Emmanuel Macron francia elnök fogadta Volodimir Zelenszkijt és Vlagyimir Putyint, akik az orosz-ukrán kapcsolatokról egyeztettek Párizsban, az Elysée palotában 2019. december 9-én
Fotó:EUROPRESS/Ian LANGSDON/POOL/AFP
Oroszország körül általában zajlik az élet, ám Moszkva még ezt figyelembe véve is huszáros év végi hajrát vágott ki december eddig eltelt napjaiban. A világsajtóban ugyan mindent vitt az orosz főváros központjában zajlott lövöldözés, ám ennél nagyobb fajsúlyú dolgok is történtek az elmúlt jó két hétben Oroszországgal. Továbbra sem csökkent az Oroszországra nehezedő nyomás súlya, amit jól mutat a dopping botrány felmelegítése mellett, hogy egy csecsen terrorista nyár végi halála miatti hercehurca nyomán Németországból kiutasítottak két orosz diplomatát. Közben az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az Északi Áramlat bővítését. A karaván azonban halad… Igaz, döcögve, hiszen az újabb amerikai szankciókra válaszul a svájci Allseas cég kivonta csőfektető hajóit a Balti-tenger ezen munkaterületéről. A svájci cégen kívül a szankciók érinthetik az olasz Saipemet, a német Unipert és Wintershallt, a brit Shellt, az osztrák OMV-t, valamint a francia Engie-t.
Közben továbbra sem sikerült megállapodni Alekszandr Lukasenkónak és Vlagyimir Putyinnak a szövetségi állam mélyítésének részleteiről. Létrejött ugyanakkor a normandiai négyek találkozója, amelynek eredményeit Kijev szokás szerint azonnal elkezdte átértelmezni. Egyre közelebb, lényegében megszületett ugyanakkor Ukrajna és Oroszország között a gázmegállapodás. S hát arról se feledkezzünk meg, hogy az orosz elnök megtartotta szokásos év végi sajtóértekezletét.
„Kezdjük a végén. Putyin szokásos év végi értékelését elhomályosította a lövöldözés Moszkva központjában”
Alig pár óra telt el azután, hogy az orosz elnök december 19-én megtartotta a szokásos sajtótájékoztatót, amikor lövöldözés kezdődött a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), azaz az orosz titkosszolgálat székházának közelében. A Kalasnyikovval felfegyverkezett 39 éves Jevgenyij Manyurov előbb megpróbált behatolni az FSZB fogadóirodájába a Kuznyeckij Mosztnál, majd amikor rájött, hogy ezt nem tudja megtenni, a szolgálat központi épülete felé vette az irányt. Már az utcán lövöldözni kezdett a biztonsági emberekre és a járókelőkre. Az FSZB egy munkatársa meghalt, öten pedig – köztük civilek – megsebesültek, a támadóval pedig mesterlövész végzett.
Az eset rendkívül sajnálatos, hiszen belegondolni is szörnyű, hogy egy frusztrált félőrült ámokfutásának békés járókelők is áldozatául eshetnek. A szerencsétlen történet mögött eddigi tudásunk szerint nem kell politikai hátsó szándékot keresni. Jóval inkább egy félresiklott, sikertelen életet. Annak ellenére, hogy az ámokfutó elvégezte az Orosz Igazságügyi Akadémiát, a moszkvai liberális gondolkozók egyik támaszpontjának tartott, egy ideje rendkívül népszerű Gazdasági Főiskolán tanul, majd vagyonőrként dolgozott, de az utóbbi időben nem volt munkája. Manyurov így akarta felhívni magára a figyelmet. A fegyverekhez láthatóan vonzódott, nem került azonban soha a hatóságok látókörébe.
„Így aztán egy magányos lúzer még az orosz titkosszolgálat épületének közelében is lövöldözhet”
Sokak első reakciója az lehet, hogy milyen Moszkvában a közbiztonság, ha ilyen megtörténhet. Megnyugtatnék mindenkit, hogy jobb, mint Európa sok megapoliszában, de nem állíthatnak mindenki mellé rendőrt. Még Oroszországban sem, pedig sokan gondolják így. Nagyon szomorú mindaz, ami történt, ám általános tanulságként inkább az vonható le belőle, hogy Moszkva sem vonhatja ki magát a globális folyamatok alól, elkeseredett, magukra a figyelmet ily végletes módon felhívni akarók pedig mindenütt vannak. Ugyanígy általános – tegyük hozzá, hogy sajnos – az esetre adott reakció. A zsúfolt központ kávéházaiban ülők többsége itt is a telefonjához nyúlt, hogy egyenes közvetítésben legyen részese a szörnyű ámokfutásnak. Mások pedig ebből is a rendszer hibáit vélték kiolvasni. Nincs tehát új a Nap alatt. Moszkva is a világ része.
