//Merre tart a független Ukrajna?
A Függetlenség napját ünneplő tömeg Kijevben 2019. augusztus 24-én #moszkvater

Merre tart a független Ukrajna?

MEGOSZTÁS

A függetlenség napját ünnepli Ukrajna. 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki Ukrajna függetlenségét az ukrán Legfelsőbb Tanács, 1992 óta pedig ezen a napon méltatják az országban a Függetlenség Napját.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

A Függetlenség napját ünneplő tömeg Kijevben 2019. augusztus 24-én #moszkvater
A Függetlenség napját ünneplő tömeg Kijevben 2019. augusztus 24-én
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

A „szuverenitások parádéjának” nevezett folyamatot 1988 novemberében Észtország nyitotta meg. Ennek a végén a Szovjetunió hetven év után felbomlott, és helyén a Független Államok Közösségének nevezett laza szövetség maradt csupán. Nem mondhatjuk, hogy Ukrajna élen járt ebben a folyamatban. Olyannyira, hogy némiképp meglepő módon még Oroszország is megelőzte ebben. Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Népi Képviselőinek Gyűlése 1990. június 12-én fogadta el az ország szuverenitásáról szóló nyilatkozatot. Ez a nap Oroszország napja néven 1992 óta nemzeti ünnep az Oroszországi Föderációban, annak ellenére, hogy a Szovjetunió felbomlásának megítélése az országban korántsem egyértelmű.

„Az orosz szuverenitási nyilatkozat azonban Ukrajna számára is lökést adott”

A hivatalosan kommunista többségű, azonban már jórészt a reformokat támogató képviselőkből álló, és először a szovjet történelemben ellenzéki frakcióval is rendelkező ukrán Legfelsőbb Tanács 1990. július 16-án maga is szuverenitási nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat elfogadásának napját nem sokkal később állami ünnepként rögzítették, így 1991-ben első és egyetlen alkalommal ezen a napon ünnepelték a függetlenség napját az akkor még Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak nevezett országban.

Igaz, ekkor még hivatalosan és ténylegesen is a Szovjetunió része volt Ukrajna, amit időközben egy népszavazás is megerősített. 1991 márciusában ugyanis egy összszövetségi referendumot tartottak a tagköztársaságok egy részében, amelyen a választók többsége a Szovjetunió szuverén államok közösségeként való fenntartása mellett foglalt állást.

„Ukrajnában, ahol 83 százalékos részvételi arány mellett több mint 71 százalék szavazott a Szovjetunió fennmaradása mellett”

Egy másik kérdést is feltettek a szavazóknak, amely megerősítette, hogy Ukrajna a Szovjetunió kötelékén belül a szuverenitási nyilatkozat alapjain állva maradjon. Ez a gyakorlatban az SZSZKSZ laza alapokon történő fennmaradását tette volna csupán lehetővé, hiszen a szuverenitási nyilatkozat az önálló haderőre vagy éppen a saját pénzre vonatkozó kitételeket is tartalmazott.

Ezt az ambivalens helyzetet, amely az új szövetségi szerződés körüli tárgyalásokat és vitákat jellemezte, egy olyan esemény mozdította ki a holtpontról, amely céljával teljesen ellentétes eredményeket ért el. A híres moszkvai puccs, amely a Szovjetunió változatlan formában való megőrzését célozta, olyan riadalmat keltett a tágabb jogköröket éppen csak kiharcoló tagköztársaságok vezetésében, hogy azok félretolták az ország széthullásával járó bizonytalanság miatti aggodalmaikat, s így a szövetségi állam felbomlása felgyorsult.

„A moszkvai puccs hatására az ukrán Legfelsőbb Tanács is rendkívüli ülést hívott össze augusztus 24-re, amelyen egy függetlenségi nyilatkozatot fogadtak el”

Ez nyíltan hivatkozott az államcsínykísérletben rejlő veszélyekre, és amely a szuverenitási nyilatkozat alapján állva, de annál jóval határozottabb módon nyilvánította ki, hogy az ettől fogva Ukrajnának nevezett ország területén kizárólag az ukrán alkotmány és törvények érvényesek. Ugyanekkor népszavazást is írtak ki december elsejére a függetlenségi nyilatkozat elfogadásának kérdésében. A nyilatkozatot a nemzeti ellenzék képviselői fogalmazták, ugyanakkor a kommunista képviselők többsége is támogatta azt, ahogy elsöprő többséget szerzett a nyilatkozat a népszavazáson is. A választók több mint kilencven százaléka támogatta nyolcvannégy százaléknál is magasabb részvételi arány mellett.

Bár az augusztus 24-i nyilatkozattól kezdve Ukrajna ténylegesen is független államként tekintett magára, ennek nemzetközi elismerésére a népszavazásig várni kellett, hiszen a moszkvai központ hivatalosan legalábbis még nem mondta ki a végső szót. A népszavazás sikere után azonban országok sora ismerte el Ukrajna függetlenségét. Lengyelország és Kanada után harmadikként Magyarország is.

„Érdekesség, hogy az Egyesült Államok egészen a december 25-ig, a Szovjetunió hivatalos felbomlásáig várt Ukrajna függetlenségének elismerésével”

Az ország függetlensége az az alap, amely az ukrán polgárok jelentős része számára mai napig, az elmúlt évek eseményei ellenére vagy akár éppen azok miatt a közös minimumot jelenti. Egy friss felmérés szerint egy erről szóló referendumon ma az ország lakosságának 84 százaléka támogatná Ukrajna függetlenségét – igaz, az arányok csökkenése elgondolkodtató lehet.

Ahogy az is, hogy még a függetlenség kérdéskörénél is, annak viszonylag általános fogalmán túllépve rögtön megosztottságra bukkanhatunk. Gondoljunk csak az Ukrajnát az USZSZK jogutódjának tekintő hagyományos államiság-hagyománnyal szemben az utóbbi években egyre jobban megerősödő alternatív hagyományra, amely megszállásként tekint a szovjet időszakra, és amelyben a baloldali eszmékre építő, a lengyelekkel a Vörös Hadsereg ellen szövetkező Ukrán Népköztársaság emlékezete mellett megférnek a második világháborúban a németekkel kollaboráló csoportok is. Vagy arra, hogy

„miután Volodimir Zelenszkij frissen megválasztott ukrán elnök tavaly lemondott az elődje, Petro Porosenko által felélesztett nagyszabású katonai díszszemlék hagyományáról, a nacionalista veteránok közösségei egy saját felvonulást hirdettek erre a napra, amelyet az idén is folytatni kívánnak”

De az is megfontolásra okot adó, hogy mi minden valósult meg az 1990–1991-ben deklarált célkitűzések közül. Egyetlen jellemző példát kiemelve, az 1990-es szuverenitási nyilatkozatban Ukrajna deklarálta tömbön kívüli, semleges státuszát, ehhez képest azóta már az alkotmányába is belefoglalta euroatlanti integrációs törekvéseit. Persze, ebben is megfigyelhető egyfajta folytonosság. A program még mindig az „el Moszkvától” jelszóval foglalható össze, azonban, bár már hivatalosan is ki van jelölve a cél, továbbra sem látható tisztán, merre is tart a független Ukrajna.

 (A szerző kutató, XXI. Század Intézet)

MEGOSZTÁS