Az elmúlt napokban Belarusz került a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A kelet-európai ország városaiban az augusztus 9-én lezajlott választásokat követően olyan heves tüntetésekre került sor, amelyekhez hasonlóra legutóbb tíz éve volt példa az Alekszandr Lukasenko által kemény kézzel vezetett országban. Sokan a huszonhat éve hatalmon lévő Bátyka uralmának közeli végét jósolták a heves összecsapásokat látva, valószínűbb azonban, hogy Lukasenko a következő években is marad.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Csütörtök reggelre csillapodni látszik a tiltakozás-hullám, amely az elnökválasztást követően megrázta Belaruszt. A rendőrség, elsősorban a belügy különleges egysége, a híres-hírhedt OMON kemény fellépésével megakadályozta, hogy a tüntetők a kijevi Majdanhoz hasonlóan stabil, barikádokkal védett pozíciót fogjanak Minszk központjában. Olykor macska-egér játékot játszva folyamatosan szétszórták a tiltakozók nagyobb csoportosulásait, és lehetőség szerint az akciók összes résztvevőjét igyekeztek elfogni. Ennek eredményeképpen már több mint hatezer embert tartóztattak le. A fogdák olyannyira megteltek, hogy sokakat a szabad ég alatt helyeztek el. A tüntetések kezdeti hevessége alábbhagyott, bár tény, a hétvégén többen újabb tiltakozási hullámra számítanak.

„A tüntetők felhívására, amely általános sztrájkra szólította fel a nagyobb üzemek dolgozóit, kevesen reagáltak – bár több gyárban is lehetett hallani mozgolódásokról, és több helyen maguk a vállalatvezetők is elismerték, hogy a munkások egy részével megbeszéléseket kellett folytatni, a termelés zavartalanul folyt és folyik tovább”

A rendszerellenes tiltakozások valóban tömegessé válását számos tényező is akadályozza. A tüntetéseknek nincs még legalább homályosan körvonalazható programja sem, azon túl, hogy Lukasenkónak távoznia kell. Ez pedig a tiltakozások erőszakosságával párosulva még a mérsékelt rendszerellenes ellenzékiek egy részét is eltántoríthatta. De vezére sincs a tüntetőknek, hiszen Szvetlana Tyihanovszkaja, a választások másnapján még saját győzelmét deklaráló ellenzéki elnökjelölt Litvániába távozott, és egy videó üzenetben a rendbontások befejezésére szólította fel a tüntetőket – egyesek szerint kényszer hatása alatt. Akárhogy is történt, Tyihanovszkaja alkalmatlanná vált arra, hogy a tüntetők szimbóluma legyen. Igaz, az ő és stábjának szerepét az akciók szervezésében egyébként is csekélynek tekintik.

„Sokkal nagyobb szerepet játszottak a NEXTA, valamint NEXTA Live nevű Telegram-csatornák, amely mögött két, a lengyelek által finanszírozott Belsat tv-csatornának, valamint az amerikai támogatottságú Szabadság Rádiónak dolgozó, Varsóban élő belarusz fiatal áll”

Sztyepan Putyilo, azaz Sztyepan Szvetlov, azaz NEXTA – a belarusz nyehta, azaz valaki szó után – a Lukasenko-rendszert bíráló YouTube-csatornájával vétette észre magát a korábbiakban. Most azonban a NEXTA „brand” alatt futó Telegram-csatornák a tüntetésekről és a tüntetőknek szóló operatív információk gyűjtőhelyeivé váltak, ahol gyakran az egyértelmű álhírektől sem visszariadva szítják a kormányerők elleni hangulatot.

„A NEXTA-nak otthont adó Lengyelország és a Tyihanovszkaját befogadó Litvánia már tárgyalásokra szólították fel a belarusz vezetést, ellenkező esetben európai szankciókkal fenyegetőzve”

Az ellenzék támogatása tehát onnan érkezett, ahonnan az logikusan várható is volt. Annak ellenére, hogy a kampány során Lukasenko az oroszokat vádolta a belarusz választásokba való beavatkozási kísérletekkel. Persze, ez nem nélkülözött minden alapot, az orosz sajtó jelentős része is régóta komolyan bírálja a belarusz elnököt, és jelenleg is a tüntetők üzeneteit közvetíti. Igaz, elsősorban a részben vagy egészben magánkézben lévő médiáról van szó, míg az állami csatornák sokkal inkább a Bátykával szimpatizálnak. Legalábbis a két állam elnökeinek augusztus eleji telefonbeszélgetése óta. Az orosz-belarusz kapcsolatokat tehát sokak várakozásaival ellentétben nem viselte meg komolyan a kampányidőszak feszültsége. Az azonban tény, hogy az orosz felső vezetésben egyre többen vannak azok, akik már csak azért fogadják el Lukasenkót, mert nincs – a Kreml szempontjából – megnyugtató alternatívája.

„Lukasenko nem csupán azért szúrja sokaknak a szemét az orosz vezetésen belül, mert a többirányú külpolitikát a gyakorlatba is átültette, jó kapcsolatokat építve ki Kínával, és normalizálva viszonyát a nyugati államokkal, hanem azért is, mert többször is szembe ment az orosz oligarchia érdekeivel, és féltve őrzi a gazdaság sajátos, állami tulajdonra épülő szerkezetét”

Az Oroszországtól eltérő gazdasági modell a túlzottan önálló belarusz külpolitika mellett a két ország mélyebb integrációjának legfőbb gátja. Lukasenko makacssága pedig sokak szemében egyenesen árulóvá tette őt Moszkvában, akinek a helyén szívesebben látnának egy nyíltan oroszbarát, és a gazdaság átalakítására is kész vezetőt. Ilyen lehetett volna talán a letartóztatott Viktor Babariko, azonban az ő esete egyben a mélyebb integráció árnyoldalait is jelezheti, amennyiben az ellene felhozott vádak igaznak bizonyulnak.

Könnyen lehet viszont, hogy egy az oroszokhoz lojálisabb, de súlytalan, technokrata reformerrel Lukasenko helyén a belarusz társadalomban meglévő feszültség csak növekedne. Főképp, hogy a fiatalabb generációk körében Belaruszban is egyre nagyobb azok aránya, akik az eurázsiai integrációk helyett az euroatlantit részesítenék előnyben. Moszkvában sokan azzal vádolják Lukasenkót, hogy kettős játékával éppen ezeket a tendenciákat segíti, és Janukovics bukott ukrán elnök sorsát készíti elő saját maga számára.

„A tüntetések ezt igazolni látszanak, valójában azonban könnyen lehet, hogy az „orosz szállal” az elnök a tüntetések egyik méregfogát húzta ki”

A NEXTA-n is többször felbukkant, majd eltűnt a hír, miszerint orosz kommandósok segítenek elfojtani a tüntetéseket Minszkben – az elmúlt időszak eseményeit és az orosz sajtó Lukasenkóhoz való viszonyát figyelembe véve azonban az ilyen fake news-ra kevesen fogékonyak.

Azonban nem csupán a Kreml, és az ellenzék számára jelent problémát, hogy Lukasenkónak nincs alternatívája. Az utódlás kérdése a rendszer jövőjére nézve is veszélyes lehet. Bár felmerült, hogy az elnök a szinte minden nemzetközi találkozójára magával vitt fiát készíti fel utódjaként, Nyikolaj mindössze 15 éves, és vajmi kevés az esélye annak, hogy apja még évtizedekig hatalmon marad.

„Bár a jelenlegi tiltakozási hullámot még jó eséllyel átvészeli a Lukasenko-rendszer, a következő választásokig mindenképpen fel kell építenie egy olyan jelöltet, aki – ha lehetséges lesz még – tovább tudja vinni a Bátyka pengeélen egyensúlyozó politikáját”

Ez azért is nehéz, mert bárki is lesz az új elnök, elődjének a független Belarusz megteremtésével, sajátos útjának kialakításával és a kilencvenes évek káoszának elkerülésével járó, mondhatni karizmatikus legitimációját már nélkülözni fogja. Így ez a feladat a Lukasenko által felépített rendszer valódi próbája is lesz.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)