„Nem lepődhetünk meg egy kicsit sem azon, hogy ezek után nem nagyon törődött senki sem azzal, hogy mit is mondott 259 perces évzáró sajtóértekezletén Putyin. Pedig figyelték az elnök szavait az elemzők, akik már egy ideje minden apró mozzanatból arra próbálnak következtetni, hogy mi lesz 2024 után”
A kremlinológusok persze most is találtak „kapaszkodókat”, ám végül megint inkább csak arra jutottak, hogy Putyin vagy megy, vagy marad. De inkább mindkettő. Szóval, várjunk még ezzel kicsit, hisz 2024-ig még sok víz lefolyik a Moszkván. Hát még a Volgán! Meg egyébként is, ezek az évi sajtótájékoztatók sokkal inkább a stabilitást sugárzó rituálé részei, semmint hogy itt jelentsen be bármilyen falrengető dolgot Putyin.
Ennek ellenére, mint az írás elején jeleztem, volt miről beszélni. Mert például az ukrán helyzet ugyan nem holnap, de még csak nem is holnapután fog kimozdulni a holtpontról, a „normandiaiak” párizsi találkozója azonban adhat némi bíztatást. No, nem sokat, hiszen a hónapokig leegyeztetett álláspontot képviselő dokumentumot ugyan aláírta Volodimir Zelenszkij, ám még haza sem ért Kijevbe, mikor elkezdte megmagyarázni és átértelmezni az egészet. De mit is tehetne mást ez után az öt év után?! A vérgőzös nacionalizmust nem lehet csak úgy visszatuszkolni a palackba. Előbb kicsit puhítani kell a közvéleményt a derék nacionalisták sötét ügyeinek leleplezésével, a gyilkosok deheroizálásával. Érti ezt Putyin is, így aztán nem tartotta ildomosnak, hogy minősítse ukrán kollégájának a magyarázkodását.
„Enélkül is megvan Zelenszkijnek a baja, hiszen Párizsban hallgathatta Angela Merkel feddését, és ő már nagyon jól tudja, hogy az európai hatalmaknak mennyire elegük van az ukrán konfkliktusból”
Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy szinte már kész az orosz-ukrán gázmegállapodás. A Gazprom kifizeti a stockholmi bíróság által megítélt 3 milliárd dollárt, a Naftohaz Ukraini pedig eláll az összes többi követelésétől. Közben a Gazprom öt évre aláírja a tranzit megállapodást, amelynek értelmében jövőre 65, majd a következő négy évben 40-40 milliárd, ez összesen 225 milliárd köbméter gázt pumpál Európába Ukrajnán keresztül. S talán még Kijev is vásárol majd orosz gázt. Mindezt a bukott Petro Porosenko most minden áron megakadályozná, ám Merkellel és a népakarattal szemben nehéz lesz ezt az alkut zátonyra futtatni. Mert nemcsak a németeknek van elege az ebből az őrületből, de az ukránoknak is. Ezt mutatja például, hogy tíz százalékkal nőtt Zelenszkij népszerűsége a „normandiai” csúcs után.
„Persze, ettől Berlin még eljátssza a maga játékát. Az Északi Áramlat kapcsán a német érdekeket védelmezve kiáll Amerikával szemben a közös orosz projekt mellett, ám mint a Hangosvili-ügy is mutatja, azért Amerikának is tesz gesztusokat”
Zelimhan Hangosvilit a német hivatalos szervek szerint orosz titkosszolgálati emberek gyilkolták meg Berlinben. Amennyiben így volt, az nem szép dolog. Mint ahogy az sem, ahogy ennek az ügynek a kapcsán Berlin mélyen hallgat arról, miként védelmezett egy brutális gyilkost. A csecsen háborúkat megjárt, és ott Samil Baszejev csapatában magát „kitüntető” Hangosvili hamis útlevéllel jutott Németországba, és hiába egyeztetett állítólag az orosz titkosszolgálat a német kollégáikkal, nem történt semmi. Az ügy magyar vonatkozása, hogy Hangosvili egységének köze lehetett 2001-ben Török László halálához is. Az ENSZ grúziai missziójának parancsnok-helyettese azon a Mi-8-as helikopteren utazott, amelyet a Kodori-szoros felett valószínűleg csecsen fegyveresek lőttek le.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater