Merre visz a Razoni útja?

A háború kirobbanása óta először futott ki gabonával teli hajó az ukrajnai kikötőkből. Ezzel egyben megdőlt az a tétel is, miszerint Oroszország fegyverként használja a háborúban az élelmiszert. A Sierra Leone-i zászló alatt hajózó Razoni teherszállító Odesszából indult, és a rakterében 26 ezer tonna ukrán kukoricát szállít, és a tervek szerint ma elér az isztambuli ellenőrző pontra, majd folytatja útját a libanoni Tripoli felé. A Razonin kívül még 16 hajó közeli indulására számítanak az isztambuli megállapodásban rögzített három kikötőből.

„A Razoni útja igazi teszt, és ha a hajó eljut Tripoliba, az erősíti a bizalmat a többi szállítóban is. Az elindulása azt már mindenképpen jelzi, hogy a odesszai kikötő elleni orosz rakéta támadások körüli felhajtás felesleges volt, Moszkva nem sértette meg az isztambuli egyezményt, amely katonai célpontok támadását nem zárja ki. Ezúttal is erről volt szó, és ezek a csapások nem tették működésképtelenné a gabonaexport terminált”
Fotó:EUROPRESS/TURKISH NATIONAL DEFENSE MINISTR/ANADOLU AGENCY/AFP

Még július közepén egyezett meg Törökország valamint az ENSZ közvetítésével Ukrajna és Oroszország a fekete-tengeri ukrán gabonaexport újraindításáról. A hírekben emellett kissé elsikkadt, hogy ezzel egyidejűleg Oroszország is engedélyt kapott egy megállapodás keretében arra, hogy a nyugati szankciók ellenére mezőgazdasági termékeket és műtrágyát exportálhasson. A két egyezmény célja, hogy enyhítse a globális élelmiszer válságot, és elkerülhetővé váljon az éhínség.

„A hír örömteli, ám azt tudni kell, hogy a válság már jóval korábban megkezdődött, háború csak tovább lökte felfelé a 2020 vége óta emelkedő élelmiszer árakat. Az sem teljesen igaz, hogy az ukrán gabona kiesése önmagában éhínséghez vezet, hiszen Ukrajna részesedése 6-8 százalékos a globális piacon. Oroszország ezzel szemben már a globális piac 17 százalékát fedi le”

Az ukrán búza kiesése a Közel-Kelet és Afrika néhány országában okozott nehéz helyzetet, a képet azonban árnyalja, hogy Egyiptom például éppen a napokban, már az isztambuli megállapodás után mondott le Kijevnél egy 240 ezer tonnás megrendelést. Ugyanakkor rövid idő alatt 41 ezerről 114 ezer tonnára futtatta fel az Oroszországból származó importot. Egyiptom a 2022-es évre megközelítőleg 300 ezer tonnányi búzát rendelt meg Kijevtől, ezeknek a szállítmányoknak egy része viszont az orosz támadás következtében Ukrajna kikötőiben rekedt. Moszkva legnagyobb piacainak egyébként néhány ázsiai országon kívül olyan nagy importőrök számítanak, mint Törökország, Irán vagy a már említett Egyiptom.

„A Razoni útja igazi teszt, és ha a hajó eljut Tripoliba, az erősíti a bizalmat a többi szállítóban is. Az elindulása azt már mindenképpen jelzi, hogy a odesszai kikötő elleni orosz rakéta támadások körüli felhajtás felesleges volt, Moszkva nem sértette meg az isztambuli egyezményt, amely katonai célpontok támadását nem zárja ki. Ezúttal is erről volt szó, és ezek a csapások nem tették működésképtelenné a gabonaexport terminált”

A megállapodás értelmében egyébként Ukrajna átkalauzolja a gabonaszállító teherhajókat a kikötőt védő aknazáron, Oroszország pedig vállalja, hogy a Fekete-tengeri Flotta egységei nem fogják támadni ezeket a hajókat. Annak érdekében, hogy a hajókat ne lehessen fegyvercsempészetre felhasználni, a török flotta – orosz, ukrán és ENSZ tisztviselők részvételével – át fogja vizsgálni őket. Igazi veszélyt az aknazár mellett az jelenti a hajókra, hogy a háború kezdete óta számos tengeri aknának elszakadt a horgonylánca, és ezek szabadon sodródnak a Fekete-tengeren. A Razoni útja túlmutat magán a háborún, és magát az élelmiszer válságot ugyan nem oldja meg, ám globális jelentősége van.

