„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Összességében elmondható tehát, hogy a 2Sz44 Giacint-K megjelenése gyakorlatilag egy éppen, hogy csak rendszeresített – ám technikai paraméterek szempontjából elégtelen képességű – típus rögtönzött modernizációjaként fogható fel a sorozatgyártás érdemi felfuttatása előtt”
Forrás:Ria Novosztyi
2024-25 fordulóján egy felettébb érdekes kiméra tűnt fel előbb az egykori Donyecki Népi Milícia, majd a Mihajlovszkij Tüzérségi Akadémia, végül pedig a 238. tüzérségi dandár állományában. Kialakítás alapján elsőre az ember az eszközt egy 2Sz43 Malva önjáró tüzérségi lövegnek nézte volna, ám jobban megvizsgálva számos furcsaság tűnt fel a típuson. Utóbbiak közül a leginkább szembetűnőnek a Malvához képest hosszabb lövegcső, valamint az eltérő kialakítású, réselt csőszájfék mutatkozott.
„Mindez nem is csoda, hisz az eredetileg a 2Sz19 Mszta-Sz önjáró tüzérségből származó 2A64 löveg helyére egy vontatott 2A36 Giacint-B került”
Az ad-hoc jellegű, vélhetően lóhalálában végrehajtott változtatás annyira szembetűnően sikerült, hogy az eredetileg a vontatott kialakítású – oroszban a B típusjel ugyanis ezt jelöli – 2A36 talpához tartozó rögzítőszemek is fellelhetőek a lövegcsövön. Utóbbiak immár szerep nélkül, miután a lövegtalp funkcióját maga a teherautóalváz vette át.
Az említett rögzítőszemek
Forrás:Telegram
A Giacint-B-vel felszerelt 2Sz43 esetében a megjelenést követő első időszakban még a szakértők sem tudták eldönteni, hogy az adott alakulat harctéri módosítását – utóbbira is számos példa létezik, legismertebbként a teknős tankokkal – vagy esetleg egy új típust tisztelhetünk a kiméra eszközben.
2Sz44 Giacint-K
Forrás:Telegram
Viszont miután az említett minta szerint a jármű már a szentpétervári tüzérségi akadémián is feltűnt, az új típus opciója tűnt befutónak.
„Végül 2025. február 11-én, a Rosszija 1 Vlagyimir Szolovjovval készített adásában hullott le a lepel a típus pontos jelzéséről, amely a 2Sz44 Giacint-K – K mint kaljosznij, azaz kerekes – nevet kapta”
A 2Sz44 kifejlesztésének hátterére az Abu-Dzabiban megrendelésre kerülő IDEX-2025 haditechnikai kiállítás és vásár apropója kapcsán világított rá az orosz fegyveriparért felelős Rosztech állami vállalat fegyverekért, lőszerekért és speciális vegyianyagokért felelős klaszterének területi igazgatója, Bekhan Ozdojev. A RIA Novosztyinak adott interjújában Ozdojev elmondta, hogy a 2Sz44 Giacint-K kifejlesztésére rekord idő alatt, a 2Sz43 Malvával szerzett harctéri tapasztalatok nyomán került sor.
Az orosz tüzérség kérdésével a legutóbbi Pergőtűzben is foglalkoztunk
Figyelembe véve, hogy az orosz hadsereg 2023 közepén kapta meg az első szállítmány Malva tüzérséget, amely vélhetően 2024 elején eshetett át a tűzkeresztségen, úgy kevesebb, mint egy évre volt csupán szükség a 2Sz44 Giacint-K kifejlesztéséhez.
„Ozdojev elmondása szerint is az új típusú lövegcső a 2Sz43 Malva már meglévő moduláris architektúrájába került integrálásra, megtartva annak 8×8 kerékképletű, BAZ-6910-027 Voscsina típusú alvázát, valamint kommunikációs és navigációs berendezéseit”
Egyúttal a modern tüzérség esetében legfontosabbként az irányzási feladatokat elvégző automatizált tűzvezető rendszert is. Utóbbit úgy kell elképzeljük, mint az önjáró tüzérség egyfajta agyát, amely a megadott célkoordináták, az alkalmazott gránát ballisztikai jellemzői, illetve az időjárási körülmények alapján önmaga végzi el a lőelemképzési feladatokat. Ezzel a tűzkiváltási körletbe érve a lövegnek csak le kell talpalnia, leadnia a szükséges lövéseket, majd azt követően perceken belül elhagyhatja a helyszínt.
Egykori dán, mára már Ukrajnának átadott CAESAR lövegek gyakorlaton
A lőelemképzés és célzás automatizáltan történik, drasztikusan lerövidítve az ehhez szükséges időt – illetve a személyzet terhelését és akár létszámát – a manuális megoldáshoz képest. Az ukrán fél által a francia CAESAR csöves, illetve részben a HIMARS rakétatüzérség által alkalmazott „üss és fuss” jellegű taktikával drasztikusan lecsökkenthető az ellenfél általi észlelés, illetve ezzel párhuzamosan a megsemmisítés lehetősége.
„Egyben a kerekes kialakításnak köszönhetően a tüzelőállások közti váltások ideje szintén lecsökken, mind a lánctalpas, mind a vontatott lövegekhez képest”
Persze az olyan, drónok és műholdas felderítés által 0-24-ben szaturált hadszíntéren, mint az ukrajnai ez csak korlátozott mértékben alkalmazható. Viszont még így is rendkívüli módon képes növelni a túlélési esélyeket, leginkább a vontatott tüzérséghez képest. Természetesen az eltérő ballisztikai jellemzők miatt a tűzvezető rendszer szoftveres módosítása szükségesnek bizonyult a Giacint-B befogadásához, ám ennek erőforrásigénye eltörpül egy teljesen új típus kifejlesztése mellett.
„Na de miért is volt szükség az új típus kifejlesztésére?”
A választ az orosz tüzérséget az elmúlt évtizedekben sújtó számos probléma együttes feltárásával ismerhetjük meg. Egyrészt már az alapul szolgáló 2Sz43 Malva rendszeresítését megelőző tervezési fázisban, illetve az állami tesztek során nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg elképzelt 2A64 löveg ballisztikai jellemzői nem felelnek meg a modern harctér követelményeinek. Ugyanis az L/47 csőhosszúságú – azaz a csőhossz a kaliber 47-szerese – és 16 literes töltényűrrel rendelkező 2A64 maximális lőtávolsága hagyományos gránátokkal mindössze 24,5 kilométer.
A Burevesztnyik tervezőiroda által kiadott prospektus a 2Sz43 Malvához
Forrás:Telegram
Nem sokkal jobb az érték a gázgenerátorral ellátott rakéta-póthajtásos gránátok esetében sem, ahol ez 29 kilométer. Utóbbi lényegében a nyugati L/39-es csőhosszúságú 155 milliméteres tüzérségi lövegeknek feleltethető meg. Viszont míg Oroszországban a Szovjetunió széthullását követőn majd 15 évig – a szárazföldi haderőnél pedig annál is tovább – a haditechnikai fejlesztések és az új típusok rendszeresítése a pénzhiány következtében jelentős módon lelassult vagy elmaradt, ez nem volt így a NATO esetében. Az észak-atlanti szervezet ugyanis az 1990-es évek végén egy új tüzérségi sztenderdet fogadott el a JBMoU képében.
„A teljes valójában Joint Ballistic Memorandum of Understanding nevet viselő irányelv a korábbiakhoz képest jelentős előrelépést jelentett a tüzérség fejlődése tekintetében”
Utóbbi ugyanis a hagyományos repeszromboló tüzérségi lőszereknél 30 kilométeres, míg a rakéta-póthajtásos típusok esetében legalább 40 kilométeres maximális hatótávolságot írt elő. Ez egyrészt drasztikus növekedés a korábbi 20-25 kilométeres maximális értékekhez képest, másrészt viszont teljesen új lövegek és típusok kifejlesztését vonta maga után. Az irányelvben meghatározott lőtáv eléréséhez ugyanis egyik oldalról magát a csőhosszt is L/52-re kellett megnövelni a töltényűr volumenével egyetemben, amely immár elérte a 23 literes kapacitást.
