Fekete-tenger felett. Biztosan fel fogja ezt gyűjteni az orosz fél, de már megjelentek az első beszámolók arról (Patrick Lancaster például), hogy az ukránok a civil lakossággal szemben kegyetlenkedtek, és őket gyilkolták módszeresen a betörés során. Eddig csak szófordulatnak hittem, hogy Putyin elnök terrorizmust emlegetett. Ha ez így van, akkor itt valóban arról van szó.