A klímaváltozás miatti aggodalom, a fenntarthatóság fontosságának felismerése mind környezettudatosabb gondolkodásra sarkallja a világot. E kihívások látványosan „zöldítik” az európai politikai palettát is. Ezek a pártok azonban sokszor éppen a „zöldpolitika” átideologizálásával ártanak a legtöbbet az ügynek. Úgy tűnik ugyanis, hogy a „zöld” gondolkodás politikai megtestesülése nem más, mint a globalizmus új mezbe öltöztetése. Nézzük meg ezt néhány példán keresztül.

Az Európai Unió készen áll arra, hogy 2030-ra a károsanyag-kibocsátását – az 1990-es évet alapul véve – 55 százalékkal csökkentse. Ez a középtávú terv annak érdekében, hogy 2050-re elérhetővé váljon a kibocsátás semlegesség. Ez a vállalás az új Európai Bizottság egyik fő prioritása. A koronavírus ugyan átmenetileg háttérbe szorította ezt a témát, ám a „Fit for 55”-csomag kész.

„Az európai „green deal” az innováció, a tiszta energia és a körforgásos gazdaság által hajtott növekedési modell, amely az éghajlati célokat jogi kötelezettségeknek tekinti”

A csomag egyik legfontosabb eleme az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréhez (ETS) kapcsolódik. Ez megszabja a szén-dioxid árát, és évente csökkenti az egyes gazdasági ágazatok kibocsátásának felső határát. De fontos elem még a karbonvám intézménye, amely a szennyező iparágak unióba irányuló szállítmányait terhelik majd. A cél az, hogy az uniós szabályokat betartó európai cégek ne kerüljenek hátrányba az olcsóbban, de szennyezőbb eljárással gyártókkal szemben. Szeretnék elérni, hogy az ETS-rendszerbe vegyék fel a hajózási kibocsátásokat is.

„Mindezek fényében teljesen érthetetlen, hogy éppen a Zöldek ágálnak a leginkább az atomenergia békés felhasználása, vagy az Északi Áramlat földgáz vezeték ellen, és ők az egyik legnagyobb támogatói az amerikai cseppfolyósított gáz európai térnyerésének”

Ezek a példák jól mutatják, hogy a „zöldpolitikában” az ideológiai vonások nagyon gyakran felülírják a környezettudatosságot. Ebben az élen járnak az áttörésben bízó német Zöldek. Az ő nyomásukra kezdte el Angela Merkel az atomerőművek bezárását, most az Északi Áramlat bővítésének ők a legnagyobb ellenzői, egyben az amerikai LNG helycsinálói. Az atlantizmus és az oroszellenesség tehát adott esetben fontosabb, mint a maga a „zöld” gondolat.

„Csak remélni lehet, hogy az ilyen ideologisztikus ballasztok nem akadályozzák majd a fent említett európai <green dealt>”

A klímajavaslatok ugyan az energetikai szektorral kesztyűs kézzel bánnak,  az amerikai gáz és olaj exportőreit nagyon is érinti az európai szabályozás szigorodása. Egyelőre ugyan nem a karbonadó, a metán kibocsátást szabályozó bizottság azonban az amerikai Rapidan Energy Group tanácsadó cég meglátása szerint komoly akadályokat emelhet az export elé. Mint arra a Financial Times is rámutat, a metán károsanyag kibocsátása ugyanis 80-szor jobban hat a felmelegedésre, mint a szén-dioxid.

„Az elmúlt 15 évben a palagáz kitermelés oly mértékben nőtt, hogy ennek köszönhetően Katar és Ausztrália után az Egyesült Államok az LNG harmadik legnagyobb exportőre. A BP adatai szerint tavaly Amerika 26 milliárd köbméter gázt exportált Európába, amely 10-szerese a 2017-es nagyságrendnek”

A további növekedést azonban megakadályozhatja, hogy a palagáz kitermelésekor felszabaduló metán mind nagyobb veszélyt jelent a klímára. Az egyéb környezetre káros hatásokról akkor még nem is beszéltünk. Más országokkal ellentétben ráadásul az amerikai kitermelés sok kis céghez kötődik, ami szinte lehetetlenné teszi a környezetszennyezés megakadályozását.

„Ráadásul egy oxfordi kutatás szerint az amerikai gáz- és olajkitermelés egy barrelre vonatkoztatott károsanyag kibocsátása, pontosabban metán intenzitása jóval magasabb, mint mondjuk Norvégiában vagy Katarban”

A palaolaj repesztéses kitermelése a leginkább környezetszennyező, a felszabaduló metán klímára gyakorolt hatása pedig sokszorosa a szén-dioxidénak.

S most akkor nézzük az amerikai cseppfolyósított gáz ökológiai lábnyomát, amely jóval nagyobb, mint az Európába csövön érkező gázé. Erről árulkodik a német környezetvédelmi minisztérium év elején kiszivárgott jelentése is, amely szerint az amerikai cseppfolyósított gáz legalább annyira környezetszennyező, mint a feketeszén. A RedaktionsNetzwerk Deutschland (RND) birtokába került jelentés úgy látja, hogy a kőolaj és a feketeszén kivezetésének átmeneti szakaszában kiemelt szerepe lesz a földgáznak.

„De nem a cseppfolyósítottnak, hiszen a vízrepesztéses technológia nagyon súlyosan károsítja a környezetet”

Ezen kívül – emlékeztet rá a jelentés – az LNG jóval drágább is a vezetékes gáznál. Ráadásul a szállítás miatt még nagyobb az amerikai LNG ökológiai lábnyoma, ami szintén az amerikai import ellen szól. Itt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy az európai klíma csomag összeállítói felvennék az ETS-rendszerbe a hajózási kibocsátásokat is. Mint kimutatták,

„az Északi Áramlaton érkező gáz háromszor környezetkímélőbb, mint az amerikai LNG, amelynek egy megajoulra kivetített szén-dioxid ekvivalense 22,3, míg az előbbié 6,3”

Az Egyesült Államokat azonban ez a legkevésbé sem érdekli. Washington célja kettős. Egyrészt piacot akar szerezni saját cseppfolyósított gázának, másrészt le akarja választani Moszkvát Európáról. E kereskedelmi és geopolitikai célok annyiban mindenképpen egybevágnak, hogy mindkét esetben ki kell szorítani Oroszországot az európai gázpiacról. Ennek eszköze pedig a nyomásgyakorlás, a szankciók. Az amerikai politika azonban változik az Északi Áramlat bővítésével kapcsolatban. Ezt a helyzetet az EU kihasználhatná arra is, hogy az oly sokat emlegetett klímaharcban is érvényesítse az érdekeit. Adott esetben nem kell semmi mást tennie, mint számon kérni a „zöld” gondolkodást.