Rheinmetall Modular Charge System
Ezzel párhuzamosan új összetételű, moduláris kialakítású hajítótöltetek jelentek meg a piacon, mint a Rheinmetall Modular Charge System nevet viselő termékcsaládja. A logisztika egyszerűsítése mellett – miután nem csak könnyebb szállítani ezeket a tölteteket, de a Rheinmetall állítása szerint még az RPG-7-hez tartozó páncéltörő gránátok becsapódásának is ellenállnak – ezen nagyobb energiájú töltetek szintén megnövelték az elérhető maximális lőtávolságot.
„Mindezek alapján láthatjuk, hogy a 16 literes töltényűri volumenű, illetve L/47 csőhosszúságú Mszta család nem tudta felvenni a versenyt a legújabb JBMoU sztenderd szerinti tüzérségi lövegekkel, mint a német Panzerhaubitze 2000, a francia CAESAR, a lengyel AHS Krab vagy éppen a svéd Archer”
A Mszta-t megelőző típusokról nem is beszélve, amelyek a Giacint és a 203 milliméteres Pion családok kivételével még inkább elmaradtak nyugati társaikhoz képest. Nem véletlen, hogy a Mszta család – vontatott és önjáró kivitelben – az 1980-as években éppen az akkorra már elavulttá váló 2Sz3 Akaciják leváltására született meg, ám tömeges rendszeresítésének ismételten a Szovjetunió széthullása tett keresztbe.
Már az ukrajnai háború kitörését, illetve a 2Sz43 Malva tervezési munkálatainak megkezdését jócskán megelőzően nyilvánvaló volt az orosz szakértői közösség számára Moszkva elmaradása a NATO sztenderdekhez képest. Erre szolgált volna megoldásként és az élvonalba történő minőségi ugrásként a 2Sz35 Koalicija-SzV önjáró löveg rendszeresítése, amely már felvette volna a versenyt a legmodernebb nyugati típusokkal.
2Sz35 Koalicija-SzV
Fotó:EUROPRESS/YURI KADOBNOV/AFP
Viszont részben a koncepció menet közbeni lecserélése – elhagyva a rendkívül egyedi párhuzamosított 2A86 ikerlöveget – részben ismételten bürokratikus akadályok és a gyártást érintő megfelelő adag hűtlen kezelés következtében a Koalicija sorozatgyártása a mai napig nem indult meg.
„Pedig mint azt Ukrajna példája mutatja Moszkvának égető szüksége lenne rá”
Oroszország tehát az ukrajnai háborút egy jelentős részben elavult állományú tüzérségi eszközparkkal kezdte meg, amely esetében az első modern nyugati eszközök beérkezését követően hamar nyilvánvalóvá vált az orosz típusok drasztikus lemaradása. A nagyobb effektív lőtáv következtében a nyugati tüzérségi lövegek orosz társaikat a tüzérségi párbajok során azok maximális hatósugarán túl is képesek voltak megsemmisíteni.
Uszályra telepített ukrán Bogdana és CAEESAR lövegek a Kígyó-sziget elleni támadások során
Forrás:Ukrainszkaja Pravda
Egyben mint ahogyan azt Donyeck vagy a Kígyó-sziget 40 kilométerekről történő ágyúzásai mutatták, a nyugati lövegek alkalmazásával az ukrán fél nagyobb mélységben tudott tüzérségi támadásokat végrehajtani az orosz vonalak mögött. Noha kétség sem fér az orosz tüzérség esetében az ukránnal szembeni mennyiségi fölényhez, Kijev ezt a bemutatott minőségi előnnyel részben képes volt ellensúlyozni.
