„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gáztranzit állomás Ukrajnában, Lviv körzetében
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Stringer
Oroszország és Ukrajna az év utolsó napján, a szerződés lejárta előtt egy nappal aláírta a megállapodást a gáztranzitról. Ennek értelmében a Gazprom kifizeti a Naftohaznak a stockholmi bíróság által megítélt 2,9 milliárd dollárt, a felek kölcsönösen elállnak a további követelésektől, és Ukrajnán át a korábbi gázmennyiség valamivel kevesebb, mint kétharmada jut el öt éven át Európába. A tárgyalások már hetek óta folytak, a megegyezés még december 20-án megszületett Minszkben, míg az aláírásra 30-án éjjel Bécsben került sor. Ésszerű kompromisszum született, amivel mind Oroszország, mind Ukrajna, mind pedig Európa jól járt, az eddig is levegőben lógó kérdések többsége azonban ezzel nem oldódott meg.
„Az első, és legfontosabb probléma, hogy az európai piacra irányuló gáz forrásainak és szállítási útvonalainak a kiválasztása mesterségesen átpolitizált”
Ha csak az elmúlt két hét eseményeit nézzük, látjuk, hogy az európaiak által favorizált orosz-ukrán gázalku ellenére az Egyesült Államok újabb szankciókat vetett ki az Északi Áramlat bővítésében részt vevő cégekre. Ebből is látszik, hogy a retorikájában folyamatosan az „orosz gázfegyvert” emlegető Washington célja nem az ukrán útvonal fenntartása, hanem a piacszerzés politikai eszközökkel, a Gazprom kiszorítása erről a számára prioritást élvező piacról. Már senki sem beszél az ukrán tranzit megmentéséről, amellyel az egész folyamat elkezdődött, és a drága amerikai LNG-t úgy adták el, mint Ukrajna és Európa emberbaráti megsegítését.
„Az ukrán hatalom az elmúlt években végig az amerikai kottából játszva tudatosan gerjesztette a feszültséget, és nehezítette az európai energetikai szabályozás átvételét az ukrán törvényekbe”
Ennek alapján ugyanis Kijevnek semmi szüksége nincs arra, hogy hosszú távú megállapodást kössön a tranzitról a Gazprommal. Ehhez most is a végsőkig ragaszkodott, ám a tíz év helyett csak ötre kötettett meg a megállapodás. Az európai normák szerint azonban Ukrajna köteles lenne aukcióra bocsájtani a tranzit kapacitásokat – amelyen, versenytárs híján a Gazprom nyerne -, és a jóval alacsonyabb európai tranzitárakon átpumpálni a gázt.
„Ennyit az oly sokat emlegetett európai normákról, amelyekhez állítólag csak a Gazprom nem akar alkalmazkodni”
Igen, Oroszország a saját területén nem vezette be az európai energetikai szabványokat, a Gazprom azonban a külső piacokon alkalmazkodott az európai szabályozáshoz. Főleg úgy, hogy e normák a korábbiaknál rugalmasabb hozzáférést biztosítanak az ukrán csőhálózathoz. Ez pedig teljesen kiiktatná az újabb orosz-ukrán konfliktusokat a tranzit körül.
„Továbbra is megoldandó kérdés marad az ukrán csőhálózat modernizációja”
Kijev már hosszú ideje nem fordított erre pénzt. Ezt egyrészt az ország katasztrofális gazdasági helyzetével, másrészt azzal magyarázták, hogy nem látták világosnak a tranzit 2020 utáni jövőjét. Az állami Naftohaz vezetése ugyanakkor 2018-ban a stockholmi bíróságon a Gazprom felett aratott győzelemre hivatkozva hatalmas, 45 millió dolláros prémiumot osztott magának.
„A következő években elkerülhetetlenül felmerül, hogy az ukrán csőrendszer jelentős részét kivegyék a tranzitból, és maradjon a Szudzsa és Ungvár közötti fővezeték”
A tárgyalások során sokáig úgy tűnt, hogy Kijevnek az is jó, ha nem lesz megállapodás. Így ugyanis felelőssé téve az európai tranzit leállásáért, legalább idő előtt megszabadulhattak volna a Naftohaz még Petro Porosenko által kinevezett vezetőségétől. Végül az európai nyomás olyan nagy volt, hogy ez szóba sem jöhetett.
„S nem utolsó sorban teljesen átpolitizált Ukrajnában az a kérdés, hogy Kijev együttműködjön-e Moszkvával a gázszektorban”
Hiába öngyilkosság ez gazdasági értelemben, a Petro Porosenko vezette ellenzék az év végén ezt hazaárulásnak nevezte, és azzal fenyegetőzött, hogy törvényt terjeszt be egy gázalku megakadályozására. Arról persze az exelnök ilyenkor nem beszél, hogy a tranzit leállítása automatikusan megfosztja Ukrajnát a magyar, szlovák, lengyel reverz szállítások lehetőségétől.
Mindezek fényében értékelhetjük csak igazán, hogy végül mégis csak győzött a józan ész, és megszületett a megállapodás.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