„A mezőgazdasági termények szállításának megindulása rendkívül fontos a háborúban közvetlenül érintett két országnak is”

Ukrajnának több milliárd dollárt hozhat az isztambuli megállapodás, és azt nem kell ecsetelni, hogy a valuta bevételekre Kijevnek milyen nagy szüksége van. De a gazdaság működéséhez, a mezőgazdasági vállalkozások további működéséhez is elengedhetetlen az export folytatódása. Arról nem is beszélve, hogy így felszabadulnak a gabonatárolók, és lesz hová elhelyezni az idei termést. Ettől függetlenül, ahogy a nagy sajtókampánnyal kísért ukrán gabona export megindulása nem oldja meg a globális élelmiszer válságot, úgy nem állítja talpra az ukrán gazdaságot sem.

Oroszország beleegyezése sokak számára már egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű.  Az elmúlt hetekben például a nyugati sajtó kizárólag arról írt, hogy a Kreml az élelemhiányt és a magas élelmiszerárakat fegyverként használja, amelynek nyomán menekültek újabb hulláma indulhat Európába, amely gyengítheti Ukrajna támogatását. Az amerikai Carnegie Központ elemzése azonban rámutat Moszkva motivációira, és az írásból kiderül, hogy a megállapodásban Oroszország is erősen érdekelt.

„Mint az Szergej Lavrov napokban befejeződött afrikai körútján is kiderült, hogy Oroszország erősíteni szeretné a befolyását olyan afrikai és közel-keleti országokban, amelyek ráutaltak az ukrán és orosz gabonára, és ezek az államok pozitív üzenetként értékelték Moszkva hozzájárulását a fekete-tengeri útvonal megnyitásához”

De az isztambuli megállapodás gördülékenyebbé teheti a politikai-pénzügyi bizonytalanság miatt megnehezedett orosz agrár exportot is. Tavaly Oroszország csak gabona exportból 11 milliárd dollár bevételhez jutott, és erre a bevételre most is égető szüksége van. Az orosz agrár export megkönnyítése érdekében egyébként az EU részben feloldotta a Bank Rosszija és a Promszvjazbank elleni szankciókat, sőt ezek a pénzintézetek még külföldön ragadt forrásaik egy részéhez is hozzáférhetnek.

„Fontos szempont volt emellett az orosz agrárium importfüggősége. Az orosz mezőgazdaság ugyan az elmúlt nyolc évben lényegében saját lábára állt, ám néhány területen azért súlyos gondokat okozhat az import tartós ellehetetlenülése”

A vetőmagvaknál például egyedül a búza esetében önellátó az ország, a vetőburgonya 90 százaléka jön külföldről, a repcénél pedig 70 százalék ez az arány. A növényvédő szerek harmadát vették eddig külföldről az oroszok – itt azonban Kína részesedése jelentős -, míg az állatgyógyászati készítményeknél 70 százalékos a kitettség. A sertés- és baromfiágazat tenyészállatai eddig nagyobb részben szintén külföldről jöttek. Nem jobb a helyzet az agráriumban használt gépeknél és alkatrészeknél sem, ahol 75 százalékos az orosz importarány. Néhány évig valószínűleg nem okozna még óriási gondot A nyugati import kiesése közép távon e szektorokban sem jelentene megoldhatatlan feladatot, az egymásra rakódó gondok azonban  hosszú távon már látványosan visszavethetnék az elmúlt években megizmosodott orosz agráriumot.

Jelenleg az egész világ azt figyeli, sikerül-e a feleknek betartani az ígéreteket, és sokan szokás szerint azt várják, hogy Oroszország majd megszegi az egyezményt. Tény, hogy a gáz mellett az élelmiszerárak manipulálása kiváló fegyver Moszkva kezében a Nyugat és közte dúló gazdasági háborúban, így akár Oroszországnak is érdeke lehet növelni a bizonytalanságot a gabonaellátással kapcsolatban. Azonban Ukrajnának sem kifejezetten érdeke fenntartani a békét a kikötőben, hiszen ők is profitálnának a konfliktusból. A megállapodás megszegése ugyanis tökéletes fegyver ahhoz, hogy – nem először – az oroszokat tegyék meg bűnbaknak. Emiatt a az Isztambulban kötött alku rendkívül törékeny, és felborítása esetén borítékoltan egymásra mutogatnának a felek. Ennek ellenére van esély arra, hogy működik a megállapodás. Addig biztosan, amíg meg nem indul délen az orosz offenzíva az Ukrajnát a tengertől elvágni hivatott offenzíva. De az még kicsit odébb van.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com