„Moszkva a problémát saját oldalról részben a 203 milliméteres 2Sz7 Pion és 2Sz7M Malka csöves, részben a 220 milliméteres BM-27 Uragan rakétatüzérség alkalmazásával oldotta meg”
Továbbá a tüzérségi párbajok esetében a Lancet és az FPV típusú kamikaze drónok tömeges bevetése vette át a csöves tüzérség szerepét. De nem szabad elmenjünk az általunk már a „Lecsap Kijevre Phenjan pörölye?” című elemzésünkben részletesen bemutatott észak-koreai 170 milliméteres M1989 Kokszan tüzérség mellett sem.
M1989 Kokszan lövegek a krasznojarszki pályaudvaron 2024. november 14-én
Forrrás:Telegram
Utóbbiak 40/60 kilométeres maximális lőtávjukkal szintén alkalmasak mind a helyi szintű mélységi csapásmérésre, mind a tüzérségi párbajok megvívására.
„Miért éppen a 2A36 Giacintra esett a választás?”
Ebben a helyzetben érkeztünk meg hát 2024-be, ahol mint említettük, az év elején jelentek meg az első 2A64 löveggel felszerelt 2Sz43 Malva tüzérségi egységek az ukrajnai frontokon. A Malvák első tömeges bevetésére 2024 nyarán került sor a Harkovi területen, illetve az ukrán betörést követően Kurszk térségében. Utóbbi harcok során válhatott nyilvánvalóvá mind a Rosztec, mind az orosz hadvezetés számára, hogy a 2A64-el felszerelt Malvák teljesítménye egyszerűen nem veszi fel a versenyt a JBMoU sztenderd szerinti nyugati típusokkal, így elkerülhetetlenné vált az eszköz idő előtti gyorsított modernizációja.
2A36 Giacint-B
Forrás:Wikipédia
Viszont itt jött elő a probléma, hogy mégis milyen löveggel lehetne a 2A64-et helyettesíteni? Hisz az már így is az orosz oldalról rendelkezésre álló lövegek kvázi krémjét képezte, mialatt egy teljesen új típus kifejlesztése éveket vett volna igénybe. Amire Moszkvának nem volt ideje. Miután pedig a Koalicija-SzV-hez tartozó 2A88-ak gyártási volumene még mindig rendkívül alacsony és a 203 milliméterre történő átállás sem valós opció, így nem maradt más készleten, mint a jól bevált 2A36 Giacint-B.
„Utóbbit a szovjet mérnökök egy lapos ballisztikájú, nagy lőtávolságú, kifejezetten tüzérségi párbajok megvívására szolgáló típusként fejlesztettek ki az 1970-es évek elején”
Szemben a 2A64-el, a Giacint 16 helyett, 27 literes töltényűri kapacitással rendelkezik L/50-es – több mint 7,5 méteres – csőhossz mellett. Ezen tulajdonságoknak köszönhetően a Giacint esetében hagyományos gránátokkal 28,5, míg rakéta póthajtásúakkal 33-40 kilométeres lőtáv érhető el, amely immár legalább megközelíti a nyugati típusok értékeit.
M777 és a szovjet 2Sz5 Giacint-Sz tulajdonságainak összehasonlítása
Forrás:Telegram
Persze mindennek ára is van. Ugyanis a töltényűr eltérő alakja és volumene következtében a Giacint által alkalmazott gránátok a kaliberegyezés ellenére nem kompatibilisek a többi 152 milliméteres orosz tüzérségi lőszerrel. Avagy mind a vontatott, mind az önjáró Giacintok számára külön lőszerkészletet kell fenntartani, amely többlet terhet ró a harctéri logisztikára.
Hasonló problémát láthatunk mellesleg a NATO esetében is, ahol hiába elfogadott sztenderd a 155 milliméteres kaliber, 14 ország fenntartotta magának a jogot ahhoz, hogy saját esetében attól eltérjen. Bár ez az általában egy típust vagy típuscsaládot üzemeltető nemzeti hadseregek esetében nem jelent problémát, ám az ukrajnaihoz hasonló típuskavalkád esetében már annál inkább. Avagy semmi sem garantálja, hogy a lengyel AHS Krab képes a francia CAESAR-hoz tartozó gránát kilövésére a lövegcső károsítása nélkül.
„Összességében elmondható tehát, hogy a 2Sz44 Giacint-K megjelenése gyakorlatilag egy éppen, hogy csak rendszeresített – ám technikai paraméterek szempontjából elégtelen képességű – típus rögtönzött modernizációjaként fogható fel a sorozatgyártás érdemi felfuttatása előtt”
Kérdés a jövő szempontjából, hogy a 2Sz44 Giacint-K lövegek mennyire szolgálnak átmeneti vagy éppen tartós megoldásként, kiegészítve vagy akár teljesen pótolva az alapul szolgáló Malvát. Ugyanis azt viszont nem szabad elfelejtsük, hogy a 2A36 típusú lövegek gyártása 1993-ban befejeződött és azoknál Moszkva csak a meglévő raktárkészletekre hagyatkozhat. Utóbbi esetben a The Military Balance 2024-es adatai szerint Oroszországnak 550 darab 2A36 löveg áll rendelkezésére, amelyet további 750, ugyanazon löveggel felszerelt 2Sz5 Giacint-Sz egészít ki.
Giacint-Sz munkában
Hosszabb távon viszont elengedhetetlen egy, a JBMoU sztenderdnek megfelelő képességű modern löveg rendszeresítése, kiváltva a 2A36 családot. Logikus választásnak tűnhetne akár a 2Sz35 Koalicija-SzV 2A88 lövegének integrálása a 2Sz43/44 típusok alvázára mondjuk 2Sz45 Koalicija-K néven. Mindez nem is tűnik ördögtől valónak, miután már jelentek meg információk a 2A88 vontatott kialakítású változatáról, amely eddigi ismereteink szerint a D-400 nevet viseli.
D-400
Forrás:Telegram
Persze kérdés, hogy az elkövetkező években érdemben fel tud-e futni mind a Koalicija, mind a 2A88 lövegek gyártási volumene.
„Szintén érdekesség, hogy a Koalicijanak prototípus szinten létezett kerekes kialakítású változata Kamaz alvázon 2Sz35 Koalicija-SzV-KS kódnév alatt”
Ám az a forráshiány miatt a típus sok más ígéretes fejlesztés mellett a korrupcióval tűzdelt Sojgu-éra hivatali szekrényeinek aljára került. Igaz nem segítette az eszköz sikerét az sem, hogy lényegében a Koalija-SzV több tonnás tornya egészében lett minimális változtatásokkal átemelve egy harckocsi alapról a teherautó alvázra, negatívan befolyásolva a manőverező és terepjáró képességeit.
RCH 155 promóciós videó
Nem véletlen látjuk azt, hogy a nyugati kerekes tüzérség tűzerő tekintetében a vontatott lövegeket helyezte teherautó alvázra, nem pedig a lánctalpas önjáró tüzérség páncélozott tornyát. Persze vannak kivételek, mint ahogyan azt a német RCH 155 példája is mutatja viszont azok már egyéb páncélozott platformra kerülnek integrálásra, mint történt az említett esetben a Boxer lövészpáncélosra.
„De Moszkva a jövőben választhatja akár a kínai és észak-koreai utat is, létrehozva saját, a JBMoU sztenderdnek megfelelő 155 milliméteres lövegét”
Ezen kaliber ugyanis az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nem csupán a NATO-n belül, de nemzetközi szinten is szabvánnyá vált Indiától a két Korán át egészen Kínáig. Ráadásul az indiai tüzérségi tenderre még Oroszország is előállt saját, 155 milliméteres fejlesztésével a 2Sz19M1-155 képében.
2Sz19M1-155 Mszta-Sz
Forrás:Roszoboronexport
Persze ez a logisztika összetettebbé válása mellett vélhetően főleg a vezérkar/védelmi minisztérium régivágású bölényeinek ellenállását váltaná ki, ám hosszú távon nem kizárt, hogy Moszkva is rendszeresíti a nyugati kalibert.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater